Hetvenegyedik fejezet

Helló:333

Extra hosszú részt hoztam:DD 

Jó olvasást:33 Előző bejegyzést nézzétek meg:)) 

Ha esetleg valaki nem látta volna és szeretné továbbra is kapni az értesítéseket az új bejegyzésekről:D

Leah Hewitt

10-kor tértem magamhoz, addig aludtam. A nappaliban ott voltak az újságok bekarikázva a hirdetések. Húzott szájjal néztem őket, de korogni kezdet a nyomrom. A konyhában még mindig ott volt a kikészített reggeli ezért abból csináltam magamnak egy jó nagy szendét. Felvettem valami jó kis cuccot (farmer, fehér blúz és egy sárga blézer). Természetesen egy jó vastag kabátot, sálat és kesztyűt ujjvégek nélkül. Mielőtt elindultam volna a zöldségesbe eladónak beugrottam a Starbucksba egy forró kávéra.

- Egy Jeges Caffé Late-t kérek elvitelre. ja, és nagyot. – tettem hozzá.

- Emily… - mondta egy meglepődött hang. Lenéztem az eladóra. Finn volt az. Semmi sem változott. Ugyanolyan volt a haja, a mosolya, mindene.

- Finn. – mosolyogtam rá kedvesen.

- Mit keresel te erre felé? – döbbent le.

- Munkát. – mutattam fel neki az összecsavart újságpapírt.

- Nem tudok róla, hogy lenne üresedés.

- Nem ide! Vágtam rá.

- Ja! Ha lesz, akkor meg majd szólok az érdekedbe.

- Köszönöm, kedves tőled. – mosolyogtam rá.

- Elnézést, ölnék, ha még ma kiszolgálnának. – dünnyögött egy mögöttünk lévő fickó. Elég nagydarab volt, inkább álltam is tovább mielőtt belém kötne még jobban.

- Szia. – intettem Finnek. A pult végén megkaptam a műanyag poharam és indultam is a zöldségeshez. Sajnos sehol semmi állás (vagy betöltötték már az állást vagy csak szimplán nem olyan embert keresnek, mint engem) pedig estig járkáltam a városban ide-oda. Estére már totál lejártam a lábam. Niallhoz érve még senki sem volt ott. Meglepődve mentem be a házba. Mary sürgött-forgott a házban.

- Niall? - kérdeztem, mert már rég láttam. Ledobtam a táskám, lerúgtam magamról a cipőt és nagyokat pislogva néztem mi csinál Mary.

- Majd jön. Még a haverjaival van. – mondta rohangálás közben. Kicsit vicces volt így látni. – Menj el fürdeni. Direkt még nem takarítottam, hogy le tudj tusolni.

- Ó, köszi. Aranyos vagy.

- Ugyan már! Ez a legkevesebb. Na, de nyomás. – lökdösött befelé. Zuhanyzás közben eszembe jutott Jack. Vajon most hol tart az életben? Boldog vagy magányos?  Esetleg bosszankodik a munka és a tanulás miatt? Igazából szívesen beszélnék vele néhány szót, de Niall miatt nem akarok. Tudom, hogy rosszul esne neki. Meg nekem is szar lenne, ha tudnám, hogy Demivel dumál. Nagyon féltékeny lennék… Amúgy Finn és Alexa románára is kíváncsi vagyok. Amióta együtt vannak, alig beszélek Alexával, mert mindig együtt vannak. Nem fojtják meg egymást?

Ilyeneken agyaltam egész végig ameddig a fürdőben voltam. Kiléptem és beleütköztem Harrybe.

- Helló! – mosolygott.

- Szia. – mosolyogtam vissza rá. – Hogy vagy?

- Remekül. – bólintott. – Hogy tetszik az új klip? – kérdezte. Közben elindultuk a nappali felé.

- Jó lett, azt leszámítva, hogy te egy lánnyal smacizol benne.

- Mindenki szóvá teszi. – röhögött.

- Persze hogy szóvá teszik. Directionerek ezrének törted össze a szívét most. – ráztam a fejem csalódottan. Valami leforgott a fejében, de nem osztotta meg velem.

- Itt van Jenifer is. – szólt gyorsan.

- Mi? – torpantam meg. – Minek hoztad ide?

- Mert ő a barátnő jelöltem és nagyon jól haladok.

- Mindegy.– legyintettem.

Beléptem a helyiségbe és körbe néztem. Louis Bella kezét fogva állt a kanapé mellett és beszélgettek. Nagyon meglepődtem, hogy Bella itt van. Borzasztóan örültem neki. Ott volt még Liam, Zayn, Conor Maynard és még néhány arc, akiket nem ismerek. Aztán jött Jenifer. Amikor meglátott ki akart belőle törni a nevetés, de „szolidan” magában tartotta. Jó, ne szépítsük kiröhögött. Nem értettem mi olyan vicces. Oda jött Haryhez és elvette az italát.

- Köszönöm Harry. – mosolygott rá kedvesen. – És te ki is vagy? – nézett felém.

- Emily.

- Olyan ismerős a neved is és a kinézeted is. Valahol már láttalak.

- Talán, mert Niall a barátom.

- Ja, hogy te vagy az! Azt hittem te is ki leszel csípve, nem ilyen csöves cuccban leszel.

Na, erre elszállt a kevés magabiztosságom is. Ameddig ő gyönyörű sminkben, koktél ruhában és méteres tűsarkúban viháncolt és a loknis haját dobálta, addig én Niall egyik öreg, kinyúlt pólójában (ő is csak itthonra hordja), egy szövet rövidnaciban, virágos mamuszban, smink nélkül, felkötött hajjal kémlelem a történéseket.  Hát igen. A két véglet.

- Helló gyönyörűm. – jött oda Niall egy egyik kezével átkarolt, odahajolt hozzám és homlokon csókolt. – Látom megismerkedtetek Jeniferrel.

- Igen. Sikerült találkozunk. – bólintottam.

- Megyünk Harry?  - kérdezte Jenifer Harrybe karolva.

- Ja. – biccentett és elindultak Louis felé.

- Első benyomás? – nézett rám Niall.

