Harmincnyolcadik fejezet&Happy New Year!

 One Direction-ban gazdag új évet kívánok:D

aztán óvatosan a piával;D

Szóval összejött végre a 3 komi:D

Itt is az új rész:)

Egész nyáron…<3

Másnap reggel valami idiótára keltem, aki a bejárati ajtón kopogott. Kipattantak a szemeim. Szinte biztosra vettem, hogy Carter vagy Harry lehet az… csak ők ilyen idióták hogy reggel 8-kor felkeltsenek minket… Niall nem volt mellettem. Lehet, hogy kizárta magát? Nagy nehezen kiszálltam az ágyból és felkaptam a földről Niall pólóját és a fehérneműmet, felvettem majd rohantam kinyitni az ajtót. Oda értem és kitártam magam előtt. Egy pincér állt ott. Meglepődött végig nézett rajtam és elpirult. Elégé fiatalkának tűnt.

- Ide kértek reggelit? – kérdezte. Elmosolyodtam rajta.

- Niall! Te rendeltél kaját?  - kiabáltam be.

- Igen! – hallottam a hangját, de fogalmam sem volt róla hogy honnan is kiállt.

- Igen mi rendeltünk! – mosolyogtam. – Köszönjük. – mondtam majd behúztam a zsúrkocsit, amin a kaja helyezkedett el. - Viszlát! – mondta és én becsuktam az ajtót. Nagyon különösen nézett rám. Mintha másik bolygóról jöttem volna… Betoltam a nappaliba és szépen megterítettem. Az utolsó simításokat végeztem a terítésen mikor Niall hátulról átölelt és megcsókol a fülem alatt.

- Jó reggelt gyönyörűm! – suttogta a fülembe. Megfordultam és megcsókoltam ő közben átkarolt a derekamnál.

- Neked is!

- Hogy aludtál?

- Csodásan! Te? – kérdeztem. A homlokunkat összeérintettünk és egymásnak voltunk támaszkodva. Még mindig fogta a derekam.

- Én is. Végre mellettem feküdtél. És nem csak egy nagy üresség tátongott mellettem.  Be kell majd pótolnunk az évfordulónkat.

- Tényleg! Nekünk van olyanunk is…

- Bizony hogy van! Hova szeretnél menni?

- Mondjuk, veled akarom tölteni itthon egy finom forró fürdővel és egy gyertyafényes vacsival! – mondtam el az én terveimet.

- És milyen ajándékot kérsz?

- Nekem az is bőven elég, ha itt vagy!

- És mit szólnál egy közös tetováláshoz?

- Mi? – távolodtam el tőle.

- Egy tetkó! Úgy is most fogja majd Carter megkapni az ajándékát Harry-től.

- Milyen ajándék?

- Hát a szülinapi!

- Még nem kapta meg?

- Nem… egy kicsit elkésett vele…

- Nem kicsit. De akkor tetoválást kap szülinapjára?

- Igen.

- Szóval akkor vele mennénk?

- Aha! Meg Zayn is jön.

- De milyen tetkó lenne? – kérdeztem tőle. Furcsálltam ezt az ötletet.

- Hát… olyan, ami rád emlékeztet, arra az időre mikor veled voltam. Ami hozzád köt… Ami örökké emlékeztetni fog rád!

- Nem tudok ilyen tetkót elképzelni…

- A fiúknak mondtam és ők adtak néhány tanácsot… - mondta zavartan. Nagyon félt mit szólok hozzá.

- És mit mondtak? – kérdeztem és bele hörpintettem a narancslébe.

- Zayn azt javasolta, hogy olyat, ami mind kettőnkön rajta legyen… de ezt alapból én is így akartam. De amúgy azt mondta, hogy egy kulcs és egy lakat…

- Tök jó ötlet! Nekem soha sem jutott volna eszembe! – mosolyogtam. Éreztetni akartam vele, hogy szívesen csinálok vele tetoválást.

- Hú… remek… akkor mikor haza mentünk megyünk is.

- Mi? – fagyott le az arcomról a mosoly.

- Hát… ha haza utaztunk, akkor csináljuk meg rögvest.

- Szerintem meg ráért télen! Nyáron úgyis egy csomó mindentől kell félteni…

- Igazad van! Meg addig át is gondoljuk rendesen.

- Igen! – helyeseltem. – Mikor utaztok haza?

- Amikor ti utaztok.

- Ja! Ma már mentek is? – szomorkodtam.

- Mi? Maradunk itt. Veletek megyünk!

- Tessék? – akadt meg a torkomon a reggeli.

- Igen! Veletek leszünk egész nyáron. Megmondtuk a menedzsernek, hogy kell egy kis pihi… és azt veletek fogjuk tölteni. Meg persze családnál is leszünk egy kis ideig…

- Úristen, de jó! – kacagtam.

- Ja, én is nagyon örültem neki!

- Akkor ma utaztunk velük busszal?

- Hova?

- Hát Mohácsra! Oda megyünk először… Vivihez és ő fog velünk lenni egész itt létünk alatt meg a haverjai.

