Ötvenhetedik fejezet

Helló^^

Bocsánat hogy nem hoztam rész de nem volt időm, fáradt is voltam szóval az utóbbi idő nem nekem kedvezett... mindegy. ez nem lehet kifogás szóval nagyon sajnálom. nem is húzom tovább az időt.Itt van jó olvasást és komenteljetek:3

by: Leah Hewitt

Szülinapi buli...

Reggel Joshra ébredtem, ahogyan átölel.

- Jó reggelt! – mondta rekedtes hangon.

- Helló! – töröltem meg a szememet. – Hány óra?

- 7 óra. Bocs hogy felkeltettelek, de nekem 8-ra munkában kell lennem és addig haza kell menned.

- Ja! Értem. akkor én gyorsan összekészülök és rohanok is. Nem akarlak zavarni.

- Rendben. – mosolyodott el lágyan. Fölöltöztem és már rohantam is haza. Nem tudtam milyen nap van. Gyorsan rápillantottam a telefonom kijelzőjére és október 4-e volt. Ma van Sarah szülinapja! Gyorsan kikerestem a telefonkönyvből és felhívtam. Egyet csöngött majd felvette.

- Szia, Emily! – köszönt vidáman.

- Helló!

- Boldog szülinapot! 22 éves lettél! – mondtam a telefonban boldogan.

- Igen! Tök jó.

- Arra gondoltam, hogy felugorhatnák hozzád. Úgysincsen semmi programom.

- Estére sincsen?

- Öhm… nincsen.

- Akkor gyere el velünk és a barátnőimmel bulizni. Te is jöhetnél.

- Kik mennek? – érdeklődtem miközben lehuppantam a kanapéra.

- Öhm… Viki, Helga őket ismered, de ég lesz néhány jó arc.

- Okés! Akkor az egyes busszal átmegyek oké?

- Rendben. Akkor kb. kettőre ideérsz. Igaz?

- Igen, de lehet több lesz.

- Nem baj. Na, én még gyorsan befejezem az egyik kliensemet és utána már megyek haza. Puszi.

- Oh! Ne haragudj, hogy zavarlak. Szia, puszi.

- Nem zavarsz! De szia.

- Pá! – mondtam és letettem. Kifújtam a levegőt majd egyenesen a szekrényem felé fordultam. Nem tudtam mit vegyek fel. Nagyon sokat kutakodtam, de meguntam ezért inkább átmentem Carter ruháihoz. Onnan válogattam és sikerhez is vezetett. Találtam a cuccai közt egy nagyon csinos kis rucit.

Egy fekete cipőt még felvettem hozzá és egy arany karkötővel megkoronáztam a szettet. Nem volt kedvem lemosni a fekete körömlakkot.  Táskát nem akartam vinni, Sarah úgyis visz, majd hozzá beteszem a cuccomat. A délelőttöm a bulihoz való cuccok keresgélésével ment el. Bedobtam a sminkes dolgaimat majd mikor végre kész lettem a keresgéléssel ebédeltem. A hűtőben találtam kaját, amit gyorsan felfaltam. Igaz hogy nem főtt kaja volt, de legalább nem fogok éhezni. Az „ebéd” után lezuhanyoztam. Kapkodnom kellet, magamat nehogy lekésem a buszt. A cipőmet vettem mikor eszembe jutott, hogy rossz cipőt raktam le, mert a legutolsó bulin lejött a talpa és igaz hogy megragasztottam, de biztonságosabb egy másik fekete magas sarkút fölvenni. Sajnos csak olyan volt, amit még nem törtem be. Hát végül is egyszer be kell törni a cipőt… és úgy tűnik, most van itt az ideje. Egy szó, mint száz, gyorsan kicseréltem a cipőket és rohantam is. A nagy kapkodásban – mint általában mindig- most is szerencsétlenkedtem a kulccsal, mert alig bírtam bezárni a lakást. Mikor végre sikerült rohanni kezdem. Mindenki hülyének nézett, hogy egy nejlon zacskóval a kezemben rohanok valahova. A nagy rohanásom közben a nevemet hallottam. Megtorpantam és körbenéztem. Nem láttam senkit. Indultam volna tovább, de megint hallottam. Ismét körbe néztem és megláttam, ahogyan egy fekete ablakos kocsiból Liam néz épp rám.

