Életem első díja:O

El sem hiszem. Jesszus:O nagyon ledöbbentem. Köszönöm szépen<3

Szabályok:

1) Írj magadról 11 dolgot!

2) Válaszolj 11 kérdésre!

3) Írj 11 kérdést!

4) Küldd tovább 11 embernek!

1) Írj magadról 11 dolgot!

1. 14 éves vagyok:3

2. Imádom a One Direction

3. Az életem zene nélkül unalmas lenne. Egész nap zenét hallgatok.

4.Imádok enni. Ahhoz képest kettétörök olyan vékony vagyok:/

5. Mindegy hülyeségben benne vagyok.

6. Utálok sportolni. De viszont nézni szeretem.

7. Nem nagyon szoktam más emberek blogát olvasni mert félek hogy akkor róluk koppintok majd a blogomhoz sztorit vagy ilyesmiket. Ezért csak 1-2-tőt olvasok.

8. Mindig mosolygok. 

9. Sokszor vannak bunkó megjegyzéseim de ezeket nem szoktam sokszor komolyan gondolni csak kijönnek a számon:s ezért sokszor megsértődnek rám...

10. Nagyon hiszek a szellemekben meg az ilyen dolgokban.

11. Amikor megláttam hogy díjat kaptam nem hittem el hogy az én blogom van ott és avgy 5x leelenőrizem hogy az én blogom van ottxd

2) Válaszolj 11 kérdésre!

1. Hány éves vagy?

14 :)

2. Milyen nyelvet tudsz vagy tanulsz és azt/azokat milyen szinten tudod?

Németet tanulok. De szerintem elég bénán megy:S

3. Legnagyobb álmod? (1D-s és más is.)

Az 1D-s az talán az hogy jöjjenek el ide. És ott legyek az első sorban a koncerten. Tudjak velük képet csinálni és dumálni. Jobban megismerni őket. Mindig is akartam velük bulizni. Főleg Niall-al:D

A másik meg... talán az hogy filmekben szerepeljek. És lássam magam a TV-ben...

4.  Mióta vagy Directioner?

 Kezdetektől fogva szeretem őket de kb. egy éve mondhatom magam igazi nagy Directioner-nek.

5.  Ki a kedvenced a 1D-s srácok közül és miért?

Mindegyikőjüket imádom de leginkább Niall-t. És nem tudom pontosan miért. Annyira kis kedves és aranyos. A szemi is meseszépek és a nevetése is imádnivaló.

6. Gondolj bele! Tudom, hogy keés rá az esély, de hogyha választanod kellene a 1D tagok közül, hogy ki lehetne a bátyád, akkor kit mondanál?

Louist egyértelműen^^ egész nap hülyeségeket csinálnék vele és anyuékat bosszantanánk. szerintem jól ellennénk:D

7. Kedvenc zene szám? (Nem csak One Direction.)

 Öhm.. nagyon szeretem a Punnany Masif-Élvezd meg még a James Arthur - Impossible. One Directiontól pedig a Rock me a kedvenc<3

8. Ha találkoznál a srácokkal mit csinálnál? Lefagynál vagy képes lenne összeszedetten beszélgetni velük? Miután összeszedted magad mit kérdeznél tőlük?

Tuti lefagynék... de hamar összekapnám magam és próbálnék laza lenni és nem sikítozni. Hát... fogalmam sincs mit kérdeznék tőlük... Az tuti hogy Harry-nek bele akarnék túrni a hajába. Talán elmondanám nekik hogy mennyire köszönöm hogy jobb irányba vitték az életemet.

9. Ez az első blogod? Mióta kezdtél el komolyabban foglalkozni ezzel?

Igen az első blogom ezért mindig ideges vagyok ha új részt teszek fel hogy tetszeni fog-e vagy nemxd

Hát... Talán tavaly májusban kezdtem el írni a sztorit és szeptemberben gondoltam úgy hogy meg akarom osztani az emberekkel és kíváncsi vagyok a véleményükre. 

10. Hogyan/Miből merítesz ihletet?

Zenéből. Ha az nem lenne nem igazán tudnék írni... Mindig megy mikor írok és akkor sokkal egyszerűbb. Meg még az épp a hangulatom milyen. Általában olyan részeket rakok ki vagy olyanokat írok meg előre.

11. Több millió forint bármire vagy egy One Direction koncert VIP részlegből?

1D koncert egyértelműen:D

3) Írj 11 kérdést!

