Tizenkilencedik fejezet

Sziasztok^^

http://www.femina.hu/csajvilag/niall_horan_baratnoje

Ti mit gondoltok erről? Szerintem

 nagyon aranyosak együtt:D

sokáig<3 van új szereplő*-*

Komizzatok:D

 by:  Leah Hewit

A napom

Arra keltem fel, ahogyan Niall megpuszilta a homlokom. Álmosan felültem, végig néztem, ahogy átöltözik.

- Máris mész? – kérdeztem.

- Igen! Hát fél 7 van és még ennem is kell valamit!

- Csinálok valamit jó lesz? – érdeklődtem.

- Nem, az lesz jó, ha visszafekszel. Ha hozzám akarsz igazodni, akkor korai lesz a halálod.

- De neked is! Na de csinálok reggeli!

- Nem kell. Mindjárt jön Mary.

- Az meg ki a halál? – kérdeztem.

- Ő szokott reggelit csinálni és utána takarítani. Majd mondom neki hogy itt vagy.

- Oké! – mondtam majd visszadőltem a puha párnákra. Becsuktam a szemem. Úgy éreztem csak egy másod perc telt el. De amikor kinyitottam a szememet már 7:15 volt. Arra elltem hogy valaki a redőnyt húzza fel. Amikor felültem egy szőkés barna hajú lány hátal állt nekem.

- Szia! – köszöntött. – Én lennék Mary!  Elvileg már Niall mondta, hogy én vagyok itt a bejárónő. Vagy egy kicsit több, mert kaját is csinálok neki. Neked is csináltam. Palacsintát. Remélem, szereted.  De ha nem az se baj. Csinálok valami mást.

- Nem! – mondtam nyűgösen. Amikor megfordult Mary meglepett. Gyönyörű lány volt. Barna hajában egy kék kendő volt bele kötve. A 70-es éveket idézte. A szája vérvörös színben pompázott. A szemei pedig erősen voltak spirálozva és erős volt a tusvonala is. Csoda szépen nézett ki.

- Valami baj van? – kérdezte.

- Nem! – mondtam. Felálltam az ágyból és elkezdem a cuccaim között turkálni.

- Nem sokára megyek! Csak ezt a szobát kell kitakarítanom. Utána megyek is úgyhogy nem foglak zavarni. – mosolygott rám. Gyorsan átöltözzem. Ki mentem a napaliba.  Az ablak előtt volt egy kis terasz. Kisétáltam a terasz ajtón és körül néztem. Nagyon hűvös volt.  Elég erősen fújt a szél is.

- Gyere be vagy megfázol! – mondta Mary. – Bent van a reggelid.

- Tudom! – szóltam rá. Bár igazából nem tudtam. Bementem és elkísért az asztalhoz. Gyönyörűen volt tálalva minden. Egy nagy kerámia tálban voltak az elkészített finom kis palacsinták. A tál egyik oldalán áfonya volt a másikon pedig barack szeletek. A tányérom mellet volt kiöntve egy pici edény szerűségbe juhar szirup. És egy pohár hideg narancslé volt innivalónak.

- Jó étvágyat!  - mutatott az asztalra. Ez nem semmi. Milyen reggeli.

- Nem hiszem, hogy mind meg tudom enni! –hívtam fel rá a figyelmét.

- Nincs gond! – motyogta majd kiment az ebédlőből. Óvatosan oda sétáltam a tányéromhoz és leültem. Egy ideig csak ültem és vártam, hogy valami történjen. Kiszedtem két darab palacsintát majd öntöttem rájuk juhar szirupot.  Megszórtam egy kis áfonyával. Nagyon guszta volt. Megettem egyet majd még egyet. A végére már csak egy darab maradt és barack. De azt már nem bírtam megenni. Felálltam az asztaltól majd átballagtam a fürdőbe. Amikor beértem rögtön bedugtam a hajvasalót a konnektorba. Csak bámultam magamat a tükörben.  Mennyi lány lenne most a helyemben. Milyen kivételes vagyok.

- Na, én mentem! – kiabált Mary.

- Kész is vagy?

- Aha! – mondta az ajtóból. – Aj! Mégsem. A fürdő kiment a fejemből. – nevetett fel. Én is kacagtam egyet. Leengedte a fürdő vizet és elpakolta Niall holmiját. – Ne haragudj, de elpakolod a cuccodat! Tudod nem szeretek más lányok ruhájához hozzá nyúlni mióta Ali itt volt.

- Mi? Ali volt itt? – kérdeztem meglepetten.

- Igen! Ő is itt lakot. Ha jól emlékszem 1 hónapot. Elszökött otthonról, mert nagyon elege volt a szüleiből. És 1 hónapig itt tartogatta. De kétlem, hogy egy csóknál több történt volna. De szerintem még az se volt. Nyugi nem járnak. Mert összevesztek és Ali haza ment inkább és azóta nem tudok arról, hogy találkoztak volna.

- Niall veled megbeszél ilyeneket?

- Igen. Ő meg a kis hülye öcsém. Sose volt tesóm, de most már van. Én is el szoktam neki mondani a problémáimat. És tanácsot adunk egymásnak. – mesélte takarítás közben. Én csak bámultam a semmibe és a tegnapi beszélgetésünkre gondoltam. „Hmm! Nagyon ügyesen tudsz hátat mosni. Ó szóval annyi embert hoztál fel ide, hogy egy ilyen komoly statisztikát tudtál összeállítani. Hát persze! Miért mit gondoltál? Ó hát nem is tudom.” Lehet, hogy tényleg ennyi csajt hozott ide fel. Egyre kevésbé kezdem magam kivételesnek és szerencsésnek érezni magam.

- Amúgy most suliba mész nem? – kérdezte.

- Igen!

- Akkor, ha szeretnéd, elvihetlek.

