Ötvennyolcadik fejezet

Sziasztok!

Végre szünet:D Yepp:3

Ma végre volt időm befejezni a rész. Ez elég hosszú lett kárpótlásért hogy mostanában keveset voltam. Bocsi tényleg de mostantól próbálok többet foglalkozni a bloggal. Szóval itt az új rész remélem tetszeni fog^^

Jó olvasás és kellemes szünetet. 

by: Leah Hewitt

Te+én=?

Nagyot nyeltem.

- Szia. – intettem. Biccentett egyet és közelebb jött hozzám. Felém hajolt. Először hátra hőköltem, de csak súgni akart valamit.

- Hogy vagy? - kérdezte. A nyaka szinte az arcomhoz ért. Éreztem finom illatát. Teljesen kipirultam pedig már nem voltam az ugrálás hatása alatt. A légzésem hevesebb lett, és ha akartam volna, akkor sem tudtam volna leplezni, hogy mindjárt megőrülök jelenlétében. Összeszorítottam a szememet és a fogaimat. Lassan kifújtam a levegőt.

- Istenien. – feleltem. Mellékesen magamban hozzá tettem, hogy azért vagyok eszméletlenül boldog, mert itt vagy. – Te? – nyeltem le a gombócot a torkomban.

- Én is jól vagyok. – elment az arcom mellől. Sajnos az illata is elment vele együtt. A szemembe nézett és elmosolyodott. Én is visszamosolyogtam, de még mindig sokkhatás alatt voltam.

- Mi ez a bőrdzseki?

- Zayné. – tartotta fel a védekezés képp. Elnevettem magamat. Semmit nem változott. Ugyanolyan édes, kedves, a hangja is ugyanolyan lágy és az érzéseim sem változtak.

- Nem iszunk valamit? – ordítottam oda.  Bólintott és elindultunk a konyha felé. Útközben gyorsan még felakasztotta a kabátját. A konyhába érve öntöttük magunknak bort és mind megittuk. Majd megittunk még egy pohárral és még eggyel és még eggyel. Azt vettük észre, hogy az egész üveg üres volt miattunk.

- Hol van még inni? – kérdeztem. Kicsit becsiccsentettem. Niall se volt már teljesen magánál, de nem zavart egyikünket sem. Örültünk, hogy felszabadult volt a hangulat.

- Na, mi van? Ennyit még a 18. szülinapodon sem ittál! – röhögött Niall.

- Változik az ember! – ordítottam, mert a hangos zene szólt. – Te nem süketülsz meg?

- Nem! Ilyenek a koncertek is. Igaz hogy van füldugó, de sokszor kiveszem. – vonta meg a vállát.

- Ja. Igen. Hallod én mindjárt meghalok. Nem megyünk egy kicsit ki?

- Okés. – csillant fel a szeme. Elindultunk a hátsó ajtó felé. Az udvaron hideg volt. A levegő fagyos volt.

- Fű… basszus de hideg van. – jelentettem ki. Niall egy szó nélkül levette a pulcsiját és rám terítette. Érdeklődve meredtem rá, de csak megvonta a vállát zsebre tett kézzel. Irtó helyesen nézett ki. – Ne legyél hülye! Te is megfázol!

- Leszarom. Amúgy nem fázom.

- Bakker, repkednek a mínuszok. – vetem le a vállamról a pulcsiját.

- Mondom. Inkább melegem van, mit sem fázok. – mosolyodott el. – Szóval vedd csak vissza. Az kéne, hogy a végén megfázzál miattam.

- A saját hülyeségem hogy nem öltöztem fel eléggé.

- Engem nem zavar, hogy rövidet vettél fel. – mosolyodott el perverzen. Én csak mosolyogva megráztam a fejemet.

- Emily… - kezdett bele valamibe Niall de Louis félbe szakított minket.

- Hát itt vagytok! Mindenhol kerestelek már titeket. – mondta. Érezni lehetett rajta az alkoholt.  Gondolom ő is ivott rendesen. – Jaj… bent Harry két csajjal nyomja. Valamit tud a srác. – nevetett. Mi? Kettővel? És mi lesz Carterrel? Vagy csak én hiszek még bennük. Á… túl naiv vagyok.

- Remek… - jegyeztem meg. Niall arcán csalódottság tükrözött. Lehet, hogy ő is a Carter-Harry dolog miatt volt kiakadva, vagy azért amiért nem tudta befejezni a mondandóját?

- Na, mi van? Miért vagytok ennyire fancsaliak? – kérdezte. - Juj, képzeljétek el kint egy csapat kis rajongó várakozik. Integettem neki az ablakból mire sikítottak. Tök vicces volt. – nevetett.

- Zsír. – mondta Niall. Kellemetlenül érezhette magát.

- Látom nincsen itt keresni valóm. Csá! – lóbálta fel a boros üveget.

- Nem megyünk be? Már nem fulladok meg a levegő hiányától. – mosolyodtam el.

- Öhm… rendben. – mondta. Kinyitotta az ajtót. Bementünk. A zene ugyanúgy üvöltött és még több ember volt a házban. Juhé…

A nappaliban ültünk egymás mellet és röhögtünk mindenfélén. Elképesztően jó érzés volt újra ott lenni vele és nevetni. Boldog voltam ugyanúgy, mint régen. El is feletettem milyen teljesen felhőtlenül, boldogan mindenen nevetni.

- Na és? Milyenek a koncert turnék?

- Kicsit hiányosak. – ismerte be.

- Miért? Nincsen elég kaja? – mosolyogtam rá. Ő is enyhén elmosolyodott. Az ölében lévő kezeit ropogtatni kezdet. Hirtelen felkapta a fejét.

- Te hiányzol onnan.

A szívem nagyot dobbant. De jó volt ezt hallani tőle. Éreztem, hogy hirtelen elpirulok. Niall elmosolyodott esetlenségemen. A kezeit a fülem mögé helyezte odahúzott magához óvatosan és egy lágy, puha csókot hagyott a számon. A csókunkat egy barom zavarta, meg aki nekünk jött. Alig bírta abba hagyni a bocsánatkérést. Mi persze nem lehetünk bunkók és nem mondhattuk, hogy hülye barom… véletlen volt. Amikor végre otthagyott minket nem tudtunk mit szólni egymáshoz.

- Ki kell mennem. – álltam fel a kanapéról és egyenest felrohantam a mosdóba. Ott kicsit halkabb volt a zene. Nem volt fent senki sem. Levegőm is volt szóval tökéletes hely arra, hogy kiszellőztessem a fejemet. Bezártam magam a vécébe ki nyitottam az ablakot majd leültem a falhoz és gondolkoztam a csókunkon. Vajon komolyan gondolta vagy csak a pia beszél belőle. De ha full komolyan mondta. És kint is ezt akarta elmondani csak Louis félbe szakított minket? Ááá megőrülök ebben a helyzetben. Josh miatt nem járhatok vele megint, de viszont őt szeretem nem Josht. Jesszusom… kellet nekem vele összejönni csak ezért, hogy elfelejtsem Niallt. mekkora egy szemét vagyok. Magamnak köszönhetem, szóval csak ne akadjak ki. Hú… minden rendben lesz.