- Elvette minden önbizalmam. – röhögtem fel kínosan.

- Mi? Mit mondott? – fürkészte tekintetem.

- Semmi sértőt csak… nézz rá aztán rám.

Végig nézett rajta aztán rajtam.

- Ő sminkben, kis estéiben, push up-os melltartóban és megcsinált hajjal szép. Te meg otthoni cuccban vagy gyönyörű.

- De csak neked.

- Az nem elég? – ölelt át.

- De. Pont elég. – motyogtam zavartan. Eltolt magától és mélyen a szemébe néztem. – Köszi.

- Mit? – vonta fel szemöldökét.

- Hát hogy elhiteted velem, hogy szép vagyok. – nevettem fel.

- Tudom, egy Isten vagyok. – veregette meg mellkasát.

- Meg egy idióta is. – löktem vállon. Ekkor odahúzott magához szorosan átkarolt.

- Ne ütögess. - vetette be „fenyegető” hangsúlyát.

- Szólj, ha meg kell ijednem. – néztem rá unottan. Elmosolyodott és megpuszilta az orrom hegyét. Elengedett és egy lépést hátrált.

- Igyál valamit. Van csomó pia.

- Nem akarok alkoholt inni. – rázta a fejem.

- Sarah bulija egy egyszeri alkalom volt?

- Ja. – bólintottam. – De gondolom, van valami alkohol nélküli is. Hiszen Bella nem ihat még.

- Miért? Bella még nem 18?

- Még nem. – húzta a szám. – Márciusban lesz az.

- Buli lesz, gondolom. – méregette szőke barátnőmet.

- Biztos. – vontam meg a vállam. Visszakapta a fejét. Komor volt és csalódott. – Mi az? – kérdeztem kicsit megrémülve.

- Jenifer. – mondta egyszerűen. Elkezdtem keresni. Csak azt láttam, hogy lábujjhegyen áll és Harryvel csókolózik. – Utálom azt a csajt. Miért pont ő?

- Nem tudom. De az ő dolguk. Ha Harry így boldog, akkor hagyni kell.

- És ha nem lesz boldog?

- Az nem a mi hibánk lesz.

- Igazad van.

- Menjünk oda Belláékhoz.  – mosolyogtam rá. Bólintott majd odaballagtunk hozzájuk.

- Helló Bella.

- Emily! – ölelt meg. – Olyan rég láttalak. Nagyon durca. – viháncolt.

- Ja. Durca. – ismételtem meg. – Fősuli hogy megy?

- Nagyon jó. Lesz egy kiállításom. Gyere majd el. – mosolygott. – Tiffnek is lesz csak neki fotós.

- Ó! Okés. Mikor lesz?

- Az enyém november 31. az övé meg december 3.

- Jó. Ha tudok, elmegyek. Lesz témája?

- Aha. Téli tájképeket festettem rá. De rajtam kívül még lesz egy csomó ember festménye.

- Értem. Biztos szép lesz.

- Az lesz. – bólogatott nagy mosollyal kísérve. Jót tett neki a Louissal töltött idő ugyanis emlékszem még milyen kis zárkózott volt 12. elején. Most meg nagyon közvetlen. Jó volt ránézni.

- Tiff hogyhogy nem jött? – néztem körbe.

- Vizsgára készül. Tudod, most van a szigorlat azt nem ment át másodjára sem. Ha most se fog kicsapják… - húzta a száját.

- Uhh… szegény.

- Ja én is sajnálom. Pedig úgy készül mindig. – bizonygatta.

- De ez ilyen. – csóváltam a fejem.

- Sajnos. - biccentett majd körülnézett a lábán hintázva. - Nem ülünk le? Fáj már a lában a magas sarkútól.

- De mehetünk. – indultam el, de visszarántott.

- Segíts, hogy ne essek el. Nagyon ciki lenne.

- Mi van? Idáig hogy jöttél el?

- Louisba kapaszkodva. - mosolyodott el. Én is felnevettem majd óvatosan a kanapéhoz mentünk. Leültünk és beszélgetni kezdtünk. Érdeklődött Carter után. Megbeszéltük, hogy régen találkoztunk, és hogy sajnálja, hogy szakítottunk Niallal egy ideig. Alexáról is kérdezősködött, de mondtam neki, hogy semmit sem tudok róla. Ő is így van. Ezen mindketten meglepődtünk aztán leptünk is tovább.

Lassan a többiek is rájöttek, hogy jobb ülve dumálni, mint állva. Mellém Conor Maynard üt le. Totál megszeppenve és feszengve figyeltem, ahogyan dumál, nevet és tök hétköznapi dolgokat csinál. Az hogy Niallal járok semmit nem változtatott azon, ahogyan hírességek közelében viselkedek. Eddig a kapcsolatig mondjuk egyszer se találkoztam hírességekkel, de miatta sokakkal találkozok. És mellettük úgy viselkedek, mint egy nyomi. Ideges vagyok, elpirulok, nem szólalok meg, még a nagyon nagy poénokon is csak elmosolyodok, nehogy belém kössenek. Mondjuk, nem tudom, miért kötnének belém, ezért mert nevetek, de mindegy. Egyszerűen csak tartok, hogy kinevetnének vagy idegesítőnek tartanának.

- Carter hogy van? – kérdezte meg Zayn.

- Jól van. – bólintottam.

- Neki megy az egyetem?

- Igen, ő meg tud birkózni vele. Okos.

- Carter? – fordult felénk Conor. – Vele járt Harry nem? Ameddig meg nem csalta őt.

- Ja. – bólintottam.

- Harry, te egy segg vagy. Hogy tudtad azt a lányt megcsalni? Hiszen tiszta szép.

- Kuss! – röhögte el magát Harold. Megrázta a haját majd kisöpörte a szeméből.

- Tiff mondta, hogy összejött valakivel. Igaz ez? – érdeklődött Zayn jó hangosan.  Szerintem tudta a választ csak Harry agyát akarta húzni ezzel ugyanis rögtön odafordult a göndör barátunk és fülelni kezdett.

- Igen igaz.

Harry kicsit ingerült lett.