1. Hány éves vagy?

2. Ha tehetnéd hova utaznál el?

3. Mióta vagy Directioner és ki a kedvenced.

4. Az osztályodban sokan szeretik az 1D?

5. Hogyan találtál rá az 1D-re és melyik szám volt az amit először hallottál?

6. Milyen zenéket hallgatsz?

7. Ha szerepelhetnél egy sztárral akkor ki lenne az(1D kívül)

8. Ki a kedvenc 1D barátnőd?

9. Hogyan merítesz ötletet az íráshoz?

10. Ki a példaképed?

11. Ha lenne 3 kívánságot mit kívánnál?

4) Küld tovább 11 embernek!

hát nem lesz meg a 11 ember...

nem kéne visszaküldeni de hát ezt szoktam olvasni... Timea Pohli-nak adnám "Az álmok néha valóra válnak." blogért. Nagyon szeretem és izgin ír^^ 
és még egy embernek. szerintem nagyon jól tud írni^^ és nagyon ügyes is:D M@x-nak az Irattaró című blogjáét:D

a többi blogot amit olvastam vagy törölték vagy már abbahagyta az írását... 

hát ennyi lenne

KÖSZÖNÖM SZÉPEN Timea Pohli-nak xoxo

Negyvenhatodik fejezet

Sziasztok^^

El sem hiszem hogy mennyi komi jött össze:O

Nagyon, nagyon, nagyon köszönöm szépen ezeket.

Annyira jól esett<3 Örülök hogy ennyire tetszik^^

Oldalt szavazatok hogy melyik embert szeretnének bele a blogba többször hajrááá:D

jó olvasást és megint kérek jó sok KOMMENTET:D

by: Leah Hewitt

A közös lakás

Felültem az ágyamon és Harry buja arcát pillantottam meg.

- Pálinkás jó regültet kívánok! – nevetett. – Na, kelj fel!

- Még is minek? – kérdeztem nyűgösen.

- Megyünk házat nézni!

- Mi?

- Ne legyél már sűt!  Tudod! Kell ház neked és Carternek belvárosban!  Ezért elmegyünk és veszünk egyet.

- Muszáj?

- Kapd össze magad! Hopp ki! Gyerünk!

- És Carter?

- Kint játszik az öcséddel.

- Zsír! – mondtam. Ekkor Harry lerántotta rólam a takarót és üvöltött egy nagyot:

- KELJ FEL!

- Jól van nyugi! – kiabáltam vissza. Kikászálódtam az ágyból és kimentem a fürdőbe. Megmostam az arcomat, fogat mostam stb. Kimentem a nappaliba. Harry és Carter az öcsémmel játszanak. Olyanok voltak, mint egy család. Megzabáltam őket.  Sajnos meg kellett zavarnom ezt a cukiságot ugyanis átmentem a helységen a szobámba. Felöltöztem feltűztem a hajamat és mentem is vissza hozzájuk.

- Na, mehetünk! – mosolyogtam.

- Szia Mat! – integetett Carter és Mat visszaintegetet neki.

- Anya, elmentem! – kiabáltam hátha meghalja.

- Jó! – hallottam a padlásról. Kimentünk az utcára beültünk Harry furgonjába és elindultunk. Én a hátsó ülésen ültem középe, míg Carter az anyós ülésen, Harry pedig a volán mögé helyezte fenséges fenekét.

- Na! Először ezt nézzük meg! Felolvasom. – kezdte el Carter. – 80m² –es alapterületű lakás eladó. Újonnan lett felújítva. – mormolta és olvasta tovább. Kiszűrte a fontosabb adatokat és csak azt olvasta fel. – 2 hálószoba, egy mosdó, nappali, konyhában beépített munkapult gáztűzhellyel. Kocsi beálló van hozzá. És még egy kis erkély is van.

- Mennyibe kerül?

- 57000 font.

- Tessék? Nekem annyim nincsen. Még a felét sem bírnám kifizetni!

- Ki mondta, hogy ti fizetitek? – kérdezte Harry.

- Mért? Akkor ki?

- Hát én! – kiáltotta el magát vidáman Harold.

- Mi? Nem… ez túl sok pénz. – tiltakoztam.

- A szülinapodra úgyis egy összehajtogatott papírdarabot kaptál… ennyi belefér.

- Harry… ez tényleg nagyon sok.

- Nekem? Ugyan már.

- Ne vágj fel a vagyonoddal ember! – mondta Carter és a szemeit picit összehúzta.

- Mert akkor mi lesz édes? – kérdezte Harry szemöldökét felhúzva.  Piros lett így megállt Hazza. Oda hajolt Carter-hez. – Na, szóval mi is lesz? – kérdezte meg ismét perverz mosollyal az arcán. Carter is közel hajolt hozzá.

- Majd este megtudod!- mosolyodott el Carter is és egy érzéki csókot adtak egymásnak. Csók csatába kezdtek.

