Harmincegyedik fejezet

Aloha!

Ááá megörülök a sulitól!

Gyűlölöm hogy nem tudnak nekünk hagyni egy kis szabadidőt:@

Na de legalább ma volt időm befejezni a részt^^

Remélem hogy tetszik:D

Komizzatok:) 

 ha tudtuk valamilyen blogot szóljatok:D olvashatnékom van;)

puszi: Leah Hewitt

Másnap reggel

Reggel kómásan keltem. Emily még aludt. Édesen szuszogott . A rózsaszirmok még mindig az ágyban hemperegtek. Nem akartam őket eltakarítani. Nagyon tetszettek, ahogyan az ágyban pihennek, és remek illatot árasztanak magukból.

 Lassan fölé hajoltam és megcsókoltam. Kikászálódtam az ágyból és felöltöztem. Mivel neki még volt suli próbálgattam ébresztgetni  de nem sikerült felkeltenem. Végül ott hagytam majd csak felébred a drága. Kimentem az ebédlőbe és megreggeliztem. Mikor indultam volna már Emily jött ki a hálóból.

- Még itt vagy? – kérdezte nyúzottam miközben a hajába túrt.

- Épp most megyek. – feleltem lehangoltan. – De most csak pár napig lesz ez, hogy sokáig és sokat bent leszünk! – mondtam. Próbáltam a jó oldalát mutatni ennek az egésznek. Közben odamentem hozzá.

- Ez már tetszik! – mosolygott és megölelt. Megcsókolt és elengedett. – Na, menjél, mert én leszek a hibás, ha elkésel!

- Magamra fogom! – mondtam és megcsókoltam a nyakát. Közelebb húztam magamhoz. Már egy ideije érzelmesen csókolóztunk mikor abba hagyta

- Niall! Menned kell!

- Dehogy kell! – tiltakoztam és ismét megcsókoltam.

- Nem volt elég a tegnap este? – nézett rám boci szemekkel.

- Belőled sosem elég! – mosolyogtam. Elengedte a nyakamat.

- Na, gyerünk, menned kell! – hessegetett kifelé. Én is elengedtem a derekát és elindultam az ajtó irányába. Mikor kiértem már szakadt az eső. Gyorsan odarohantam a kocsihoz. Fél óra múlva megérkeztünk és egy nagy mosollyal kiléptem a kocsiból. Berohantam a stúdióba és rögtön dolgozni kezdetünk…

*Emily*

Megreggeliztem és összeszedelőzködtem. Egy kockás inget vettem fel egy csődacival és egy piros tornacipővel Mary pedig kisminkelt és még egy rá jellemző piros kendőt kötött a fejemre. Igazi Mary style-ban nyomtam .  Rohanom kellet a buszhoz, mert elégé elvicceltük az időt. Hamar ott voltam a suliban. Leültem a helyemre Jack mellé. Nagyon nem volt kedvem hozzá. Elővettem a matek könyvemet és elkezdem a szabályokat átnézni és felmondani magamnak. Ő csak engem bámult. Egy kicsit idegesítő volt… Már pont szólni akartam mikor bejött az osztályfőnököm. Nem volt nála se tankönyv se dolgozat. Nem sejtettem mi lehet. Jelentetünk majd csend lett. Egy magnót vett elő a szekrényből, ami a tanári asztal mellett volt.

- Álljatok fel! Mindenki keressen magának egy párt!

- Minek? – kérdezte Thomas.

- Mert elkezdünk gyakorolni a végzős bálra! Nem éghetünk le az iskola, szülők és a vendégek előtt… nem látom, hogy felálltatok volna! – kiáltott. Mindenki felpattant a helyéről és az osztály elejébe ballagtunk.  A lányok nyál csorgatva várták, hogy felkérje őket a kíván fiú, de senki sem volt elég udvarias hogy  megtegye. Váratlanul Finn-t láttam meg a padlón. Jack röhögött a legjobban ezért úgy gondoltam hogy ő volt az.

- Te idióta! – kiáltott rá. Jack csak nevetett tovább. Finn feltápászkodott és oda ment Alexához. Beszélgettek majd Alexa bólintott. Tudtam, hogy azt kérdezte tőle, hogy lesz-e a párja.  Több fiú is erőt vett magán. Jessie oda ment Tomas-hoz.

- Lennél a párom? – kérdezte félve.

- Igen! – mondta Thomas egy kis habozás után. Jessie gyönyörűen elmosolyodott. Nem vicsorgott. Így nagyon szép volt. Néhány embernek köztük nekem sem volt párom. Így én táncolhattam egy másik sráccal. Szerencsére hamar vége lett a gyakorlásnak és ott hagyhattam őt. A többi óra halál unalmas volt. Ismételten Jack társaságában mentem haza. Sokat beszélgetünk… Lassan sétáltunk… a kanyarban álltunk ahol elváltlak útjaink és mindketten mehetünk 10 m-t egyedül… Én már köszöntem el tőle mikor megfogja a kezemet.

- Várj! – mondta. - Öhm… lennél a párom a bálon? – kérdezte félve. Én elmosolyodtam.

- Hát persze! – feleltem kedvesen. – De ezt miért ilyen félve kérdezted?

- Mert… hátha nem akarsz velem táncolni.

- Aj… miért ne akarnék? Olyan kis buta vagy! – nevettem. – Na, szia! – integetem, sarkon fordultam és elindultam a házunk felé. Bementem és lepakoltam. Rögtön neki álltam tanulni. Eszembe jutott, hogy Alexa és Finn ma mennek randira. Nagyon izgultam, hogy ne jöjjenek össze. Ez elég gáz, hogy a legjobb barátnőjeként azt akarom, hogy ne jöjjön össze a neki bejövő sráccal. De hát, ha egyszer Liam százszor jobb? A laptopomat bújtam mikor anya haza jött a munkából.

- Milyen volt a szerkesztőségben?

- Jó volt! Egyre jobb ötleteim vannak a cikkhez. Annyira örülök, hogy ilyen jól megy! – mosolygott. – Mit kérsz vacsira? – érdeklődött.

- Talán egy kis bundás kenyér!

- Jó ötlet! Akkor neki is állok! Készen van már minden leckéd?

-  Persze hogy készen van! – füllentettem  Segítettem anyának megcsinálni a vacsorát majd mindent felfaltunk.

- Niall hogy van? – kérdezte.

- Hát… jól van. Pár napig most dolgozniuk kell, de utána már jönnek haza. És gondolom, átjön, ha nem probléma…

- Kicsim, ő soha nem lesz probléma. Annyira kedves és aranyos srác! Bárcsak nekem is lett volna egy ilyen cuki fiú az életemben mikor annyi voltam, mint te… De csak a gyökerek jöttek! – kortyintott bele a teájába.

- Hát igen! Egy ilyen kivételes lány vagyok! - mondtam.