A reakciójából levettem, hogy még mindig szerelmes belé, de nem tud mást tenni, minthogy tovább próbál lépni. Vagy lehet, hogy féltékennyé akarja tenni Cartert? Azt is el tudom képzelni.

- Merre jársz gyönyörűm? – nyújtott felém Niall egy pohár baracklevet.

- Messze. – mosolyogtam rá.

- Azt látom.

- Fáradt vagy? – huppant l mellém, merthogy Conor elment inniért.

- Egy picit. Sokat voltam ma talpon.

- Találtál valamit?

- A-aa. De találkoztam Finnel! – mosolyogtam rá.

- Jack-kel is? – komorodott el.

- Nem. Vele nem.

- Akkor jó. - csókolt homlokon. – Ne is találkozz. – jegyezte meg inkább magának címezve, mégis valahogy tudtam, hogy nekem is szól.

- Kezd tunyulni a hangulat. – jegyezte meg Liam a körmét piszkálva.

- Ja, kéne valamit csinálni.

- Ha nyár lenne, lehetne medencézni. – nyafogott Jenifer. – Utálom a telet.

- Attól még tudunk medencézni. – néztem körbe. Ilyenkor előny a fűtött medence.

- Hogyan? – nézett felém Bella.

- Hát… - néztem Niallra. Látszott rajta hogy ezt nem kellett volna mondanom, mert semmi kedve medencézni, de most már mindegy. Kicsit biccentett, hogy mondjam. – Fűtve van.

- Louis, neked ilyened miért nincsen? – szegezte Bella a szemét Louisra.

- Azért mert én a családomra költöm a lóvét nem fűthető medencére. – hitetlenkedett.

- Én is költöttem rájuk. – szólt közbe Niall. Louis elmosolyodott.

- Menjünk medencézni! – kérlelte Bella Louist.

- Nincs is fürdőruhánk. – szólt közbe egy ismeretlen arc.

- Öhm… akkor ruhástul. – vetette fel Harry.

- Dehogyis! Tudod mennyit fizettem ezért a ruháért? – háborodott fel Jenifer.

- Akkor te nem fürdesz. – vonta meg a vállát Bella. – Akkor megyünk?

- Aha. - biccentett Niall. Felállt majd engem is felsegített. Kimentünk medencéhez. Megvárunk ameddig a teteje(felette van egy cucc ami megvédi hogy az eső meg ilyenek beleesenek a medencébe) kinyílik.

- Akkor? Ugrunk? – kérdezte az egyik ismeretlen srác.

- Igen. – fogta mg Bella a kezem. – Ugorjunk egyszerre.

- Jó. – fogtam meg a mellettem álló srác kezét, ő Harryét és így tovább, aki mellettük állt.

- Akkor háromra. – utasított mienket Louis.

- Egy. – mondta Niall.

- Kettő. – folytatta Liam.

- Három. – kiabáltuk egyszerre majd futni kezdtünk.  A szélénél mindenki elrugaszkodott és hatalmas csobbanással a vízbe érkeztünk.

- Vááá! El fog folyni a szempilla spirálom. – jutott eszébe Bellának.

- Nyugi. Csak dörzsölgesd, biztos lejön.

- Egyszer biztos. – vonta meg a vállát. Louis a víz alatt odaúszott hozzá majd felkapta a lábánál fogva. A vízből kiemelve megpörgette. Bella közben sikítozott és nevetgélt a nyakába kapaszkodva. A végén persze volt egy édes csók is. A vízben jól szórakoztunk fröcsköltük egymást meg persze kakasviadalt is tartottunk. Bella és Louis nyert ellenem és Harry ellen. Sajnos Niall az egyik haverjával volt párban, akik rögtön ki is estek. Haha.

 Éhes lettem ezért berohantam a konyhába egy kis kajáért. Jenifer egyedül volt bent és tévét nézett.

- Biztos nem fürdesz? – kérdeztem tőle mosolyogva.

- Igen, biztos. – felelte gúnyosan. 

Csináltam magamnak a konyhában egy nagy szendvicset aztán magamba tömtem. A vége már nehezen ment, ugyanis laktatóra sikerült. A nappaliba érve Jenifer szemei szikrákat szórtak, de nem értettem miért. A medencéhez érve ment a buli rendesen. Ugráltak be az vízbe, valahonnan szerzek felfújható gumimatracot. Ráállat minta szörfdeszka lenne vagy éppen szerelmet vallottak az egyik felfújható delfinnek. Szóval ment a hülyéskedés. Éjfél körül viszont már nagyon kezdtünk fázni így bementünk Jenifer nagy örömére. Bellával elmentünk átöltözni. Csipogott egy kicsit a telefonja, felnyitotta és megnézte ki az és mit akar.

- Úristen! – sikította.

- Mi az?  - kaptam oda a fejem rémültem.

- Nézd, nézd! – jött oda a telefonjával és mutogatni kezdte a kijelzőjét. Egy plakát volt rajta mindenféle festménnyel és rajzzal a háterében. – Látod? Azt ott. – mutogatott a jobb alsó sarokba. – Az a téli kép az enyém! Rajta van a plakáton a festményem! Érted? Úristen. – kiabálta.

- Ez miért olyan nagydolog?

- Mert nem akárkik képe kerülhet fel a kiállítás plakátjára. Ha oda egy kép felkerül az nagy megtiszteltetés.

- Szerintem már az is nagy megtiszteltetés hogy kiállíthatod a képeid.

- Mindenkinek ki kell állítania legalább egy képet. – legyintett.

- Ja, értem. Hát, akkor gratulálok.

- Köszi, köszi! – ugrott a nyakamba. – Louisnak is elmondom! – rohant ki. Boldogan kiugrált. Követtem.

- Lou! Nézd! – mutogatta a telefonját. Lou vizsgálni kezdte a telefon kijelzőjét.

- Rajta vagy a plakáton! – kerekedett el a szeme.

- Aha. – mosolygott.

- Gratulálok! Nagyon ügyes vagy! – húzta oda és megcsókolta.

- Hadd nézem meg én is. – kérlelte Zayn és kitépte a kezéből a telefont. – Melyik a tied?