- Khm! Zöld… - zavartam meg őket. Harry visszatért az út bámulásához Carter pedig rám pillantott Meg tudod volna ölni a tekintetével. Én elvigyorodtam. Egy kicsit még röhögcséltünk aztán megtaláltuk az épületet ahol a lakás volt. A Temze partján volt. 1900-as évek elején építheték. Kívülről legalábbis olyan volt. 6 emelet es volt a ház, de sajnos nem volt benne lift ezért gyalogolhatunk fel. Hála istenek mi az 5.-en laktunk, de odáig is elég volt felcammogni.  A lakásajtó előtt egy idős férfi ült egy kis padon. Egy svájci sapkát viselt. Harry Potter feelingű szemüveg volt rajta. A nyakában egy zöld sál lógott, remekül illet a barna kabáthoz. Kezében egy szivar füstölgött. Szájához emelte el beleszívott egy férfiasat. Kifújta a füstöt és felénk pillantott.

Elmosolyodott. Mire odaértünk már felállt.

- Jó napot! – köszönt. – Mr. Peterson – nyújtotta a kezét Harry felé. Harry kezet rázott vele.

- Harry Styles. – mondta komolyan. Meglepődtem rajta, hogy ilyen érett is tud lenni.

- És önök? - nézett ránk Mr. Peterson tág szemekkel.

- Emily Cook. – mondtam. Az úr kézen csókolt mire kicsi pír jelent meg az arcomon. Még soha senki nem csókolta meg a kézfejemet.

- Carter Geneviéve Averay. – mosolygott a barátnőm.

- Gyönyörű név! – vágta rá a férfi. Értette a dolgát. – Akkor jöjjenek! Megmutatom a lakást. – mosolygott. Kinyitotta a kégli ajtaját és rögtön elámultunk. Nagyon szép lakás volt. Gyönyörűen kifestet falak. Az ablakok újak voltak.

- Wow! – mondtuk egyszerre Carter-rel.

- Jöjjenek beljebb! Ez nem minden! – mosolygott Mr. Peterson. A konyha is csodás volt. A nappali és elképesztően szép. Onnan nyílt az erkély. Nagyon szűkös volt, de ez tette bájossá. Fekete korlát akadályozta meg, hogy leessünk a mélybe.  A fürdőszobába érve meglepődtünk.  Az nem volt felújítva.

- Sajnos ezt a helységet már nem tudták felújítani az előző lakók pénz hiánya miatt, de szerintem nem olyan vészes hogy fel kelljen újítani. – motyogott az úr.

- Szerintem sem kell! – mondta Harry. Körbe nézett, mindent átvizsgált alaposan. Én nem Carter barátjának néztem volna. De még a bátyának se. Sokkal inkább az apjának. 

- Eldöntötték? Megveszik?

- Igen! – vágta rá Carter.

- Szerintem nézzünk még kicsit széjjel… nem kéne rögtön az első házat megvenni.

- Hamar döntsenek, mert nagyon sok az érdeklődő. Ma maguk csak 3.-ak. És még sokan jelezték, hogy ma jönnének.

- Elnézést! – mosolygott Carter és elkezdett kifelé húzni a folyósóra.

- Mi van? – kérdeztem.

- Ezt a lakást meg kell vennünk! Ilyet akartunk mindig is! Gyönyörű az egész ház! Ezt… nem szabad itt hagyni.

- De akkor is… ez nekünk túl drága!

- Harry fizet!

- Pont ezért drága! Ő a barátom… nem fogadhatok el tőle ennyi pénzt! Még kölcsönbe se.

- Tudod, mennyi pénze van? Bármit megvehet!

- Neked könnyű, hiszen a pasid! De nekem csak egy barát.

- És a barátok segítenek egymásnak.

- De én ezt nem tudom viszonozni!

- Feltétel nélkül segítenek egymásnak…

Nagyot sóhajtottam.  Megforgattam a szemeimet.

- Nem is tudom…

- Gyerünk! Ha most már haza megyünk még elmehetünk a strandra. – énekelte az utolsó szót. Az alsó ajkamba haraptam.

- Kérjünk egy árajánlatot jó? – kérdeztem.

- Á! Ez egy igent jelent? – sikított.

- Talán…

- Szóval igen! – vigyorgott. – Van egy közös lakásunk!  Ez annyira jó! – mondta.

- Még nincsen… még nem vette meg Harry! – nyomtam meg az utolsó szót.

- Nyugi! Ne ezen akadj fent!

Bementünk a lakásba.  Mr.Peterson ránk mosolygott.

- Na, sikerült tárgyalniuk?

- Igen! – mondta Carter. Teljesen be volt zsongva. Mr. Peterson elvigyorodott és még jobban előjöttek ráncai.  Eléggé idős lehetett már.

- Remek. Akkor már csak pár papírt kell kitölteni. – nevettet olyan igazi nagypapásan.  Elővett a akta táskájából néhány iratot és oda dugta az orrunk alá. Harry kikapta a kezemből és elkezdte tanulmányozni. Carter idegesen kitépte a kezéből.

- Nem is érted mi van benne! Ne tegyél úgy mintha valami nagyon okos ember lennél.