Kifújtam a levegőt, becsuktam az ablakot és kiléptem az ajtaján, a szemközti falnak neki volt dőlve Niall.

- Ohh. Gyere csak! – álltam félre az ajtóból.

- Nem kell vécéznem… hozzád… jöttem. – mondta kisebb szüneteket tartva. Szerencsére fen nem voltak emberek. Oda tilos volt bemenni csak azok mehetek fel akik protekciósak voltak (Sarah, Viki, Helga, én és Sarah néhány barátja).

- Ja. – csuktam be az ajtót. Odaléptem elé. – Mondjad, miről szeretnél beszélni.

- Tudod… - nézett le a földre. Idegesnek tűnt. Felemelte fejét és belenézett a szemembe. Hirtelen megéreztem puha kezét az enyémen. Kicsit izzadt volt feltehetőleg az idegesség miatt. A lábam remegni kezdett és a szívem hevesen kalapált. A pillangókat is hamar megéreztem a nyomromban. – Meg kéne beszélnünk azt, ami köztünk van.  Szóval… te hogy akarod ezt az egészet? Mert én nagyon örülnék, ha újra összejönnénk. – nyelt egy nagyot és kérdően nézett rám.

- Milyen lehetőségek vannak? – húztam az időt.

- Akarod, hogy újra járjunk, vagy inkább hagyjuk ezt az egészet és a nappaliban történt csókot felejtsük el.

- Én… szívesen megpróbálnám újra. – motyogtam és egy leheletnyi mosoly jelent meg az arcomon.

- Értem… én is így érzek. – mondta.

- De nekem ott van Josh? – rágtam a szám szélét. Niall nem válaszolt, hanem elkezdett felém közeledni kacér mosollyal. Én hátra léptem egyet, de megállított a mögöttem lévő ajtó.  Niall mindkét kezével neki támaszkodott a WC ajtajának és lekapott. Lassan csókolt, nagyon óvatosan.  Gyengéden megfogtam a nyakát és közelebb húztam magamhoz.  Értette a célzást. Az ajtón lecsúsztatta a derekamig a kezét majd ott megállt és ráhelyezte mancsát a csípőmre. A másik keze is követte.  Éreztem, ahogyan az izmaim gyengülnek, és egyre jobban kapkodok levegőért. Niall nyelvével bebocsájtást kért, amit megkapott. Élveztem a pillantott. Nem akartam abbahagyni a csókot, de sajnos elfogyott a levegőm. Eltávolodtak ajkaink egymástól. Hangosan vettem a levegőt. Szinte lihegtem. Niall féloldalasan elmosolyodott.  Megfogtam a pólójánál, óvatosan elindultam és a fal állította meg. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Heves és szenvedélyes volt a csókcsatánk.. A kezeit felemelte. Nem nyúlt hozzám csak ott tartotta pár másodpercig majd óvatosan a fenekemre helyezte őket.  A szőke hajában turkáltam közben. A fenekemről elindultak a kezei vándorútnak. A törzsem szélén ment keresztül a melleimen át egészen a nyakamig. Ott megálltak. Pár percig így csókolóztunk. Kizártunk mindent csak mi ketten voltunk a világban. Nem hallottuk se a zenét, se a lent ordibáló fiatalokat. Csak mi ketten voltunk. Eltávolodtunk egymástól. A kezeit lecsúsztatta a karomon és megfogta mancsaim. Kitéptem a kezéből a karom.

- Niall… nekem még van barátom. – mondtam idegesen.

- Tudom. – mosolyodott el amolyan „Velem csaltad meg a pasid. Juhé! Én vagyok a jobb.” mosollyal.

- Szakítok vele. – nyögtem ki.

- Mikor?

- Amikor tudok vele beszélni.

- És az mikor lesz?

- Öhm… pár nap. – válaszoltam bizonytalanul.

- Akkor én is hívlak pár napon belül. – mosolyodott el.

- Rendben. De… ezt nem mond el a srácoknak jó?

- Miért?

- Mert… nem akarom, hogy még tudjanak róla. Szerintem én sem fogom elmondani még Carternek sem.

Kicsit összehúzta a szemét. Csodálkozva méregetett.

- Jó! – bólintott komolyan. Visszamentünk a konyhába. Teljesen normálisan viselkedtünk mintha misem történt volna. Tovább iszogattunk és elég rendesen berúgtunk mindketten. Hajnali 3 felé viszont elindultunk sétálni. A hangulat már kicsit ellaposodott, de azért voltak még bulizók. Útközben folyamatosan dülöngélve mentünk és egymásba kapaszkodtunk. Jobban mondva fogtuk egymás kezét, de a kapaszkodásra hivatkozva fogta meg a kezem. Én meg nem lehetek bunkó és nem mondhatom, hogy nem kapaszkodhat belém…

- Jaj, annyira fárad, vagyok! – nevettem és megbotoltam. Ha Niall nem kap, el azonnal a földre zuhanok. – Hopp! – röhögtem. Niall is nevetett. Rám nézet. Az arcomat kémlelte csodaszép kék szemeivel. Pont egy lámpa alatt álltunk ezért tisztán láttuk egymás arcát.

 Az egész utca halk volt. Olyan nagy csönd volt, hogy hallottam a lélegzet vételemet. Nyeltem egyet és elfordítottam a szememet. Lassan, szó nélkül mentünk tovább. A kezemet már nem fogta. Valamin nagyon gondolkozott.

- Amúgy… Josh jó barát? – kérdezte. Aha, szóval ez volt, amin ennyire agyalt. Mit vár? Mondjam azt, hogy te jobb vagy? Hát… nem voltam vele addig, hogy teljesen kibontakozzak előtte szóval…

- Öhm... ja, nagyon kedves meg miden. – motyogtam.

- Jobban szereted nálam? – kérdezte, felé kaptam fejem, de kár volt, mert egy gödörben megbotlottam és ügyesen a földre estem. A francba a részegséggel.

- Basszus, jól vagy? – ugrott oda és rögtön felrángatott a földről.

- Au! A térdem… de ügyes vagyok… nagy taps nekem. – próbáltam elviccelni, de eléggé sebes lett a térdem.

- Rá tudsz állni? – kérdezte felsegítve a földről.

- Ja, csak fáj. – mosolyogtam. Visszamosolygott.

- A cipőd sarka ugye nem tört ki, mert akkor cipelhetlek. – sóhajtott.

- Nem! Az jól van hála Istenek. Nem rég vettem, meg is ölném magam, ha egy két-három hetes cipőnek a sarkát kitörném.

- Amúgy mi ez a nagy stílusváltás? – nézett rám nagy szemekkel.

- Hogy érted ezt?

- Fekete köröm, brutálisan rövid ruha, a sminked is nagyon erős, úgy berúgsz, hogy menni se bírsz… - sorolta. Megvontam a vállam.

- Most így érzem jól magam. De a ruha Carteré! Ezt kikérem magamnak…

- Akkor is felvetted. – mosolygott nyertes mosollyal. – Amúgy Carterrel meg Harry-vel mi van?

- Öhm… semmi? – válaszoltam.

- Kár hogy nekik is vége… szép pár volt.