- Az jó lenne. – mosolyogtam. Gyorsan kivasaltam a hajamat és feldobtam egy kis sminket. Mire készen lettem ő is készen lett.  Elvitt a sulihoz és megadtuk egymásnak a telefonszámainkat. Nagyon örültem hogy egy ilyen kedves lány takarít nála. A suli dög unalmasan telt . Elég szomorú voltam. Nem tudtam másra gondolni, mint Ali-ra és Niall-re. Tényleg csak barátok voltak vagy egy kicsit több. Egy biztos, hogy most nincsenek együtt. Niall nem tudna így átverni. Vagy mégis. Nem lehetek ennyire hülye. Miért nem bízok benne. Amikorra haza értem teljesen üres volt a ház. Egyedül voltam. Csak négy óra volt és tízre fog haza érni Niall. Addig megtanulok, és ha marad még időm, akkor főzök is rá. Olyan mintha máris a felesége lennék. Gyorsan megírtam a leckémet és rögtön a vacsin kezdem el gondolkozni.

 Ki mentem a konyhába és körül nézem van-e ott szakácskönyv. Találtam is egyet. Úgy döntöttem, hogy fűszeres sült csirkét csinálok vacsorára. El kellet szaladnom a boltba. Vettem 1,5 kg egész csirkét, friss kakukkfüvet, friss rozmaringot és petrezselymet. Haza mentem és bele és fogtam a vacsora elkészítésébe. Na, szóval kezdjük is. Elkészítése: Sóval és cukorral áztató levet főzünk, majd kihűtjük szobahőmérsékletűre  A csirkét csirkeollóval a püspökfalatjától a gerince mentén felvágjuk mindkét oldalon, majd a mellcsontot összeroppantva lapossá tesszük a csirkét.  Csak álltam a csirke fölött és néztem. Fogalmam se volt róla hogyan is kéne ezt a bonyolult műveletet megcsinálnom. Egy tál müzlinél soha se főztem többet. Mondjuk az nem is főzés. Úgyhogy még életemben nem is főztem. Milyen szánalmas dolog ez egy 17 éves lánytól. Még vagy egy milliószor elolvastam és neki kezdtem, maximum elrontom. . Felvágtam a csirkét majd eltörtem szegénykének a mellcsontját. Sajnáltam szegény kis állatot. Szerencsére az elkészítés többi része nagyon egyszerű volt. Nem szenvedtem vele semmit. Szóval 90 percig kell sütni 200 fokon. Beraktam a sütőbe. Most nyolc óra van. Akkor fél tízre pont készen lesz. Nem baj, ha egy kicsit kihűl, mielőtt megesszük. Addig is megfürdök. Engedtem magamnak vizet. Belecsücsültem. Nagyon ki voltam merülve, úgyhogy pihenek egy kicsit szerintem. Behunytam a szemet.

- Emily! Kelj fel! – ébresztetett Niall. – Beugorhatok melléd? – kérdezte. Kinyitottam a szememet. Már teljesen sötét volt.

- A csirke! – kiáltottam fel majd pucéran kirohantam a konyhába. Útközben lekaptam az ajtóra ragasztott fogasról a fürdőköpenyemet.

- Milyen csirke? – érdeklődött. Nem válaszoltam csak futottam be hogy megmentsem szegény állat éppen meredt részeit. A nagy rohanás közben magamra kaptam a ruhadarabot. Amikor kinyitottam a sütőt teljesen elégett a vacsoránk. A füst csak úgy dőlt ki a rezsóból. Gyorsan kinyitottam egy ablakot. De pechemre oda csíptem az ujjamat. Amikor már nem volt füst a sütőben kivettem a csirkét. Csak bámultam, hogy oda égett. De a vérző ujjam jobban érdekelt. 

- Úristen mi történt veled? – kérdezte aggódva.

- Semmi komoly csak becsípte az ablak.

- Nem veled! Hanem szegény kis csirkével. – mondtam majd megsimogatta.

- Ezt megjegyeztem! – nevettem fel.

-  Ezt nem ehetjük meg! – szomorkodott. –  Kidobod? Nekem nincs szívem.

- Jó kidobom.  – mondtam. Mielőtt kivittem volna a maradványait felöltöztem valami rendes ruhába.

- Angyal vagy! – bókolt. Ki vittem a szegény kis csirkét. Amikor beértem a nappaliba rögtön egy lapot nyomott az orrom alá.

- Válasz! – mosolygott. Jobban szemügyre vettem mi is akar ez a papír lenni.  Pizza rendelő lap volt. Elkezdtem tanulmányozni milyen pizzát is egyek.

- Egy olyan „Halas csodát” kérek.

- Rendben van! Én egy gyros ízűt eszek! – mondta. Én csak bólogattam. Felhívta őket majd megrendelte a kaját. Hamar ide ért.

- Köszönjük! – mondta Niall az ajtóból.

- Á! Végre itt a pizza! – mondta majd lerakta a kávézó asztalra. Kinyitotta a dobozokat és vett egy szeletet. Egyfolytában csak az Alis dolog járt az eszemben, amit ma mesélt Mary. Rákérdezek vagy ne. Inkább rákérdezek.

- A régi barátaiddal tartod még a kapcsoltatott? – kérdeztem.

- Néhánnyal igen! De már nem sokkal.

- Hogy, hogy?

- Tudod, nehezen viselik el hogy ilyen a munkám. Hogy nem mindig jut rájuk időm. És ezért is félek, hogy megbántódsz! Ezért minden szabadidőmet veled töltöm. Még azt is, ami épp nem lenne szabad.

- Alival is ezen vesztél össze?

- Hogy jön ide Ali?

- Csak… reggel megkért Mary hogy szedjem össze a cuccomat a fürdőszobában, mert nem szeret más lányok holmijához hozzányúlni Ali óta. És elmesélt mindent amit tudott és egész nap ezen pörögtem.

- Aj! Nem volt köztünk semmi. Csak összeveszett a szüleivel és egy ideig ide költözött. Nem volt köztünk semmi. Vagyis volt egy csók vagy egy kicsit több, de... Csak barátok voltunk. És ha ennyire érdekel nem összevesztünk, hanem a szülei haza ráncigálták. Sajnáltam szegény. Na, de mindegy inkább együnk. – mesélte. Vajon igaz, amit mondott vagy csak egy kis felszínes duma volt. Inkább elhiszem neki. Végül is, ha nem igaz és kiderül, hogy járnak, akkor én leszek a kis megbántott lányka, akinek összetörték kis szívét. Mindenki engem sajnálna és nem Niall-t. Elkezdtem enni. Amikor megettük az összes pizzát Niall felállt a kanapéról és egy társast hozott elő.

