Hello^^
Végre összejött a 3 komment:3 nagy nehezen de sikerült összehoznotok:D
Már sikerült közben megírnom a rész szóval itt is van:D
Jó olvasást és KOMMENTELJETEK!
by: Leah Hewitt
Az eső minden gondot lemoss
Hajnali 6-kor is egy álomból riadtam fel. Már nem tudtam visszaaludni ezért kimentem az erkélyre levegőzni. Nagyon álmos voltam ugyanis alig aludtam valamennyit. A fáradtságtól még homályos foltokat láttam és alig bírtam menni. Az erkélynek a korlátján egy fehér folt üldögélt. Én halálra rémültem tőle majd mikor kiélesedtek az adrenalin löket hatására az érzékszerveim észrevettem, hogy csak egy cica volt. Ő is megijedt. Rögtön felugrott és ügyesen elszaladt a háztetőn. A szomszéd erkélyén megállt hátra pillantott, hogy követem e majd mikor megbizonyosodott róla, hogy biztonságban van megint elkényelmesedett.
De ezek után sem hagyott szem elől. Néha-néha rám pillantott és mikor észrevette, hogy nézem mereven bámult engem. Vicces volt egy cicával farkasszemet nézni. Pár percig kint levegőztem. Élveztem, ahogyan a hideg őszi szél kiszellőzteti a fejemet. Nem volt olyan hideg. Kellemes idő volt. A reggel szmog érdekessé tette a levegőt. A felhőktől sajnos nem lehetett látni, ahogyan a nap felkel, de elképzeltem magam előtt. Sajnos a gyöngyű napfelkeltémet elrontotta az eső… Hirtelen elkezdet szakadni mintha dézsából öntenék. Imádlak London. Visszamentem a lakásba. Leültem a kanapéra és hallgattam az eső halk kopogását az ablakon. Lágy ritmusára könnyű volt elbóbiskolni, de nem szabadott volna engednem a szemhéjamnak, hogy lecsukódjon. Fél tizenegykor keltem fel. Az idő láttára kikerekedtek a szemeim. Azonnal magamra kaptam valamit és rohantam is. Útközben bekaptam egy rágót, hogy azért a leheletem nem öljön meg minden vásárlót. A hajamat nem volt időm kivasalni csak gyorsan átfésültem egy mini fésű segítségével az utcán. Mindenki megbámult, amiért ott végzem el a reggeli teendőket. Amikor beértem boltba minden nyugodt volt. Az asszonyka dolgozott, a főnök kedves volt. Reméltem, hogy nem fog nagyon lecseszni… amikor beléptem az ajtón az öreg hölgy abba hagyta a beszédet. A főnöknek leesett miért és megfordult. Mérgesen, összehúzott szemekkel indult el felém.
- Emilia Cook!
- Emily Cook! Tudja ez nem csak becenév…– javítottam ki.
- És még vissza is szól azok után, hogy késett fél órát?
- Elnézést! – nézte rá megbánóan.
- Nem ég le a pofájáról a bőr? Hogy képzelte ezt?
- Ez csak fél óra! Nem a fél munkanapról késtem el… nem kell felfújni annyira. - mondtam teljesen nyugodtan. Az öreg néni hátul meglapult. Mutogatott valamit, ami szerintem, azt jelentette, hogy ez nem kellett volna.
- Én úgy gondolom, hogy… ilyen hozzáállás mellett nem lehet rendesen dolgozni. Ki van rúgva.
- Hogy mi? – kerekedtek ki a szemeim.
- Jól hallotta! Ki van rúgva. Ha siet még meleg az ágya… - fejezte be mondatát és hátat fordított nekem.
- De főnök…
- Már nem vagyok a főnöke… viszlát. – mondta telesen higgadtan. Engem majd szétvetett az ideg.
- De…
- Mit nem ért ebből a négy szóból hogy „Ki van rúgva, viszlát”? – tette fel a költői kérdést. És ismét hátat fordított. Én is sarkon fordultam és elmentem. Nem tudtam, hogy hova is megyek csak annyit tudtam, hogy ki kell engednem a gőzt… kint még mindig szakadt az eső. Carterhez nem mehetek, ahogyan a többi barátnőmhöz sem… mind az egyetemen vannak. Anyáékhoz hosszú lenne elmenni. Joshhoz viszont elmehetek. Fogtam magam és futni kezdtem. A fele utat végig futottam onnan viszont csak gyalog bírtam tovább menni. Ez a környék nem volt túl biztonságos. A legapróbb zajra is felkaptam a fejemet. Az ajtaja előtt álltam. Óvatosan kopogtam, de nem jött válasz. Még egyszer kopogtam, de most sokkal erősebben.