- Főleg azért mert egy sztár az, akivel jársz!  És rajtad kívül még több ezren szerelmesek belé. Szinte mindenkit megkaphat egy szóra, de neki mégis te kellettél! Nagyon szerencsés vagy!

- Tudom… ezért nem is akarom elveszíteni őt!  Mióta itt van, velem az óta tudom milyen érzés teljes szívből szeretni valakit… - meséltem és belekortyoltam a forró italomba.

- Értem… Remélem, majd vele fogsz ott állni a pap előtt és kimondani az „Igent”

- Én is remélnem, de szerintem erre nincs sok esély!

- Miért?

- Mert ő sztár! Én nem illek bele nagyon a világába.

- Ez nem akadály! Ha tényleg teljes szívedből szereted őt és ő is téged, ami nagyon valószínű… szóval te vagy a leendő sztár feleség!– mosolygott.

- Remélem, igazad van! – motyogtam. Még egy kicsit beszélgetünk majd elmentem aludni. 

( Bocsi a rövid részért...)

Harmincadik fejezet

Hello^^

Bocs hogy ilyen későn hoztam rész de nem volt időm írni:/

EZért most egy nem olyan rövid résszel jelentkezem.

Komizzatok!

xoxo:Leah Hewitt

Egy romantikus este

*Niall*

Reggeli közben ment el Mary. Sajnáltam hogy nem tudtunk sokat beszélni vele. Ma nincsen, munkám ezért itthon leszek egész nap, mert csak délután jön Emily, ezért úgy döntöttem, hogy el megyek egy kicsit vásárolni. De ez a tervem kudarcba fulladt ugyanis a TV-ben Tom&Jerry marton ment... szóval otthon maradtam és azt néztem chips-el és kólával. Nagyon jó volt egy kicsit pihenni. Hamar eltelt az idő. Már mennem kellet Emilyért, de sajnos éhes lettem… de inkább mentem, hogy hamarabb találkozhassak szerelmemmel. Megérkeztem a sulijához és a kapu előtt vártam. Hirtelen egy lány rohan felém nagy sebességgel.

- Niall! Niall! – kiabálta az ismeretlen. - Úristen, Niall emlékszel rám?

- Persze! – vakartam mag a nyakamat. Az igazat megvallva nem is tudtam hogy ki ő.

- Juj emlékszik rám! – mondta visítva. – Rám! Jessie-re… Pedig csak a Halloween partin találkoztunk…. ezt el sem hiszem! Csinálsz velem egy képet? – kérdezte tágra nyílt szemekkel.

- Természetesen hogy csinálok veled képet… öhm…– érdeklődve néztem rá. Nem tudtam a nevét de próbáltam visszaemlékezni.

- Jessie. – mondta ki helyettem.

- Igen, Jessie! Gyere! – húztam oda mellém. Édesen mosolyogtam majd megölelt a lány. Bele nézett a szemeivel az enyémekbe. Meg kell hagyni, hogy a szemei gyönyörűek voltak. Zölden csillogtak és teljesen őszintének tűntek. 

- Menj már innen! – lökte odébb Jessie-t egy másik sokkal közönségesebb lány, mint ő. -  Szia Niall! – dobta meg a haját és szexisen rám nézett. – Alice vagyok! – mondta. Igazából nem is lett volna vele bajom csak az a kilónyi festék… elrontotta az összképet. Meg persze a félig kint lévő bögyei… csak most lett vége a télnek, de már úgy öltözik fel, mintha nyár közepe lenne…

- Hello! – mondtam zavartan.

- Hogy vagy? – kérdezte és a szájába harapott. Egész hajtömegét a vállára fektette és megint próbált szexistennőként rám nézni. Melleit kitolta és úgy állt. A csöcsei tőlem legalább egy méterre voltak mégis úgy éreztem, hogy a pofámba tartja.

- Köszi… remekül vagyok.

- Én is! – mosolygott. A fogai közt egy darab kajak maradékot pillantottam meg. Nem tudtam szóljak e neki vagy sem… egy mosolyt én is erőltetem, de ne bírtam tovább hogy ne nyögjem ki.

- A fogaid közt ott egy kis… maradék… - mutogattam. Próbáltam nagyon kedves lenni, de valahogy nagyon nem volt szimpatikus. Összecsukta száját és a nyelvével próbálta kiszedni magának. Láttam rajta hogy nagyon kínos neki. De nem csak neki… Egyre többen jöttek oda, de Emily sehol sem volt. Idegesen vártam, hogy végre kijöjjön és megölelhessem. Remélem nem kapott megint büntetést.  A sok lánnyal beszéltem, akik körém gyűltek. Mind nagyon kedves volt. Kivéve Alice vagy ki…. Hirtelen megpillantottam Emily-t ahogyan jön ki az udvarról. Melegítőben volt. A hosszú kinyúlt pólóban, amit nekem adott mikor ott voltam náluk. Carter és Bella mellett sétált. Lassan megvártam, amíg ide ér.

- Niall! – mondta majd oda jött hozzám. Nem értettem miért nem ölel meg. Lehet, hogy a többiek zavarták. Megfogtam a derekát és magamhoz húztam. Édes csókot leheltem a szájára majd rámosolyogtam.

-  Hiányoztál már gyönyörűm! – mondtam majd megint megcsókoltam.

- Te is nekem! – mosolygott és megpuszilt. Ránéztem a furcsa lányra és elégé dühös lehetett rá. 

- Igen neked is szia! – mondta Carter gúnyos hangsúllyal.

- Ez mi volt? Te hallottál valamit? – fordultam Emily felé.

- Hahaha! Nagyon vicces! – mondta Carter. – Amúgy a fiúkról mit tudsz? Ma jönnek esetleg hozzánk? –érdeklődött.

- Nem beszéltünk erről semmit! – füllentettem. Nem szabadott neki elmondanom.

 - De… beszéltettek… látom rajtad!

- Nem mondok semmit! Titok! Nem mondhatom meg, mert ellövöm a meglepit.

- És Louis? Övét elmondhatod? – nézett rám kiskutya szemekkel Bella.

- Vele tényleg nem beszéltem semmit. Legalábbis erről.

- Na, menjünk már! – fogta meg a kezemet Emily és elkezdett húzni maga után.

- A kocsi a másik irányba van. – mosolyogtam. Majd az ellenkező irányba kezdett húzni.

- Az előbb vicceltem! Jó irányba húztál először. – nevettem. Emily mérgesen nézett rám.

- Menj a francba! –engedte el a kezemet és durcás lett.

- Jaj de cuki vagy ilyenkor! – mondtam és meg akartam csókolni, de elhúzta a fejét.  Még mindig mérgesen nézett rám mikor egy nagyot korgott a hasam. Ő erre elnevette magát. Kapva az alkalmon megcsókoltam.

- Éhes vagy? – kérdezte.

- Hát eléggé! Beülhetnénk valahova.

- Mégis hova? – indultunk el kézen fogva a jó irányba.

- Valami elegáns helyre. – mondtam.