- Jobb alsó sarok. – vágta rá vidáman.

- Szép! – mosolygott rá Bellára. Mindenki kíváncsi volt rá, hogy milyen lett, ezért körbeadtuk a telefont. Mindenki megdicsérte kivéve Jenifert.

- Szép, de én is tudnék olyat festeni. – adta tovább unottan.

- Mi van? – kérdezte meg Louis kicsit haragosan.

- Jól hallottad. Az csak egy téli táj, nem olyan nagydolog.

- Ha ilyen ügyes vagy fess és állítsad ki, de Bella festményét ne kritizáld. - szóltam rá kicsit mérgesen, mert a kép tényleg lélegzet elállító volt.

- Szerintem is. Ügyes vagy nagyon. – mosolygott rá Harry is. Mosolyogva biccentett, de láttam rajta hogy rosszul esett neki. Jeniferrel találkozott a tekintettem és nem tűnt túl kedvesnek. Szerintem magában elátkozott engem is és Bellát is.

Fél háromkor aztán mindenki haza ment. Niallel rögtön bedőltünk az ágyba és azonnal aludtunk.

Bloglovin'

Halihó:D
Gondolom mindenki hallott hogy a követés itt meg fog szűnni így bloglovin'on tudjátok majd a legfrissebb bejegyzéseket követni:) én is csináltam egyet nektek:
http://www.bloglovin.com/blog/8614539/hullocsillag
iratkozzatok fel ott is:)) 

Leah Hewitt

Hetvenedik fejezet

Helló:33

Jó olvasást az új részhez<3

U.i.: A mellékszereplőknél fent van Jenifer!:D

Leah Hewit

Reggel természetesen teljesen zombi voltam. Niall próbált felkelteni, de egy idő után megunta. Hát, ennyit az együtt reggelizésről. 10. –ig  aludtam, de aztán rájöttem, hogy már fent van a klip ezért rohantam a laptopomhoz. Levágódtam a kanapéra és rögtön bekapcsoltam. Nagyon sok időnek tűnt, amíg betöltött mindent. Rögtön a netre mentem aztán a YouTube-ra.  Azonnal rákerestem és ott is volt. Rámentem, nyomban felállítottam HD-ra és már néztem is.

 Először gitározni kezdett valaki. Csak a kezét mutatták, ahogyan pengeti a hangszert. Nem sokkal később énekelni kezdett és megmutatták, hogy Niall az. Egy ablakban ült és kifelé bámult.

 Nem sokkal később Liam kezdett dalolni. Egy buszmegállóban ült egy szál rózsával a kezében.  Ő is énekelt belőle egy jó hosszú részt aztán megjelent Harry.  Egy lány mellett kelt és megpuszilta a nyakát. A lány nagyon kedvesnek tűnt. Hosszú fekete haja a melle alá ért, barna szemeivel nagyokat pislogott Harry felé. Elég vékonyka alkattal áldotta meg a sors. Harry énekelte neki a refrént majd a végén megcsókolta. Totál döbbentem néztem és alig akartam elhinni. Még sose volt ilyen hogy egy lányt megcsókoltak volna a klipben, úgy hogy igazából látszódjon.  Ezután Zayn ült az ágya szélén és énekelgetett. Néha a kamra mutatott egy-egy fotót a szobából.  Ezután ismét Niall jött és elkezdett készülődni. Az utcán sétálgatott és Liam mellé leült a buszmegállóban.  Lou jött. Egy boltban volt és nézelődött. Zayn is megjelent majd vett egy doboz gyufán. Lou kiment a boltból és csak az után látszódott, hogy lopott egy üveg Jack Daniel’s –t. Haza vitte és egyedül megitta törött tányérok között. Néhány könnycsepp lefolyt az arcán. Majd jött a vége.  Zayn elégette a régi fényképeit. Niall mégsem szállt fel a várt buszra, inkább hagyta, hogy elmenjen előtte. Liam viszont felszállt rá és elutazott Harryhez. A lányt kereste, de rájött, hogy megcsalta őt. Csalódott lesz, ezért eldobja a rózsát és egy szó nélkül elmegy. Egyedül Harry marad boldog. Az utolsó kép az, hogy a 4 átvert srác szemét mutatják.

A végén kirázott a hideg. Igazából borzasztóan tetszett a klip ezért még egyszer megnéztem és hallgattam.

Éhes lettem ezért kimentem a konyhába. A reggeli túrósbatyum még mindig ott volt. Nill nem ette meg, sőt kakaót is csinált mellé. Leültem és megettem majd kimentem a nappaliba és még egyszer lecsekkoltam a videót. Minél többször néztem meg, annál jobban tetszett.

Az egész nap otthon döglöttem és vártam Niallt. Valamit akartam neki csinálni. Tudtam, hogy kajának biztos örülni fog ezért szerettem volna csinálni valami finomat, de sajnos főzni nem nagyon tudtam plusz lusta voltam felállni ezért csak fetrengtem és vártam, hogy haza jöjjön. Késő délután volt már mikor Sarah rám írt Facebook-on.

Sarah: Úristen! Laimmal járunk!!!!!!

Nekem tátva maradt a szám is nem akartam elhinni.

Én: Jesszusom, ez remek! Nagyon jó:DD Mióta, vagy hogyan?

Sarah: Hát tudod elhívott randizni. Ott tök jól éreztük magunkat meg minden aztán akkor nem történt semmi, de még egyszer elhívott és akkor megcsókolt és most úgy tűnik, járunk:DDDD

Én: Ez eszméletlen! És mikor fogja elmondani a nagy közönségnek?

Sarah: Öhm… nem tom. A menedzserektől is függ. Legalábbis nekem valami ilyesmit mondott.

Én: Értem… na, de gratulálok. Aztán csak ügyesen:))

Sarah:Ne félts engem;DD

Én: klip hogy tetszik?

Sarah: Ma jelent meg?

Én: Aha.

Sarah: Pill. nézem:D

*5perc múlva*

Nagyon jó lett:DD de ki az a csaj Harry mellett? Nem szimpi…

Én: fogalmam sincs de ma majd kifaggatom Niallt.

