Hetvenegyedik fejezet

Helló:333

Extra hosszú részt hoztam:DD 

Jó olvasást:33 Előző bejegyzést nézzétek meg:)) 

Ha esetleg valaki nem látta volna és szeretné továbbra is kapni az értesítéseket az új bejegyzésekről:D

Leah Hewitt

10-kor tértem magamhoz, addig aludtam. A nappaliban ott voltak az újságok bekarikázva a hirdetések. Húzott szájjal néztem őket, de korogni kezdet a nyomrom. A konyhában még mindig ott volt a kikészített reggeli ezért abból csináltam magamnak egy jó nagy szendét. Felvettem valami jó kis cuccot (farmer, fehér blúz és egy sárga blézer). Természetesen egy jó vastag kabátot, sálat és kesztyűt ujjvégek nélkül. Mielőtt elindultam volna a zöldségesbe eladónak beugrottam a Starbucksba egy forró kávéra.

- Egy Jeges Caffé Late-t kérek elvitelre. ja, és nagyot. – tettem hozzá.

- Emily… - mondta egy meglepődött hang. Lenéztem az eladóra. Finn volt az. Semmi sem változott. Ugyanolyan volt a haja, a mosolya, mindene.

- Finn. – mosolyogtam rá kedvesen.

- Mit keresel te erre felé? – döbbent le.

- Munkát. – mutattam fel neki az összecsavart újságpapírt.

- Nem tudok róla, hogy lenne üresedés.

- Nem ide! Vágtam rá.

- Ja! Ha lesz, akkor meg majd szólok az érdekedbe.

- Köszönöm, kedves tőled. – mosolyogtam rá.

- Elnézést, ölnék, ha még ma kiszolgálnának. – dünnyögött egy mögöttünk lévő fickó. Elég nagydarab volt, inkább álltam is tovább mielőtt belém kötne még jobban.

- Szia. – intettem Finnek. A pult végén megkaptam a műanyag poharam és indultam is a zöldségeshez. Sajnos sehol semmi állás (vagy betöltötték már az állást vagy csak szimplán nem olyan embert keresnek, mint engem) pedig estig járkáltam a városban ide-oda. Estére már totál lejártam a lábam. Niallhoz érve még senki sem volt ott. Meglepődve mentem be a házba. Mary sürgött-forgott a házban.

- Niall? - kérdeztem, mert már rég láttam. Ledobtam a táskám, lerúgtam magamról a cipőt és nagyokat pislogva néztem mi csinál Mary.

- Majd jön. Még a haverjaival van. – mondta rohangálás közben. Kicsit vicces volt így látni. – Menj el fürdeni. Direkt még nem takarítottam, hogy le tudj tusolni.

- Ó, köszi. Aranyos vagy.

- Ugyan már! Ez a legkevesebb. Na, de nyomás. – lökdösött befelé. Zuhanyzás közben eszembe jutott Jack. Vajon most hol tart az életben? Boldog vagy magányos?  Esetleg bosszankodik a munka és a tanulás miatt? Igazából szívesen beszélnék vele néhány szót, de Niall miatt nem akarok. Tudom, hogy rosszul esne neki. Meg nekem is szar lenne, ha tudnám, hogy Demivel dumál. Nagyon féltékeny lennék… Amúgy Finn és Alexa románára is kíváncsi vagyok. Amióta együtt vannak, alig beszélek Alexával, mert mindig együtt vannak. Nem fojtják meg egymást?

Ilyeneken agyaltam egész végig ameddig a fürdőben voltam. Kiléptem és beleütköztem Harrybe.

- Helló! – mosolygott.

- Szia. – mosolyogtam vissza rá. – Hogy vagy?

- Remekül. – bólintott. – Hogy tetszik az új klip? – kérdezte. Közben elindultuk a nappali felé.

- Jó lett, azt leszámítva, hogy te egy lánnyal smacizol benne.

- Mindenki szóvá teszi. – röhögött.