- Ja… kész csoda hogy ennyi idegig kibírták egymás mellett.

- Miért mondod ezt?

- Mert ez az igazság… mindketten bolondulnak a másik nemért.

- Igen, ez igaz, de Harry és Carter is imádták egymást. – mondta.

- Nekem oly mindegy hogy járnak vagy sem… ameddig Carter boldog addig hidegen hagy ez a dolog. Van egyéb bajom is.

- Például? – kérdezte. Kacéran elmosolyogtam, megálltam és megfogtam a kezét.

- Például hogy veled lehessek. – mosolyogtam és megcsókoltam. Niall nagyon meglepődött. Tudtam, hogy nem számított erre. Örültem, hogy meglepetést okoztam neki.

- Ennyire hiányoztam? – érdeklődött felvont szemöldökkel.

- Nem ennél sokkal jobban.

- Mennyire?

- Azt itt nem lehet. – feleltem perverz mosollyal az arcomon. Niall is ugyanígy elmosolyodott és megcsókolt. Kirázott a hideg egy kis szellőtől.

- Itt a dzsekim. – vette le. Még volt rajta egy pulcsi szóval felvettem a kabátot.

 Kint voltunk két órát. Parkokban és az utcán bolyogtunk elveszetten, de élveztem, mert Vele lehettem. Néha vettünk az éjjel-nappaliba egy üveg bort és eliszogattuk út közben. Hát igen… Ma elég rendesen berúgtam. Ma volt az első alakalom hogy ilyen sokat ittam. Egy padra leültem és magam elé bámultam.

- Hallod van cigid?  - kérdeztem. Niall szeme elkerekedett.

- Cigizel?

- Nem… de most jól esne.

- Szóval már kipróbáltad?

- Nem… de ki akarom. Miért ne most? – néztem rá.

- Rád sem ismerek… - motyogta.

- Na, van nálad?

- Nincsen. Miért lenne.

- Ja, tényleg! Te nem Josh vagy! – nevettem.

- Ja… nem ő. – suttogta. – Amúgy meg menj be a boltba.

- Megyek. – mosolyogtam. Felálltam, elmentem a boltig vettem cigit és gyufát is és visszaindultam. Niall még mindig ott volt, de a borból már sokkal kevesebb volt.

- Szomjas voltál? – nevettem.

- Ja, eléggé. De direkt hagytam neked.

- Édes vagy! – mosolyogtam. Meggyújtottam a cigit. Remegett a kezem. Beleszívtam és kifújtam a füstöt. Köhécseltem egy sort majd röhögtem.

- Kérsz? – nyújtottam fel a szálat. Elvette és ő is szívott belőle.

- Te is rosszalkodsz?

- Uncsi mindig jónak lenni. – vonta meg a vállát. Kifújta a füstöt és még egyszer szívott. Visszaadta és én is szívtam belőle. Én minden egyes szívásnál köhögtem, de ő nagyon jól bírta.

- Hogy-hogy ilyen jól bírod?

- Azt hiszed, hogy csak most vagyok rossz, ahogy te mondanád?

- Ó! Szóval te is változtál. – jelentettem ki.

- Lehet. – mosolyodott el. A térdem nagyon csúnyán nézett ki, de nem csak az. Ahogyan megnéztem magamon. Furcsa volt így látni magam. Sebes térdekkel, fekete körömlakkal, cigivel a kezemben, Niall jobban mondva Zayn kabátjában és koszos kezekkel.

- Haza kéne menni. – mondta.

- Mégis hogyan jussak haza? Mindketten ittunk.

- Nekem, vagyis Harrynek van a közelben egy lakása. Elmegyünk oda, rendben?

- Honnan lesz kulcsod?

- Tudom hova teszi a pótkulcsot. – nevetett fel.

- Okés. – bólintottam. Nagy nehezen felálltunk és elindultunk a ház irányába. A „nem messze” az azt jelentette, hogy egy óra gyaloglásra innen. Juhé! A lábamat tökre kicsinálta magas sarkú. Még mindig sötét volt. Hajnali 4 körül járhatott az idő. Kész megváltás volt levenni a magas sarkút. A ház meg totálisan ledöbbentett. Azt hittem csak egy kis házikó lesz, amiben egyedül van néha. Hát ez nem így van. Óriási a ház, medencével, két fürdővel, három háló. Minek neki ekkor lakás? Már tényleg nem tudják mire költeni a pénzt? Mindegy is.

- Gyere, takarítsuk le a sebedet.

- Mivel?

- Természetesen sebfertőtlenítővel. Hiszen tele ment kosszal, amit ki kell mosni.

- De csípni fog.

- Bakker ma már csinálnak olyat, ami nem csíp. Ha meg csíp, kibírod. Nem fogsz meghalni egy kis fájdalomtól.

- Mi van, ha mégis?

- Akkor… megiszom az egész üveggel és megyek utánad. – mosolygott. Megráztam a fejem amolyan „ne mondj ilyet” stílusban. – Gyere. - hívott. Leültem a kád szélére  hozta a sebfertőtlenítőt. Óvatosan kilocsolt egy vatta pamacsra a lét és finoman a bőrömhöz érintette. Igaza volt, nem csípet. Lassan, vigyázva csinálta. Figyelte a reakciómat.

- Tényleg nem fáj. – törtem meg a félelmetes csendet.

- Megmondtam vagy megmondtam?

- Hm… talán az előbbi. – vettem fel a gondolkozó pózt. Amikor végzett megcsókolt.

- Fürödj le. Én is lezuhanyozok a föntinél. Utána meg mehetünk végre aludni. – motyogta. Bólintottam és kifelé indult az ajtón. – De neked a melód nem fog elkezdődni?

- Már nincsen melóm. – közöltem teljes természetességgel.

- Ja… jó.

Hátat fordított és kiment. Gyorsan lezuhanyoztam, hajat mostam. Ott volt még Carter samponja. Szerencsére 4 éve ugyanazt használja, mert nagyon tetszik neki a doboza. Á nem furcsa, dehogy. A törölközőbe csavarva kiléptem a folyosóra. Hallottam, hogy Niall még fürdik ezért leültem a kanapéra és vártam. Mikor lejött egy száll alsó volt rajta és a haját törölgette éppen.

- Adnál valami ruhát? – néztem felé.

- Öhm… lehet, hogy még itt van Carter néhány holmija. Ide csak akkor jöttek, amikor együtt akartak lenni.

- Ez aranyos. – húztam kis mosolyra a számat.

- Ja. Na, de nézzünk körül.

- Okés. – bólintottam. Harry szobájában találtam meg egy pólót és rövid nacit  Mikor végre mindketten fel voltunk öltözve lefeküdtünk aludni. Egy órákkor keltem egy hívásra. Sarah keresett.

- Igen? – rohantam ki a szobából nehogy felkeltsem Niallt.

- Hol vagy? Jesszusom, tök aggódtam? Nincsen bajod?

- Azon kívül, hogy a térdem csupa seb, semmi.

- Juj, mi történt?

- Csak annyi hogy nagy részegségem közepette elestem. Legalábbis erre emlékszem…

- Most hol vagy? – érdeklődött. Körbe néztem, de nem tudtam válaszolni.