- Kuss! – mondta sértődötten Hazza. Mr. Peterson és én is elkezdtünk kuncogni ezen a kis vitán. Mindketten aláírtuk a szerződést és a többi papírt. Harry kifizette a lakást és az öreg úr odaadta a kulcsot.  Gyönyörű kulcs volt.

- Mától ez az önök lakása! – vigyorgott.

- Köszönjük. – mosolyogtunk vissza.

- A pótkulcs még észül. Hova küldjem el? Vagy már holnap beköltöznek?

- Nem dehogy. Rakja be a postaládába. Ott jó helye lesz.

- Jaj! Jó hogy mondta. Itt a postaláda kulcsa is. – nyújtott át.

- Remek! – mondta. AZ öregember az órájára pillantott.

- Na, én sietek is. Ma jön haza az unokám Hollandiából.  Én megyek érte a reptérre. – mosolyogott. Nagyon kedves kis bácsika volt.  – Jajj, sajnálom, biztos nem érdekli ez önöket.

- Nem dehogy! – felette Carter.

- Viszlát! – köszönt el Mr.Peterson és kiment az ajtón. Mi is nem sokkal utána haza mentünk. Haza felé Párizsban elköltött időről mutattak képeket. Megevett az irigység...

Carter és Harry:

Nagyon féltékeny voltam. Én s ki akartam menni oda. 

 Mikor bementem az ajtón nagyon meglepődtem a látványon, ami fogadott.  Dobozok halmaza volt mindenhol.

- Mi csináltok? – kérdeztem.

- Ami nem kell, azt kidobjuk, ami meg kell, azt elvisszük Amerikába. – mosolygott öcsi.

 - Majd köszönj el az összes barátodtól öcsi! – mosolyogtam és átöleltem.

- Akkor hozd el majd Niall-t. – kért meg. - Tőle is el akarok köszöni.

- Nem fogsz vele tudni már találkozni többet… - mondtam szomorúan.

- Miért? – kérdezte.

- Tudod… elment. És nem jön vissza.

- Meghalt? – lábadt könnybe a szeme.

- Nem! De hogy is… csak kicsit összekaptunk. És ezért elment.

- Kérj tőle bocsánatot!

- Az sajnos nem segít.

- De! Én is összevesztem Erikkel és utána bocsánatot kértem és utána bocsánatot kértem és utána megint jóba lettünk!

- Egy bocsánatkérés ezt nem oldja meg…

- De! Ha szívből mondod, akkor biztos megbocsájt.

- Nem, sajnos nem.

- De ha mégis találkozol, vele mond meg neki, hogy hiányozni fog! – mondta kis ovis hangon. Kis naiv… Olyan jó neki. Elég annyi az ő korában hogy bocsi és utána minden rendbe jön.  A felnőtt élet miért nem ilyen egyszerű?

Átölelt és ment segíteni anyának még egy kicsit. Bementem a szobámba. Az órára pillantottam, meglepődve észleltem, hogy még csak délután 3 óra van. Ledőltem az ágyamra. Behunytam a szememet és szép lassan elaludtam. A telefonom csörgésére keltem fel. 

Negyvenötödik fejezet

Hellótok^^

Ma is hoztam új rész mert nagyon megszállt az ihlet:D

többször kéne olvasnom:DD

na de jó olvasást és komment lavinát kérek szépen^^
iu.: mindenki írjon kommentet aki olvassa mert nekem nagyon jól esik
lehet névtelenül is. Csak be kell írni a kódot és már meg is volt:D
kérlekt titeket nagyon jól esne ha itt hagynátok csak annyit hogy "Kövit"
nem kell több:D

by: Leah Hewitt

Féltékenység

Felkeltem kómásan a földről. beletúrtam a hajamba majd besétáltam a házba. Csináltam magamnak egy pirítóst és megettem. Nem volt étvágyam, amit furcsálltam. Jött értem a kocsi  majd bevitt a stúdióba. A fiúk idegesek voltak feltehetően Harry miatt.

- Neked is küldött üzenetet? – támadt le Zayn.

- Igen küldött. – feleltem halál nyugodtam majd lehuppantam le a kanapéra.

- Miért ment oda? – idegeskedett Will (menedzser).  – Nem mondott senkinek semmit?

- Nekem utoljára azt mondta, hogy Carterrel lesz az este. – mondta Liam.

- Tuti vele ment ki Párizsba! Kicsit romantikáznak. – vigyorodott el perverzül Louis.

- Tegnap találkoztam Emily-vel! – nyögtem ki. Mindenki felém fordult. Kivéve Will. Ő kiment, mert jött Demi felvenni a dalt. Sajnos még mindig nem került rá sor.

- Mesélj csak! – helyezkedett el Liam velem szemben. – Hogy találkoztatok? De ne csak ezt… mindent.

- Hát tudjátok tegnap szabadnapot kaptunk ezért elmentem vásárolni meg a moziba is beültem aztán este olyan 11 felé elindultam a kocsihoz. Útközben találkoztunk mire ő elájult.