- Játszunk? – kérdezte.

- Aha de csak egy menetet, mert fáradt vagyok!

- Oké! Na, gyere. Én leszek a zöld bábúval. Te melyik? – kérdezte majd a markában lévő színes bábukat felém nyújtotta.  Volt sárga, kék és piros.

- Én a pirossal leszek! – mondtam majd kivettem a markából. A többi bábut bedobta a társas dobozába.

- Gondolom, ismered! A létrán föl a csúszdán pedig le.

- Ismerem!  - mondtam. Ameddig kivette a táblát addig kinyitottam az erkély ajtót. Nagyon melegem volt.

- Jó! Akkor kezdhetek én? – kérdezte.

- Persze. – mondtam vidáman. Dobott.

- 4. 1, 2, 3, 4. – számolta le. Én is dobtam. Eldobtam a kockát. Csak gurult és gurult. Azt vettük észre, hogy a kocka kigurult az erkély melletti kis bokrosba.

- A francba! – ordítottam. Felpattantam és kimentem az erkélyre. Niall utána rohant.

- Most sötét van! Majd holnap megkeressük. – csókolta meg a nyakamat. Megfordultam és mélyen egymás szemébe néztünk. Ha Alival van is kapcsolata miközben velem is jár és kiderülne, nem tudnék haragudni rá. Annyira kis ártatlan, hogy nem lehet rá haragudni. Vajon haragudna rám, ha megcsalnám valakivel. Nem is érdekel, hiszen nem fogom megcsalni soha! Nem tudnám. Niall megcsókolt. A dermesztő hidegben és vak sötétben jól esett a csókja. Felmelegített. Megfogta a kezemet és lassan elindultunk a szobájába. Becsukta  az ajtót.  Beértünk lefeküdtünk egymás mellé. Arcunk előtt volt a kezünk majd megfogta. Elmosolyodott. Egy kicsit még dumáltunk de hamar elnyomott minket az álom...

Tizennyolcadik fejezet

 Sziasztok:D

Arra gondoltam lehetne komi határ...

3 komi után jönne az új rész^^

Jó olvasást és KOMIZZ:D

üdv: Leah Hewitt

Niall-nál egy hétig

Egyre gyorsabban telt az idő. A suliban is sokat kellet tanulnom és Niall-al is sokat beszéltem. Persze csak telefonon. De nekem ennyi is elég volt ahhoz, hogy boldog legyek. Egyre hűvösebb kezdett lenni. Már november volt. Jöttek a vírusok.  És természetesen a családom is elkapta. De szerencsére engem kihagyott a betegség. De, az öcsémet nagyon megviselte.

- Kicsim! Beszélnünk kell! – jött be a szobámba anya.

- Miről? – kérdeztem.

- Az öcsédnek orvosi ellátásra van szüksége, úgyhogy kórházba kell vinni.

- Jézusom ilyen nagy a baj?

- Igen… szegénykének nehogy komoly baja legyen. Sajnos még ma este elmegyünk a kórházba  A londoni gyermekkórház nem tud fogadni minket, mert tele vannak. Nagyon sokat elkapták ezt a járványt. Ezért ide a közelbe megyünk az egyik gyerek kórházba  Én is megyek vele. És apád most hogy ilyen sokat dolgozik és Greg egyetemista egyedül kellene itthon lened. Tudom, hogy nem sokára nagykorú leszel, de akkor sem hagylak szívesen egyedül, itthon úgyhogy kérlek. Szervez be valakit vagy valakiket.

- Anya, nem vagyok kislány! Ki bírok egy hetet egyedül itthon.

- Tudom, tudom. De én mégis sokkal jobban érezném magam, ha hívnál valakit.

- Aj! Rendben.

- Remek örülök, hogy ezt megérted. Hamar keríts, valakit kérlek.

- Jó, jó! – mondtam unottan. Anya kisétált a szobámból majd néztem tovább a Facebook-ot.  Kit hívhatnék? Már pár órája a számítógép varázsa alatt voltam mikor csörgött a telefonom. Niall hívott.

- Szia! – sóhajtottam.

- Mi a baj? – kérdezte.

- Köszöni luxus? – kötöttem bele.

- Szia, mi a baj?

- Az öcsinek kórházba kell, hogy menjen a betegsége miatt. Apa meg dolgozik a városban és egy hétig nem jön haza. Greg egyetemen van, és egyedül lennék itthon. Anya meg nem akarja és el kellene mennem valakihez egy hétig.

- Melyik hét lenne az a hét? – kérdezte.

- Hát holnaptól vagy még ma.

- Hozzám tudnál jönni. Egyedül vagyok itthon én is és te sem lennél egyedül. Vagyis nap közben igen, mert én már olyan 6 körül kelek és este későn érek haza. De utána lenne társaságod!

- Komolyan? De nem lennék ott útban?

- Dehogy! Úgy is marha nagy a ház. Ha útba is lennél csak megfognálak, azt odébb raknálak!

- Aj! Ne fárassz!

- De most komolyan mondom, hogy jöhetsz.

- Oké, akkor szólok anyunak, hogy van hova mennem. Akkor, szia, még értesítelek, hogy mi van. Szia!

- Oké! Helló! – mondta majd kinyomtam a telefont. Kirobogtam a konyhába. Az öcsém épp sírt.

- Kicsim mond, hogy van hova menned, mert akkor pakolj és indulj, mert mi is mindjárt megyünk.

- Van. Niall mondta, hogy befogad egy hétre.

- Biztos… jó ötlet hogy… oda menj?

- Igen!

- Jó! Te tudod! – amint kimondta ezt anya rohantam be a szobámba, írtam neki egy SMS-t hogy még ma megyek, majd visszaírt és megírta a címét. Összepakoltam a holmimat majd elindultam busszal felé.