- Persze hogy szóvá teszik. Directionerek ezrének törted össze a szívét most. – ráztam a fejem csalódottan. Valami leforgott a fejében, de nem osztotta meg velem.

- Itt van Jenifer is. – szólt gyorsan.

- Mi? – torpantam meg. – Minek hoztad ide?

- Mert ő a barátnő jelöltem és nagyon jól haladok.

- Mindegy.– legyintettem.

Beléptem a helyiségbe és körbe néztem. Louis Bella kezét fogva állt a kanapé mellett és beszélgettek. Nagyon meglepődtem, hogy Bella itt van. Borzasztóan örültem neki. Ott volt még Liam, Zayn, Conor Maynard és még néhány arc, akiket nem ismerek. Aztán jött Jenifer. Amikor meglátott ki akart belőle törni a nevetés, de „szolidan” magában tartotta. Jó, ne szépítsük kiröhögött. Nem értettem mi olyan vicces. Oda jött Haryhez és elvette az italát.

- Köszönöm Harry. – mosolygott rá kedvesen. – És te ki is vagy? – nézett felém.

- Emily.

- Olyan ismerős a neved is és a kinézeted is. Valahol már láttalak.

- Talán, mert Niall a barátom.

- Ja, hogy te vagy az! Azt hittem te is ki leszel csípve, nem ilyen csöves cuccban leszel.

Na, erre elszállt a kevés magabiztosságom is. Ameddig ő gyönyörű sminkben, koktél ruhában és méteres tűsarkúban viháncolt és a loknis haját dobálta, addig én Niall egyik öreg, kinyúlt pólójában (ő is csak itthonra hordja), egy szövet rövidnaciban, virágos mamuszban, smink nélkül, felkötött hajjal kémlelem a történéseket.  Hát igen. A két véglet.

- Helló gyönyörűm. – jött oda Niall egy egyik kezével átkarolt, odahajolt hozzám és homlokon csókolt. – Látom megismerkedtetek Jeniferrel.

- Igen. Sikerült találkozunk. – bólintottam.

- Megyünk Harry?  - kérdezte Jenifer Harrybe karolva.

- Ja. – biccentett és elindultak Louis felé.

- Első benyomás? – nézett rám Niall.

- Elvette minden önbizalmam. – röhögtem fel kínosan.

- Mi? Mit mondott? – fürkészte tekintetem.

- Semmi sértőt csak… nézz rá aztán rám.

Végig nézett rajta aztán rajtam.

- Ő sminkben, kis estéiben, push up-os melltartóban és megcsinált hajjal szép. Te meg otthoni cuccban vagy gyönyörű.

- De csak neked.

- Az nem elég? – ölelt át.

- De. Pont elég. – motyogtam zavartan. Eltolt magától és mélyen a szemébe néztem. – Köszi.

- Mit? – vonta fel szemöldökét.

- Hát hogy elhiteted velem, hogy szép vagyok. – nevettem fel.

- Tudom, egy Isten vagyok. – veregette meg mellkasát.

- Meg egy idióta is. – löktem vállon. Ekkor odahúzott magához szorosan átkarolt.

- Ne ütögess. - vetette be „fenyegető” hangsúlyát.

- Szólj, ha meg kell ijednem. – néztem rá unottan. Elmosolyodott és megpuszilta az orrom hegyét. Elengedett és egy lépést hátrált.

- Igyál valamit. Van csomó pia.

- Nem akarok alkoholt inni. – rázta a fejem.

- Sarah bulija egy egyszeri alkalom volt?

- Ja. – bólintottam. – De gondolom, van valami alkohol nélküli is. Hiszen Bella nem ihat még.

- Miért? Bella még nem 18?

- Még nem. – húzta a szám. – Márciusban lesz az.

- Buli lesz, gondolom. – méregette szőke barátnőmet.

- Biztos. – vontam meg a vállam. Visszakapta a fejét. Komor volt és csalódott. – Mi az? – kérdeztem kicsit megrémülve.