- Ilyen szerelésben… -  nézett végig magán.

- Akkor marad a meki! – mosolyogtam.

- Na, ne már jobban hangzott! – ölelte át a derekam.

- Amúgy miért ez van rajtad? – kérdeztem.

- Mert valamelyik hülye idióta rám ejtette az ebédjét. És a tesi cuccom volt ott amit át tudtam venni. – mesélte. Odaértünk a kocsihoz. Kinyitottam neki az ajtót. Beült majd becsuktam az ajtaját és én is beszálltam. Elkezdett kutakodni a kesztyűtartóban. Ki vett egy szemüveget és felvette.

- Na, menő vagyok? – kérdezte vicces hangon.

- Igen! Az vagy! – mondtam miközben bekötöttem magamat.  Levette a fejemről a zöld sapkát és felvette. A két karját összefonta kicsit oldalra dőlt és bepózolt.

- Én vagyok Niall… a mullingári rossz fiú! Yeah boy! – reppelte.

- Na, most már elég lesz!- levettem a fejéről a sapkát és visszaraktam a saját fejemre. - És amúgy is... ez csak Zayn-nel menő.
 Törökülésbe ült. Úgy utaztunk végig és egyfolytában dumált és a kocsiban nézelődött. A zsebemben is nyúlkált, ami nagyon zavart, mert nem tudtam koncentrálni a vezetésre. Talált  egy kis rágót, vett belőle. Most már beszélt, csámcsogott és turkált. Az is nagyon idegesített, hogy nem volt bekötve. Mert ha valami baleset történik… Akkor kirepül az ablakon. És nagyon féltem őt. Leparkoltam és ránéztem.

- Kösd be magad és ülj nyugodtan! – utasítottam katonásan.

- Miért?

- Azért mert ha valami lesz, akkor kirepülsz az ablakon és meghalsz! És az… én nem tudnám… elviselni… - csuklott meg a hangom. Emily rögtön rendesen leülte bekötöttem magát és rám nézett. Közelebb hajoltam hozzá.

- Köszönöm! – suttogtam szinte a szájába mire ő megcsókolt. Abba hagytuk egymás csókolgatását. Lassan kinyitottam szemem. Gyönyörű kék szemével találtam magam szembe Ismét beindítottam a kocsit és vártam, hogy elengedjenek. Sikeresen kimentünk az útra és robogtunk is a McDonald’s felé. Mikor odaértünk nagyon sok autó volt ezért úgy döntöttünk  hogy McDrive egyszerűbb. Vettünk két BigMac menüt, két fagyit és még kettő darab eper shake-et. Mindet befaltuk egy parkolóban… Utána jöttünk is hozzánk. Hamar oda értünk. Bementünk, levettem róla kabátot és felakasztottam a fogasra majd átöleltem hátulról. A nyakát kezdtem el csókolgatni. Megfogta a kezemet és kiszabadította magát szorításomból. Hátrafordult és elkezdett tőlem távolodni. Én mentem utána, míg hirtelenen eldőlt egy nagy sikítás kíséretében. A kanapéban megbotlott majd ráesett. Én egyenest az ölébe ugrottam mit egy nagy nyögéssel kísért. Én béna legurultam róla egyenest a szőnyegre.  Ő is jött utánam. Rajtam feküdt és csak egymás kék szemét fürkésztük. Ezekbe a szemekbe lehetetlen nem szerelmesnek lenni. Még ennyi idő után is minden perc mikor vele vagyok, nekem olyan mintha most lennénk először kettesben. A szívem kalapál, kezem izzad, a térdem remeg és a hasamban lepkék ezrei repkednek… a számba haraptam. Ő elmosolyodott majd a mellkasomon pihentette fejét. Megpusziltam a haját majd átkaroltam. Hirtelen belém harapott mire én nagyon ugrottam. Ő csak nevetett.

- Ez nagyon nem vicces! – ütöttem meg egy díszpárával. Mire ő eldőlt és rá feküdtem. Egymást figyeltük. Lassan közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Ő két kezével közelebb húzott a testéhez. A hátamat simogatta, míg én érzékien csókolgattam.  

- Szeretlek! – suttogtam. Csillogtak a szemi. Nem mondta, de tudtam, hogy ő is engem. 

- Nem megyünk medencézni? – kérdezte kiskutya tekintettel. Én elmosolyodtam és elkezdtem levenni a pólóját.

- Persze hogy mehetünk! – dobtam félre felsőjét majd én is levettem a sajátom és az övé mellé hajítottam. Lelökött magról.

- Én is le tudok vetkőzni! – mosolygott. Levettem a nadrágomat majd ő is. Kinyitottam az erkély ajtót és mentünk a medence felé. Ott állt a szélénél.

- Nem hideg, ugorj már! – mentem oda mellé.

- De ha mégis?  - nézett rám aggódva.

- Akkor ketten fagyunk meg… - mondtam halkan. Elmosolyodott. Megragadtam a derekát és megugrottam vele a vízbe. Kijöttem a felszínre és kiszedtem, hajából a hajgumit. Összeborzoltam haját majd megcsókolt. Átöleltem és úgy álltunk ott percekig.

- Hozok egy kis innit. – mondtam. – Mit kérsz?

- Egy kis… forró csokit! Pillecukorral! – mosolygott. Megcsókoltam és kimentem a vízből. Csináltam gyorsan két darabot. Az enyémre tejszínhabot tettem. Az övére a kért pillecukrot. Kivittem egy tálcán majd behuppantam mellé a vízbe. A szegélynek támaszkodva ittuk meg a meleg italt. Addig beszélgetünk, míg végül sötét lett. Elkezdtünk fázni, úgyhogy bementünk. Ott egy közös zuhany után elkezdett Emily vacsit csinálni. Nem engedett be a konyhába, mert ő akarta egyedül elkészíteni a finom kaját. Szóval én unatkozhattam a TV előtt. De a TV nézés közben eszembe jutott egy remek ötlet. Elővettem a Halloween-ről maradt mini gyertyákat és a hálószobában, szívalakban elhelyeztem őket. Az egyik vázában talált rózsák szirmát rászórtam az ágyra. A gyertyákat még nem gyújtottam meg nehogy leégjenek, mire jön a lényeg. Ezért visszamentem a nappaliban és a kanapén fetrengtem.

- Kész a vacsora! – kiabálta Emily. Bementem a konyhába, de nem volt ott senki. Átmentem az ebédlőbe és megláttam, hogy ő is gyertyát gyújtott. – Na hogy tetszik? – kérdezte miközben rádőlt a vállamra.

- Hát ez… nagyon… szép! – felé fordultam majd meg akartam csókolni, de ő a kezemet megfogta és elráncigált a helyemre. Leültetett és ő is leült.