 Amikor oda értem Niall háza elé még nem volt ott senki. Fél négy volt. Az ajtó sem nyílt. Ezért leültem a bejárat elé. Gondoltam mindjárt itt lesz. Tévedtem. Már egy órája ott ültem a lépcsőn és vártam, hogy ide érjen. Már elkezdem fázni. Meg kéne csörgetnem. Elővettem a telefonomat a kis híján elfagyott ujjaimmal próbáltam meg keresni Niall számát. Szerencsére elég hamar megcsináltam ezt a műveletet. Megnyomtam a kis zöld telefont. Kicsöngött, de nem vette fel senki. Megpróbáltam még párszor, de semmi. Megismételtem még a többi bandataggal, de ők sem vették fel. Lassan már sötétedet. Egyre hidegebb lett. Már 10 óra körül járhatott az idő. Hulla fáradt voltam. Már majdnem elaludtam a lépcsőn mikor egy kocsi fényére lettem figyelmes. Biztos Niall az. A kocsiból kilépet egy ember. Elköszönt a sofőrtől majd elindult az ajtó felé. Már majdnem fellépet az első lépcsőfokra mikor észrevett.

- Ááá! – sikított. -  Te ki vagy? – kérdezte meglepődve. Nagy nehezen felültem.

- Emily! Tudod a barátnőd! – világosítottam föl.

- És miért vagy itt? – faggatott tovább.

- Mert megbeszéltük, hogy 1 hétig itt fogok laki. Küldtem SMS-t, hogy ma este már jövök. Te meg visszaírtál, hogy hol laksz, és hogy kb. másfél óra múlva itt vagy és adsz egy kulcsot és beengedsz.

- Basszus!  Tényleg! Ó nagyon bocsi! Tényleg! Úristen! Meg fogsz fázni.

- Az biztos, főleg ha még tovább kint leszek.

- Ó, igen. Gyere! – mondta majd kinyitotta a bejárati ajtót. – Csak rakjad le cuccot ide az ajtó mellé. Rakok fel teát és engedek egy meleg fürdő vizet és megfürdünk.

- Együtt? – kérdeztem rémülve.

- Ha egyedül akarsz megértem. Csak gondoltam. Jó móka lenne. – mentegetőzött.

- Nem, szívesen fürdök veled! – mosolyogtam rá. Niall visszamosolygott majd pár másodperc múlva elindult a konyha felé. A nappali óriási volt. Tele volt One Direction-hoz kapcsolódó dolgokkal.

- Ülj le! – szólt rám a fal mögül. Csak a feje látszott ki. Én egy szó nélkül lehuppantam a kanapéra. Pár perc múlva behozott egy bögre forró teát.

- Köszönöm.

- Ez csak természetes azok után, hogy elfelejtettelek. Tényleg nagyon bocsi.

- Túlélem! – mondtam majd belehörpintettem a tűz forró teába. – Azta… - kiáltottam fel. Niall-ra néztem. Furcsállta, hogy így felkiáltottam.  – Hallottad nem káromkodtam! – dicsekedtem.

- Nem vagyok süket.

- Ja pedig már azt hittem! – kiabáltam. Ő csak komolyan nézett rám. Én is komoly lettem. Pár pillanat múlva mindketten elnevettük magunkat. Egymás szemébe néztünk. Már majdnem megcsókoltam, de ő elfordult.

- A vizet megnézem! Addig te vetkőzz le.

- Ez elégé furán hangzott. – kiáltottam utána, de nem igazán adott semmi féle reakciót.  Egy kis ideig csak egyedül ültem a kanapén.

- Gyere! Pont jó a víz! – mondta. Elmosolyodtam majd oda mentem hozzá. Megcsókoltam.

- Akkor együtt fürdünk? – kérdeztem

- Hát persze! Mindjárt megyek, addig ülj be a vízbe! – kért meg. Egy szó nélkül elindultam a fürdő felé. Mikor beértem egy óriási nagy kád fogadott. A víz tetején rózsaszirmok úszkáltak.  Elindultam a kád felé belenyúltam. A víz nagyon meleg volt. Nagyot sóhajtottam. Mi van ha Niall-nak nem fog tetszeni a látványom. Ne legyél már ennyire béna! Emily! Szed magad össze. Na, jó nagy levegő és vetkőzz le. Nagy levegőt vettem majd levettem a pólómat és a kád mellé dobtam. Ezt tettem a többi ruhadarabommal is. Ott álltam meztelenül a kád előtt. Menj bele. Gyerünk. Aj! Nem hiszem el, hogy ennyire félek! Na de gyerünk, hiszen ez csak egy fürdés. Meg mossuk egymás hátát és kész. Mehetünk is aludni. Akkor jobb láb felemel és bele tesz a vízbe. Ezt megismételni a másikkal is. Most pedig ülj bele. Ismét kifújtam a levegőt és bele huppantam a vízbe. Pár perce már a vízbe gubbasztva vártam, hogy végre Niall átöleljen. Már nem izgultam mi lesz. Egy rózsaszirommal játszottam már egy ideje. Halottam hogy nyílik az ajtó. Hátra pillantottam. Niall nem volt teljesen pucér. Volt rajta egy alsó nadrág is. Láttam rajta hogy borzasztóan ideges. Visszanéztem a rózsámra. Megvártam ameddig bejön a fürdő vízbe. Nem szerettem volna addig hátranézni. Éreztem, ahogyan a kis hullámok a hátamhoz érnek. Majd egy pillanat múlva megéreztem Niall finom ujjainak tapintásait. A vállamat simogatta. Megfordultam. Bele néztem kék szemibe. Nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy menyire szeretem őt. Csend volt. Még mindig farkas szemeztünk egymással. Láttam, rajta hogy fél nyitni felém ezért én tettem meg az első lépést. Bele karoltam a nyakába a lábaimat pedig a dereka köré fontam.  Megcsókoltam majd ő visszacsókolt. Amikor már úgy gondoltam elég önbizalmat kapott, engedtem hogy  csókjai forrósága átjárjon. Amikor már nem csókolgatott, komolyan a szemembe nézett.

- Kérlek, mosd meg a hátam. – kért meg. Én nem bírtam ezt ennyire komolyan venni és elröhögtem magam. Csak hahotáztam és nem bírtam abba hagyni.

- Jó, meg mosom. – nevettem. Megfogtam egy fürdő szivacsot és a tusfürdőjét. Egy kicsit nyomtam a szivacsra és finom elkezdem a hátát mosni.

- Hmm! Nagyon ügyesen tudsz hátat mosni. – dicsérte meg a hátmosó technikámat.