- Tessék? Ugye már jól van? – aggodalmaskodott Louis.

- Persze. Sajnos azt nem mondta, hogy mitől ájulhatott el, de elhívtam egy kávéra, hogy jobban legyen.

- És elment? – érdeklődött izgatottan Zayn.

- Igen.

- Yeah! Még mindig szeret! – pacsizott a fiúkkal.

- De van már egy újabb pasija.

-  Mi? – kérdezték kórusban.

- Ja… valami Josh.

- Az még nem azt jelenti, hogy nem szeret még. Attól hogy összejött valami idiótával attól még beléd lehet zúgva.

- Kétlem… - búslakodtam.

- És még történt valami?

- Aha, el fognak költözni.

- Mi a…?  Ez most komoly? – döbbentek le.

- Aha… de nem mondjátok el senkinek srácok! Főleg ne Tiff-nek és Bellának!

- Okés… de ez nem vicc igaz?

- Nem, nem vicc. Én is alig hittem el.

- Akkor… valszeg nem fogtok újra összejönni. – húzta el a száját Louis.

- Kösz a biztatást tesó! – mosolyogtam ironikusan.

- Lou, ne legyél ilyen! – jött oda Liam. – Hívd fel! – fordult felém.

- Minek? Van barátja… tök értelmetlen lenne az egész.

- De szereted!

- És ha fel is hívnám, akkor sem jönne el…

- Akkor tedd őt féltékennyé!

- Nem… azt nem akarom! Az csúnya dolog lenne.

- Csak csinálj Demi-vel képet! Már attól is kicsit féltékeny lenne.

- És ha féltékennyé teszem az nekem miért is lesz jó? Akkor ő csak szenved!

- Mert ha akkor felhívod, rögtön elmenne veled randira.

- De nem fogom felhívni! – förmedtem rá mire belépett Demi az ajtón.

- Helló! – köszönt kedvesen.

- Szia! – köszöntünk neki.

- Hogy vagytok? – kérdezte még mindig ugyanolyan aranyossággal és mindenkit körbe puszilt.

- Jól vagyunk, köszi! – erőltettem magamra egy műmosolyt.  Egy kicsit beszélgettünk majd neki álltunk a munkának. Demi-nek sietnie kellett ezért a közös dalt vettük fel először. Liam kezdett a felvételekkel majd Demi utána pedig én jöttem. Beültem a mikrofon elé. Felvettem a fejhallgatót elkezdtem énekelni. A hangom bezengte az egész helységet. Behunytam szememet és úgy daloltam tovább. A szívem összeszorult. Most értettem meg a dalaink értelmét. Most jöttem rá hogy megtaláltam meg azt a lányt, akit tökéletesnek látok a hibáival együtt. Kinyitottam szemeimet és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Kiénekeltem az utolsó hangot és letettem a fejhallgatót majd kimentem a többiekhez.

- Mindjárt jövök! – mondtam és kisétáltam a folyosóra. Belenyúltam Zayn kabátjába és zsebre tettem egy szál cigit és egy öngyújtót. Berohantam a mosdóba és a tükörbe pillantottam.  Belenyúltam a zsebembe és a cigarettát kezdtem el bámulni miközben a tenyeremben pihent. Visszatettem a zsebembe. Megmostam az arcomat majd beléptem az egyik fülkébe és dobtam egy sárgát. Lehúztam a klotyót. Léptem volna, ki de megállt a kezem a kilincsnél. A zsebemből megint kivettem a dohányt, most viszont meggyújtottam. A számba vettem beleszívtam és lassan kifújtam a füstöt. Neki dőltem a fülke falának és lassan lecsúsztam rajta miközben ismét beleszívtam a cigibe. A fejemet fogtam és könnyeztem. A jobb kezem ökölbe szorult és beleütöttem az ajtóba egy nagy ordítás mellett.

- Tesó nyugi! – mondta Zayn.

- Mi a szart keresel itt? – kérdeztem kicsit idegesen.

- Ki mentem volna cigizni, de eltűnt az öngyújtóm… gondoltam te vitted el és az illatból ítélve nem csak ezt tetted zsebre.

- Menj el! – csuklott meg a hangom.

- Ahogy akarod, de akkor legalább a tüzemet add vissza.

A WC fülke ajtaja alatt volt egy kis rés ezért ott kicsúsztattam. Hallottam, ahogyan felveszi, elkezd lépkedni és kimegy az ajtón. Hátra döntöttem a fejemet és becsuktam a szemem. Ismét bele szívtam a cigarettába. Lassan elfogyott ezért felálltam a helyemről. A WC csészébe dobtam a csikket és lehúztam a klotyón. Kiléptem az ajtón. Megmostam az arcomat majd a számat is átöblögettem. Nagyon lehetett érezni a cigaretta illatát. Felálltam a WC tetejére és kinyitottam az egyik ablakot. Kimentem a mosdóból és megint kutatni kezdtem Zayn kabátzsebében. Most éppen egy rágó után kutakodtam, de sajnos nem leletem benne.  Liam kabátjában viszont volt ezért bekaptam egyet. Beléptem a többiekhez. Demi épp menni készült.