- Jó étvágyat! – mosolygott és neki kezdett a fejedelmi lakomának. Vett a húsból majd egy kis sült krumplit. Én nem tudtam minek is fogja hozzá. Ő már nagyban lakomázott mikor idegesen rám szólt. Vettem egy kis csirkét és savanyúságot. Már minden elfogyott mikor egy nagyot ásított.

- Álmos vagy? – kérdeztem.

- Hát… elégé! – nevetett. Felálltam a székről. Meg kéne gyújtani a gyertyákat… ki kéne lógnom valahogy, hogy ne menjen be a szobába, de nekem se kelljen segíteni.

- Elmentem WC-re te addig pakolj össze légy szíves, mert beleszárad a maradék… köszi! – kértem meg majd kimentem a helységből. Amikor kiértem a folyosóra átrohantam a hálóba és rögtön elkezdem meggyújtani a hangulatvilágítást.

- Bementem a hálóba aludni. – mondta kintről Emily. Csak halkan hallottam, mert gondolom a WC ajtónak mondta. Én még a gyufával bajlódtam mikor hallom, hogy jön és nyitja az ajtót, de beragadt a zár. Ilyenkor vagyok hálás Istenek. Gyorsan meggyújtottam az utolsót is.  Emily még mindig a zárral bajlódott. Én bedobtam a sarokba a gyufásdobozt és nem tudtam mit csinálni ezért gyorsan a szív mögé álltam. Bejött és csak bámult rám. Végig nézett rajtam, a gyertyákon és az ágyon is.

- Bocs, de most nincsen kedvem hozzá! – mondta unottan és az ágy széléhez sétált. Én is oda mentem hozzá és átöleltem a derekánál fogva. Elkezdem csókolgatni. A vállánál kezdtem a nyakán át egészen a szája széléig.

- Szeretlek! – suttogtam a fülébe. Kirázta a hideg. Tudtam, hogy eljött az én időm. Megfordult és heves csókolózásba kezdtünk. A derekát, fenekét és combját simogattam, míg ő a hajamban turkált. Lassan leszedtem róla a pólót és ledobtam az ágy mellé. Finoman lelöktem az ágyra. Lehuppan és a rózsaszirmok felugrottak. Lassan estek lefelé. Én addig levettem a felsőmet és ráfeküdtem Emily-re. Még mindig hevesen csókolgattuk egymást. Türelmetlenül rángatta le rólam a nadrágot.

- Na mi van? Mégis csak megjött a kedved? – kérdeztem kacéran.

- Kuss! – mondta miközben a szánk még súrolta egymást. Én is leszedtem róla a pizsama nadrágját  és megtörtént amire egész vacsora alatt vártam... Mikor végeztünk rögtön álomba merült. Én elfújtam a gyertyákat és én is aludni mentem mert majdnem elaludtam már. Rádőltem az ágyra és szinte rögtön elnyomott az álom.

Huszonkilencedik fejezet

Sziasztok^^

megkaptam a "Take me home" -t :D annyira jó e kezemben fogni:D

ti már megkaptátok?

nagyon jók a számok:D imádom ezt az albumot is^^

és végre nem csak Harry, Liam és Zayn énekel benne:D

by: Leah Hewitt

„Együtt alvás”

 A hétvége eszméletlen gyorsan eltelt. Mint mindig… A suliban voltam épp a szünetben ettem a nagy szendvicsemet mikor Alexa odarohan hozzám. Elkezdett ugrálni. Nem tudtam mi baja lehet.

- Mi az? – kérdeztem tágra nyíl szemekkel.

- Képzeld… Elhívott Finn... egy randira! – mosolygott.  Én valahogy nem tudtam neki örülni… Próbáltam jó arcot vágni hozzá de hát… ha egyszer valami nem tetszik nehéz ál örülni… amikor haza értem már este volt... lekéstem azt a rohadt buszt… nem értem minek kell utolsó órának betenni a tesit , így persze hogy nem tudom elérni hiszen mire felöltözök?

Beléptem a házba levettem a cipőmet. Hirtelen megpillantottam Niall pulcsiját.

- Anya! Itt van Niall? – kiabáltam.

- Nem! Nincs itt nem rég ment el. – jött ki a nappaliból.

- Tessék? És nekem miért nem szólt senki?

- Mert iskolából jöttél haza.

- De… Miért nem szóltatok? – kérdeztem és durcásan egymásba fontam a karjaimat.

- Hívjalak föl csak mert haza jött a pasid?

- Igen! Hiszen több mint egy hete nem láttam.

- Bele ne haljál!

- És mikor ment el? – érdeklődtem.

- Kb. egy olyan fél órája…

- Tessék? Ha normálisan jövök akkor még találkozhattam volna vele?

- Öhm… igen! – mondta. Levettem a kabátomat és besétáltam a konyhába. Ittam egy pohár vizet.

- Kicsim, Niall hozott neked ajándékot!

- Ajándékot? Minek?

- Majd megtudod! – mosolygott apa. Berohantam a szobámba és az ágyamon egy félik kinyitott laptopott pillantottam meg. Nem értettem miért kaptam… Felhajtottam majd a fekete képernyőn bejött egy közös képem Niall-al. Elmosolyodtam. Felmentem a netre és rögtön Twitter-ezni kezdtem.  Hirtelen felugrott egy kis ablakocska. Jobban szemügyre vettem és rájöttem, hogy rajta van a laptopon a Skype is… Nem értettem hogy került fel rá. De Niall hívott ezért elfogadtam. Megjelent Niall arca nagyban.

- Szia! – integetett.

- Hello! – mosolyogtam. Rájöttem hogy ő nem lát és nem is hall még ezért gyorsan bekapcsoltam én is hogy vegyen a kamera.

- Szia! – köszöntem én is. Niall dobot egy puszit.

- Hogy-hogy ma is eljöttél és nem is szóltál? HA tudom akkor sietek…

- Mert én sem tudtam mikor fogok tudni jönni.

- Szóval holnap nem jössz? – ijedtem meg.

- Nem! Holnap is tudok menni csak ma is beugrottam. A szüleiddel jót dumáltam amúgy.

- És miről beszélgettetek? – érdeklődtem miközben törökülésbe ültem.

- Hát… rólad… rólam… rólunk.

- De miket?

- Pl. szóba jöttél te és a tanulmányaid is. És mondták hogy mikor velem vagy azt elhanyagolod. De mondtam hogy akkor fogok veled mostantól tanulni! Mindig amikor találkozunk az első órát végigtanuljuk.

- Meg a halál! Én tuti hogy nem fogok egy szót sem tanulni mikor végre itt vagy! – háborodtam fel. Niall arca elmosolyodott. - Annyira hiányzol! Pedig csak egy hete mentél el. Mi lesz majd ha hónapokra megont el kell majd menned?

- Majd viszlek magammal! – nevetett.

- Fellógunk a repcsire?

- Csak te! Nekem szabad a pálya! – mosolygott. Én kiöltöttem rá a nyelvemet. Csak néztük egymást egy ideig.

- Szeretlek! – mondtam.

- Én is szeretlek!