- Hova sietsz ennyire?

- Buszhoz. – mondta sietősen.

- Elviszlek.

- De nem is tudod hova kell menni.

- Nem baj. Úgyis régen beszéltünk. – nyitotta ki az anyós ülést. Én óvatosan beültem mellé. Becsatoltam magamat és próbáltam nem nagyon lihegni a futástól.

- Köszi hogy elviszel. – mosolyogtam. Elmondtam az úti célt. Beütötte a GPS-be és indultunk is Sarah házához.

- Mi csinálsz te ott? – kérdezte.

- Hát… az unoka tesómhoz megyek, mert ma van a 22. szülinapja és felköszöntöm a jelenlétemmel. – vigyorogtam.

- Az tök jó. És hogy vagy? Mióta Niallal szakítottatok nem is láttalak téged.

- Jól vagyok. Mondjuk tegnap elég rossz napom volt, mert kirúgtak.

- Uh… az nem, jó.

- Hát nem... de lehet, hogy egy áldás.

- Miért?

- Utáltam ott dolgozni. Lesz annál jobb munkám. És te hogy vagy?

- Jól! Hiányzol nekünk.

- Nektek? – vontam fel a szemöldököm.

- Aha! Louis, Zayn, Harry és én is hiányolnak. Meg persze Niall is. – mondta mosolyogva. Niallnak is… Elképedve ültem és nem tudtam mit felelni.

- Nekem is hiányoztatok. Jó volt abban a 10-es bandában lógni. – mosolyodtam el.

- Hát igen… de most hogy Bella és Louis kapcsolata is lóg a levegőben… - húzta a száját Liam.

- Mi van? – kérdeztem elképedve.

- Nem tudtod?

- Nem… Bellával nem beszéltem már nagyon régóta…

- Pedig eléggé összekaptak most valamin. Nem tudom a részleteket, de sajnos lehet, hogy nekik is végük. – mesélte szomorúan.

- Ne már! – fúrtam bele a fejem az ülés támlájába. - Alexával beszél még?

- Látom, vele sem beszélsz. – húzta el a száját és egy pillanatra felém kapta a fejét.

-  Igen, jól látod…

- Amúgy kérdésedre válaszolva… nem. Sajnos nem igen.

- Oh… kár.

- Hát eléggé. Mióta Finn minden percben vele van, nem igazán szakít nem hogy rám, de másra sem időt.

- Honnan tudod? – vontam fel egyik szemöldököm. Megállt a pirosnál felém fordult és kedvesen elmosolyodott.

- Amikor megakartam lepni a szülinapján hogy csak úgy spontán  átmegyek hozzá és végül kiderült hogy  elment Finn-nel egy hétre úgy hogy a szülei nem tudtak róla valahogy leesett hogy nem igazán kíváncsi másra.

- Mi? Erről se tudtam.

- Látod? Előled is eltitkol mindent.

- Mondjuk ez nagyon igaz… amióta összejöttek nem is nagyon szoktunk beszélni. Nem fojtják meg egymást?

- Ha nekem lenne a barátnőm Alexa én is minden percemet vele akarnám tölteni. – mosolyodott el óvatosan. Próbált nem szomorúnak tűnni, de azért éreztem a hangjában egy kis keserűséget. 10 percet még beszéledtünk aztán megérkeztünk Sarah lakásához.

- Hát itt vagyunk. – húzta be a kéziféket és rám nézett.

- Hallod… nem igazán vettem neki ajándékot és arra gondoltam, hogy… esetleg… ha nem gond… akkor… lennél a szülinapi ajándéka? – kérdeztem nagy boci szemekkel. - Tényleg bocs hogy ilyet kérek tőled, de hát ha egyszer nem volt se ötletem, se pénzem… - motyogtam.

- Persze, nagyon szívesen. – mosolygott és kikapcsolta az övét.

- Nagyon köszönöm.

- Egy barátnak mindent. De ugye nem kell majd egy tortába bele bújnom és kiugranom hogy boldog szülinapot!

- Nem. – nevettem. - De nagyon, köszi. Amúgy nem kell sokáig itt lened. Csak egy húsz percet legyél ott és mehetsz a dolgodra.