- Jövök! – hallottam rekedtes hangját. Néhányat lépett majd az ajtó nyitódott és én kisírt szemekkel ránéztem. Megrettenve nézett rám és várta, hogy elmondjam mi történt. A számon keresztül nagy lélegzeteket vettem. Nagyon kifáradtam a nagy rohanásban.
- Kirúgtak. – szipogtam. Megfogta a kezemet és behívott. Leültem az asztalhoz és elkezdtem neki mesélni, hogy is történt. Csinált egy meleg almás-fahéjas teát. Leült elém és meghallgatott. Olyan panaszaimat is, amit amúgy eszembe se jutott volna vele megosztani. Jó volt kicsit lelkizni. Mikor már az összes tea elfogyott lefeküdtünk a matracra és ő is elkezdet mesélni nekem. Én a mellkasát használtam párnának ő pedig védelmezően átkarolt. Mindenféléről mesélt. De leginkább arról, hogy nagyon szívesen kimenne Dél-Koreába. Én nem igazán lelkesedtem az ötletért.
- Mindjárt jövök! – pattant fel és a mosdó felé igyekezett. Én felültem és magamra húztam a takarót. Nagyon ki voltam bukva a munka miatt. Épphogy megkaptam máris elvesztem… Amikor kijött és odabújt mellém maga felé fordította a fejemet.
- Ennyire bánt, hogy kirúgtak? – kérdezte.
- Igen… ez volt az első munkám és másfél hónap után kirúgtak… - panaszoltam. A zsebébe nyúlt és kivett egy doboz cigit.
Kivett egy szálat és felém nyújtotta.
- Tessék, szívd el!
- Nem dohányzok!
- Csak ezt az egyet. Jobb lesz. A cigi nyugtat.
- Nem is tudom… - haraptam az alsó ajkamba.
- Gyerünk! - mosolygott rossz fiúsan és a számba tette a szálat. Én kivettem és bámulni kezdtem. - Csak egy szálltat! Nem lesz tőle bajod! Meg le is nyugtat… egy darabig. – folytatta az érvelést.
- Nem, nem kérek! – adtam vissza. Vállat vont és elszívta inkább saját maga. Egész este nála voltam.
- Nem akarsz ma is itt aludni? – kérdezte. Megállt bennem az ütő. Nem tudtam mit felelni. Csak dadogtam. Végül is, ha én nem akarom nem lesz semmi. És nem akarom, hogy legyen bármi komoly szóval nem lesz. És legalább nem kell egyedül éjszakáznom.
- Öhm… jó, miért ne… - motyogtam. Puszit nyomott az orromra és mosolygott.
- Nem akarsz társasozni? – kérdezte és egy szekrényben kezdet el kutakodni.
- Milyen játék van? – érdeklődtem.
- Hát… van memória kártya és pókerkártya…
- Csak kártyajáték van?
- Bocs, a sörökhöz csak ilyen ajándék szokott lenni. – mosolyodott el.
- Gondolom milyen a pókerkártya… pucér nős igaz?
- Nem… van rajtuk bugyi. – nevetett. Én is nagy mosolyra húztam a szám. Odaült elém az ágyra és keverte a paklit. Közben engem figyelt. A cigi a szájából kilógott, lassan hullámzott a füstje a levegőben. – Vetkőzős?
- Mi?
- Vetkőzős pókert játszunk?
- Öhm… nem. - válaszoltam
- Miért?
- Úgy nézek ki, mint akit könnyen meglehet szerezni?
- Hát… örülnék neki, ha olyan lennél. – keverte tovább a paklit megtartva a rossz fiús imidzsét ami meg kell hagyni nagyon jól állt neki.
- Kérlek, hova tűnt belőled a vadászösztön? – hajoltam hozzá közelebb. Kivette a szájából a cigarettát.
- Már az enyém vagy… - hajolt oda az arcomhoz. Kifújta a cigi füstöt elhajolva, hogy ne az arcomba menjen.
- Még nem… - vigyorogtam rá elégedetten. Megcsókolt volna, de én elhúztam az arcom. Elnyomta a csikket és megint a paklit kevergette.