- Na én gyorsan elfürdök utána jövök…

- Rendben! Jó fürdést szívem! – mosolygott. Kivettem a szekrényből a pizsamámat és mentem is. Gyorsan letusoltam és rohantam is hogy beszélhessek Niall-al. Oda értem de, ő nem volt a kamra előtt. Szomorú voltam majd olvasni kezdtem hogy írt-e valamit hogy rájöjjek esetleg hova is mehetett. De nem találtam semmi jelet. Elkezdtem a gépet felfedezni. Nagyon tetszett a gép. Niall szinte minden olyan dolgot rárakott ami másik gépemen is rajta volt. A közös képeinket nézegettem… Niall hirtelen megjelent a kamerában és csak nézett.

- Mi az? – kérdeztem.

- Csak gyönyörű vagy! – mondta méz édes hangon. Szemivel mélyen az enyémekbe nézett. Borzasztóvolt így beszélni vele mert nem érinthetem meg. Nem csókolhattam meg akkor amikor kedvem tartja és nem bújhattam hozzá. Nem tudtam a mellkasára fektetni fejem és hallgatni kicsi szívének dobogását. És ő sem tudod engem megölelni vagy megcsókolni. Nem tudta a kezét az én kezembe helyezni és simogatni a térdemet. Borzasztó volt. Legszívesebben elrohantam volna hozzá és a nyakába ugortam volna… nem engedtem el volna soha…

- Holnap én menjek át hozzád? – szakítottam meg a rövid csendet.

- Átjöhetsz  nyugodtan… de akkor aludj is itt.

- Jó! – mosolyogtam. Ledőltem az ágyamra lefeküdtem és betakartam magamat. Oldalamra fordultam. Velem szembe tettem le a laptopot majd úgy  néztem őt. Több óráig még beszélgetünk mikor behunytam a szememet. Másnap reggel nyitottam ki a szemem mikor valami ajtócsapódásra keltem. Reggel 7 óra volt. A laptopom még mindig ugyanúgy ott volt bekapcsolva csak Niall már nem mosolygott vissza rám a képernyőből. Szomorúan fürkésztem írt e valamit. Sajnos nem láttam semmit. Kimentem a fürdőbe összekészülődtem majd leültem reggelezni. Anya ment el akkor. Egyedül a csendben ültem az ebédlő asztalnál és bámultam ki a fejemből. Csak a hangos ropogtatásomat lehetett hallani. A telefonom zenéjére lettem figyelmes a szobám irányából Oda ballagtam hozzá és egy SMS jött. Félkómásan megnéztem ki is küldött üzenetet. Niall volt az.

 Jó reggelt gyönyörűm!

Olyan édesen aludtál este… azt hittem megzabállak.  Akkor ne felejtsd el hogy ma nálam leszel! Érted megyek a suliba. Úgyhogy nem menj el;) Ja és nem kell hoznod semmi cuccot még maradt itt néhány holmi előzőleg… Mary kimosta nem kell aggódni :D Akkor majd délután…

Szeretlek <3

Ez az üzenet teljes mértékben feldobta a napomat. Már alig vártam hogy ismét Niall ölében alhassak el. A suliban meglepődtem mert sem Jack sem Finn nem volt ott…. Hiányzott Jack társasága órákon…

Huszonnyolcadik fejezet

Sziasztok^^

Ma lehet éjfélig regisztrálni a  "BringMeTo1D" -re!

Sajnos még csak 13 vagyok úgyhogy pont lecsúsztam... 

Komizzatok!  

by: Leah Hewitt

Halál!

Reggel korán keltem. Nagyon lassan készültem el a sulihoz.  Elindultam a buszhoz de sikeresen lekéstem… Egyedül  ballagtam a suli felé,  mikor valaki rám ugrott. Megfordultam és Jack-at láttam meg.

- Szia! – mosolyogtam.

- Hello! Te is lekésted a buszt?

- Nem… csak kedvem támadt gyalogolni! – mondtam gúnyosan.

- Ja! Én lekéstem… - mondta és rám mosolygott féloldalasan. Ezektől a fiús féloldalas mosolyoktól mindig meginognak a lábam bárki csinálja…Nem tudom hogy teszik ennyire eszméletlenül édesé őket de ez van… Körül nétem az utcán mikor megpillantottam a gonosz bácsit. Megint szegény kutyust bántotta.  

- Mit néző? Inkább menjél iskolába. Büdös kölök! – mondta.  Hála istenek már nem voltunk mellette mikor mondta de elégé megijesztett. Beértünk a suliba. Egymás mellett ültünk Jack-kel az osztályfőnöknek köszönhetően…jobban örültem volna Alexának. De hát nem kívánság műsor. A egész napot unalmasan végig szenvedtem.   Haza fele ismét gyalogolni kellett mert nem volt buszunk.  Carter, Jack, Finn és én együtt mentünk haza. Vicces volt. Egész végig hülyéskedtünk. Otthon tanultam mikor a csengőnk hangja bejárta az egész házat.

- Kicsim! Egy fiú téged keres.

- Egy fiú? – kérdezte apa mikor kijöttem a szobából.

- Nem kell félre érteni… Tuti csak valamelyik osztálytársam.

- Hello! – köszönt Jack az ajtóból.

- Szia! Igen?

- Tudnál segíteni tanulni? Nem nagyon értem a matekot… és ugyebár holnap doga…

- Persze! – mondtam majd levettem a fogasról a kabátomat. Belebújtam a cipőmbe. – Anya átmentem Jack-hez. – kiabáltam.

- Rendben! Szia! – kiáltott vissza anya a szobából. Átindultunk a házukba. Az öreg bácsié volt a lakás de ő beköltözött az öregek otthonába. Nagyon szép épület volt. Beléptem az ajtón és Finn egy szál alsónadrágban tömte a fejét csokival a folyosón.

- Jöttél nekünk segíteni? – kérdezte teli szájjal.

- Igen! - nevettem majd levettem a kabátot és a csukámat.

- Gyere menjünk a nappaliba. – mosolygott. Bementünk. Leültem a kanapéra majd ők is oda jöttek matek cuccal a kezükben. Én heves magyarázásba kezdtem. Már elmagyaráztam nekik szinte az egészet mikor észre vettem hogy ők már nincsenek is itt.

- Finn, Jack! Gyertek vissza vagy haza megyek! – kiabáltam. Nem jött válasz úgyhogy összepakoltam és mentem volna vissza a szomszédba de erre be volt zárva az ajtó. Furcsálltam mi is történhetett. Az emeletről zajokat hallottam. Úgy döntötem egy kis gondolkozási idő után hogy felmegyek. Egy ajtó mögül jött a zaj. A fülemet szorosan a szoba bejáratához tettem és hallgattam mi is folyik oda bent. Már nagyon furdalta az oldalamat a kíváncsiság ezért halkan benyitottam. Ott álltam az ajtóban már több perce de még mindig nem vettek észre. Nem bírtam tovább…. Meg kellett szólalnom.