- Értem… - felelte és egy nagyot harapott a reggelibe. Hamar elkészültünk és indultunk is Mohács felé. Végül a fiúk járgányával mentünk, amit béreltek… Azzal 2 óra alatt értünk le. Közben a többieket tanítgattam magyarul. Carter-nek és Liam-nak ment a legjobban. A GPS elvezetett minket a célhoz. Kétemeletes családi ház volt. Sárga színben pompázott, az ablakok régiek voltak. A rajtuk lévő fehér festék már töredezett le. A kerítés magas volt, zöld színű. A kert vége füves terület volt, de a kert többi részt beton fedte.  A járda melletti virágokba néha belekapott a friss nyári szelő és a finom illatot vitte mindenfelé. A szomszédban a kutyák ugattak és nem úgy tűnt, hogy abba akarják hagyni. A kapu zárva volt így csengetnünk kellett. Vivit pillantottam meg, ahogyan felénk rohan mezítláb. Egy rövidnadrágot viselt és egy fehér atlétát. Amikor ideért szinte a nyakamba ugrott.

- Emily! – köszöntött egy nagy öleléssel és sok puszival. – Hello hogy vagy? – kérdezte angolul.

- Köszi, jól! – mosolyogtam.

- Szia, Carter! – köszönt neki is.

- Hello! Köszönöm, hogy engem is meghívtatok! – motyogott magyarul.

- De aranyos vagy! Magyarul szólalsz meg! – nézett rá mosolyogva. – Meddig tanítottad erre? – fordult felém.

- Hamar megtanulta!  - kacagtam. Carter is elnevette magát. Vivien megpillantotta, ahogyan a fiúk is hozzák a cuccaikat. Nem hitt a szemének. Tátott szájjal nézett hol rám, hol a fiúkra. Niall mellém jött, átkarolta a derekamat majd arcon puszilt.

- Ti nem szakítottatok? – kérdezte meglepetten.

- Hát… tegnap kibékültünk…

- Az már ma volt szívem. – suttogott a fülembe.

- Csitt! – ütöttem mellkason és elnevettük magunkat.

- De jó! De örülök! Annyira szomorú voltam mikor megtudtam a hírt hogy szakítottatok!  Először nem hittem el, de amikor mutattak képeket, ahogy Niall sírva hagyja el a házatokat…

- Váltsunk témát! – feleltem. Vivi érdeklődve nézett rám. Eszembe jutott, hogy nem érti, mit mondok angolul, úgyhogy elmondtam neki magyarul is. Carter és én is kipakoltunk.  Mi kaptuk meg Vivi szobáját, mert az dupla ágyas volt. Mi Carter-rel ott aludtunk Vivi pedig átköltözött az öcséhez Benjaminhoz.

Vivi szobája:

Vivi:

Benjamin:

 Amikor kirámoltunk rögtön berohant és már jött is hogy mikor mit fogunk csinálni.

- Szóval… ezen a héten itthon leszünk aztán egy hetet a Balatonon leszünk! Utána megyünk a vidékre. Először a Budapest melletti rokonainkat megyünk meglátogatni utána meg majd együnk a Szolnok mellettiekhez.  A többi pedig majd magától jön! – mosolygott. Mi bólogattunk és örültünk hogy nincsen nagyon szigorúan megszabva mikor mit csinálunk.

- Jó kis terv! – dőlt hátra Niall az ágyon. Vivi kiment én pedig Niall mellé feküdtem.  Megcsókolt és én visszacsókoltam.  

- Gyönyörű vagy! – szólalt meg egy kis csend után.

- Te pedig rohad kedves, helyes, aranyos, imádni való, oda figyelő, jó szívű…

- Csak ennyi? – mosolyodott el.

- Miért még mit akarsz hallani?

- Például sexy, jó az ágy…

- Én is itt vagyok! – szólalt meg Carter. – Tudom hogy több hónapja nem találkoztatok rendesen de azért bakker, vegyétek észre hogyha egy ember már kb. 5 perce titeket figyel… a hátatokba fúrtam már a szemem!

- Jól van na! Ezt úgy mondod mintha ti Harry-vel olyan kis csöndesek lennétek! Amikor együtt vagytok csak azt lehet hallani hogy a nyálatok cuppog!

- De én akkor is észre veszem hogyha valaki annyira néz hogy mindjárt kiesik a szeme! – mondta és leült az ágyra. Bejött Lou és Zayn is a szobába.

- Na nem megyünk körül nézni a városba? – kérdezte Zayn.

- De mehetünk! – mosolyogtáam rájuk és felpattantam az ágyról. Megkerestem Vivit és megkértem hogy menjünk ki.

- Okés! De néhány haverom is jöhet? – kérdezte reménykedve.

- Persze! Minél többen annál jobb!

- Remek! – válaszolt magyarul és rohant a telefonhoz. Én visszamentem a szobába ahol Niall és Lou pont bírkoztak Zayn meg szurkolt az egyikőjüknek.

- Na fiúk elég lesz! – mondtam nevetve. Még párszor szóltam és abba hagyták. – Szóval! Vivi néhány barátja is jön. Nem gond igaz?