- Nem sietek, szóval lehet, hogy sokáig maradok. – szállt ki a kocsiból és becsapta az ajtaját. A szél összeborzolta a hajamat. Idegesen próbáltam rendbe hozni. Liam csak röhögött és egy „na ezért jó a tüsi haj” pillantást vettet felém. Én gúnyosan elmosolyodtam. Feltelefonáltunk a lakására és mit sem sejtve felmentünk Liammal az ajtójáig. Közben kérdezgette milyen hangsúllyal mondja neki hogy”Boldog szülinapot!”. Mindegyik tökéletes lett volna, hiszen ő Liam de sajnos ő ezt nem nagyon érti, hogy miért is elég ennyi… Kopogtam, és amikor kinyitotta az arcára fagyott a mosoly. Elképedve figyelte, ahogyan ott áll előtte, teljes életnagyságban ráadásul 3D-ben, fúl HD-ban Liam Payne a One Directionból.

- Helló! Boldog szülinapot Sarah! – törte meg a csendet Liam. Nem volt zavarban, sőt! Kifejezetten élvezte a helyzetet. Örült, hogy ilyen reakciót váltott ki belőle egy lány. – Olyan mintha ikrek lennétek, de komolyan… ha nem ismernélek titeket tuti, hogy azt hinném. – mosolygott tovább. Sarah még mindig le volt döbbenve majd jeleztem a szememmel hogy „Hahó! Szedd össze magad.”  Szerencsére észrevette a jelzést, nagy levegőt vett és még nagyobb mosolyra húzta a száját.

- Gyertek be! – invitált be és utat engedett nekünk befelé. Mint mindig pedáns rend volt. Minden a helyére volt rakva. A könyves polcon a könyvek szorosan sorakoztak. Meglepődtem, hogy látok nála könyveket ugyanis a 22 éve alatt talán csak egy könyvet vett a kezébe. Vagy annyit se. Liam úriemberhez méltóan előre engedett én meg rávigyorogtam Sarahra. Elégedett voltam magammal hogy milyen jó kis szülinapi ajándékot hoztam. Na, jó… talán kicsit durva ez a kifejezés, de hát, ha egyszer ezért hívtam fel.

- Kértek valamit? – kérdezte még mindig nagyon nagy mosollyal.

- Én kérnék egy kis rostos üdítőt. – mondta Liam.

- Én is!

- Értem hozom is. – indult a konyha felé.

- Nagyon szép a lakásod. – kiáltott a konyha irányába Liam miközben körülnézett a szobában.

- Köszönöm szépen. – jött ki a konyhából és a kezünkbe nyomta az italokat. Beleittunk közben pedig elkényelmesedtünk a kanapén. Liam csak egy fél óráig volt ott, de közben csinált Sarah-val képet, kiírta Twitterre hogy most ismerkedett meg egy csodás 22 éves lánnyal és hogy mennyire boldog hogy örömet szerzett ezzel nem csak neki, de nekem is segített. Nem áldott jó lélek? Sajnos mennie kellet vásárolni ugyanis, nincsen cipője télre. Vicces hogy neki is kellenek ilyen dolgok. Tök elfelejtettem, hogy milyenek is ők. Hogy nem elkényeztetett, nagyképű, önző majmok, hanem normális fiatal felnőttek.

- Amúgy ha van kedved, akkor este átnézhetnél majd a házibulira, amit majd tartunk ma. Ha gondolod, megadom a címét.

- Öhm… köszönöm. Meglátom van-e időm. – mosolygott miközben a kabátja cipzárját húzta fel. Sarah gyorsan lefirkantotta egy fecnire és e kezébe nyomta. Sarah kicsit elvigyorodott és becsukta maga mögött az ajtót. Egy kis ideig totál normális volt majd 15 másodperc elteltével rögtön odaugrott hozzám és elkezdett ölelgetni.

- Ennél jobb szülinapi ajándékot min ez! Istenem hogy és mikor és mi van?

- Nyugi! – mosolyogtam de ő csak arra tudott gondolni hogy Liam Payne a One Directionból a házában volt és még a poharából is ivott! Nagy örömök ezek…

- Nem lehet megnyugodni, hiszen itt volt! Ráadásul felköszöntött! De tuti hogy nem fog eljönni a házi buliba. Már bánom, hogy odaadtam neki a papírt, hiszen úgysem jön el. Minek is kérdeztem meg. Most totál gáznak tarthat. – húzta el a száját.