- Mi csináltok? – kérdeztem. Finn hátra nézett de Jack ugyanúgy játszott tovább.

- Épp zombikat ölünk! – nevetett Finn. Ismét harapott egy csokiból, de az már másik volt. Valami agyromboló baromsággal játszottak Xbox 360-on.

- Inkább gyertek le matekot tanulni!

- Biztos hogy nem! Ez izgibb.

- De én tanulni jöttem át!

- És? Gyere már! – fordult felém Jack. Az ágyról lelökte Finn Jack-et és természetesen egy jókorát koppant.

- Au! Te idióta! Most meg fogok halni! – pattant fel a helyéről Jack és játszott is volna tovább de ekkor meghalt és Finn játszott csak. – Utállak! – vágta hozzá a konzolt. Finn is hamar meghalt.

- Beszállsz? – kérdezte Finn és felém nyújtotta azt ami a kezében volt.

- Kipróbálhatom! – mosolyogtam. Leültem és elkezdtem játszani. A végére nagyon élveztem és bele is éltem magam.

- Halál! Halál! Halál! – kiabáltam.  És jó nagyokat röhögtünk. Jack lement és hozott fel kólát és chips-et. Egész este azt ettük és ittunk és a zombis játékkal játszottunk. Este 9-kor mentem haza. Akkor is csak azért mert anya hívott hogy hol vagyok. Mikorra haza mentem már nem volt időm tanulni. Inkább Twitter-en beszéltem Jack-el. Este későn mentem aludni…

Niall újra itthon…

Másnap reggel üdén és frissen keltem. Gyorsan összekészültem majd elmentem a suliba. Alexával dumáltam ameddig nem jött Jack… utána rögtön vele lógtam . Mert mellettem ült sokat dumáltunk. A 3. óránk matek volt én természetesen egy betűt se tudtam az egészből. Bejött a tanár és kiosztotta a dolgozatokat, csak ültem felette és bámultam mi is lehet a feladat. Az első viszonylag könnyű volt. Azt meg is csináltam de a maradék négy nem ment. Jack meglökte a könyökével az enyémet. Ránéztem. A dolgozatát felém csúszatta. Az összes feladat kész volt neki. Kigúvadt szemekkel bámultam hogy tudta megcsinálni hogyha tegnap még segítség kellett volna neki. Gyorsan lemásoltam az egészet és beadtam először én majd ő. Alig vártam hogy kicsöngessenek. Hamar meg is történt ez. Rögtön letámadtam.

- Hogy lehet hogy tegnap még szart se tudtál ma meg megírtad tökéletesre a  dogád? – kérdeztem szúrós pillantások közepette.

- Mert tegnap még tanultam rá. – mondta halál nyugodtan. Hirtelen én is megnyugodtam. Ott hagytam majd felvettem a sálamat és kimentem az udvarra Carter-rel . A napon teljes mértékben uncsi volt. Haza mentem és rögtön le is huppantam a számítógépem elé. Felnéztem Facebook-ra és Árontól pillantottam meg egy üzenetet.

 Szia:D

Hallom jössz idén is M.o.-ra. Már hiányoztál… amúgy hogy vagy? Jól vagytok?

Remélem majd nem akkor jöttök amikor mi nyaralni megyünk mert az nagy pech lenne. Már látnálak nagyon szívesen. :)Írj majd…. XoXo

Mégis mi a halált képzel magáról? 4 éve nem is beszéltünk és nem valami fényes volt az utolsó beszélgetésünk… Menjen a halálba. Nagyon kiakadtam. El akartam lépni és nem írni de ekkor hirtelen lefagyott a gépem. Nem lehetett vele semmit sem csinálni… nagyon megrémültem. Ki kapcsoltam a gépet.  Kihúztam az áramból majd újra megpróbáltam de ekkor már be se kapcsolt. Teljesen ledöbbentem. 

- Anya! – kiabáltam. Bejött. Megpróbálta ő is megcsinálni de nem ment…

- Kicsim! Majd holnap elvisszük a szervizbe és ott csinálnak valamit vele.

- Remek… - jegyeztem meg. lehuppantam az ágyamra és csak a TV-t bámultam.  Már majdnem elaludtam mikor megcsörrent a mobilon. Niall keresett. Rögtön kipattantak a szemeim és felvettem.

- Szia! – vigyorogtam.

- Hello édes! – mondta. – Hallom jó hangulatban vagy.

- Hát… hogyha te hívsz! Csak jó lehet. – nevettem.

- Kedves vagy… amúgy két nappal hamarabb haza jöhetünk!

- De jó! Miért?

- Mert gyorsabban haladunk mint gondoltuk. A fotózások gyorsan mennek. Meg a műsor szereplések is. Egyet lemondtak. Ennek én csak örülni tudok. Harry egy kicsit szomorú mert akart volna tetkószalonba menni de sajnos mennünk kell haza.

- Lealhatna már ezzel a tetkó őrületével… már csomó van neki.

- Tudom. Már mi is mondtuk neki de ő mindig azt mondja hogy had csináljon azt amit akar. Így hát ráhagyjuk. Majd rájön hogy nem szép az.

- De vannak szépek!

- Néhány… de ő már ilyen nagyokat kezd el csinálni. Nekem csak a kicsik tetszenek amik nagyon picit látszanak és valami nagyon fontos jelentése van.

- Igen… amúgy pontosan melyik nap fogtok haza jönni? – érdeklődtem.

- Kedd este…

- De jó!

- Miért nem írtál twitter-en? Írtam neked de nem írtál… úgyhogy felhívtalak…

- Ja, mert elcsesződött a gép. Holnap visszük a szervizbe…

- Értem… na de akkor kedd este talizunk… - mondta édesen.

- Rendben. – mondtam majd bele cuppogtam a telefonba.

- Szia, szeretlek! - mondta  majd én is. Utána lerakta. Gyorsan még tanultam egy pici. Rendbe szedtem magam és mentem is aludni. Hála istennek már hétvége van…

Huszonhetedik fejezet

Sziasztok!

Bocs hogy nem tegnap hoztam a részt de az a hülye iskola...

Na mindegy^^ Itt az új rész és komikat:D

by: Leah Hewitt

Alexa arcáról lefagyott a mosoly.

- Mi? Megcsalt Will? – kérdezte könnyes szemekkel Alexa.

- Alexa? – kérdetett vissza Dylen.

- Na, mehet a buli? – jött ki a szobából Will. Mindenki síri csendben állt. – Most mi van?

- Őszintén… van valakid még rajtam kívül?  - kérdezte normális hangerőn. A szeméből kicsordult egy könnycsepp. Will arca falfehér lett. Csak meredt előre. Mindenki tudta hogy a válasz igen lesz. Egy fél percig így álltunk és vártuk Will válaszára. Megkaparta torkát és Alexára nézett.