- Dehogy! – mondta Carter.

- Akkor mindjárt megyünk! – szólt be Vivi az ajtón. Összekészültünk és mentünk is. Útközben összeszedtük Áront.

Áron:

Velük jártuk be mohácsot. Nagyon finom fagylaltot ettünk a sétáló utca végén lévő fagyizóban. Közel volt hozzá a Duna ezért elmenetük a partjára és néztük ahogyan a hajók ringatóznak a vízen. Nagyon szép látvány volt.

- Akarok még fagyit enni! – nyafogott Niall.

- Vissza menjek veled? – kérdeztem. Kiskutyaszemekkel bólogatott. Szóltunk a többieknek és elmentünk még fagyiért. Niall a hátán cipelt így ő mondta meg merre is menjünk. Nem fordult le ahol kellet volna.

- Niall! Nem erre kell menni!

- Tudom. De nincsen kedvem fagyizni! Inkább sétáljunk!

- De… el fogunk veszni!

- Dehogy fogunk! Majd ugyanezen az úton jövünk vissza!

- És ha utána nem lesznek ott? – nyugtalankodtam tovább.

- Akkor haza megyünk!

- És ha nem találunk haza?

- Ne aggodalmaskodj már! – rakott le a hátáról. Megfogta a kezemet és elindultunk. Egy töltési sétáltunk végig egészen egy sorompóig. Utána földút volt építkeztek rajta ezért  visszafordultunk. Útközben nagyon sok biciklis hajtott el mellettünk. Szinte mindenki biciklizett. Háromnegyed órát voltunk távol de senkinek sem tűnt fel. Vagyis nem mutatták bármi jelét hogy aggódtak volna értünk.

- Holnap megyünk uszizni! – örvendezett Carter.

- Remek! Hova? – kérdeztem.

- Csak ide a helyi uszodába… nem nagy cucc az egész de azért mégis jobb mint otthon a melegben nézni a TV-t. – mosolygott Vivi.

- Jó lesz kicsit lehűteni magamat! – dőlt hátra a padon Liam. Körbe nézett. Valakit vagy valamit keresett. Gondolom körülnézett lány ügyben… de sajnálattal látta be hogy a kis szőke hajú lányka az egyetlen opció… na meg Barbi. De kétlem hogy Liam-nak pont azok a tipikus nagy arcú, vagány csajok jönnének be akik minden második embert lehurrognak. Bár ki tudja. Még elég sokáig sétáltunk aztán már este lett ezért elmentünk enni.  A sétáló utcában volt egy finom kínai éterem. Beültünk enni és ahhoz képest hogy én romlott kutyát vártam, finom csirkét kaptam… A fiúk egy szállodában szálltak meg. Sajnáltam hogy nem velünk alszanak. Lujiza néni nagyon finom vacsorát készített otthon. Nem akartuk megbántani hogy már ettünk a kínaiban ezért még egyszer vacsoráztunk. Dugig ettem magam. A hasam annyira kidülledt hogy úgy néztem ki mint egy terhes. Lezuhanyoztunk és utána beültünk a TV elé. Carter nem értet belőle szinte semennyit de még én is nehezen értettem meg hogy pontosan mit dumálnak. Gyorsabban beszéltek… szóval  mi vendégek hamar bealudtunk Vivivel ellentétben akire felkeltem még hajnali 3-kor hogy lekapcsolja a TV-t és ég elment budira. Utána az egész ház lecsendesedett csak a szomszéd idegesítő kutyái ugattak. 

Merry Christmas and Happy Birthday BooBear:D

BOLDOG KARÁCSONYT!

Boldog szülinapot Louis^^

Tök durva hogy már 21:O Gyorsan repül az idő...

Harminchetedik fejezet

Sziasztok^^

Ma is volt időm írni szóval itt az új rész:D

és nincsen vége csak hogy megnyugtassalak:D azt leírtam volna ha befejezem:D 

de még korán sincs vége xD

és holnap karácsony*.* már várom:D

by: Leah Hewitt

Csak TÉGED!

 AZ indulás reggelén is csak Niall-ra tudtam gondolni. Búsan kikászálódtam a pihe-puha ágyamból és a szekrényemhez rohantam. Ki választottam a fekete pólómat és egy farmer kék rövid nacit. Csak egy nagyon minimális sminket raktam magamra és az is vízálló volt, mert tudtam, hogy ma még sokat fogok sírni. Belenéztem a tükörbe.  A kék szemeim könnybe lábadtak akaratlanul is. Egyfolytában csak az járt a fejemben mikor Niall itt volt. Ugyanígy néztem a tükörbe csak akkor boldog voltam… és megjelent mögöttem Niall de most senki nem állt a hátam mögött. Nagy üresség tátongott mögöttem, de a szívemben is. Egy könnycsepp futott végig az arcomon. Az államon le és onnan a földre zuhant.  Utáltam magamat… azt hogy elküldtem…. nem értem hogy is gondoltam ezt. Hiszen… nekem szükségem van rá. Ő akkor is mellettem volt mikor más kellett volna csinálnia. De én fontosabb voltam  neki… A nagy csendben ami rám telepedet  hallottam ahogy kinyílik a kapunk ajtaja és bejön valaki. Tudtam hogy nem Niall az de a remény hogy mégis ő az… csak ezt tartott életben… ezek a kis reménykedések hogy majd egyszer ismét besétál az életembe. Úgy éreztem mintha több hónapja szakítottunk volna pedig csak tegnap. 24 óra se telt el de mégis máris hiányzott és kellett nekem. Az édes lágy csókjai, ahogyan együtt reggelizünk, az mikor együtt fürödtünk és az mikor gyönyörűnek hívott a kinyúlt pólómba smink nélkül, hisztisen. Soha nem fog senki se úgy szeretni mint ő. Még Jack se tudna versenybe szállni Niall szeretetével. Tudtam hogy soha többé nem lesz még egy olyan fiú mint Ő… Kopogtam a szobám ajtaján. Gyorsan letöröltem a könnyeimet.