- Szóval azt akarod, hogy szelídítselek meg? – hajolt oda megint. Az orrunk már összeért.
- Ahogy akarod. – feleltem miközben az ajkaink egymáshoz értek. Josh ezt nagyon élvezte. Nem várt rögtön lesmárolt. Nem érdekelte a reakcióm. A pakli kicsusszant a kezéből. A derekamhoz tapadtak a kezei. Óvatosan elfektetett az ágyon. A fenekemhez csúszott az egyik keze a másik pedig a melleimre. Nem volt erőszakos de Niall finomsága után furcsa volt. Pár perc csókolózás után elváltunk egymástól. Gyorsan vette a levegőt az orrán keresztül. A szívem hevesen vert. Kék szemeivel az enyémbe nézett. Elengedett a kezével és felült. Ismét a paklit kezdte el keverni.
- Még mindig ellene vagy a vetkőzős pókernek?
- Igen, még mindig. – mosolyogtam enyhén.
- Élvezed, hogy kínzol?
- Minden pillanatát! – mondtam nevetve és kinyújtottam a nyelvem.
- Leharapom! Szóval húzd vissza. – mutogatott. Én erre még jobban kidugtam és közel hajoltam hozzá. – Én szóltam! – mosolygott és ismét megcsókolt. Eltoltam magamtól és kacéran rá mosolyogtam.
- Na, kezdjük! – csaptam össze a kezemet. Kiosztotta a lapokat mikor egy nagy mennydörgésre lettünk figyelmesek. – Á! – sikítottam fel. Josh nagy hahotázásba kezdett. – Ez nem vicces!
- De vicces! – nevetett tovább. - Egy kis mennydörgéstől így megijedni!
- Jól van, na! Bocs hogy félős vagyok!
- Majd megvédelek! – tette a csípőjére a kezét és diadalmasan nézett a távolba. Egy kicsit elmosolyodtam. Még egyszer dörgött az ég. Most csak egy kicsit összerezzentem.
- Na, folytassuk! – fejezte be a szuperhős pózt és erősen koncentrálni kezdett. – Ugye tudsz pókerezni? – kérdezte egy kis habozás után.
- Igen, de csak két lapossal.
- Értem. – harapta meg a pirszingjét. Az égen egy sárga vonal futott végig majd egy hangos dörgés követte.
- Ne már! Vihar lesz! – nyafogtam.
- Nyugi… maximum elmegy az áram…
- Pont ez az!
- Öhm… félsz a sötétben? – kérdezte meg óvatosan. Szerintem rögtön rájött, hogy nagyon parázok.
- Igen… nagyon félek. Úgy érzem, a sötétben sebezhető vagyok!
- Ne sértődj meg, de téged világosban is bánthatnak…
- Igen, de ott látják az emberek, hogy bántanak… sötétben meg nem! – világosítottam fel hülye hangsúllyal.
- Jaj, bocsánat hogy ilyen tudatlan vagyok! – tette fel a kezeit védekezés képpen. A lapjait látni lehetett. Én rögtön bedobtam a lapjaimat.
- Öhm, miért dobtad be? - eresztette le a kezét.
- Van egy király párod.
- Honnan tudod?
- Onnan hogy előbb felemelted a kezed és láttam a lapokat… kis buta! – túrtam bele a hajába.
- Hé! A hajam az szent és sérthetetlen! Reggel tudod milyen sokáig tart megcsinálni?
- Oh… bocsánat.
- Megbocsájtok! – hajolt közel hozzám. Ekkor egy nagyon nagy ott dörgött és villámlott is.
- Baszod! –üvöltöttem egy nagy ugrás közben. Ő megint nevetni kezdett. Az eső is rázendített. Az ablakon kopogott. Egy menet után megunta a pókert Josh. Vajon miért…?
- Van egy ötletem! – mosolyodott el miközben kifelé meredtünk az ablakon. Megfogta a kezemet. Rám terített egy pokrócot és felrángatott a tetőre.
- Mi a szent szart csinálsz?
- Vihart nézünk! – jelentette ki miközben a haját próbálta rendbe hozni, de az eső sajnos jó munkát végzett és teljesen tönkretette Josh reggeli művét. Óvatosan felszenvedtem magam a tűzlépcsőn és a tetőn álltunk. Josh átkarolt és együtt bámultuk a vihart.
- Gyere! Neked is jut pokróc. - mosolyogtam rá és kitártam karomat.