- Egy házban. – néztem körbe értetlenül.

- Kivel? – vágta rá rögtön. Gondolom a bizonytalan hangom rémisztette meg ennyire.

- Nincsen semmi baj. Itt van Niall is.

- Akkor jó. – fújta ki a levegőt. – De gyere haza gyorsan ok? Amúgy ha nem tartod tolakodónak, mi csinálsz te Niallal egy idegen lakásban.

- Fogalmam sincsen, de ha jól látom, akkor Harry lakik itt. – motyogtam miközben a falakkon lévő képeket nézegettem. – Ó bassza meg! – ordítottam fel, mert belehasított a fejem.

- Hé, jól vagy? – kérdezte riadtan.

- Igen, nyugi… Csak a másnapossággal járó tünetek. De szar, hogy nem emlékszem mi volt.

- Hát így jár az, aki leissza magát. De akkor menjél haza és hívj, ha otthon vagy okés? Mindenképp szóljál.

- Rendben anya. – jegyeztem meg cinikusan.

- Bocs, hogy féltelek.

- Jó… tudom. Na, szia. Puszi. – köszöntem el. Ő is elbúcsúzott. Nem akartam felébreszteni Niallt. Rohantam haza hogy elmondjam a jó hírt Carternek. Nem tartottam fontosan a búcsúzás úgyis pár napon belül találkozunk. Elég nehéz volt a hazajutás de szerencsémre néhány kedves hölgy kisegített hol vagyok. Az volt a vicces hogy turisták voltak... Otthon Carter fogadott és az unalmas monológja hogy mennyire nem vigyázok magamra meg a cuccaira. Hát igen… kedves fogadtatás  De végül elmondtam neki mindent mire nagy szemekkel kémlelt mosolyogva.

Ötvenhetedik fejezet

Helló^^

Bocsánat hogy nem hoztam rész de nem volt időm, fáradt is voltam szóval az utóbbi idő nem nekem kedvezett... mindegy. ez nem lehet kifogás szóval nagyon sajnálom. nem is húzom tovább az időt.Itt van jó olvasást és komenteljetek:3

by: Leah Hewitt

Szülinapi buli...

Reggel Joshra ébredtem, ahogyan átölel.

- Jó reggelt! – mondta rekedtes hangon.

- Helló! – töröltem meg a szememet. – Hány óra?

- 7 óra. Bocs hogy felkeltettelek, de nekem 8-ra munkában kell lennem és addig haza kell menned.

- Ja! Értem. akkor én gyorsan összekészülök és rohanok is. Nem akarlak zavarni.

- Rendben. – mosolyodott el lágyan. Fölöltöztem és már rohantam is haza. Nem tudtam milyen nap van. Gyorsan rápillantottam a telefonom kijelzőjére és október 4-e volt. Ma van Sarah szülinapja! Gyorsan kikerestem a telefonkönyvből és felhívtam. Egyet csöngött majd felvette.

- Szia, Emily! – köszönt vidáman.

- Helló!

- Boldog szülinapot! 22 éves lettél! – mondtam a telefonban boldogan.

- Igen! Tök jó.

- Arra gondoltam, hogy felugorhatnák hozzád. Úgysincsen semmi programom.

- Estére sincsen?

- Öhm… nincsen.

- Akkor gyere el velünk és a barátnőimmel bulizni. Te is jöhetnél.

- Kik mennek? – érdeklődtem miközben lehuppantam a kanapéra.

- Öhm… Viki, Helga őket ismered, de ég lesz néhány jó arc.

- Okés! Akkor az egyes busszal átmegyek oké?

- Rendben. Akkor kb. kettőre ideérsz. Igaz?

- Igen, de lehet több lesz.

- Nem baj. Na, én még gyorsan befejezem az egyik kliensemet és utána már megyek haza. Puszi.

- Oh! Ne haragudj, hogy zavarlak. Szia, puszi.

- Nem zavarsz! De szia.

- Pá! – mondtam és letettem. Kifújtam a levegőt majd egyenesen a szekrényem felé fordultam. Nem tudtam mit vegyek fel. Nagyon sokat kutakodtam, de meguntam ezért inkább átmentem Carter ruháihoz. Onnan válogattam és sikerhez is vezetett. Találtam a cuccai közt egy nagyon csinos kis rucit.

Egy fekete cipőt még felvettem hozzá és egy arany karkötővel megkoronáztam a szettet. Nem volt kedvem lemosni a fekete körömlakkot.  Táskát nem akartam vinni, Sarah úgyis visz, majd hozzá beteszem a cuccomat. A délelőttöm a bulihoz való cuccok keresgélésével ment el. Bedobtam a sminkes dolgaimat majd mikor végre kész lettem a keresgéléssel ebédeltem. A hűtőben találtam kaját, amit gyorsan felfaltam. Igaz hogy nem főtt kaja volt, de legalább nem fogok éhezni. Az „ebéd” után lezuhanyoztam. Kapkodnom kellet, magamat nehogy lekésem a buszt. A cipőmet vettem mikor eszembe jutott, hogy rossz cipőt raktam le, mert a legutolsó bulin lejött a talpa és igaz hogy megragasztottam, de biztonságosabb egy másik fekete magas sarkút fölvenni. Sajnos csak olyan volt, amit még nem törtem be. Hát végül is egyszer be kell törni a cipőt… és úgy tűnik, most van itt az ideje. Egy szó, mint száz, gyorsan kicseréltem a cipőket és rohantam is. A nagy kapkodásban – mint általában mindig- most is szerencsétlenkedtem a kulccsal, mert alig bírtam bezárni a lakást. Mikor végre sikerült rohanni kezdem. Mindenki hülyének nézett, hogy egy nejlon zacskóval a kezemben rohanok valahova. A nagy rohanásom közben a nevemet hallottam. Megtorpantam és körbenéztem. Nem láttam senkit. Indultam volna tovább, de megint hallottam. Ismét körbe néztem és megláttam, ahogyan egy fekete ablakos kocsiból Liam néz épp rám.

- Hova sietsz ennyire?

- Buszhoz. – mondta sietősen.

- Elviszlek.

- De nem is tudod hova kell menni.

- Nem baj. Úgyis régen beszéltünk. – nyitotta ki az anyós ülést. Én óvatosan beültem mellé. Becsatoltam magamat és próbáltam nem nagyon lihegni a futástól.

- Köszi hogy elviszel. – mosolyogtam. Elmondtam az úti célt. Beütötte a GPS-be és indultunk is Sarah házához.

- Mi csinálsz te ott? – kérdezte.

- Hát… az unoka tesómhoz megyek, mert ma van a 22. szülinapja és felköszöntöm a jelenlétemmel. – vigyorogtam.

- Az tök jó. És hogy vagy? Mióta Niallal szakítottatok nem is láttalak téged.

- Jól vagyok. Mondjuk tegnap elég rossz napom volt, mert kirúgtak.

- Uh… az nem, jó.

- Hát nem... de lehet, hogy egy áldás.

- Miért?

- Utáltam ott dolgozni. Lesz annál jobb munkám. És te hogy vagy?