- Már mész is? – kérdeztem összevont szemöldökkel.

- Igen. Nem sokára megyek haza a családomhoz, de előtte még lesz egy interjúm! – felelte mosolyogva.

- Az remek. – bólintottam.  Lehet, hogy tényleg jó ötlet lenne, ha féltékennyé tenném Emilyt? Végül is egy kép belefér...– Kikísérlek jó?  

- Jó! – mondta.  Kikísértem a kocsijához. – Figyu… bocsi a csókért, még amit májusban adtam… hülye voltam. Nem akartam galibát okozni.

- Nem baj. – mondtam. – Öhm… nem csinálunk egy képet? – kérdeztem.

- Felőlem. – vont vállat. Megcsináltuk a képet és rögtön meg is osztottam Twitter-en.

@ddlovato jó volt ma együtt dolgozni:)) eszméletlen a hangod, az album csodás lesz, már nagyon várom

Ezt a szöveget biggyesztettem még oda. Beszállt a kocsiba és elhajtott. Én visszaballagtam a többiekhez majd pár óra múlva mi is haza mentünk.

*Emily*

     *reggel 10 óra*

Fáradtan felültem az ágyon és körbe pillantottam. A nappaliban aludtam el a kanapén. Felültem és megtörölgettem a szememet. Sarah még aludt. Kimentem WC-re majd lezuhanyoztam. Egy törölközőt magamra csavartam. Még mindig aludt az uncsitesókám ezért csináltam magamnak teát és ettem hozzá gyümölcsöt. A lakás gyönyörű volt és modern. Nekem is ilyen lakás kell majd Carter-rel. Az asztalnál ültem kevergettem a forró italt. Csak a kanalat lehetett hallani, ahogyan néha a bögre széléhez ütődik. Na meg persze az óra kattogását. Megcsörren Sarah telefonján az ébresztő mire felkelt. Beletúrt a hajába és körülnézett.

- Hány óra? – kérdezte és kiszáradt szájával ásított egy nagyot. A kattogó órára pillantottam.

- 10 óra!  - felettem.

- Remek! Hallod adok kölcsön egy pólót. Ne abba a leöntött felsőbe keljen buszoznod.

- Köszi! – mondtam és felálltam a helyemről. – Csináljak neked reggelit? – kérdeztem.

- Aha! Addig lezuhanyozok. Eljössz velem majd dolgozni? 11-re kell mennem, mert esküvőre sminkelek majd.

- Persze. Szívesen elmegyek.

- Örülök! – mosolygott. Feltápászkodott a kanapéról és bement a fürdőbe. Addig csináltam neki egy friss gyümölcs tálat a maradék gyümiből. Raktam bele kivit, epret és áfonyát. Nagyon guszta volt.

Vizes hajjal kijött. Bedobta és rám vigyorodott.

- De aranyos vagy! – mondta és leült. Rögtön megette és elment felöltözni. Nekem is adott egy pólót majd rögtön elindultunk az üzletébe. Dolgozott mellette egy fodrász, kozmetikus és körmös. Ők négyen üzemeltették ezt a kis szépség szalont.

Nagyon tetszett a munkájuk. Azzal a ki kósza gondolattal is eljátszottam, hogy lehet, hogy elvégzek egy fodrász tanfolyamot és én is dolgozhatnék így.  Szeretném a munkámat.  Sokáig ott voltam és megismerkedtem a munkatársaival is, akik nagyon jó fejek voltak. Aztán olyan 3 óra körül mennem kellet, mert utána csak 5-kor volt busz… Kimentem a buszmegállóhoz és felszálltam a buszra. Leültem egy ablak melletti helyre. Fülembe dugtam a fülhallgatót és hallgattam a Rihanna-Diamons című számot.  Felnéztem Twiter-re. Niall írt ki hogy jó volt Demi-vel együtt dolgozni. Ehhez egy képet is csatolt. Amikor megláttam a képet könnybe lábadtak a szemeim és sírni kezdtem. Miért kellett vele tegnap találkoznom? MIÉRT? Gyűlölöm a sorsot és a Cupidót is… miért nem tud célozni?  Aki nem ért egy veszélyes tárgy használatához akkor ne használja… neki meg odaadták csak úgy.  Féltékeny vagyok… igen ki jelenthetem, hogy féltékeny vagyok, hogy én már nem lehetek az öve. Ettől a gondolattól a szívem széttörik… Mikor haza értem anyáék a kertben fürödtek a kis felfújható medencében.

- Nem jössz te is? – kérdezte anya.