- Ó szóval annyi embert hoztál fel ide, hogy egy ilyen komoly statisztikát tudtál összeállítani.

- Hát persze! Miért mit gondoltál?

- Ó hát nem is tudom. – mondtam.

- És én is kipróbálhatom a technikámat?

- Tessék csak! – mondtam és megfordultam. Megfogta majd egy női tusfürdőt nyomott a szivacsra.

- Honnan van? – kérdeztem

- Ne legyél féltékeny! Amúgy a tied a cuccodból vettem ki, ha nem baj.

- Nem dehogy is! – mondtam. Elkezdett megmosni.

- Nagyon jól mosol hátat!

- Ó! Eddig hány férfi mosta meg a hátadat, hogy ennyire jól tudod.

- Igazából te vagy az első, ha az apukámat nem számítjuk bele. – hebegtem. Niall éktelen nevetésbe tört ki. Rámeredtem öldöklő szemekkel. Amikor észrevette, abba hagyta a nevetést.

- Nem vicces! – szóltam rá.

- De, az! – nevetett ismét. Nagyot ásítottam.

- Álmos vagy? – kérdezte.

- Igen már kezdek egy kicsit álmosodni.

- Akkor gyere! – hívott. – Menjünk aludni.

- Rendben! – mondtam. Megvártam ameddig Niall kimegy a vízből. Utána követtem én. Fogtam egy törölközőt és meg törölköztem.

- Vedd fel! – mondta majd egy fürdőköpenyt nyújtott át. Rá mosolyogtam és elvettem a ruhadarabod.

- Kövess! – suttogta bele a fülembe. Elvezetett egy szoba ajtajához. Kinyitotta a szoba bejáratát. Egy háló nyílt ki elöltem. Nagyon szép volt és tágas. Kifejezetten nagy volt a rend. Valószínűleg van takarító nője.

- Itt az ágy! – mutatott rá. -  Mindketten itt fogunk aludni, ha nem baj.

- Nem dehogy is.

- Remek! – mondta majd beugrott az ágyba. – Öltözz át, ha akarsz! De így is aludhatsz!

Ahogyan voltam bele ugrottam az ágyba és már aludtam is.

Tizenhetedik fejezet

 Siasztok!:D

Leesett az első hó^^ nagyon örülök neki xD

 Itt az új rész;) Jó olvasást:DD

                                                                                                                                                              by:  Leah Hewittღ

A bál

Másnap korán elmentünk boltokat nézni és egy aranyos kis butik mellet döntöttunk.

Én ruhám:

Tiff ruhája:

Bella ruhája:

Alexa ruhája:

Carter ruhája:

Én hullámokat csináltam a hajamba.  Carter kiengedve hagyta a haját. Neki alapból hullámos haja van, de mindig kivasalja. De ma este hagyta, hogy a haja „önmaga” legyen. Tiffany egy gyönyörű szép fonatba fogta össze haját, amit a vállára fektetett. Bella, mint mindig kiengedve volt a haja és Alexáról nem is beszélve. Már 3 éve ugyanúgy hordja a haját. Ma se tett ki véltet.

Amikor leértünk a bálhoz alig voltak. Igaz, csak fél óra múlva kezdődött volna, de mi Carterrel hamar lementünk. Addig ameddig ki nem nyitott, az ajtó előtt „táncoltunk”, énekeltünk. Nagyon elvoltunk.  Pár perc múlva kinyitották az épületet. Bementünk majd lepakoltuk a cuccunkat egy székre.  Foglaltunk helyett Alexának, Will-nek, Tiffany-nak és Bellának. Kb. 15 percbe telt mire mindenki ideért és az igazgató felkonferálta az egészet. De Will nem volt sehol.

- Mi a baj? – kérdeztem Alexát.

- Will azt mondta, hogy itt lesz félkor, de még nincs itt. Lehet, hogy haragszik rám? – kérdezte.

- Aj! Olyan buta vagy! Biztos csak… megvárat. Ne legyél szomorú!

- De én le akarok fogózkodni már a lufi boltívnél. – mosolygott rám.

- Hahaha! Csak ezért várod annyira?

- Igen!

– Amint látom, nem kell sokáig várnod a fogózkodásra.

- Mi? – kérdezte értetlenül majd megfordult. Ott állt mögötte Will egy csokorral a kezében.

- Bocs, hogy késtem! Csak nem tudtam eldönteni, hogy milyen csokrot hozzak neked! – nyáladzott.

- Vajon kivel csalhatta meg? – súgtam oda Carternek. Ő csak röhögött.

- De aranyos vagy! – mondta Alexa majd elvette a csokrot. Gyorsan elsiettem onnan nehogy valamit bekavarjak.

Pár óra múlva már teljesen sötét volt. A fények csodás színekben pompáztak. És a füst gép is ment. Mindeni bulizott. Én is. Az egyik osztálytársammal Thomas-sal buliztam végig az este egy kis részét. Éppen vége lett egy oltári jó számnak majd leültünk néhány percre hogy kifújhassuk magunkat.

- Jó kis buli! – mondta Thomas.

- Az! – kiabáltam. Láttam rajta hogy nem hallja. - Jó a buli! – üvöltöttem hangosabban.

- Mi? – kérdezte.

- Aj! – megfogtam a kezét majd kiráncigáltam az előtérbe ahol innivalót és ennivalót lehetett venni.

- Na! – nevettem. – Itt lehet hallani mindent.

- Ja! – nevetett fel ő is. Nagyon aranyosan nevetett. Olyan kis gyerekesen, de olyan édes volt. Mi? Miket beszélek? Édes? Úristen, csak egy hete nem beszéltem személyesen Niall-al ide máris más pasikra hajtok? Vissza kell vennem magamból.

- Amúgy úgy fotózkodnék de sajnos nincs kivel…

- Én is! - mondtam. -  Sajnos nekem sincs kivel.

- Akkor nem megyünk? – kérdezte majd rám meredt szemeivel. Thomas nagyon kedves és aranyos srác de… félek neki megmondani.

- Hát… tudod nekem… van barátom.

- Mi? Vagyis bocs nem tudtam.