- Igen! – mondta megbánóan. Lenézett a földre. Bele harapott ajkába.

- Te rohadt paraszt! – ordította Alexa és Will-hez vágta a telefont. Kiviharzott a házból. Josh utána rohant.

- Hogy te mekkora paraszt vagy! Erre már nem tok mit mondani... – mondta Will-nek. Én közben csendesen kivettem a tortából a gyertyákat majd egy szó nélkül a kis szívtörőnk arcába nyomtam. Az ujjamon maradt kevés krémet lenyaltam.

 - Hmm… kár volt rád elpazarolni. – mosolyogtam és én is kimentem a szobából. Elkezdtem keresni Alexát de nem találtam. A házuk közelében lévő sikártorban pillantottam mag ahogyan Josh a telefonjával integet nekem a sötétben.  Oda mentem hozzá és leültem mellé. Ott ült a konténer mellet Alexa.

- Ne sírj! – nyugtatgatta Josh miközben a térdét simogatta.

- Álljunk fel, mert meg fogunk fázni! – húztam a kezét, de ő kirántotta a tenyeremből.

- De…

- Hagyatok! – kiabált majd felállt a helyéről. Letörölte a könnyeit de ezzel a mozdulttal csak a lefolyt festéket maszálta el. – Haza megyek! – felelte majd elindult ki a sikátorszerűségből.  Mi Josh-sal ugyanúgy ültünk ott.

- Mi is menjünk.

 Már kint voltunk az utcán mikor Will belénk jött. Elestem a nagy olvadt hókupacba. A nadrágomon maradt száraz rész is csurom vizes lett.

- Hol van Alexa? – kérdezte aggódva.

- Igen jól vagyok! De hogy is nem lett semmi bajom! – álltam fel a földről Josh segítségével.

- Na de hol van?

- Gondolom otthon. De szerintem nem rád kíváncsi.

- Az mindegy, de el kell neki mondanom hogy sajnálom.

- Elkéstél vele. – mondtam majd elsétáltam mellette. Egész haza vezető útón Josh-al beszélgetünk. Nekem az eset le hogy még mindig belém van esve. Nagyon idegesítő volt, hiszen nagyon rég találkoztunk… és teljesen el is felejtetem hogy milyen jól elvoltunk. Mire haza értem már teljesen kivoltam…

Beléptem az ajtón és levettem a cipőmet. Besétáltam anya és apa ült a sötétben a kanapén TV-t néztek.

- Szia kicsim!Vivi írt Magyarországról… - mosolygott és átadta a levelet. Ettől a hírtől nagyon boldog lettem. Rögtön kibontottam majd heves olvasásba kezdtem.

Szia Emily!

szeretnénk ha idén is kijönnél Magyarországra. Nagyon szívesen látunk és most is egy hónapra. Mennénk a Balatonra, megnézni Pécset és még nagyon sok helyreJ remélem, majd jössz, mert anya és apu is már szívesen látna. Képzeld még Geri is. Úgyhogy gyere. És még valami… rávettem anyát hogy jöjjön Carter is hiszen sokat beszélgettünk mióta mis is kint voltunk. Remélem, jöttök majd még megbeszéljük a részleteket. Puszil: a család

- Anya! Megyek a magyar rokonaimhoz! – jelentettem ki mosolygósan. Bementem a szobámba majd elújságoltam a jó hírt Carternek is. Ő is nagyon örült a hírnek.

Alexa szerencsétlen napja…

Másnap a suliban Carter-rel egész végig azon tűnődtünk, hogy mikor is kéne elmenni, vásárolni az utazásra. Carter nagyon be volt zsongva hogy végre nem csak az „unalmas” angol pasikat fürkészheti a strandon, de már Magyarországon is keresgélhet… Én természetesen még mindig csitítgattam, hogy neki ott van Harry, de nem igazán érdekelte. Az 1. szünetnek vége lett mikor mentünk befele. Alexa ment mögöttem. Carter mellettem ugrált, Tiff pedig szomorkodott, hogy ő nem nézheti csak itthon az izmos felsőtesteket. Hirtelen elvakított az ablakon beszűrődő pici fény és én a velem szembe jövő emberben elbotlottam. Alexa is későn reagált ezért átesett rajtam egyenes az előttem lévő kukába. Mivel a sulin szelektíven gyűjti a szemetet Alexa a jó kora kupac szerves hulladék feliratú konténerben ért földet. A lába kifele lógott és kapálózott, hogy engedjék ki.

- Gyere, segítek felállni! – nyújtotta felém az idegen a karját még most se láttam a fénytől az arcát, de odébb csúsztam egy centit és már láttam is a balesetet okozó fiatalember arcát. Finn volt az.

- Köszi! – mosolyogtam. Alexa a köszönésünk közben valahogy kiszabadult a halálos almacsutkák közül.

- De hogy is rajtam nem kell segíteni! – tette hozzá morcosan miközben a pólóját húzta le a hasa közepéről.

- Bocsi! – vakarta a fejét. – Finn vagyok! – mosolygott édesen. Alexa arcáról a düh hirtelen eltűnt.

- Én Alexa! – köszönt miközben a hajából tépdeste ki a benne maradt banánhéjat, rothadó szendvics darabokat és még sorolhatnám miket…

- Várj, segítek! – mosolygott Finn és én ezzel ott is hagytam őket. Nem akartam megzavarni Alexa szerelmi életét. Mondjuk, ez még távolt van attól, de valahol el kell kezdeni… Amikor beért Alexa leült mellém és rögtön elkezdte a haját fésülni. Egy kis parfümöt is nyomot magára, de igazából nem enyhítette a büdös kuka szagot. Nem tudtam róla levenni a szemem. Folyton az járt a fejemben hogy most épp mire gondol. Finn-re, Will-re vagy esetleg Liam-re? Tényleg Liam! Ha most visszajönne és elhívná randizni, akkor tuti biztos, hogy, összejönnének. De jó is lenne. Remélem majd sikerül neki egyszerre megszerezni Alexát. De ha most nem tud visszajönni, akkor ebbe bele rondít Finn. Fel kell hívnom Niall-t hogy hol vannak. Ezt meg is tettem volna, ha nem jön be a biológia tanár. Ki kéne valahogy lógnom…

- Tanárnő! Kimehetek a mosdóba? – kérdeztem.

- Miért nem mentél ki szünetben?

- Mert akkor még nem kellet.

- Jó szaladj! – mondta majd elővette a könyvet. Én kirohantam majd a WC ajtót magamra csuktam és rögtön tárcsáztam Niall. Pár másodperc után felvette.

- Szia édes! Miért ….

- Elindultatok már? – vágtam bele a szavába.

- Igen már mindjárt Párizsban leszünk. Miért?

- A francba! – támaszkodtam neki a falnak majd lecsúsztam a falon és leültem.

- Miért? – ismételte meg.

- Mert Will és Alexa szakítottak.

- DE szupi! Szólok is Liam-nak.