- Jól! Hiányzol nekünk.

- Nektek? – vontam fel a szemöldököm.

- Aha! Louis, Zayn, Harry és én is hiányolnak. Meg persze Niall is. – mondta mosolyogva. Niallnak is… Elképedve ültem és nem tudtam mit felelni.

- Nekem is hiányoztatok. Jó volt abban a 10-es bandában lógni. – mosolyodtam el.

- Hát igen… de most hogy Bella és Louis kapcsolata is lóg a levegőben… - húzta a száját Liam.

- Mi van? – kérdeztem elképedve.

- Nem tudtod?

- Nem… Bellával nem beszéltem már nagyon régóta…

- Pedig eléggé összekaptak most valamin. Nem tudom a részleteket, de sajnos lehet, hogy nekik is végük. – mesélte szomorúan.

- Ne már! – fúrtam bele a fejem az ülés támlájába. - Alexával beszél még?

- Látom, vele sem beszélsz. – húzta el a száját és egy pillanatra felém kapta a fejét.

-  Igen, jól látod…

- Amúgy kérdésedre válaszolva… nem. Sajnos nem igen.

- Oh… kár.

- Hát eléggé. Mióta Finn minden percben vele van, nem igazán szakít nem hogy rám, de másra sem időt.

- Honnan tudod? – vontam fel egyik szemöldököm. Megállt a pirosnál felém fordult és kedvesen elmosolyodott.

- Amikor megakartam lepni a szülinapján hogy csak úgy spontán  átmegyek hozzá és végül kiderült hogy  elment Finn-nel egy hétre úgy hogy a szülei nem tudtak róla valahogy leesett hogy nem igazán kíváncsi másra.

- Mi? Erről se tudtam.

- Látod? Előled is eltitkol mindent.

- Mondjuk ez nagyon igaz… amióta összejöttek nem is nagyon szoktunk beszélni. Nem fojtják meg egymást?

- Ha nekem lenne a barátnőm Alexa én is minden percemet vele akarnám tölteni. – mosolyodott el óvatosan. Próbált nem szomorúnak tűnni, de azért éreztem a hangjában egy kis keserűséget. 10 percet még beszéledtünk aztán megérkeztünk Sarah lakásához.

- Hát itt vagyunk. – húzta be a kéziféket és rám nézett.

- Hallod… nem igazán vettem neki ajándékot és arra gondoltam, hogy… esetleg… ha nem gond… akkor… lennél a szülinapi ajándéka? – kérdeztem nagy boci szemekkel. - Tényleg bocs hogy ilyet kérek tőled, de hát ha egyszer nem volt se ötletem, se pénzem… - motyogtam.

- Persze, nagyon szívesen. – mosolygott és kikapcsolta az övét.

- Nagyon köszönöm.

- Egy barátnak mindent. De ugye nem kell majd egy tortába bele bújnom és kiugranom hogy boldog szülinapot!

- Nem. – nevettem. - De nagyon, köszi. Amúgy nem kell sokáig itt lened. Csak egy húsz percet legyél ott és mehetsz a dolgodra.

- Nem sietek, szóval lehet, hogy sokáig maradok. – szállt ki a kocsiból és becsapta az ajtaját. A szél összeborzolta a hajamat. Idegesen próbáltam rendbe hozni. Liam csak röhögött és egy „na ezért jó a tüsi haj” pillantást vettet felém. Én gúnyosan elmosolyodtam. Feltelefonáltunk a lakására és mit sem sejtve felmentünk Liammal az ajtójáig. Közben kérdezgette milyen hangsúllyal mondja neki hogy”Boldog szülinapot!”. Mindegyik tökéletes lett volna, hiszen ő Liam de sajnos ő ezt nem nagyon érti, hogy miért is elég ennyi… Kopogtam, és amikor kinyitotta az arcára fagyott a mosoly. Elképedve figyelte, ahogyan ott áll előtte, teljes életnagyságban ráadásul 3D-ben, fúl HD-ban Liam Payne a One Directionból.

- Helló! Boldog szülinapot Sarah! – törte meg a csendet Liam. Nem volt zavarban, sőt! Kifejezetten élvezte a helyzetet. Örült, hogy ilyen reakciót váltott ki belőle egy lány. – Olyan mintha ikrek lennétek, de komolyan… ha nem ismernélek titeket tuti, hogy azt hinném. – mosolygott tovább. Sarah még mindig le volt döbbenve majd jeleztem a szememmel hogy „Hahó! Szedd össze magad.”  Szerencsére észrevette a jelzést, nagy levegőt vett és még nagyobb mosolyra húzta a száját.

- Gyertek be! – invitált be és utat engedett nekünk befelé. Mint mindig pedáns rend volt. Minden a helyére volt rakva. A könyves polcon a könyvek szorosan sorakoztak. Meglepődtem, hogy látok nála könyveket ugyanis a 22 éve alatt talán csak egy könyvet vett a kezébe. Vagy annyit se. Liam úriemberhez méltóan előre engedett én meg rávigyorogtam Sarahra. Elégedett voltam magammal hogy milyen jó kis szülinapi ajándékot hoztam. Na, jó… talán kicsit durva ez a kifejezés, de hát, ha egyszer ezért hívtam fel.

- Kértek valamit? – kérdezte még mindig nagyon nagy mosollyal.

- Én kérnék egy kis rostos üdítőt. – mondta Liam.

- Én is!

- Értem hozom is. – indult a konyha felé.

- Nagyon szép a lakásod. – kiáltott a konyha irányába Liam miközben körülnézett a szobában.

- Köszönöm szépen. – jött ki a konyhából és a kezünkbe nyomta az italokat. Beleittunk közben pedig elkényelmesedtünk a kanapén. Liam csak egy fél óráig volt ott, de közben csinált Sarah-val képet, kiírta Twitterre hogy most ismerkedett meg egy csodás 22 éves lánnyal és hogy mennyire boldog hogy örömet szerzett ezzel nem csak neki, de nekem is segített. Nem áldott jó lélek? Sajnos mennie kellet vásárolni ugyanis, nincsen cipője télre. Vicces hogy neki is kellenek ilyen dolgok. Tök elfelejtettem, hogy milyenek is ők. Hogy nem elkényeztetett, nagyképű, önző majmok, hanem normális fiatal felnőttek.

- Amúgy ha van kedved, akkor este átnézhetnél majd a házibulira, amit majd tartunk ma. Ha gondolod, megadom a címét.

- Öhm… köszönöm. Meglátom van-e időm. – mosolygott miközben a kabátja cipzárját húzta fel. Sarah gyorsan lefirkantotta egy fecnire és e kezébe nyomta. Sarah kicsit elvigyorodott és becsukta maga mögött az ajtót. Egy kis ideig totál normális volt majd 15 másodperc elteltével rögtön odaugrott hozzám és elkezdett ölelgetni.

- Ennél jobb szülinapi ajándékot min ez! Istenem hogy és mikor és mi van?