- Miért van az, hogy ha valaki megkérdezi vagy utal rá, hogy van- e barátom és mondom neki, hogy van, akkor meglepődik.

- Mert nem látszik.

- Ó szóval csúnyának tartasz! Hát kösz.

- Nem úgy gondoltam.

- Mindegy! – mondtam. Amint kimondtam hirtelen csend lett és sötét. Mintha elment volna az áram. A vak sötéttől semmit sem láttam. Az orrom hegyét se. Hirtelen visszajött. Minden ment tovább mintha misen történt volna. Mindenki arra gondolt, hogy túl lett terhelve a rendszer. Meglepődve néztünk körül.

- Bemegyünk táncolni?  - kérdezte Thomas. Én bólintottam és  bementünk. Ugráltunk a tömeggel. Üvöltöttük a szöveget ahogyan csak a torkunkon kifért.

- Emily! – hallottam majd átölelt valaki. A derekamat át fogta. Én megfogtam a kezét a hasamnál. Szét akartam szedni, de a tapintásból rájöttem, hogy ez csak Niall keze lehet. DE nem hittem el. Hiszen neki dolgoznia kell… Meleg volt és egy icipicit izzadt. De nem zavart. Megfordultam és őt bámultam. Nem értettem hogy került ide. Elmosolyodtam és a nyakába ugrottam. Ő a nagy lendülettől a földre esett.

- Hiányoztál a buliról! – nevettem.

- Hát… itt vagyok! Készen arra, hogy megnyerjük a legcukibb pár díját. – csókolt meg.

- Bizony! Készek vagyunk. – mondtam majd visszacsókoltam.

- De bunkó is vagyok! Ő itt Thomas! – mutattam be Niallnek miközben a földről tápászkodtam fel.  – Thomas ő itt Niall! – mosolyogtam. Elköszöntem Thomstól és kiráncigáltam a tömegből. Amikor mentünk kifelé Carter és Harryt láttuk, ahogyan együtt nevedgélnek. Ki mentünk a lufi boltívhez majd beálltunk a sorba. Csak ketten voltak előttünk.

- Mindenki csak áll és mosolyog. Mi grimaszoljunk. – kért meg kis gyerek hangon.

- Jó! – mondtam. – Van nálam napszemcsi.

- Nálam is. Gondolom, most egy re gondolunk.

- Aha! Te mire gondoltál?

- A napara. – mondta menőn.

- Hahaha! Igen egyre gondoltunk. – mosolyogtam.

- Tudtam én! Na, mi jövünk. – hívta fel a figyelmem. Beálltunk egymás mellé.

- Grimasz? – kérdezte.

- Grimasz! – válaszoltam. – Napszemcsiben! – kiabáltam majd felkaptuk a szemüveget és grimaszoltunk. A végeredmény nagyon aranyos lett.

- Következő! – mondta unottan a fényképész. Mi gyorsan odébb is mentünk.

- Amúgy honnan tudtátok, hogy hol és mikor lesz? – kérdeztem.

- Azt tudjuk hova jártok suliba és azt meg kinyomoztuk, hogy ki csinálta bált. Csak felhívtuk telefonon és elmondott mindent.

- Jessie.

- Aha, azt hiszem úgy hívták. Harry beszélt vele. – nevetett. – Merre van a mosdó? – kérdezte.

- Az előtt a nagy virág előtt. Az inni stand mellet.

- Köszi!

- Bemegyek, de csak itt leszek a szélén. – mondtam. Ahogy mentem be találkoztam Thomas-sal.

- Látom, elvagytok! – mondta gúnyosan.

- Igen! Annyira örülök, hogy itt van!

- És szerelemből jött el vagy, csak azért mert megsajnált? – kérdezte.

- Mert szeret! Miért jött volna el sajnálatból?

- Mert gondolom hívtátok őket, hogy milyen kár hogy nem jöhetnek vagy hasonlók! És megsajnáltak titeket hogy milyen kis szánalmasok vagytok.

- Fejezd be! – parancsoltam rá. – Szeretnek minket! Sajnálom, hogy ezt nem tudod elfogadni, hogy nekem te NEM tetszel. Fogad el, hogy csak egy lúzer vagy!

- Egy olyan lúzer aki tud szeretni!

- Ők is tudnak! Annyira, mint te vagy én! Vagy még jobban is. Na, mindegy, engedj be. – toltam félre. Amikor bementem csak Alexát láttam Willel. Oda mentem hozzájuk.

- Hozok valami frissítőt cica! – mondta majd megpaskolta Alexa fenekét.

- Oké! – motyogott majd felém fordult. Megvárta ameddig Will elég messze kerül tőlünk. – Láttam Zayn-t! Vagy valakit, aki nagyon hasonlított rá.

- Igen tudom! Itt vannak a fiúk. Legalábbis, Harry és Niall. És ezek szerint Zayn is.

- És Liam? – kérdezte.

- Hát… őt még nem láttam. – abban a pillanatban, ahogyan kimondtam ezt a mondatot megláttam Alexa mögött Liamat. A mutatóujját a szájához emelte, jelezve hogy maradjak csöndbe. Nem szóltam semmit.

- Bú! – ugrott oda Liam.

- Aj! Will ne ijeszge… - kiabálta, de magakadt a szava mikor meglátta, hogy Liam az. – Liam. – mosolyodott el. Leeyum is meglepődött majd elmosolyodott.

- Gyönyörű vagy! – mondta Liam miközben belenézett mélyen Alexa szemibe.

- Te is nagyon fess vagy ebben az öltönyben. – nevetett.

- Szia bébi! – mondta Will majd a kezébe nyomta a kólát. – Ez meg ki a halál? – kérdezte.

- Szia Liam Payne vagyok! – mutatkozott be majd kezet nyújtott Will felé.

- Hello! Én Will vagyok! Will Miller. – mondta. Furán nézett Liam-ra a kéznyújtás miatt. Liam-nak leesett, hogy nem bírja őt Will, ezért leengedte a kezét. -  Gyere, cica táncoljunk még!

 - Oké! – mondta Alexa. Majd indultak a tánc parkett felé.

- Hello! Hát betaláltál Liam? – kérdezte Niall.

- Bocs, de el kell mennem hányni.