- Nem kell, köszi. Élvezem, hogy rám esik az eső. Olyan mintha lemosná a gondjaimat. – mosolygott. – Hülyeség mi? – nevetett magán. Cikinek érezhette ezt az állítását. Nem akartam, hogy kellemetlen legyen neki ezért én is levettem a takarót magamról.
- Nem, nem az! Moss eső, moss! – kiáltottam fel az égre nagy nevetés közben. Kitártam a karomat is. Az eső nagyon esett, de tényleg jó volt a szabad ég alatt állni és élvezni, hogy elázunk. Futkároztunk és teljesen elfejeltettem a vihart. Nem zavart már a dörgés sem a villámok. Élveztem a pillantott. Nem akartam, hogy vége legyen az esőnek. Ott akartam maradni örökre…
Kár hogy igazából az eső nem mossa le a gondjainkat. Jó lenne, ha ilyen egyszerűen eltűnnének a bajok. Csak ki kéne állni az esőbe és minden rendbe jönne…
A vihar egy óra alatt elment mi meg ott maradtunk a tetőn. A pokrócba bebugyoláltuk magunkat, bár az is el volt ázva, de mégis jobb volt min egy sima pólóban ülni a hideg betonon.
- Ez jól esett. – mosolygott.
- Nekem is. – néztem rá. Lassan odahajoltam hozzá és egy puha puszit hagytam ajkain.
- Még senkivel nem volt ilyen jó a tetőtánc.
- Tetőtánc?
- Aha… a srácokkal mikor esik az eső, mindig felmegyünk egy épület tetejére és ott ugrálunk ugyanígy… mondjuk nyáron sokkal jobb. Akkor nem fagyunk meg utána. – mosolyodott el. Kicsit megdörzsölte a felkarját, hogy felmelegítse magát.
- Menjünk. – álltam fel. Kinyújtotta kezét. Felsegítettem és leszerencsétlenkedünk a tűzlépcsőn. A lakásban úgy éreztünk mintha trópusi idő lenne.
- Nem fürdünk le? – kérdezte reményekkel teli szemekkel.
- Bocs, de női problémák… - füllentettem.
- Ja! Értem… - mondta. Zavarban volt. Hú… ezt megúsztam, de nem füllenthetem neki mindig azt, hogy megvan. Ki kell találnom valami mást is. Ezzel pár nap előnyt szereztem... EMILY! Állj le. Miért akarsz neki hazudni? Ha szeret, megérti… de ezt a megvan, dolgot már nem vonom vissza.
- Kezdem én a zuhanyzást jó? Addig tegyél fel teát. – utasított.
- Ez lehet az én bögrém? – kérdeztem boci szemekkel.
- Lehet. – mosolygott Josh és az orromra nyomott egy puszit. Amikor minden cseppet megittunk elfeküdtünk az ágyon. Ő volt a nagy kifli és én a kis kifli.
- Hallod, a fellépés után eljössz velünk kocsmázni? – súgta a fülembe.
- Öhm… nem is tudom.
- Gyere már! Meg kell, ünnepeli az első hivatalos fellépésünket. Lehet, hogy ez beindítja a zenészi karrierünket.
- Jó… elmegyek. De nem fogok inni.
- Nem is kell. Legalább egy józan ember legyen köztünk. – mondta és a végén hangosan kifújta a levegőt nevetés képp.
- Jó éjszakát. – motyogtam jelezve, hogy aludni akarok. Értette a célzást és csöndbe maradt. Én nagyon hamar elaludtam, de szerintem ő még jó ideig fent volt és bámult ki az ablakon az utcákat bámulta.
Na végre új rész szupi lett!:)
VálaszTörléstök jó hogy végre van uj.:)) De örülnék egy kis Nial+Emily fejleménynek. :DD
VálaszTörlésjó lenne ha megint együtt lenne valahogy niallel :) siess a kövivel :)
VálaszTörlésRajongok érted egy Istennő vagy nem is tudom h hogyan tudsz ilyen jól írni ... Egyszerűen elvarázsol a költésed .. remélem minnél hamarbb raksz fel űj részeket mert fantasztikusan jó :) Szeretlek <3
VálaszTörlésBy: Szandika Hercegnő Kisasszony <3<3 Siess a következő résszel!!!!
xD Szandra beteg vagy:33 tök meglepődtem h megcsináltad:DD
Törlésén is szercsizlekxd