- Nyugi! – mosolyogtam de ő csak arra tudott gondolni hogy Liam Payne a One Directionból a házában volt és még a poharából is ivott! Nagy örömök ezek…

- Nem lehet megnyugodni, hiszen itt volt! Ráadásul felköszöntött! De tuti hogy nem fog eljönni a házi buliba. Már bánom, hogy odaadtam neki a papírt, hiszen úgysem jön el. Minek is kérdeztem meg. Most totál gáznak tarthat. – húzta el a száját.

- Jesszusom Sarah! Te ezzel törődsz, hogy nem jön el a házi bulidra? Bakker itt volt a házadban. Örülj a kicsinek is.

- Igazad van! – jött újra egy kis szín az arcára. – Na, de akkor te mit veszel fel? – kérdezte és megnézte a kezemben lévő szatyrot. Átturkálta és biccentett. Míg ő a zuhany alatt áztatta magát én a TV előtt ültem és pihentem. Amikor kijött megszárította a nagy oroszlánsörényét majd együtt kezdtünk el készülődni. Ő kifestett engem és meg őt. Vicces volt. A hajunkkal is ugyanígy tettünk. Szegénynek megégettem a fülét pedig kontyot akartam, de miattam nem lehetett neki. Egy cuki narancssárga színű miniruhát vett fel. A szín szépen kiemelte a még megmaradt barnaságát nyárról.

 Busszal mentünk és mivel mini ruci volt rajtam és csak egy kis kabátka melegített valamennyire, teljesen átfagytam. Mire felszálltunk a buszra mindkettőnk egy nagy jégkocka lett. 30 perc buszozás után végre megérkeztünk, de onnan még gyalogolhattunk egy 10 percet. Juhé! Mire végre ott voltunk mindenki belevettette magát a partiba. Mindenki felköszöntötte Saraht és egy csomó ajándékot kapott. Kis mázlista. Tele volt az egész ház. 60-70 ember tuti volt. Hát… Helga és Viki jót szétkürtölhették, mert olyan is volt akit egyébként Sarah nem is ismer vagy csak egyszer látta. Nagyon jól éreztük magunkat. Sokat táncoltunk és visongtunk  Sarah arcán néha elkaptam egy-egy szomorkás pillanatot. Gondolom azért volt ilyen, mert nem jött el Liam pedig meghívta. Szegény. De ettől eltekintve nagyon boldog volt. Egész nap nevetett és minden képen óriási mosoly van az arcán.

- Üljünk le egy, kicsit mert mindjárt kiköpöm a tüdőm. – ordította. Alig hallottam szegényt. Kimentünk a konyhába és ittunk egy pohár vadászt. Visszamentünk és leültünk kanapéra, ami amúgy nagyon megviselt volt. Ruhadarabok voltak rajta (egy zokni, pulcsi és egy öv is ott hevert). A zene üvöltött, mindenki röhögött és ittas állapotban lézengtek és énekeltek. Nagyon vicces volt nézni őket. Persze voltak szerelmesek is. Nagyon aranyosak voltak. Egy kicsit még beszélgettünk Sarahval de valaki bunkó módon közbe szólt.

- Helló! Boldog szülinapot ezredijére is. – mosolygott ránk Liam kugli feje. Sarah elmosolyodott és megköszönte. Hirtelen megjelent mögötte Louis, Harry és Niall. A szívem a torkomban dobogott és értetlenkedve néztem magam elé.

- Gondoltam elhozom a többieket is. Remélem nem gond. – kacsintott rá Sarahra.

- Nem dehogyis. – motyogta.

- Nem akarlak elrángatni Emily csodás társaságából, de nem, jönnél velem táncolni? – kérdezte vigyorogva. A kezét nyújtotta felé.

- Nagyon szívesen. – tette bele Liam kezébe a saját mancsát és elindultak a nappali közepe felé. A srácok odajöttek mellém és rögtön ölelgettek meg puszilgattak. Kivéve Niall. Ő megállt előttem elmosolyodott. Egymás előtt álltunk. Idegesen méregettük egymást. Mindketten egymás szavába vágva akartunk mesélni egymásnak, de féltünk nyitni. Szerintem Louis észrevette a szerencsétlenkedésünket és rögtön megszólalt.

- Hogy vagy?

- Remekül. – bólogattam, de nem vettem le a szemem Niallról. Ő is folyamatosan figyelt majd elkaptam a szemem. Így is túl sokáig bámultam.

- Hol itt a pia? – kérdezte Harry majd megmutattam. Louissal elmentek engem meg itt hagytak Niallal…

Ötvenhatodik fejezet

Hello^^

Végre összejött a 3 komment:3 nagy nehezen de sikerült összehoznotok:D

Már sikerült közben megírnom a rész szóval itt is van:D

Jó olvasást és KOMMENTELJETEK!

by: Leah Hewitt

Az eső minden gondot lemoss

Hajnali 6-kor is egy álomból riadtam fel. Már nem tudtam visszaaludni ezért kimentem az erkélyre levegőzni. Nagyon álmos voltam ugyanis alig aludtam valamennyit. A fáradtságtól még homályos foltokat láttam és alig bírtam menni. Az erkélynek a korlátján egy fehér folt üldögélt. Én halálra rémültem tőle majd mikor kiélesedtek az adrenalin löket hatására az érzékszerveim észrevettem, hogy csak egy cica volt. Ő is megijedt. Rögtön felugrott és ügyesen elszaladt a háztetőn. A szomszéd erkélyén megállt hátra pillantott, hogy követem e majd mikor megbizonyosodott róla, hogy biztonságban van megint elkényelmesedett.

 De ezek után sem hagyott szem elől. Néha-néha rám pillantott és mikor észrevette, hogy nézem mereven bámult engem. Vicces volt egy cicával farkasszemet nézni. Pár percig kint levegőztem. Élveztem, ahogyan a hideg őszi szél kiszellőzteti a fejemet. Nem volt olyan hideg. Kellemes idő volt. A reggel szmog érdekessé tette a levegőt. A felhőktől sajnos nem lehetett látni, ahogyan a nap felkel, de elképzeltem magam előtt. Sajnos a gyöngyű napfelkeltémet elrontotta az eső… Hirtelen elkezdet szakadni mintha dézsából öntenék. Imádlak London. Visszamentem a lakásba. Leültem a kanapéra és hallgattam az eső halk kopogását az ablakon. Lágy ritmusára könnyű volt elbóbiskolni, de nem szabadott volna engednem a szemhéjamnak, hogy lecsukódjon. Fél tizenegykor keltem fel. Az idő láttára kikerekedtek a szemeim. Azonnal magamra kaptam valamit és rohantam is. Útközben bekaptam egy rágót, hogy azért a leheletem nem öljön meg minden vásárlót. A hajamat nem volt időm kivasalni csak gyorsan átfésültem egy mini fésű segítségével az utcán. Mindenki megbámult, amiért ott végzem el a reggeli teendőket. Amikor beértem boltba minden nyugodt volt. Az asszonyka dolgozott, a főnök kedves volt. Reméltem, hogy nem fog nagyon lecseszni… amikor beléptem az ajtón az öreg hölgy abba hagyta a beszédet. A főnöknek leesett miért és megfordult. Mérgesen, összehúzott szemekkel indult el felém.

- Emilia Cook!

- Emily Cook! Tudja ez nem csak becenév…– javítottam ki.