- Igen! – szóltam ki. Lassan kinyílt az ajtó és anya arcát pillantottam meg.

- Mindjárt itt indulunk a reptérre! – szólt be. Én bólogattam. Hallottam, ahogyan az ajtó megcsikordul és anya eltűnt.  Felkaptam a nagy batyumat és kivittem az autóhoz. Átsétáltam Carterhez és bekopogtam. Carter nyitott az ajtót. Szinte a nyakamba ugrott. Átölelt és milliónyi puszit nyomott az arcomra.

- Mosolyogj! – mondta majd ismét a karjaiban voltam.

- Könnyű azt mondani! – motyogtam.

- Na de menjünk! Mert mire odaérünk lemegy a nap.

- Jó! – suttogtam majd segítettem elvinni a csomagját az autóig. Betettük a csomagtartóba majd mi is beszálltunk a kocsiba. Elindultunk. A reptéren kiszálltunk majd mindenkitől elköszöntünk. 2 óra sorban állás és várakozás után végre elindultunk. A repülőn az ablakon bámultam kifelé. Lassan felemelkedtem a földről és néztem ahogyan elhagyjuk az országot. Carter zenét hallgatott és dúdolgatott. Elég hangosan szokása hallgatni a zenét ezért hallottam, ahogy a „Little Things „megy. A szövege járt a fejemben. Az hogy gyönyörű és tökéletes vagyok számára. Ettől még jobban potyogtak a könnyeim. Halkan sírtam kifelé meredve az ablakon. Azt akartam, hogy jöjjön és megöleljen. Ráhajtottam a barátnőm vállára a fejemet és elszundikáltam. Carter kellett fel hogy leszálltunk. Becsatoltam az övemet és vártam, hogy földet érjünk. Mikor kiléptem a repülőből megéreztem a levegő melegségét. Nem volt nagy kánikula csak mégis melegebb volt, mint nálunk. Pedig este volt… Furcsa volt magyar táblákat olvasni. Magyar pénz látni. Nehéz volt megszokni, hogy mindenki így beszél. Carter rögtön a pasik után kapkodta a kis buksiját. Este voltak a leghelyesebb party arcok az utcán

- Carter! Nyugi! Csak 20 perce vagyunk itt, de te máris vagy 51 pasit megbámultál.

- Ne mond, hogy te nem élvezed, hogy ennyi helyes pasi itt rohangászik izompólóba. És valljuk be… van okuk ezt viselni.

- Akko is! Harry ott van neked.

- Istenem! Hűségi fogadalmat tettem nem vakságit!

Beszálltunk a taxiba és robogtunk is a szállodánk felé. Mikor odaértem kiszálltam a kocsiból és rögtön a csomagtartó felé vettem az irányt. Kivettem a dolgimat és a szálloda bejárata fölé fordultam. Hirtelen megpillantottam Niall-t egy gitárral a kezében.

- Szia! – mondta rekedtes hangon. Nekem a csomagok kiestek a kezemből és egy helyben álltam. Meg dermedtem, mint egy szobor. – Bármennyire is nehéz neked ezt elhinni, de én csak TÉGED szeretlek! Senki mást csak téged! – bele harapott ajkába majd elkezdett játszani a gitáron. Néhány dallam utána száját is kinyitotta.

„Mikor majd nagyon egyedül leszel a világon;

Gondolj bele, ki volt az ki imádott;

Ki volt az ki minden reggel, s nappal;

Csak rád gondolt, csak téged akart.

Mikor már nem lesz semmi, csak te meg én;

Együtt ülünk majd a felhők tetején;

Csak azt ne felejtsd el ezt a két kis szót;

Mi szerettük egymást, s ez így v

olt jó.

Mikor vége mindennek, fáj is a létezés;

De bízni kell, hisz messze még az ébredés;

Mi együtt leszünk újra, tudom ez nem tévedés;

Elég volt már a sok képzelgés.

Csak te meg én, szarunk a világra;

A srácokra, lányokra, imákra;

Mert csak egy dolog az, ami számít;

Minden más csak elűz és kábít.