- Jenifer. – mondta egyszerűen. Elkezdtem keresni. Csak azt láttam, hogy lábujjhegyen áll és Harryvel csókolózik. – Utálom azt a csajt. Miért pont ő?

- Nem tudom. De az ő dolguk. Ha Harry így boldog, akkor hagyni kell.

- És ha nem lesz boldog?

- Az nem a mi hibánk lesz.

- Igazad van.

- Menjünk oda Belláékhoz.  – mosolyogtam rá. Bólintott majd odaballagtunk hozzájuk.

- Helló Bella.

- Emily! – ölelt meg. – Olyan rég láttalak. Nagyon durca. – viháncolt.

- Ja. Durca. – ismételtem meg. – Fősuli hogy megy?

- Nagyon jó. Lesz egy kiállításom. Gyere majd el. – mosolygott. – Tiffnek is lesz csak neki fotós.

- Ó! Okés. Mikor lesz?

- Az enyém november 31. az övé meg december 3.

- Jó. Ha tudok, elmegyek. Lesz témája?

- Aha. Téli tájképeket festettem rá. De rajtam kívül még lesz egy csomó ember festménye.

- Értem. Biztos szép lesz.

- Az lesz. – bólogatott nagy mosollyal kísérve. Jót tett neki a Louissal töltött idő ugyanis emlékszem még milyen kis zárkózott volt 12. elején. Most meg nagyon közvetlen. Jó volt ránézni.

- Tiff hogyhogy nem jött? – néztem körbe.

- Vizsgára készül. Tudod, most van a szigorlat azt nem ment át másodjára sem. Ha most se fog kicsapják… - húzta a száját.

- Uhh… szegény.

- Ja én is sajnálom. Pedig úgy készül mindig. – bizonygatta.

- De ez ilyen. – csóváltam a fejem.

- Sajnos. - biccentett majd körülnézett a lábán hintázva. - Nem ülünk le? Fáj már a lában a magas sarkútól.

- De mehetünk. – indultam el, de visszarántott.

- Segíts, hogy ne essek el. Nagyon ciki lenne.

- Mi van? Idáig hogy jöttél el?

- Louisba kapaszkodva. - mosolyodott el. Én is felnevettem majd óvatosan a kanapéhoz mentünk. Leültünk és beszélgetni kezdtünk. Érdeklődött Carter után. Megbeszéltük, hogy régen találkoztunk, és hogy sajnálja, hogy szakítottunk Niallal egy ideig. Alexáról is kérdezősködött, de mondtam neki, hogy semmit sem tudok róla. Ő is így van. Ezen mindketten meglepődtünk aztán leptünk is tovább.

Lassan a többiek is rájöttek, hogy jobb ülve dumálni, mint állva. Mellém Conor Maynard üt le. Totál megszeppenve és feszengve figyeltem, ahogyan dumál, nevet és tök hétköznapi dolgokat csinál. Az hogy Niallal járok semmit nem változtatott azon, ahogyan hírességek közelében viselkedek. Eddig a kapcsolatig mondjuk egyszer se találkoztam hírességekkel, de miatta sokakkal találkozok. És mellettük úgy viselkedek, mint egy nyomi. Ideges vagyok, elpirulok, nem szólalok meg, még a nagyon nagy poénokon is csak elmosolyodok, nehogy belém kössenek. Mondjuk, nem tudom, miért kötnének belém, ezért mert nevetek, de mindegy. Egyszerűen csak tartok, hogy kinevetnének vagy idegesítőnek tartanának.

- Carter hogy van? – kérdezte meg Zayn.

- Jól van. – bólintottam.

- Neki megy az egyetem?

- Igen, ő meg tud birkózni vele. Okos.

- Carter? – fordult felénk Conor. – Vele járt Harry nem? Ameddig meg nem csalta őt.

- Ja. – bólintottam.