- Mi? Miért? – kérdezte Liam után kiabálva. – Valami rosszat evett? - nézet rám ártatlanul.

- Nem csak látta együtt Willt és Alexát.

- Annyira rosszul áll Alexán a ruha? – értetlenkedett.

- Annyira…

- Megyünk táncolni? – vágott bele a szavamba.

- Aha! – majd elindultunk.

Pár szám után leültünk egy kicsit, mert már nagyon nem bírtuk

- Liam-at nem láttad?

 - Nem, amióta kiment nem. – mondta Zayn. Pia szag áradt belőle.

- Én is kimegyek.

- Oké megvárlak. – kérdezte Niall.

- Táncolj mással egy kicsit! – nevetem. Elindultam a WC felé. Bekiabáltam, de nem szólt senki semmit. Ezért úgy döntöttem bemegyek. Lassan lépkedem a vizes padlón. Iszonyatos bűz ütötte meg orromat. Ez altatáshoz is jó lenne. Üres volt a mosdó. Gyorsan kirohantam nehogy valaki meglásson. Hol lehet még. Biztos kiment az utcára egy kicsit levegőzni. Amikor kiléptem az ajtón rögtön megpillantottam. Csak nézett fel az égre. Lassan oda sétáltam hozzá.

- Mi a baj? – kérdeztem. De nem válaszolt. – Tudom, hogy tetszik neked Alexa.

- MI? Niall elmondta? – förmedt rám.

- Nem, dehogy is. Csak… ahogy beszélsz vele. És ahogyan ránézel. Látom a szemeidben, hogy legszívesebben magadhoz szorítanád...

- Szakítottam a barátnőmmel. Alexa miatt.

- De hát tudod, hogy van pasija.

- Nem én szakítottam vele! Ő szakított velem… Reménykedtem, hogy… nem lesz itt az a ficsúr.

- Ő egy bunkó! Egy beteg becézgető barom. Aki csak a lányokra játékszerként gondol. Alexa jó csaj. Csak meg akarja… érted.

- Tudom, de féltem! Nagyon naiv. Ha valaki csak egy kicsikét is kedves vele máris bele is szeret. És Will ilyen. Nagyon jól tud bókolni... - mondta szomorkásan. - És te hogy vagy Niall-al? Olyan ok vagytok, mint egy álompár.

- Félek, hogy csak sajnálatból jött ma el. Mert hallotta a hangomon, hogy szomorú vagyok és megsajnált.

- Nem, nem sajnált meg. Amikor kiderült, hogy lehet, hogy tudunk jönni rögtönk elkezdett ruhát keresni a bálra. Eszméletlenül be volt zsongva. Nagyon vicces volt látni, ahogyan telefonált Lou-nak hogy neki azonnal kell egy öltöny.

- Ahhoz képest nem is öltönyben jött. – szomorkodtam.

- Mert kiderült, hogy nem tudjuk átrakni akkor lemondott az öltönyről. 

- De kis aranyos.

- Ja, tényleg az.

- Ez egy kicsit gyerekes kérdés… de szerinted kedvel engem? – kérdezte bizonytalanul.

- Niall? Biztos!

- Nem Niall hanem Alexa.

- Ja! – nevettem fel. – Igen nagyon kedvel téged!

- Honnan látod. Vagy miből gondolod.

- Amikor látta Zayn-t de téged nem rögtön elkezdett keresni. És amikor azt hitte Will ijesztette meg leordította volna, de mikor meglátta, hogy te vagy az… rögtön kedvesebb lett a hangja.

- Komolyan? – kérdezte.

- Igen! De menjünk be, mert meg fogok fázni. Ja és szerintem hívd el táncolni.

- De ha berág a pasija? – kérdezte félve.

- Akkor had rágjon! Egészségére!

Mikor beértünk nem volt zene. A villanyok fel voltak kapcsolva. Niall a színpadon ült. Kis papír fecniket nézegetett. Oda ültem mellé.

- Vettél tombolát?

- Aha!

- De jó! Milyenek? – kérdeztem majd megvizsgáltam őket. Volt egy piros sima 94. Egy zöld 93. Az is sima volt. Két kockás sárgával folytatódott a sor, aminek az egyik száma 12 volt a másikon pedig egy 09–es helyezkedett el. Két kék csíkos volt, azokon egy 26-os és egy 13 tündökölt. A születési dátumaink. Aranyos.

- Sziasztok! Eljött a tombola idő! Mindenki vegye elő a tomboláját. Ki akarja kezdeni a húzást? – kérdezte a színpadról Alice.

- Én! – kiabált Harry. – Kérlek, kérlek! Hadd én! Hadd én!

- Jó akkor gyere te Harry! – mondta Alice egy kicsit furcsállva.

- Ez az! – mondta halkabban majd felsietett a színpadra.

- Az ajándék amint kisorsolunk az egy toll. - mutatta fel az íróeszközt. - Harry húzz. – utasította Harryt. Rögtön bele is túrt. Pár másodperc turkálás után kihúzott egy cetlit. – Egy sima piros 22-es.

- Igen! – kiáltott fel Louis. – Enyém a toll. – mondta gonosz hangon. Oda ment majd kivette Alice kezéből. Mosolyogva sietett oda Bellához. Látszott, hogy nagyon örül a fejének meg a tollának. A következő percekben sok aranyos nyeremény talált gazdára, de mi nekünk nem akart összejönni.

- Most pedig a tortát fogjuk kisorsolni. Tessék húzz. – mondta a fiúnak és húzott egy tombolát. – Ez egy kockás kék 30-as.

- Az enyém! – kiáltott fel Tiffany. – Juj de jó! – mosolygott majd kirohant a tortáért. Valamit mutogatott Alice felé. Oda adta Tiff-nek a mikrofont.

- Haha Harry! Én nyertem meg a tortát és nem te! – nevetett majd kinyújtotta a nyelvét. Visszaadta a mikrofont. Csak mi 10 nevetünk a többi ember csak fapofával ült.

- Na, szóval most jön a „legcukibb pár” díja. Az első három helyezettet fogjuk díjazni. A harmadik és a második „legcukibb pár” egy képkeretet kap a fotójukkal és egy könyvet. Az első helyezett pedig egy tortát! És ők is megkapják a képüket. A harmadik helyezett… Grace és James. – mondta ünnepélyesen. A párocska kiment majd odaállt egy sorba.