- Ne! Mert mire visszaértek már lesz pasija és nem akarom, hogy bele élje magát.

- Mi máris? De hát… Állítsd meg a csávót. Vagy most azonnal visszamegy Liam.

- Nem lehet! Nem szólhatok bele! Ő dolguk.

- De…Liam tudod milyen rég vár erre?

- Tudom… de nem akarok bele szólni más dolgába. Ha most azonnal idejönne Liam valószínű hogy tudnának járni. Vagy legalább nem menne el randizni Finn-el.

- Jó akkor visszaküldöm. Egy nap nem a világ… Ma úgy is csak megérkeznénk aztán kipakolnánk.

- De…

- Nem! Visszaküldöm! – kiabált bele a telefonba.

- Aj, Istenem! Most nektek dolgozni kell és nem szabad ilyenek miatt otthagyni mindent és rohanni ész nélkül. Én minden erőmön azon leszek, hogy azok ketten ne jöjjenek össze… de nem ígérhetek semmit.

- Légy ügyes! – mondta reménykedve. – Szeretlek!

- Én is! Mennem kell, mert a tanárnak fel fog tűni, hogy nem vagyok ott. Szia!

- Pá édesem! Majd ha haza jöttünk találkozunk.

- Igen! Szia! – csaptam le a telefont és rohantam az osztály felé.  Mikor beértem Alexát szidta le a tanárnő.

- De te voltál láttam! – kiabált rá morcosan a tanárnő.

- Hát akkor vegyen erősebb szemüveget, mert nem én voltam.

- De akkor is tudom hogy te voltál!

- De nem én dobtam fejen krétával még most sem!

- Akkor ki?

- Honnan kéne tudom? Nem tudok minden magával ellenben… - jegyezte meg gúnyosan.

- Na idefigyelj, 1 hónap büntetés kapsz! Minden nap 8-ig

- Hűha, most aztán nagyon megijedtem.

- 2 hónap! – mosolygott bele Alexa arcába. Látszott Alexán hogy nem érdekli mennyi büntetést kap, úgyse megy el rá.  Leültem mellé majd egész órán csak csönden hallgatott. Mikor kicsengetek rögtön felpattantam a helyemről majd kirohantam a friss levegőre Alexát magam mögött húzva.

- Miért is kaptál büntit?

- Mert valamelyik idegesítő hülye liba megdobta a tanárt krétával és azt mondta hogy én voltam az.

- Deki mondta?

- Hát Alice.

- Hülye kis tyúk.

- Ott jön! – mondta halkan majd odarohant hozzá. – Te idióta kis paraszt! Mégis mi az hogy én dobtam fejbe a tanárt? Hülye picsa!

- Ó, bocs meglendült a kezem. – vigyorgott.

- Az enyém is meglendüljön? – kérdezte Alexa.

- Légy szíves! – kérte. Alexa megcsapta az arcát és egy jókorát csattant. Alica meglepődött. És elkezdte Alexa haját tépni. Alexa is elkezdte majd kigáncsolta a lábát amitől elesett bele egy jókora nagy víztócsába.

- Na gyere! Állj föl és verj meg! – mondta miközben hevesen mutogatott a kezével. Alice felállt de egy tanárhoz rohant. A tanár természetesen rögtön elküldte a tanáriba Alexát. Ott jól leszidták és visszajött.  Mi már az órán ültünk. Leült mellém és csendben figyelt.

- Gyerekek picit módosítok az ülésrenden, mert hallom, hogy sok veletek a probléma. – mondta néhány embert elültetett. Mi azt hittük hogy megússzuk de sajnos a végére hagyott minket.

- Alexa! Jack-kel cserélj helyet! – utasította a tanárnő. Alexa durcásan a helyére ment. Már nem akart több balhét ezért inkább megtette amit kér a tanárnő. Kicsengetek. A szünetben dumáltunk majd az óráról elkértek minket segíteni mert délután lesz valamien találkozó és nekünk kell feldíszíteni a termet. Szinte mindennel végeztük kivéve a papír poharak kirakását. Persze hogy nekünk kellet megcsinálni… 500 embernek papírpoharakat kitenni… kemény meló. Mikor befejeztük elindultunk a tanárihoz odaadni a maradék poharat. Alexa a vízét itta. Nagyokat kortyintott, amin sokat nevettünk. Bekopogtunk az irodába. Alexa szájában most is víz volt mikor Finn rávágott Alexa hátára. A tanári ajtót kinyitották és Alexa kiköpte a szájában lévő folyadékot egyenesen a tanárnőre. A pedagógus megijedt és a kezében lévő kávé egyenes a frissen mosott blúzára ment. A bögréje pedig a melléről lepattant és egyenesen a kőpadlóra esett... A bögre azonnal kettétört.

- Alexa Sirett!

- Tanárnő ne haragudjon! – mentegetőzött Alexa és a bögre maradványait szedegette fel a földről.

- Most azonnal látogasd meg az igazgatót!

- Üzen neki valamit?  - kérdezte.

- És még vissza is beszél! Na, rohadt gyorsan húzzál fel az igazgatóiba! – kiabált a nevelő. Alexa felsietett a tanárúrhoz. A tanítónő becsapta az ajtót. MI ott álltunk a poharakkal a kezünkben. Jött egy tanár és neki odaadtuk poharakat. Kint vártunk az udvaron hogy jöjjön Alexa. Carter, Finn, Jack és én. Mikor kijött rögtön körül ugráltuk.

- Na, mi volt? – kérdezgettük. Csak egy lapot mutatott fel amin büntetés volt. Kitéptem a kezéből és olvasni kezdtem.

- Mi?  Még 1 hónapig minden tanítási nap után?

- Igen! Az a nyomorék igazgató… azért is kaptam, mert elvileg cigiztem a klótyóban… pedig nem is dohányzok!

- EZ az igazgató egy hülye állat. Minden hülyeségért 2 hetet kapsz… és akkor már jól jártál…

- Na, mindegy… megyek haza! Sziasztok!

 - köszönt el. Mi is haza fele siettünk. Útközben láttuk, ahogyan egy öreg bácsi a kis kutyáját veri… nagyon sajnáltam szegény kis állatot. Legszívesebb a gazdáját rugdostam volna meg, de sajnos azt nem szabad…

- Szia anya! – köszöntem be.

- Szia kicsim! – ölelt át . – Milyen volt a napod?

- Az enyém jó! DE szegény Alexa elégé balszerencsés volt.

- Szegény!

- Na megyek lezuhanyozok aztán tanulok is.

- Rendben… - mosolygott. Gyorsan lezuhanyoztam és pizsibe bújtam. Mikorra kiértem isteni pizza illat fogadott. De sajna nem ehetem, mert kellet tanulnom. Gyorsan megcsináltam a házimat és mentem is enni. Mire kiértem csak egy szelet maradt… Természetesen éhes maradtam, de az üres helyett a hasamban pótolta a finom gumicukor…