- Harry, te egy segg vagy. Hogy tudtad azt a lányt megcsalni? Hiszen tiszta szép.

- Kuss! – röhögte el magát Harold. Megrázta a haját majd kisöpörte a szeméből.

- Tiff mondta, hogy összejött valakivel. Igaz ez? – érdeklődött Zayn jó hangosan.  Szerintem tudta a választ csak Harry agyát akarta húzni ezzel ugyanis rögtön odafordult a göndör barátunk és fülelni kezdett.

- Igen igaz.

Harry kicsit ingerült lett.

A reakciójából levettem, hogy még mindig szerelmes belé, de nem tud mást tenni, minthogy tovább próbál lépni. Vagy lehet, hogy féltékennyé akarja tenni Cartert? Azt is el tudom képzelni.

- Merre jársz gyönyörűm? – nyújtott felém Niall egy pohár baracklevet.

- Messze. – mosolyogtam rá.

- Azt látom.

- Fáradt vagy? – huppant l mellém, merthogy Conor elment inniért.

- Egy picit. Sokat voltam ma talpon.

- Találtál valamit?

- A-aa. De találkoztam Finnel! – mosolyogtam rá.

- Jack-kel is? – komorodott el.

- Nem. Vele nem.

- Akkor jó. - csókolt homlokon. – Ne is találkozz. – jegyezte meg inkább magának címezve, mégis valahogy tudtam, hogy nekem is szól.

- Kezd tunyulni a hangulat. – jegyezte meg Liam a körmét piszkálva.

- Ja, kéne valamit csinálni.

- Ha nyár lenne, lehetne medencézni. – nyafogott Jenifer. – Utálom a telet.

- Attól még tudunk medencézni. – néztem körbe. Ilyenkor előny a fűtött medence.

- Hogyan? – nézett felém Bella.

- Hát… - néztem Niallra. Látszott rajta hogy ezt nem kellett volna mondanom, mert semmi kedve medencézni, de most már mindegy. Kicsit biccentett, hogy mondjam. – Fűtve van.

- Louis, neked ilyened miért nincsen? – szegezte Bella a szemét Louisra.

- Azért mert én a családomra költöm a lóvét nem fűthető medencére. – hitetlenkedett.

- Én is költöttem rájuk. – szólt közbe Niall. Louis elmosolyodott.

- Menjünk medencézni! – kérlelte Bella Louist.

- Nincs is fürdőruhánk. – szólt közbe egy ismeretlen arc.

- Öhm… akkor ruhástul. – vetette fel Harry.

- Dehogyis! Tudod mennyit fizettem ezért a ruháért? – háborodott fel Jenifer.

- Akkor te nem fürdesz. – vonta meg a vállát Bella. – Akkor megyünk?

- Aha. - biccentett Niall. Felállt majd engem is felsegített. Kimentünk medencéhez. Megvárunk ameddig a teteje(felette van egy cucc ami megvédi hogy az eső meg ilyenek beleesenek a medencébe) kinyílik.

- Akkor? Ugrunk? – kérdezte az egyik ismeretlen srác.

- Igen. – fogta mg Bella a kezem. – Ugorjunk egyszerre.

- Jó. – fogtam meg a mellettem álló srác kezét, ő Harryét és így tovább, aki mellettük állt.

- Akkor háromra. – utasított mienket Louis.

- Egy. – mondta Niall.

- Kettő. – folytatta Liam.

- Három. – kiabáltuk egyszerre majd futni kezdtünk.  A szélénél mindenki elrugaszkodott és hatalmas csobbanással a vízbe érkeztünk.

- Vááá! El fog folyni a szempilla spirálom. – jutott eszébe Bellának.

- Nyugi. Csak dörzsölgesd, biztos lejön.