- Köszönjük. – mondták.

- A második helyezett… Mia és barátja Paul. – ők is kimentek.

- Az első helyezett pedig…Rose és Leo. Ők kapják meg a „Legcukibb pár” címet. – mondta.

- Ajj! Nem mi nyerünk! – sajnálkozott.

- Akkor is mi vagyunk a legcukibbak és kész! – mosolyogtam. Megpuszilta a homlokom. Még egy kis ideig táncoltunk de utána mennünk kellett. Rose jött oda hozzánk mikor már a kabátunkat vettük fel.

- Hello! – mosolygott zavarába.
- Szia! - köszöntem.
- Öhm... nektek adnánk a tortánkat.

- Miért? – érdeklődtem.

- Allergiás vagyok a mogyoróra és ebben van…

- Ó! Az nem jó! – húztam a szám. Próbáltam megértő fejet vágni.

- Remek! Köszi! – nevetett Niall.

- Na, sétálunk? – kérdezte Carter közben pedig a telefonja után kutatott. 

- Aha! – mondtam vidáman. Felvetem a kabátomat.

- Nem mentnek sehova! – jelentette ki Harry. – Maximum te Emily. Te haza sétálhatsz! – mondta ridegen.

- Arról ne is álmodj! – ölelt át Niall.

- Harry! Miket beszélsz! – szólt rá Carter. 

- Mindenkit haza viszünk! – mondta Zayn vidáman miközben a nyakunkon támaszkodott.

- Részeg vagy? – kérdezte Carter.

- Ki? Én? Dehogy is! – mondta. Lehetett érezni rajta hogy egy kicsit többet ivott a kelleténél. Levettem a nyakamról Zayn-t.

- Te most haza mész vagy mentek vissza dolgozni? –kérdeztem Niallt.

- Megyünk haza. Én nem dolgozok már!

-  Öm… megyek, megkéredzem Alexát, hogy velünk jön-e vagy Will viszi haza. – motyogtam. Niall csak bólogatott. Nem igazán figyelt rám, mert a tortát fürkészte. Oda siettem a a barátnőmhöz. A bejáratnál állt és kifelé nézett.

- Alexa jössz velünk haza? Látom Will elment.

- Nem, nem ment el csak WC van. - fordult felém.

- Ja! De ugye velünk jössz.

- Mehetünk cica? – jelent meg Will.
- Megvárom amíg elmegy Emily...
- Nem bja megvárom. - mondta Will.

- De én… Carter-rel megyek! 

- Oké, akkor megvárom, hogy menjetek. - ismételte meg egy kicsit idegesen.

- Nem kell. Menjél csak!

- Nem én meg szeretném várni.

- Nem, nem várod meg, menned kell. Hiszen mondtad is hogy nem biztos, hogy haza tudsz vinni, mert, kell menned máshova.

- De ezt az 5 percet kibírja.

- De lehet, hogy csak fél óra múlva indulunk.

- Hát jó! Ha ennyire nem akarod, hogy maradjak, akkor menj csak azzal a Liam gyerekkel.

- De…

- Szia! – köszönt el Will majd kiment az ajtón.

- Will! – kiabált utána Alexa de hiába.

- Mekkora egy bunkó! – mondtam.

- Nem az! Inkább én! Megígértem neki hogy haza vihet erre így lepattintottam.

- Ne legyél hülye! Ez egy gyökér!

- Nem az! Kedves! Én vagyok a bunkó!

- Nem!

- Hagyjuk! Menjünk inkább. – mondta fáradtan majd elindultunk a srácokhoz.

- Mehetünk? – kérdezte Tiff.

- Aha! – mondtam és a kocsi felé vettük az irányt.

- A limóba megesszük a tortát közösen! Oké? – jelentette ki Niall.

- Aha! Zsír lesz! – nevetett Harry. Beszálltunk a kocsiba. Leültünk. Ameddig nem indult el a limuzin addig csendben néztük egymást. De amint elindultunk Bellához, rögtön beindult a hangulat.

- Mert ti vagytok a legcukibb pár- még ha nem is hivatalosan- ezért ti ehetek belőle először. Niall, Emily! Egyetek! – utasított minket Louis.

- Nem kell kétszer mondani! – mondta diadalmasan Niall majd beleharapott a tortába. Az arca körbe teljesen csokis volt. Rám nézett majd felém nyújtotta a tortát. Niall utánozva én is beleharaptam a csokis csodába. Én is teljesen maszatos lettem. Együtt ettük a finomságot mikor Harry is bele túrt a tortába és bele tömte a szájába.

- Fúj! Ebből tuti hogy nem eszek! – jelentette ki Tiff.

- Ti kértek? – kérdezte Niall teli szájjal. ÉS Alexáék felé mutogatott.

- Én igen! – kiáltott Carter. Ő sem habozott. Bele túrt a tortába és beleharapott az óriási  kupac süteménybe, ami a markában szorongatott.

- Adj egy kicsit belőle! – kérlelte Harry.

- Oké! – mondta majd bele nyomta az arcába a megmaradt édességet. Jót röhögtünk ezen.

- Grrr! – ráncolta az orrát  Harry és aranyosan megkarmolta a levegőt. Az arcáról leszedte a csoki masszát. Lenyalta a kezét. Csak az ujja végén maradt egy kicsi. – Kéred édes? – kérdezte Cartertől.

- Hát persze! – mosolygott. Lenyalta az ujjáról.

- Ti nem kértek? – kérdezte Niall Louis-tól.

- Én nem! Szegény Dennis-nek nem ehet csokit.

- Ki az a Dennis?

- Hát ő! – kiabált ránk majd a tollra mutatott, amit nyert.

- Az egy toll!

- Ch… ne is figyel rájuk Dennis! Nem értenek minket! – nyugtatgatta és simogatta. A végén még egy puszit is nyomott a tetejére.

- Néha félek tőled! – mondta Liam és néhány furcsa pillantást vetet Louis-ra és Dennisre. Haza vittek mindenkit sikeresen. Amikor haza értem rögtön lefürödtem és már mentem is aludni.