- Nincsen kedvem! – motyogtam és feltrappoltam a lépcsőn. Bementem a szobába és leültem a gép elé. Rögtön írtam Carter-nek mi történ velem. Erre ő csak ennyit ír:

Jesszusom nem ütötted meg magad? Képzeld Harry-vel elszöktünk Párizsba^^ szóval nem fogunk egy ideig a strandra járni:D persze egyedül mehetsz. na de fog magad aztán lépjél Niall-al kapcsolatban, de mennem kell:D megyünk sétálni puszi^^ küldök képet az Eiffel toronyról (muhahaha) szeretlek

Írtam neki, hogy szia és utána mégis csak kimentem a családomhoz. Végül is el fogna költözni. Muszáj az összes időt kihasználnom, amit velük tölthetek.

A hét hamar eltelt és minden egyes másodpercet anyuékkal töltöttem. Furcsa volt, hogy velük voltam. Élveztem, hogy velük lehettek és a sok nem vicces viccen nevetek, amit apa mond.  Egy keddi reggelen ajtónyitódásra keltem fel.

Negyvennegyedik fejezet

Hello^^

Hát a szavazáson Carter és Harry nyert szóval várhatjátok majd hozzájuk a történetet;D 

remélem izgi lesz majd^^ köszi hogy szavaztatok:D
na de jó olvasást és KOMIZZATOK!

by:Leah Hewitt

A sors

- Hé, Emily! – hallottam egy hangot. Lassan kinyitottam a szememet. Felültem és megdörzsöltem a szemem.  -  Jól vagy? – kérdezte ugyanaz az illető. Mellettem guggolt, az egyik keze a hátamon pihent a másik pedig a vállamon.

- Igen. - válaszoltam. Niall volt ott. Elégé zavarban voltam.

- Ő, meghívhatlak egy kávéra, ha már a sajátod a nyakadba ömlött? – érdeklődött és felsegített a földről.

- Nekem mennem kell Sarah-hoz.

- Miért? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Tudod, elköltözünk, és ezt beszéljük meg.

- Mi? Elmentek? Akkor viszont tényleg muszáj beülnöd velem egy italra.

- Tudod, van már újabb pasim.

Ezen kicsit megszeppent, de hamar túlette magát ezen.

- Ez egy baráti kis beszélgetés lesz. Nem történik semmi! - felelte nyájasan. Nem zavarna ha történne valami, sőt, kifejezetten örülnék neki.

- De megy a buszom!

- Van kocsim! Elviszlek!

- De mondom, hogy rohanok!

- 10 percet csak kibír... na, jó 15 percet.

- Jó menjünk! - sóhajtottam. Rettegtem, hogy mi lesz ebből. Reméltem, hogy újra összejövünk, de nem is, hiszen pont ma jöttem össze Josh-hal.  Az ciki lenne, ha már az első nap megcsalnám...

- És miért költöztök el? - szakította félbe a gondolat menetemet.

- A nagyihoz költözünk, mert ápolni kell.

- Hova mentek?

- New York.

- Mi? Hogy kerül olyan messze a nagyid? - érdeklődött.

- Hát tudod ott szolgált a papám a katonák közt aztán mikor leszerelték akkor már nem volt kedvük visszajönni, mert az sok macera ezért ott maradtak. De a papa már meghalt szóval egyedul maradt a mama és most ezért megyünk.

- Értem... de akkor mindent visztek?

- De hogy is! A házat kiadjuk a bátyám meg marad itthon. Az is lehet, hogy én is maradok.

 Erre kicsit kivirult az arca, ami nekem nagyon jól esett.

- És felvettek az egyetemre?

- Nem. - válaszoltam.

- Uh! Sajnálom. Majd jövőre.

- Miért mondja ezt mindenki? Anya is ezt mondta, Carter is, Josh is, te is...

- Josh? Ki az a Josh?

- Ő a fiúm... - feleltem egy kicsit idegesen.

- Ja, értem... sokáig! - mondta. Vajon komolyan gondolja vagy csak egy kis sablon szöveg ez az egész? Lehet, hogy csak próbálja tettetni, hogy tényleg túl van, rajtam vagy még mindig tetszem neki? Miért ilyen bonyolult ez az egész?

 Odaértünk a Starbucksba. Leültünk egy fotelra és néztük egymást. Elmosolyodtam majd lenéztem a kávémra. Kevergetni kezdtem mire a lábunk összeért. Kicsit megijedtem és rögtön elhúztam a lábam.

- Bocs… - mondta. Látszott, hogy egy kicsit zavarba jött.

- Na és veled mi újság? - tereltem el a témát.

- Semmi... teljes erővel dolgozunk az új albumon...

- Oh, és melyik lesz a kedvenc számod? - kérdeztem egy huncut mosollyal.

- A "Csak te meg én".

- Énekelj belőle! - kértem meg.