- Jesszusom Sarah! Te ezzel törődsz, hogy nem jön el a házi bulidra? Bakker itt volt a házadban. Örülj a kicsinek is.

- Igazad van! – jött újra egy kis szín az arcára. – Na, de akkor te mit veszel fel? – kérdezte és megnézte a kezemben lévő szatyrot. Átturkálta és biccentett. Míg ő a zuhany alatt áztatta magát én a TV előtt ültem és pihentem. Amikor kijött megszárította a nagy oroszlánsörényét majd együtt kezdtünk el készülődni. Ő kifestett engem és meg őt. Vicces volt. A hajunkkal is ugyanígy tettünk. Szegénynek megégettem a fülét pedig kontyot akartam, de miattam nem lehetett neki. Egy cuki narancssárga színű miniruhát vett fel. A szín szépen kiemelte a még megmaradt barnaságát nyárról.

 Busszal mentünk és mivel mini ruci volt rajtam és csak egy kis kabátka melegített valamennyire, teljesen átfagytam. Mire felszálltunk a buszra mindkettőnk egy nagy jégkocka lett. 30 perc buszozás után végre megérkeztünk, de onnan még gyalogolhattunk egy 10 percet. Juhé! Mire végre ott voltunk mindenki belevettette magát a partiba. Mindenki felköszöntötte Saraht és egy csomó ajándékot kapott. Kis mázlista. Tele volt az egész ház. 60-70 ember tuti volt. Hát… Helga és Viki jót szétkürtölhették, mert olyan is volt akit egyébként Sarah nem is ismer vagy csak egyszer látta. Nagyon jól éreztük magunkat. Sokat táncoltunk és visongtunk  Sarah arcán néha elkaptam egy-egy szomorkás pillanatot. Gondolom azért volt ilyen, mert nem jött el Liam pedig meghívta. Szegény. De ettől eltekintve nagyon boldog volt. Egész nap nevetett és minden képen óriási mosoly van az arcán.

- Üljünk le egy, kicsit mert mindjárt kiköpöm a tüdőm. – ordította. Alig hallottam szegényt. Kimentünk a konyhába és ittunk egy pohár vadászt. Visszamentünk és leültünk kanapéra, ami amúgy nagyon megviselt volt. Ruhadarabok voltak rajta (egy zokni, pulcsi és egy öv is ott hevert). A zene üvöltött, mindenki röhögött és ittas állapotban lézengtek és énekeltek. Nagyon vicces volt nézni őket. Persze voltak szerelmesek is. Nagyon aranyosak voltak. Egy kicsit még beszélgettünk Sarahval de valaki bunkó módon közbe szólt.

- Helló! Boldog szülinapot ezredijére is. – mosolygott ránk Liam kugli feje. Sarah elmosolyodott és megköszönte. Hirtelen megjelent mögötte Louis, Harry és Niall. A szívem a torkomban dobogott és értetlenkedve néztem magam elé.

- Gondoltam elhozom a többieket is. Remélem nem gond. – kacsintott rá Sarahra.

- Nem dehogyis. – motyogta.

- Nem akarlak elrángatni Emily csodás társaságából, de nem, jönnél velem táncolni? – kérdezte vigyorogva. A kezét nyújtotta felé.

- Nagyon szívesen. – tette bele Liam kezébe a saját mancsát és elindultak a nappali közepe felé. A srácok odajöttek mellém és rögtön ölelgettek meg puszilgattak. Kivéve Niall. Ő megállt előttem elmosolyodott. Egymás előtt álltunk. Idegesen méregettük egymást. Mindketten egymás szavába vágva akartunk mesélni egymásnak, de féltünk nyitni. Szerintem Louis észrevette a szerencsétlenkedésünket és rögtön megszólalt.

- Hogy vagy?

- Remekül. – bólogattam, de nem vettem le a szemem Niallról. Ő is folyamatosan figyelt majd elkaptam a szemem. Így is túl sokáig bámultam.

- Hol itt a pia? – kérdezte Harry majd megmutattam. Louissal elmentek engem meg itt hagytak Niallal…