Sarah: Én meg Liamat majd

Én: Jólvan.:)

Még beszéltünk egy kicsit, de megjött Niall. Furcsálltam, hogy egy órával hamarabb ért haza. Nem szokott korán jönni, sokkal inkább később szokott. A kezében két doboz pizza volt. Nyami.

- Hogyhogy ilyen hamar haza jöttél?

- Haza engedtek.

- Tényleg?

- Aha. Nyafogtam, hogy fontos dolgom van és elengedett.

- És mi volt olyan fontos?

- Hogy tudjak pizzát hozni a legjobb helyről. – felelte mintha ez tökre egyértelmű lenne. Kinevettem őt.

- Hallod, tudtad, hogy Sarah és Liam járnak?

- Aha, ma mondta el a menedzsmentnek.

- És? Mi volt?

- Semmi. Szabad utat kaptak.

- De jó. – mosolyogtam. – Amúgy. Ki az a lány a klipben?

- Úgy tudtam, hogy rákérdezel. – röhögött és elindult a konyha felé.

- Persze hogy rákérdezek. – hitetlenkedtem. Leültünk az ebédlő asztalhoz, kivettem a dobozból egy szelet sajtos pizzát és beleharaptam. Ez a kedvencem.

- Az Jenifer.

- Mi van? – döbbentem le. A kaja majdnem kiesett a számon. – De hát… így ismerte meg?

- Ja. – biccentett.

- De durva. – bámultam magam elé. – Én szőke hajjal képzeltem el. – ráztam a fejem. Niall elnevette magát és betömte a szájában a maradékot.

- Tok minegy ö hojo szinee.

- Mi? – néztem rá értetlenkedve. Lenyelte a brutál nagy falatot.

- Tök mindegy a haja színe. – ismételte el.

- De akkor is. A Jenifereket mindig szőkén képzelem el.

- Én nem képzelem el.

- Akkor mit látsz magad előtt.

- Öhm… egy Jenifer nevű ismerőst.

- És annak milyen színe a haja?

- Fekete. – vágta rá.

- De miért? – kérdeztem idegesen. Erre jól kiröhögött…

- Azért mert csak azt az egy Jenifert ismerem.

- Így nem ér. – fújtattam.

- Bolond vagy. – nézett rám kedvesen. Kis ideig csak csendben ettünk.

- Holnap el kéne mennem munkát keresni. – sóhajtottam fáradtan.

- Ideje lenne. Lassan egy hónapja nincs munkád. Elég még a pénzed?

- Hát… már nem igazán. Még jó hogy félretettem előzőleg plusz anyáék mindig adnak, ha kérem.

- Ha kell én is adok.

- De nem akarok teher lenni.

- Most komolyan azt hiszed hogy 50 font lesz ami csődbe visz?

- Jó, igazad van.

- Persze hogy igazam van. – mondta amolyan „nem mondtál újat” hangsúllyal. Kinyújtottam a nyelvem.

- Láttam a szádban a kaját. – röhögött.

- Nem érdekel. – vörösödtem el. Kicsit ciki volt.

- Juj, valaki kellemetlenül érezni magát. – nevetett tovább.

- Megdobjalak a pizzámmal?

- Most nagyon megijedtem.

- Utállak! – motyogtam dühösen. Küldött felém egy puszit amitől önkénytelenül is elmosolyodtam.

- Nem is utálsz.

- De!

Picit mosolyodott majd beleharapott a pizzájába.

- Na, ma is fürdünk együtt.

- Nem. – vágtam rá.

- Óha. Valaki nagyon megsértődött. – nevetett.

- Igen, nagyon megsértődtem. – helyeseltem. De nem bírtam tovább elnevettem magam. - Hoztál filmet?

- A-aa. Elfelejtettem bemenni. Nektek mi van itthon? – indult el a nappali felé.

- Csak csajos filmek.

- Értem.  – kicsit matatott aztán bejött egy filmmel. – Van Harry Potter is.

- Ja, tudom. Elég nagy fanok vagyunk. Van még Gyűrűk ura is. Ezek kötelező filmek. – mosolyogtam. Na, igen. Ez jó Carterbe. Bármikor megnézi velem mindkettő filmet, mert nagyon nagy fan. Akárcsak én.

- Akkor nézzük a Harry Pottert.

- Melyik része?

- Melyik van meg?

- Mind. – vágtam rá.

- Akkor a 4. –et. Az a kedvencem. – mosolygott.

- Nekem a 2.-ik.

- Az nem is izgalmas még. Annyira. – gondolkozott.

- Dehogyisnem! Abban egy baziliszkusz van.

- A negyedikben meg visszatér Voldemort. Na, melyik az izgalmasabb?

- De, a másodikban ott van Tom Denem.

- És? Csak Ginny-t rabolja el.

- És az nem izgalmas?

- Nem azt mondtam, hogy nem izgalmas csak a 4. izgalmasabb.

- Jó, aláírom, hogy a negyedikben sokkal több a meghatározó rész, de mindegy.  – motyogtam. Odahajolt hozzám és egy édes csókot nyomott ajkamra. Nem tudtam elképzelni miért kaptam, de jól esett az biztos

- Van popcorn?  - kérdezte a csókunkat megszakítva.

- Persze hogy van. – biccentettem és beraktam egy zacskónyit a makróba. Megvártam ameddig kipattog majd kimentem. Niall már berakta a DVD-t és csak a Play gombot kellett megnyomni. Leültem mellé és elindította. Popcorn, finom málnás szörp és Niall ölelésében Harry Pottert nézni. Nincs ennél jobb dolog a világon.

Sajnos a film közben elbóbiskoltam és másnap a szobámban keltem. Niall épp tápászkodott fel a földről.

- Mi történt? – kérdeztem.

- Basszus. Reggelit akartam csinálni neked, de elestem.

- De aranyos vagy. – nyújtózkodtam. – Segítsek?

- Ha van kedved. – vonogatta a vállát.

- Mindjárt megyek.  – szóltam utána, mert ő már a konyha felé sietett. Nagy nehezen feltápászkodtam és felöltöztem valami vállalható cuccba. Mire kimentem már forrt a tea.