- És még vissza is szól azok után, hogy késett fél órát?

- Elnézést! – nézte rá megbánóan.

- Nem ég le a pofájáról a bőr? Hogy képzelte ezt?

- Ez csak fél óra! Nem a fél munkanapról késtem el… nem kell felfújni annyira. - mondtam teljesen nyugodtan. Az öreg néni hátul meglapult. Mutogatott valamit, ami szerintem, azt jelentette, hogy ez nem kellett volna.

- Én úgy gondolom, hogy… ilyen hozzáállás mellett nem lehet rendesen dolgozni. Ki van rúgva.

- Hogy mi? – kerekedtek ki a szemeim.

- Jól hallotta! Ki van rúgva. Ha siet még meleg az ágya… - fejezte be mondatát és hátat fordított nekem.

- De főnök…

- Már nem vagyok a főnöke… viszlát. – mondta telesen higgadtan. Engem majd szétvetett az ideg.

- De…

- Mit nem ért ebből a négy szóból hogy „Ki van rúgva, viszlát”? – tette fel a költői kérdést. És ismét hátat fordított. Én is sarkon fordultam és elmentem. Nem tudtam, hogy hova is megyek csak annyit tudtam, hogy ki kell engednem a gőzt… kint még mindig szakadt az eső. Carterhez nem mehetek, ahogyan a többi barátnőmhöz sem… mind az egyetemen vannak. Anyáékhoz hosszú lenne elmenni. Joshhoz viszont elmehetek. Fogtam magam és futni kezdtem. A fele utat végig futottam onnan viszont csak gyalog bírtam tovább menni. Ez a környék nem volt túl biztonságos. A legapróbb zajra is felkaptam a fejemet. Az ajtaja előtt álltam. Óvatosan kopogtam, de nem jött válasz. Még egyszer kopogtam, de most sokkal erősebben.

- Jövök! – hallottam rekedtes hangját. Néhányat lépett majd az ajtó nyitódott és én kisírt szemekkel ránéztem. Megrettenve nézett rám és várta, hogy elmondjam mi történt. A számon keresztül nagy lélegzeteket vettem. Nagyon kifáradtam a nagy rohanásban.

- Kirúgtak. – szipogtam. Megfogta a kezemet és behívott. Leültem az asztalhoz és elkezdtem neki mesélni, hogy is történt. Csinált egy meleg almás-fahéjas teát. Leült elém és meghallgatott. Olyan panaszaimat is, amit amúgy eszembe se jutott volna vele megosztani. Jó volt kicsit lelkizni. Mikor már az összes tea elfogyott lefeküdtünk a matracra és ő is elkezdet mesélni nekem. Én a mellkasát használtam párnának ő pedig védelmezően átkarolt. Mindenféléről mesélt. De leginkább arról, hogy nagyon szívesen kimenne Dél-Koreába. Én nem igazán lelkesedtem az ötletért.

- Mindjárt jövök! – pattant fel és a mosdó felé igyekezett. Én felültem és magamra húztam a takarót. Nagyon ki voltam bukva a munka miatt. Épphogy megkaptam máris elvesztem… Amikor kijött és odabújt mellém maga felé fordította a fejemet.

- Ennyire bánt, hogy kirúgtak? – kérdezte.

- Igen… ez volt az első munkám és másfél hónap után kirúgtak… - panaszoltam. A zsebébe nyúlt és kivett egy doboz cigit.

Kivett egy szálat és felém nyújtotta.

- Tessék, szívd el!

- Nem dohányzok!

- Csak ezt az egyet. Jobb lesz. A cigi nyugtat.

- Nem is tudom… - haraptam az alsó ajkamba.

- Gyerünk!  - mosolygott rossz fiúsan és a számba tette a szálat. Én kivettem és bámulni kezdtem. - Csak egy szálltat! Nem lesz tőle bajod! Meg le is nyugtat… egy darabig. – folytatta az érvelést.

- Nem, nem kérek! – adtam vissza. Vállat vont és elszívta inkább saját maga. Egész este nála voltam.

- Nem akarsz ma is itt aludni? – kérdezte. Megállt bennem az ütő. Nem tudtam mit felelni. Csak dadogtam. Végül is, ha én nem akarom nem lesz semmi. És nem akarom, hogy legyen bármi komoly szóval nem lesz. És legalább nem kell egyedül éjszakáznom.

- Öhm… jó, miért ne… - motyogtam. Puszit nyomott az orromra és mosolygott.

- Nem akarsz társasozni? – kérdezte és egy szekrényben kezdet el kutakodni.

- Milyen játék van? – érdeklődtem.

- Hát… van memória kártya és pókerkártya…

- Csak kártyajáték van?

- Bocs, a sörökhöz csak ilyen ajándék szokott lenni. – mosolyodott el.

- Gondolom milyen a pókerkártya… pucér nős igaz?

- Nem… van rajtuk bugyi. – nevetett. Én is nagy mosolyra húztam a szám. Odaült elém az ágyra és keverte a paklit. Közben engem figyelt. A cigi a szájából kilógott, lassan hullámzott a füstje a levegőben. – Vetkőzős?

- Mi?

- Vetkőzős pókert játszunk?

- Öhm… nem. - válaszoltam

- Miért?

- Úgy nézek ki, mint akit könnyen meglehet szerezni?

- Hát… örülnék neki, ha olyan lennél. – keverte tovább a paklit megtartva a rossz fiús imidzsét ami meg kell hagyni nagyon jól állt neki.

- Kérlek, hova tűnt belőled a vadászösztön? – hajoltam hozzá közelebb. Kivette a szájából a cigarettát.

- Már az enyém vagy… - hajolt oda az arcomhoz. Kifújta a cigi füstöt elhajolva, hogy ne az arcomba menjen.

- Még nem… - vigyorogtam rá elégedetten. Megcsókolt volna, de én elhúztam az arcom. Elnyomta a csikket és megint a paklit kevergette.

- Szóval azt akarod, hogy szelídítselek meg? – hajolt oda megint. Az orrunk már összeért.

- Ahogy akarod. – feleltem miközben az ajkaink egymáshoz értek. Josh ezt nagyon élvezte. Nem várt rögtön lesmárolt. Nem érdekelte a reakcióm. A pakli kicsusszant a kezéből. A derekamhoz tapadtak a kezei. Óvatosan elfektetett az ágyon. A fenekemhez csúszott az egyik keze a másik pedig a melleimre. Nem volt erőszakos de Niall finomsága után furcsa volt. Pár perc csókolózás után elváltunk egymástól. Gyorsan vette a levegőt az orrán keresztül. A szívem hevesen vert. Kék szemeivel az enyémbe nézett. Elengedett a kezével és felült. Ismét a paklit kezdte el keverni.

- Még mindig ellene vagy a vetkőzős pókernek?

- Igen, még mindig. – mosolyogtam enyhén.

- Élvezed, hogy kínzol?

- Minden pillanatát! – mondtam nevetve és kinyújtottam a nyelvem.

- Leharapom! Szóval húzd vissza. – mutogatott. Én erre még jobban kidugtam és közel hajoltam hozzá. – Én szóltam! – mosolygott és ismét megcsókolt. Eltoltam magamtól és kacéran rá mosolyogtam.