Tudom én jól, sok volt a harag, a vitázás;

Aztán jött a békülés a teázás;

Majd eljött az a pont, amikor elbuktunk;

Olyanok voltunk, mint majmok a porondon.

Senki se értette, hogy mit is teszünk;

Ki tudja, vajon hol volt az eszünk;

Repkedtek a tálcák, kiborultak a poharak;

Amíg a haverok közbe nem szóltak.

Ezek után még rosszabb lett minden;

Úgy viselkedtünk, mint a harcosok a ringben;

Aztán már csak a hívásodat vártam;

De ettől a vihartól még én is megáztam.

Csak te meg én, szarunk a világra;

A srácokra, lányokra, imákra;

Mert csak egy dolog az, ami számít;

Minden más csak elűz és kábít.

Rajtad kívül nekem nincs senki másom;

Az összes érzelmem itt most elásom;

Csak annyira kérlek, gyere vissza hozzám;

S megtudod, mikor gondoltam rád.

úgy érzem… - ekkor odarohadtam hozzá és megcsókoltam így nem tudta befejezni a szerenádot. A nyakánál fogva átöleltem és lassan az ajkunk egymáshoz ért. Végre érezhettem megint azt, amit olyan rég nem éreztem. Azokat a bizonyos lepkéket a gyomromban… a térdem remegését. A könnyeim csak záporoztak, de ez volt a legkisebb gondom. Niall végre a derekamra helyezte kezeit és közelebb húzott magához. Soha nem akartam, hogy ennek a bizonyos csóknak vége legyen… hogy újra elveszítsem… ez volt az a pont ahol féltem őt újra elveszíteni. De a félelem csak enyhe kifejezés volt… Megéreztem Niall könnycseppjét is a csókunkban. Meglepett, hogy ő is könnyezik. Nyelve bebocsájtást kért és meg is kapta. Több perce már egymást csókoltuk mikor egy tapsvihar zavart meg minket. Lassan abba hagytuk a csókunkat és félve kinyitottam a szememet. Niall rám mosolyogott. Szemei a könnyektől elázva néztek rám. Körbe néztem és mindenki minket bámult és tapsoltak.

- Ez akkor… azt jelenti, hogy…

- Igen! – válaszoltam rekedten. Ő újra megcsókolt és felkapott. Megpörgetett a levegőben majd letett.

- Végre ismét hivatalosan vagyok együtt a legszebb lánnyal a világon. – súgta a fülembe.

- És én is hivatalosan vagyok együtt a legszexisebb pasival a földön.

- Mind ketten mázlisták vagyunk! - csókolt meg.

- Az tuti! – mondtam a csókunkba. Megfordultam és ott volt Harry is Carter mellett. Nem tűnt, hogy Certer annyira meglepődött volna, hogy itt vannak. Éreztem, hogy eltervezték ezt már régebb óta… Átkarolta a derekamat és odasétáltunk Harry-hez és Carter-hez.

- Akkor menjetek! – mondta Harry és a fejével egy limuzin irányába mutatott.

- Gyere! – puszilt arcon Niall. Oda vezetett a kocsihoz és kinyitotta nekem az ajtót.

- Hölgyem! – háta mögé helyezte az egyik kezét a másikkal pedig a limuzin belseje felé mutatott és egy kicsit meghajolt. Én elmosolyodtam és beültem a kocsiba. Becsukta az ajtót és pár pillanat múlva a kocsi másik feléről csucsult be. Intet a sofőrnek. Szorosan mellém ült és átkarolt. Én hozzá bújtam és a mellkasára tetem a fejemet. Lassan behunytam a szememet és elaludtam. Egy lágy csókkal ébresztet fel.

- Imádom, amikor így keltesz! – mosolyodtam el.

- Én is imádlak így kelteni! – kacsintott.  Felmentünk a szobánkra.

- Miért mi kaptuk a jobb szállodát? – érdeklődtem.

- Hát… tudod Harry azt mondta hogy mind kettőnknek jó lesz az éjszakája… és hogy most nekem jobban szükségem van a luxusra miattad és még azt is hozzá tette hogy ő szereti ha kicsi az ágy merthogy akkor Carter rajta alszik el… mostanában ki van éhezve… - kuncogott.

- Gondolhattam volna… amúgy nem is törtünk zúztunk… miért írtad bele a dalba?

- TE nem törtél el semmit… én mikor haza értem akkor dobáltam a poharakat a falhoz… nagyon kiborultam…

- Akkor gondolom a srácok is belepofáztak mit is kellet volna tenned.

- Ja! Lou ott mondta, hogy amikor elküldtél akkor le kellett volna, smároljalak… - mondta furcsállva. Odaült mellém az ágyra. Elvesztem a tekintetébe és csak a csókja keltett fel a nagy bámulásból. A derekamhoz nyúlt. A pólómat kezdte felhúzni. Én az egyik kezemmel a nyakához értem és a másikkal én is a derekát fogtam. Ledöntöttem az ágyra. A csípőjén ültem és csókolgattam. Levettem a felsőjét és a földre dobtam. Ő a rövidnacimtól szabadított meg. Átvette az irányítást és a hátamra fordított. 