- Erdei gyümölcsös jó lesz?

- Aha. – ásítottam. Leültem az asztalhoz. Kezem közé fogtam a forró bögrét. Felé hajoltam és megámba szívtam a forró gőzt. Jó illata volt.

- Hogy aludtál? – kérdezte Niall miközben a konyhában szorgoskodott. Elővette a szalámit, vajat és a zöldségeket. Elővette az evőeszközöket.

- Jól. – motyogtam. Majdnem elaludtam. – Végig nézted a filmet.

- Ja. – biccentett. – Magos vagy sima kenyér?

- Sima. Carteré a sima. – mondtam.  Lepakolta az asztalra és leült mellém.

- Jó étvágyat. – mosolygott.

- Neked is.  – viszonoztam mosolyát. Ő rögtön nekiesett a kajának én viszont csak bámultam. Fogalmam sem volt mivel kezdjek. Még alfában voltam.

- Éhes vagy egyáltalán? – kérdezte tel szájjal.

- Nem vagyok. – ráztam meg a fejem. Nagyon óvatosan csináltam mégis olyan volt mintha valaki megrázott volna.

- Nem fekszel vissza?

- A-aa. - vágtam rá zombiként.

- Este nem tudtam aludni, ezért kerestem az újságokban jó kis munkalehetőségeket. Előzőleg valami boltban dolgoztál és mivel azt mondtad, hogy szereted olyasmiket kerestem. Igazából csak 3 ilyen munka van a többi mind más, de azért bejelöltem hátha. – darálta. Meglepett, hogy foglakozott vele.

- Köszönöm. – mosolyodtam el. Nagyon jól esett ez a gesztus.

- Amúgy. – harapott bele a szendvicsébe. – Ma nem jössz te át aludni? Régebben megbeszéltük a srácokkal, hogy csinálunk egy medencés bulit. Nem akarom lemondani, de téged se. Szóval gyere majd át jó? Bármikor jöhetsz, mert Mary otthon lesz. Akár most rögtön hazavihetlek.

- Nem kell. Majd a munkakeresés után elmegyek.

- Jó. – biccentett és megette a többit is. AZ órájára nézett. – Mennem kell, bocsi. – húzta a száját. Óvatosan bólogattam. Kikísértem az ajtóig. Felvette a dzsekijét, homlokon csókolt és már ott sem volt. Kómásan visszabotorkáltam a szobámba és visszadőltem aludni. 

<a href="http://www.bloglovin.com/blog/8614539/?claim=xh98qnzermh">Follow my blog with Bloglovin</a>

Havankilencedik fejezet

Helló!

Tudom, még nem volt meg a három komment, de úgy döntöttem nem zavar. Mostantól akkor hozok részt amikor tudok. Azért remélem ez miatt még írtok kommentet.  Én nagyon örülnék neki:))

Szóval el van törölve a komment határ:D

Jó olvasást és kellemes nyarat<3

Leah Hewitt

Reggelre már nem volt ott Frank. Dolgoznia kell. Ennek felettébb örültem ugyanis akkor csak mi ketten vagyunk Carterrel. Az egész hétvégét együtt töltöttük. Igazából csak a házban voltunk és sütögettünk meg ilyenek. Vasárnap este viszont elmentünk a mekibe. Hű, mekkora luxus. A meki után viszont ismét haza mentünk és elkezdünk vígjátékokat nézni.  

A nekem írd dal premiere egyre jobban közeledett és én egyre jobban izgultam miatta. Már nagyon akartam látni milyen lett hozzá a klip. Már elképzeltem, ahogy Niall gitározik, énekelget, és végre ő van a középpontban. Carterrel is megosztottam ezt az gondolatomat.

- Te nem vagy normális. – nevetett ki miközben a szájából majdnem kiesett egy kukorica darab.

- Miért mondod ezt?

- Azért mert biztos vagyok benne, hogy nem ilyen lesz.

- Akkor milyen lesz? – néztem rá mérgesen.

- Öhm…  azt tudom elképzelni hogy  az összes tag énekel belőle részt és mindenki ugyan annyit szerepel. Vagyis mindenkinek lesz benne legalább egy kicsi rész. Biztos, hogy nem csak Niallról fog szólni.

- De hát ő írta ezt a dalt!

- És szerinted a menedzsmentet ez érdekli?

- Igen! – vágtam rá kicsit kétségbe esetül.

-  Pedig nem! – mondta ugyanolyan hanggal. Felnevettünk és folytattuk a vitánkat. Én mondtam a saját igazam és ő is mondta a sajátját.

- Amúgy holnap mész koleszbe? – kérdezte rá. Tudtam a választ, de reménykedtem hogy tévedek.

- Ja. Miért? – kérdezte miközben a popcornból vett egy nagy marokkal.

- Csak olyan rossz egyedül itthon lenni.

-  Hívd át Niallt.

- Ez jó ötlet. – csillant fel a szemem. Ez eddig miért nem jutott eszembe?

-  Örülök, hogy tudtam segíteni. Amúgy mennem kéne tanulni holnapra.

- Miért? Lesznek vizsgáid?

- Nem. Csak doga lesz irodalomból és át kéne nézni, meg a maradék 60 oldalt megtanulni.

- Ja, értem. – szomorodtam el. Nem, csak azért mert, hogy mennie kell tanulni, azért is, mert most nekem is kéne, ha felvettek volna. De nem vettek… igazságtalan az élet.

- Lehet, hogy holnap már nem találkozunk. – ölelt át. Feltápászkodott majd a szobája ajtajában intett.

- Helló. Aztán ügyesen. – vigyorodtam rá. Kedvesen biccentett és eltűnt a szobaajtó mögött. Én eldőltem a kanapén, elővettem a telefonom és megkerestem Niall számát. Megnyomtam a kis zöld telefont és a fülemhez emeltem a készüléket. Párat csengett és felvette.

- Helló édes. – szólt bele kedvesen.

- Szia. Hogy vagy? – kérdeztem.

- Jól, köszi. Te?