- Egyszer biztos. – vonta meg a vállát. Louis a víz alatt odaúszott hozzá majd felkapta a lábánál fogva. A vízből kiemelve megpörgette. Bella közben sikítozott és nevetgélt a nyakába kapaszkodva. A végén persze volt egy édes csók is. A vízben jól szórakoztunk fröcsköltük egymást meg persze kakasviadalt is tartottunk. Bella és Louis nyert ellenem és Harry ellen. Sajnos Niall az egyik haverjával volt párban, akik rögtön ki is estek. Haha.

 Éhes lettem ezért berohantam a konyhába egy kis kajáért. Jenifer egyedül volt bent és tévét nézett.

- Biztos nem fürdesz? – kérdeztem tőle mosolyogva.

- Igen, biztos. – felelte gúnyosan. 

Csináltam magamnak a konyhában egy nagy szendvicset aztán magamba tömtem. A vége már nehezen ment, ugyanis laktatóra sikerült. A nappaliba érve Jenifer szemei szikrákat szórtak, de nem értettem miért. A medencéhez érve ment a buli rendesen. Ugráltak be az vízbe, valahonnan szerzek felfújható gumimatracot. Ráállat minta szörfdeszka lenne vagy éppen szerelmet vallottak az egyik felfújható delfinnek. Szóval ment a hülyéskedés. Éjfél körül viszont már nagyon kezdtünk fázni így bementünk Jenifer nagy örömére. Bellával elmentünk átöltözni. Csipogott egy kicsit a telefonja, felnyitotta és megnézte ki az és mit akar.

- Úristen! – sikította.

- Mi az?  - kaptam oda a fejem rémültem.

- Nézd, nézd! – jött oda a telefonjával és mutogatni kezdte a kijelzőjét. Egy plakát volt rajta mindenféle festménnyel és rajzzal a háterében. – Látod? Azt ott. – mutogatott a jobb alsó sarokba. – Az a téli kép az enyém! Rajta van a plakáton a festményem! Érted? Úristen. – kiabálta.

- Ez miért olyan nagydolog?

- Mert nem akárkik képe kerülhet fel a kiállítás plakátjára. Ha oda egy kép felkerül az nagy megtiszteltetés.

- Szerintem már az is nagy megtiszteltetés hogy kiállíthatod a képeid.

- Mindenkinek ki kell állítania legalább egy képet. – legyintett.

- Ja, értem. Hát, akkor gratulálok.

- Köszi, köszi! – ugrott a nyakamba. – Louisnak is elmondom! – rohant ki. Boldogan kiugrált. Követtem.

- Lou! Nézd! – mutogatta a telefonját. Lou vizsgálni kezdte a telefon kijelzőjét.

- Rajta vagy a plakáton! – kerekedett el a szeme.

- Aha. – mosolygott.

- Gratulálok! Nagyon ügyes vagy! – húzta oda és megcsókolta.

- Hadd nézem meg én is. – kérlelte Zayn és kitépte a kezéből a telefont. – Melyik a tied?

- Jobb alsó sarok. – vágta rá vidáman.

- Szép! – mosolygott rá Bellára. Mindenki kíváncsi volt rá, hogy milyen lett, ezért körbeadtuk a telefont. Mindenki megdicsérte kivéve Jenifert.

- Szép, de én is tudnék olyat festeni. – adta tovább unottan.

- Mi van? – kérdezte meg Louis kicsit haragosan.

- Jól hallottad. Az csak egy téli táj, nem olyan nagydolog.

- Ha ilyen ügyes vagy fess és állítsad ki, de Bella festményét ne kritizáld. - szóltam rá kicsit mérgesen, mert a kép tényleg lélegzet elállító volt.

- Szerintem is. Ügyes vagy nagyon. – mosolygott rá Harry is. Mosolyogva biccentett, de láttam rajta hogy rosszul esett neki. Jeniferrel találkozott a tekintettem és nem tűnt túl kedvesnek. Szerintem magában elátkozott engem is és Bellát is.

Fél háromkor aztán mindenki haza ment. Niallel rögtön bedőltünk az ágyba és azonnal aludtunk.