A hajában turkáltam és ő az oldalamat simogatta. A felsőm egyre feljebb csúszott. Niall úgy döntött hogy az a ruhadarab teljesen felesleges ezért lekapta rólam és a szoba másik felébe hajította. Én a nadrágját próbáltam levenni, ami sajnos csak az ő segítségével sikerült. Egyre hevesebben vert a szívem… amikor először voltam együtt Niall-al akkor sem volt ilyen érzésem… nem értettem miért volt ez. Levettük egymásról a maradék ruhát is megtörtént, aminek meg kellet. 

Köszönöm a dalt Szabó Milánnak:D szerintem nagyon szép lett*.*

Harminchatodik fejezet

Hello:D

Túléltük a világvégét és a sulit is 2012-re :D

nemsokára karácsony... már nagyon várom*.*

végre volt időm írni ezért itt is van a rész:D

nekünk sajnos nincsen VIVA TV-énk így hát nem tudom nézni a 

Up All Night' Live Tour-t:'(

de ha ti nézitek jó szórakozást hozzá^^

by: Leah Hewitt

Miért?

A telefonom nem került elő.. így sikeresen elhagytam… nem tudtam vele beszélni, mert az új számát nem tudtam kívülről és ő sem tudott engem hívni mert nem tudta az új számomat… írtam neki Facebook-on, Twitter-en de egyiket sem nézte meg elég sok ideig…. így hát várhattam egy… Jack-kel mióta elhatároztam hogy nem beszélek vele sikerült is betartanom. Nem beszéltünk, nem mentünk együtt haza és suliba se együtt mentünk. Mikor gyakoroltunk a bálra akkor is csak nagyon minimálisan szóltunk egymáshoz.  Az elején nagyon nehéz volt, de szerencsére hamar elmúlt a hiánya. Viszont Niall hiánya nem múlt el ilyen könnyen. Minden egyes nap egyre szomorúbb lettem és nagyon sok rémálmom is volt róla és rólam… és mivel anyáék nyaraltak elégé féltem hajnali 2-kor mikor felriadtam egy ilyen álomból.  De az is nagyon rossz volt mikor ki kelet mennem a WC-re és sötétben kikószáltam a toalettig elvégeztem a dolgomat és utána rohanhattam vissza az ágyba nehogy valami elkapjon…. elégé vicces egy ilyen korombeli lánytól de hát ha egyszer ilyen vagyok…. A magyarországi út miatt egyre jobban be voltam zsongva és már én is nagyon vártam Carter-rel együtt az utat. A repülőjegyet is megvettük és a szállásunkat is lefoglaltuk az első estéhez, mert hajnalban fogunk megérkezni és nem akartunk akkor már zavarni. Épp május elseje volt és tanultam az ágyamon ülve mikor megcsörren a telefonom. Egy ismeretlen szám volt az. Felvettem és nem szóltam semmit.

- Szia, szívem! – köszönt bele a telefonba az illető. Az akcentusból azonnal rájöttem, hogy Niall az.

- Szia! Hogy vagy? – kérdeztem és hátradőltem az ágyon.

- Hiányzol! – felelte búsan.

- Te is nekem! De legalább pár nap és itthon vagytok! – cukin vigyorogtam és felemeltem a lábamat. A kifestett lábujjkörmeimet bámultam.

- Nem monda még senki hogy csak nyár elején tudunk haza menni, mert elhúzódott a munka.

- De mégis hogy lehet hogy elhúzódik? Ezt nem értem. – gesztikuláltam a mérgességtől.

-  Nyugi én is nagyon ideges lettem mikor kiderült.

- De akkor… hogyan fogjuk megünnepelni az évfordulónkat? – aggodalmaskodtam.

- Fogalmam sincsen… én is e buktam ki a legjobban, hogy nem lehetek veled! De akkor, majd amikor hazaértünk első dolgom lesz hozzád elmenni és elvinni téged egy étterembe.

- De nem tudsz majd elvinni! Mert én meg nyár első hónapjában elmegyek a magyar rokonaimhoz!

- Mi? Ne már! A francba! Akkor még egy csomó idő mire találkozunk!

- Tudom… aj, Istenem… Annyira rossz! – könnyeztem be.

- Akkor haza utazom.

- Nem! Niall neked dolgozni kell! Ezért kapod a pénzt! Bármennyire is nehéz muszáj ott maradnod. Nem számít mennyire nehéz nekem vagy neked!

- De akkor is! Az azért már gáz hogy nem tudjuk megünnepelni az évfordulónkat! – dünnyögte.

- Majd beszélünk skype-on!

- De én nem akarok csak egy kamerába bámulni és szenvedni, hogy nem csókolhatlak meg! Az oké hogy hallom a gyönyörű meg látom a tökéletes arcodat, de nekem ez nem elég! Meg akarlak csókolni ami kamerán keresztül nem megy!

- Tudom… de el kell fogadnom ezt a tényt! Amikor összejöttünk tudtam, hogy ez el fog majd jönni, hogy valamit nem fogunk tudni együtt ünnepelni…

- Annyira irritál ilyenkor, hogy ennyit kell dolgoznom!