- Én is. Hallod, azon gondolkoztam, hogy átjöhetnél.

- Oké. Indulok. – mondta.

- Várj! Nem most. Jövő hétre.

- Egész hétre? – kérdezte meglepődve.

- Aha. – válaszoltam bizonytalanul.

- Minek?

- Hát… Carter nem lesz itthon és örülnék, ha együtt lennénk. Már hiányzól nagyon. – motyogtam.

- Ó… szóval még mindig félsz. – vágta rá lazán.

- Nem csak azért.

- Szóval azért.

- Nem, dehogy csak…

- Nyugi. Nem gáz. Átmegyek, de csak az estékre.

- Rendben. Úgy is jó. – mosolyogtam.

- Amúgy miért félsz a sötétben?

- Kiskori trauma. Legalábbis én annak gondolom.

- Miért? Mi történt kiskorodban? - faggatott tovább. Amúgy jól szórakozott a félelmemen…

- Nem  tudtam aludni, kimenetem a nappaliba apuhoz. Ő éppen horror filmet nézett és láttam belőle egy jelenetet, ami nagyon bennem maradt. – daráltam le neki monoton hangon.

- Aha. – felelte. Párat csattogtatott a szájában lévő rágóval, majd ha jól hallottam egy lufit is csinált, ami kidurrant. – Szóval mikorra menjek majd át holnap?

- Mondjuk… sötétedés?

- Az mikor van?

- Öhm… fél nyolc körül.

- Jó. Kb. ott leszek addigra. Vigyek valami nasit?

- Ja, hozhatsz. Mondjuk egy kis kínait.

- Az nem nasi, de mindegy. Akkor majd viszem.

- Oks. Meg pillacukrot is hozhatsz.

- Jó. Azt is viszek. – nevetett fel.  Még egy keveset beszéltünk aztán sajnos mennie kellett.  Vacsoráztam, lefürödtem és rögöt ágyba is bújtam. Reggel a nap sugarai keltettek fel. Nagyon meglepődtem a derült időnek, hiszen itt nyáron is gyér a napsütés nemhogy novemberben!  A szép idő miatt hamar ki tudtam kászálódni az ágyból. Rögtön összekészülődtem és lesiettem egy közeli pékségbe. Vettem magamnak egy kakaós csigát és egy finom almás rétest. Hazaérve készítettem hozzá egy bögre kakaót. Megreggeliztem majd a házban rendet tettem Niall érkezése miatt. Hamar készen lettem.  Ezek után a neten kezdtem el böngészni munka után. Sajnos most se sikerült semmi jót találnom.  Próbáltam megint valami eladónak való munkát vállalni, mert szerettem. Annak ellenére, hogy a főnök bunkó volt és a másik eladó pedig egy lusta dög. De hát sehol semmi megüresedés…

Niall 8-ra jött át. A keze tele volt ezért nem tudtam, hogy kopogott, de sejtettem, hogy nem a lábával, mert miután lerakta a sok kaját, megdörzsölte a homlokát. Ezen jót mosolyogtam. Amúgy nem csak pillecukrot hozott, hanem csokit, chipset, kekszet és még kólát is.

- Ezt nem tudjuk mind megenni.

- Nem csak ma estére hoztam ezeket a dolgokat. – kacsintott.

- Ja, okés. Juj, jut eszembe. Holnap jelenik meg a dal! – ugráltam örömömben.

- Ja. – biccentett unottan. Megálltam a vihorászásban és az ugrándozásban. Érdeklődve fürkésztem tekintetét, de semmit nem tudtam leolvasni arcáról. Kifejezéstelen arccal meredt rám.

- Na, együnk. – törtem meg a feszült csendet.

- Jó. – mosolyodott el végül. Kipakoltuk a kaját. Hozott nekem illatos csirkefalatkákat és sült tésztát. Magának szezámmagos csirkét hozott és szintén tésztát. Mindketten szeretjük mindkét faja csirkét ezért fele-fele arányban elosztottuk. Nagy nehezen magunkba tömtük a nagy adagokat. Miután megettük egymást nézve emésztettünk.

- Finom volt. – dőlt hátra.

- Ja, szerintem is. Hol vetted? Lehet, hogy máskor elmegyek venni.

-  Messze van. Az egyik stúdió mellett a város másik végén.

- Ja, értem. – húztam el a számat.

- Hoztam filmet is. – mondta édes mosollyal.

- Mit?

- Seprűs esküvőt.

- Ó, még nem láttam.

- Majd most fogod. – mondta. Kis ideig nézelődtem a konyhában aztán megszólaltam:

- Elmegyek fürdeni.

- Megyünk. – javított ki perverz mosollyal. Elmosolyodtam majd felálltam az asztaltól. A piszkos edényeket eltettem a mosogatóba aztán elkezdtem engedni a forró vizet a kádba. Elég pirinyó volt az a kád. Niall kint már elkészítette a filmhez a kaját és piát.

- Na, mikor mehetünk?

- Még engedem a vizet.

- Rendben. – fogta át a derekam. Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. A nyakába karoltam majd óvatosan lábujjhegyre álltam. A csók végén beleharapott alsó ajkamba. Egy picit húzta magával, de hamar elengedte. Mosolyogva kinyitottam a szemem. Gyönyörű kék szemei csillogtak. Nem bírtam ki én is megcsókoltam őt.  A derekamat simogatva húzott magához egyre közelebb. A pólóm alá csúsztatta kezét.

- Niall, a víz. – szakítottam meg a csókot.

- Ünneprontó. – nézett rám mérgesen. Legalábbis próbálkozott, mert a szeménél láttam összefutni a nevetőráncokat.

- Gyere. – ragadtam karon és beráncigáltam a fürdőbe. A víz már a kád feléig ért. Niall elkezdte levenni a pólóját majd a nadrágját is. Én is követtem a példáját. Először ő ült bele. Mikor láttam, hogy ő is eléggé szűkösen érzi magát kicsit meglepődve álltam a kád szélénél.

- El fogunk mi férni?