- Csak te meg én, szarunk a világra;

A srácokra, lányokra, imákra;

Mert csak egy dolog az, ami számít;

Minden más csak elűz és kábít. - énekelte. Ez az a dal, amit nekem írt...

- Rajta lesz az albumon? - kérdeztem elámulva.

- Igen... A menedzser szerint a tini lányok imádni fogják és venni fogják a lemezt, mint a cukrot! - mondta elvékonyodott hangon.

- Értem. Ez remek.

- Videó klip is lesz hozzá. - felelte búsan.

- Ezt úgy mondod, mintha rossz lenne.

Erre ő csak megvonta a vállát és beleivott egyet a forró csokiba.

- És csaj van a láthatáron? - kérdeztem. Miért mondtad ki Emily? De idióta vagy! Most úgy felpofoznám magamat.

- Nincsen! - mondta és egy kis lágy mosollyal elintézte az egészet. Csend telepedet le ránk. Rá pillantottam az órámra és az fél egyet mutatott.

- Jesszus! - ugrottam fel. Niall idegesen rám pillantott.

- Mi történt? – kérdezte meglepődve.

- Már idő van! Mennem kéne.

- Ja, csak ennyi? Akkor menjünk. - felelte mosolyogva. Elmentünk a kocsiig ott beültünk a járműbe és robogtunk is Sarah háza felé.

- Amúgy mit kerestél kint olyan későn? – tudakoltam.

- Voltam vásárolni aztán moziztam egyet, sétáltam is. Kicsit kimozdultam otthonról.

- Milyen filmet néztél?

- A nyomorultakat.

- És jó film?

- Nem rossz... de láttam már jobb filmet.

Ismét csend lett. Ő az utat figyelte és én pedig őt. Tudtam, hogy tudja, hogy figyelem őt, de ez nem érdekelt.  Kiértünk London határából és egy sötét rész jött. Sehol egy ember csak az út és az utcai lámpa fénye.  A szívem hevesen vert.

- Ugye itt kell lekanyarodni? – kérdezte.

- Igen! – válaszoltam és elfordítottam a fejemet így nem őt bámultam már. Elvezettem a házig, kiszáltam az autóból.

- Örülök, hogy eljöttél velem kávézni. – mosolygott.

- Én is örülök! – vigyorogtam vissza. – Köszi hogy elhoztál!

- Ez csak természetes! – mondta halkan. Becsuktam a kocsi ajtaját. Megvárta ameddig bemegyek és csak utána hajtott el.

- Hol voltál? - támadt le Sarah pedig épphogy csak beléptem az ajtón. – Agyon izgultam magamat.

- Bocsi, csak találkoztam Niall-al és elájultam.

- Tessék? Jesszus ugye már jól vagy!? Gyere, ülj le!

- Nyugi! Jól vagyok.

- Akkor jó… na de gyere be a nappaliba. – hessegetett befelé. Bementem és leültem a kanapéra.  – Mi volt? Mesélj! – kérdezte. Nagyot sóhajtottam és elmondtam neki részletesen mindent. Sírtunk közösen egy kicsit majd este 3 felé lefeküdtünk aludni.

 *Niall*

Végre haza értem. Hosszú volt a napom és még Emily-vel is találkoztam… beléptem az ajtómon és elkapott a sírógörcs. Máris pasija van? Ennyit jelentettem neki?  Én még mindig szeretem, de ő már mást szeret… mi a halálért kellett vele szakítanom? Miért? Miért vagyok ekkor idióta? Neki döntöttem az alkaromat a falnak és ráhelyeztem a homlokomat. A lelógó kezemet ökölbe szorítottam és egy nagy ordítás kíséretében bele ütöttem a falba. Felemeltem a fejemet megtekertem a nyakamat és bementem a nappaliba. Bekapcsoltam a TV-t és nézni kezdtem. Csak agysorvasztó baromságok mentek. Kipillantottam az ablakon, vonzott valami. Felálltam a helyemről és kimentem a teraszra. Az ég teljesen tiszta volt. Kifeküdtem a puha zöld fűbe és a csillagokat kezdtem el vizsgálni. Vajon Emily a szakításunk után hamar talpra állt? Lehet, hogy csak én vagyok ilyen, hogy nem tudom elfelejteni. Holnap muszáj lesz ezt elmondanom a srácoknak. Lehet, hogy tudnak majd segíteni.  Oldalamra fordultam és elkezdtem egy dalt dúdolni. Nem emlékeztem a címére csak a dallamra és a szövegre. Álomba ringattam magamat, ha már nincsen senkim. Lehunytam a szememet és azon gondolkoztam, hogy véletlen volt ez a mai találka vagy a sors keze? A nagy elmélkedésem közepette elaludtam kint a csillagos ég alatt. A telefonom csörgésére keltem fel a zsebem felől.  Egy SMS jött Harry-től:

Elutaztam Párizsba (buhahaha ) majd jövök(:

jó munkát:P