- Ne irritáljon! Tudd, hogy én ott vagyok veled lélekben!

- Most sokkal jobb hogy tudom ezt! – mondta gúnyosan.

- És amúgy a srácok hogy vannak? – érdeklődtem, de senki nem szólt vissza a telefonba. – Hahó! – szóltam, bele ismét a készülékébe, de ismét nem jött válasz.

- Emily mennem kell bocsi! Tényleg ne haragudj, de most fogunk jönni a show-ba… na, szia, szívem! Szeretlek, és nagyon hiányzol!

- Szia! – köszöntem el, de s nem hallotta ugyanis mikor beleszóltam már le volt rakva. Folyattam tovább a tanulást.  Teltek múltak a napok és azt vettük észre hogy felléptünk a szalagavatón, leérettségiztünk és hogy sikeres volt a közép suliban eltöltött napok.  Belecsöppentünk egy új világba ami teljesen más mint amiben eddig éltünk. Dolgoznunk kellet amihez nem volt túl nagy kedvem.  Carter és én egy színművészeti egyetemre jelentkeztünk, mindketten a „Színművész” szakra.  Bella és Tiffany  egy művészeti egyetemre adták be a jelentkezési lapot, mégpedig Bella  „Tervezőgrafika”, Tiff pedig „ Fotográfia” szakra. Alexa Egészségtudományi karra jelentkezett azon belül pedig diabetikusnak…

Csak júliusban fog kiderülni fel e vettek minket. Már nagyon izgultam mi lesz…

Anyuék nagyon jól szórakoztak Amerikában. Nagyon irigyeltem őket, de legalább meg van a diplomám…

Már csak két nap volt addig, hogy végre elutazzunk Magyarországra.

Reggel üdén és frissen keltem. Boldogsággal töltött el annak a tudata, hogy nemsokára Carter-rel 1 hónapig Magyarországon leszek. Láthatom végre az ottani rokonokat. Kimentem a konyhába és egy levél állt az asztalon. Greg írta, hogy elment bevásárolni.  Remek… megint egyedül vagyok itthon. Készítettem magamnak egy finom szendvicset és leültem a TV elé.

 Épp a sztár lesen ment. Nem szerettem azt a műsort. Mindig a sztárokat fikázzák vagy pletykákat mondanak, aminek nincs semmi alapja. Nagyon ritkán van, hogy igazat is mondanak.  Először Katy Parry új frizuráját bombázták csúnyábbnál csúnyább kifejezésekkel utána Kesha új orr pirszingjét kritizálták.

- Most pedig jön a vezető hírünk. – kezdet bele meséjébe. Gyorsan haraptam egy nagyot a szendvicsembe – Kapaszkodjanak meg. Niall Horan az eddig hűségesnek mondott ír szépfiú megcsalta barátnőjét. – a falat megakadt a torkomon és nem akartam elhinni. – Több szemtanú is látta, hogy Demi Lovato kezét fogja egy kávézóban. Majd egy parkban sétáltak kézen fogva. Néhány ember az is állítja, hogy látták őket, ahogy egy érzéki csókot adnak egymásnak távozás előtt. – mondta a műsorvezető. – Ez azt is megmagyarázza, amit néhány nappal ezelőtt mondott a fiúbanda másik sztárja Harry Sytles: „ Niall és Demi túl jó barátok”, nyilatkozta.Mikor abbahagytam a köhécselés olyan ideges lettem, hogy a maradék szendvicsemet a TV-hez vágtam. A képek, amiket a paparazzók csináltak rólunk mentek a TV-ben. Utána csak zokogtam és zokogtam. Néhány másodperc múlva valaki csöngetett. Felálltam majd megpróbáltam nem könnyezve kinyitni az ajtót. Carter állt előttem. Hirtelen megdöbbent.

- Mi történt? – ölelt át.

- Gyere be! – sírtam.

Leültünk majd a TV-re nézett. Már csak a reklámok mentek de tudta hogy az tett valamit.

- Mi történt? – kérdezte ismét.

- Elvileg… Niall… megcsalt! – csuklott meg a hangom és még jobban sírni kezdtem.

 – Nyugi! Biztos, hogy csak egy buta kis pletyka.

- Képek is voltak! És… nagyon hihető volt minden!

- Nem! Niall nem tudna megcsalni!

- Pedig… igen. – nyögtem ki. Neki is könnybe lábadt a szeme. – Ne sírj! Nem téged csalt meg.

- Tudom csak… csalódtam benne. – mondta majd kicsusszant a szeméből a könnycsepp.  - El sem hiszem, hogy ilyen egy bunkó… De ő nem csalhatott meg, hiszen nem olyan. Vagy, de?

- Ezzel csak magadat nyugtatott! Tudtam, hogy egyszer Demi-vel fogom látni. – zokogtam.

- Ne legyél ennyire pesszimista! Niall téged szeret! És ezt mindenki tudja!

- De ő híres én meg… egy kis londoni rajongó vagyok, akivel járt egy évig. Aztán megunt.

- Ilyet ne is mondj! Nem unhatott meg! Szeret!