- Ja. – bólintott és megfogta a karom és a kád felé húzott. Becsücsültem elé. A lábai két oldalamon pihentek, az én lábaim pedig felhúzva voltak előttem. Az államat a térdemre támasztottam, úgy vizsgáltam Niall arcát. Mosolyogva nézett rám. Visszamosolyogtam.

-  Gyere. – ragadta meg a kezem és maga felé húzott. Az ölébe csúsztam így háttal ültem neki. Átölelt és egy puszit nyomott a fejem tetejére.

- Mikor mész a szüleidhez? – érdeklődött miközben a hajamat piszkálta.

- Decemberben. – válaszoltam. – 20.-tól január 3.-ig.

- Értem. Kár hogy nem leszel itthon karácsonykor. Se a szülinapodon. Se szilveszterkor. - sorolta

- Ja. De legalább olyanokat leszek, akiket nagyon szeretek.

Kifújta a levegőt nevetés -képpen és még szorosabban átölelt.

- Még mindig nem kaptad meg az első éves évfordulónkért járó ajándékot. – juttatta eszembe egy kis csend után.

- Tényleg. – ültem fel boldogan. – Na és mit kapok? – fordultam felé.

- Mondjuk egy… - kezdte, de nem volt ötlete. - mit szeretnél?

- Mondjuk, ha egy munkát szereznél nekem valami eladóként.

- Komolyan? Munkát kérsz évfordulóra? – nevetett fel. – Más barátnő ruhát meg méreg drága ékszert kér. Te meg munkát?

- Igen.  Az sokkal hasznosabb, mint néhány csecsebecse.

- Igazad van. De akkor biztos nem kell semmilyen ékszer vagy kocsi.

- Jogsim sincsen ember! De ha lenne, se kérnék. Az túl nagy ajándék lenne. – ráztam a fejem.

- Értem. Szóval túl nagy ajándék. – ismételgette.

- Igen. Nem akarok nagy ajándékokat. Csak annyit, mint egy átlagos ember barátnője kap.

- De te nem vagy egy átlagos ember barátnője.

- Sajnos. – sóhajtottam.

- Bánod? – lepődött meg.

- Aha, mert így csomó ember figyel meg ilyenek. Tök sok lány írogat, hogy utál meg hogy csúnya vagyok és ezzel nehéz együtt élni.

- Ja, de ezek ellenére ugye jó?

- Igen. Azt hiszem jó. – bólintottam.

- Zsír. – puszilt bele a nyakamba. – Na, gyere. Mosakodjunk. – fordult a tusfürdők felé. – Hoppá. Kié ez az Axe-os tusfürdő? – nézett rám mosolyogva. Tudta, hogy nincs hozzá közöm, de élvezte, hogy magyarázkodom.

- Az Frank tulajdona. Carter pasijáé.

- Ó. És ezt higgyem is el? – hajolt oda a számhoz.

- Légy szí’. – kérleltem tetetett kétségbeeséssel.

- Jó, elhiszem. – nyúlt oda az én tusimért. Bevizezte a vállam és a rákente.

A másik kezemmel is megcsinálta.

- Tiszta vagyok már. – szóltam rá idegesen, mert már az agyamra ment, hogy lassított felvételként mozog. Elnevette magát. Felálltam a vízből és egy törölközőt magam köré csavarva léptem ki a kádból.

- Nem jössz?- érdeklődtem, mert furcsa volt, hogy nem mozdul.

- Ha adnál egy törölközőt. – mosolygott rám.

- Ja. – kaptam a fejemhez. – Máris. – motyogtam és a kis polcról leemeltem egy puha, piros törcsit. Megtörölközött majd maga köré csavarta. Kimentünk a fürdőből. Olyan volt mintha a nappaliban mínusz 20 fok lenne, pedig csak a fürdőszobában volt dög meleg. Niall is megjegyezte, aztán amikor átrágtuk magunkat ezen leültünk tévét nézni. Nagyon jó volt a film. Egyik kedvencem lett. A film alatt tele ettük magunkat popcronnal és csokival. Ezeket néha leöblítettük egy kis kólával. Összességében nagyon jól telt az este. Már kedd volt mikor lefeküdtünk aludni. Vagyis csak próbáltunk, mert én tök be voltam zsongva a tudattól hogy aznap jelenik meg a nekem írt dal.

A sötétben pásztáztam a plafont. Mikor már nem bírtam tovább megszólaltam:

- Nem izgulsz?

- Kéne? – kérdezte fáradtan.

- Igen. Hiszen most jelenik meg a dalod.

- Amit neked írtam, nem nekik.

- És az baj?

- Igen. - ült fel mérgesen.  – Neked írta azt a dalt, nem nekik. Elvesztette a jelentőségét. – nézett mélyen a szemembe. látszott rajta hogy ez nagyon bántja.

- Ez nem igaz.

- De. Nem értem minket kell ebből is pénzt csinálni. Neked írtam, erre meg hirtelen kislemez lett belőle.

- Engem nem zavar. – vontam meg a vállam.

- Engem viszont igen. – túrt bele a hajába. Felhúzta a lábait, kezét lazán átkulcsolta rajta.

- Ne legyél ezért dühös. – öleltem át.

- Mindegy. Máskor majd nem fogják megtudni, hogy írtam neked dalt. – mormogta.

- Még fogsz nekem dalt írni? – döbbentem le. Hirtelen óriási mosoly jelent meg az arcomon.

- Ha adsz hozzá ihletet.

- Én leszek a múzsád. – esett le hirtelen.

- Ki más? – nevetett fel.

- Vííí! – ugrottam a nyakába és egy forró csókkal ajándékoztam meg.

- Na, most már aludjál, mert a végén nem tudunk reggel együtt reggelizni.

- Jó, jó. Már alszok is. – szálltam le róla. Az igazat megvallva nem tudtam aludni, Végig a klipen járt az agyam.

- Amúgy hánykor fogják fölrakni. – érdeklődtem elég hosszú idő után. Igazándiból már azt hittem nincs fent.

- Reggel 9-kor.

- Olyan korán?

- Aludj már. – szólt rám nyűgösen. Mosolyogva az oldalamra fordultam és behunytam a szemem. Megpróbáltam elaludni, de nem sikerült.