- Na, kezdjük! – csaptam össze a kezemet. Kiosztotta a lapokat mikor egy nagy mennydörgésre lettünk figyelmesek. – Á! – sikítottam fel. Josh nagy hahotázásba kezdett. – Ez nem vicces!

- De vicces! – nevetett tovább. - Egy kis mennydörgéstől így megijedni!

- Jól van, na! Bocs hogy félős vagyok!

- Majd megvédelek! – tette a csípőjére a kezét és diadalmasan nézett a távolba. Egy kicsit elmosolyodtam. Még egyszer dörgött az ég. Most csak egy kicsit összerezzentem.

- Na, folytassuk! – fejezte be a szuperhős pózt és erősen koncentrálni kezdett. – Ugye tudsz pókerezni? – kérdezte egy kis habozás után.

- Igen, de csak két lapossal.

- Értem. – harapta meg a pirszingjét. Az égen egy sárga vonal futott végig majd egy hangos dörgés követte.

- Ne már! Vihar lesz! – nyafogtam.

- Nyugi… maximum elmegy az áram…

- Pont ez az!

- Öhm… félsz a sötétben? – kérdezte meg óvatosan. Szerintem rögtön rájött, hogy nagyon parázok.

- Igen… nagyon félek. Úgy érzem, a sötétben sebezhető vagyok!

- Ne sértődj meg, de téged világosban is bánthatnak…

- Igen, de ott látják az emberek, hogy bántanak… sötétben meg nem! – világosítottam fel hülye hangsúllyal.

- Jaj, bocsánat hogy ilyen tudatlan vagyok! – tette fel a kezeit védekezés képpen. A lapjait látni lehetett. Én rögtön bedobtam a lapjaimat.

- Öhm, miért dobtad be? - eresztette le a kezét.

- Van egy király párod.

- Honnan tudod?

- Onnan hogy előbb felemelted a kezed és láttam a lapokat… kis buta! – túrtam bele a hajába.

- Hé! A hajam az szent és sérthetetlen! Reggel tudod milyen sokáig tart megcsinálni?

- Oh… bocsánat.

- Megbocsájtok! – hajolt közel hozzám. Ekkor egy nagyon nagy ott dörgött és villámlott is.

- Baszod! –üvöltöttem egy nagy ugrás közben. Ő megint nevetni kezdett. Az eső is rázendített. Az ablakon kopogott. Egy menet után megunta a pókert Josh. Vajon miért…?

- Van egy ötletem! – mosolyodott el miközben kifelé meredtünk az ablakon. Megfogta a kezemet. Rám terített egy pokrócot és felrángatott a tetőre.

- Mi a szent szart csinálsz?

- Vihart nézünk! – jelentette ki miközben a haját próbálta rendbe hozni, de az eső sajnos jó munkát végzett és teljesen tönkretette Josh reggeli művét. Óvatosan felszenvedtem magam a tűzlépcsőn és a tetőn álltunk. Josh átkarolt és együtt bámultuk a vihart.

- Gyere! Neked is jut pokróc. - mosolyogtam rá és kitártam karomat.

- Nem kell, köszi. Élvezem, hogy rám esik az eső. Olyan mintha lemosná a gondjaimat. – mosolygott. – Hülyeség mi? – nevetett magán. Cikinek érezhette ezt az állítását. Nem akartam, hogy kellemetlen legyen neki ezért én is levettem a takarót magamról.

- Nem, nem az! Moss eső, moss! – kiáltottam fel az égre nagy nevetés közben. Kitártam a karomat is. Az eső nagyon esett, de tényleg jó volt a szabad ég alatt állni és élvezni, hogy elázunk. Futkároztunk és teljesen elfejeltettem a vihart. Nem zavart már a dörgés sem a villámok. Élveztem a pillantott. Nem akartam, hogy vége legyen az esőnek. Ott akartam maradni örökre…

Kár hogy igazából az eső nem mossa le a gondjainkat. Jó lenne, ha ilyen egyszerűen eltűnnének a bajok. Csak ki kéne állni az esőbe és minden rendbe jönne…

A vihar egy óra alatt elment mi meg ott maradtunk a tetőn. A pokrócba bebugyoláltuk magunkat, bár az is el volt ázva, de mégis jobb volt min egy sima pólóban ülni a hideg betonon.

- Ez jól esett. – mosolygott.

- Nekem is. – néztem rá. Lassan odahajoltam hozzá és egy puha puszit hagytam ajkain.

- Még senkivel nem volt ilyen jó a tetőtánc.

- Tetőtánc?

- Aha… a srácokkal mikor esik az eső, mindig felmegyünk egy épület tetejére és ott ugrálunk ugyanígy… mondjuk nyáron sokkal jobb. Akkor nem fagyunk meg utána. – mosolyodott el. Kicsit megdörzsölte a felkarját, hogy felmelegítse magát.

- Menjünk. – álltam fel. Kinyújtotta kezét. Felsegítettem és leszerencsétlenkedünk a tűzlépcsőn. A lakásban úgy éreztünk mintha trópusi idő lenne.

- Nem fürdünk le? – kérdezte reményekkel teli szemekkel.

- Bocs, de női problémák… - füllentettem.

- Ja! Értem… - mondta. Zavarban volt. Hú… ezt megúsztam, de nem füllenthetem neki mindig azt, hogy megvan. Ki kell találnom valami mást is. Ezzel pár nap előnyt szereztem... EMILY! Állj le. Miért akarsz neki hazudni? Ha szeret, megérti… de ezt a megvan, dolgot már nem vonom vissza.

- Kezdem én a zuhanyzást jó? Addig tegyél fel teát. – utasított.

- Rendben. – motyogtam. Gyorsan összedobtam az italt és rögtön elfogyasztottam egy pohárral. Josh hamar végzett. A haja le volt lapítva. Úgy nézett ki, mint egy 13 éves. Én is elszaladtam zuhanyozni. Hamar készen lettem. Az ágyban még közösen is megittunk egy forró teát. Nagyon cuki pöttyös agyagbögréből ittam.  Rögtön beleszerettem abba a bögrébe.

- Ez lehet az én bögrém? – kérdeztem boci szemekkel.

- Lehet. – mosolygott Josh és az orromra nyomott egy puszit. Amikor minden cseppet megittunk elfeküdtünk az ágyon. Ő volt a nagy kifli és én a kis kifli.

- Hallod, a fellépés után eljössz velünk kocsmázni? – súgta a fülembe.

- Öhm… nem is tudom.

- Gyere már! Meg kell, ünnepeli az első hivatalos fellépésünket. Lehet, hogy ez beindítja a zenészi karrierünket.

- Jó… elmegyek. De nem fogok inni.

- Nem is kell. Legalább egy józan ember legyen köztünk. – mondta és a végén hangosan kifújta a levegőt nevetés képp.

- Jó éjszakát. – motyogtam jelezve, hogy aludni akarok. Értette a célzást és csöndbe maradt. Én nagyon hamar elaludtam, de szerintem ő még jó ideig fent volt és bámult ki az ablakon az utcákat bámulta.