- Ez meg honnan veszed?

- Hiszen mindent elmondott neked. Emlékszel, amikor azt nyilatkozták a fiúk hogy ha Niall valakinek megnyílik akkor tudjuk majd hogy az a lány hozzá való? Biztos, hogy te vagy az a lány. – mondta alig halhatóan. Egy kis ideig csend volt a szobában. Csak a TV-ben lehetett hallani az ú dalokat.

- Menj és pakolj össze! – motyogtam könnyes szemekkel. – Hiszen alig egy nap múlva már úton leszünk Magyarország felé. – próbáltam elmosolyodni, de valahogy nem sikerült. – Én is pakolok és el fogom így ezt az egészet felejteni.

- Majd jól bepasizol mi?

- Persze! A magyar pasik helyesek ám! És lehet, hogy összejövök megint Áronnal. – mosolyogtam.

- Ó, a kis első szerelmed!

- Ja…

- Na, megyek, pakolok, szia! – köszönt el majd kisétált a nappaliból. Nem kísértem ki rögtön elmentem a szobámba és elkezdtem pakolni.

- A szobájában van. - halottam az ajtóból. Carter mondta valakinek. Valószínűleg Greg-nek.

- Szia Greg! Mit vettél? – kérdeztem a szobámból. Amikor az ajtómra pillantottam Niall állt előttem. Amint megláttam görcsbe rándult a gyomrom és könnyezni kezdtem. – Mi csinálsz itt? –csuklott meg a hangom.

- Látom, tudod a pletykát.

- Jól látod. – mondtam gúnyosan. Az arcomon könnycseppek gördültek le. Lehuppantam az ágyamra a bőröndöm mellé. A könyökömet a térdemre tettem és a kezemen támasztottam lehajtott fejemet. A szemem csukva volt és úgy sírtam halkan. Egy pillanat múlva éreztem Niall puha kezeit a térdemen.

- Beszéljük meg! – suttogta. Nem szóltam semmit csak kinyitottam a szemem és felnéztem. Niall szeme könnyes volt. – Én csak téged szeretlek! Demi-t sosem tudnám úgy szeretni, mint téged.

- Akkor ezért adsz neki búcsúcsókot? – förmedtem rá. – Vagy ezért fogod a kezét, mert kaja volt benne? Kicsit gyerekesnek hangzik, de nekem akkor is rosszul esett. – szipogtam.

- Nem történt semmi! Vagyis… úgy volt, hogy mostanában nem igazán beszéltünk.  És Demi-vel készült egy dal, amihez klipet is forgatunk. Ez alatt az idő alatt nagyon összebarátkoztunk és elmentünk kávézni. Tudod, kezd visszaesni a régi állapotába, amiből nagyon nehezen tudott kikászálódni. És a kávézóban azért fogtam meg a kezét, hogy érezze, hogy rám számíthat. Aztán a parkban össze-visszaugráltunk kézen fogva, mint a hülyék. Olyan volt, mint mikor a mezőn ugrálnak a…

- Szerelmesek! – vágtam bele a mondandójába.

 - Szóval ott is lekaptak egy óvatlan pillanatban. És a csók… a végén beszélgetünk és egyszer csak megcsókolt. Dühös lettem rá hogy ilyet tett, úgyhogy elmentem. Érted?

- Érteni értem csak… nem tudom nagyon elhinni.  Sajnálom de…

- Emily! Teljes szívemből szeretlek! Soha nem szerettem ennyire barátnőmet!

- Én is teljes szívemből szeretlek! Nem erről van szó csak… mindig is féltékeny voltam Demire. Nagyon szép lány és tudni azt, hogy tetszetek egymásnak… nagyon nehéz volt elhinnem, hogy én jobban tetszek neked, mint Demi. Borzasztóan féltem, hogy majd valamikor félrelépsz, mert te tudtad elfelejtetni velem hogy a volt pasim valaha is létezett. Amikor veled voltam mindig minden jó volt. Sosem voltam szomorú. De… mindig is ott volt egy kis aggodalom, hogy holnap mással látlak. És ma beigazolódott. – potyogtam a könnyeim. Ő is könnyezett. Próbált erős maradni, de nem ment neki. Csak néztük egymást. A kezei még mindig a térdemen pihentek. Ami nagyon jól esett.

 - Emily! Kérlek! Ne haragudj rám. Szertelek!– ismét egymás szemeit fürkésztük.

- Pakolnom kell az útra! – mondtam neki pár másodperc múlva. Felálltam és a szekrényemben elkezdtem válogatni.  

- Akkor majd hívlak! – mondta halkan.

- Ne! Ne hívj! – szipogtam. Borzasztó nehéz volt kimondani ezt a 3 szót… Megvártam ameddig kimegy a szobám ajtaján. Én utána mentem és becsuktam az ajtómat. Neki támaszkodtam a nyílászárónak és végig csúsztam rajta...

Bocsi hogy ilyen hamar letudtam a májust de egyszerűen nem tudtam ahhoz mit írni... tényleg nagyon sajnálom remélem nem gond...:/