Hatvankettedik fejezet

Sziasztok:D

Köszönöm a kommenteket:3 remélem most is lesz legalább ennyi  Sajnos ez egy rövidebb rész lett. Remélem tetszeni fog:D Jó olvasás:3 Kommenteket:D

by: Leah Hewitt

Választás...

Beengedtem az ajtón Niallt. Hátra fordultam. Niall háttal, a többiek szemből voltak velem. Carterre néztem olyan „ez mit keres itt” nézéssel. Hol rám, hol Niallre néztek majd elröhögték magukat. Kedvesek… Tiff rászólt Niallra hogy vegye le a cipőjét majd bementünk. Niall lemaradt. Odamentem Carter mellé.

- Mit keres itt? – kérdeztem a fülébe suttogva.

- Az igaz szerelmét. – röhögte el magát.

- Ez nem vicces! Most komolyan mi csinál itt? Tudod milyen kellemetlen ez nekem?

- Bocs… de nem én hívtam. A fiúk hívták. – mentegetőzött.

- Akkor is… azt mondtad nem jön.

- Nem. Én azt mondtam a barátaival lesz.

- Igen. Akkor miért van itt?

- Mi is a barátai vagyunk nem?

- De… - kezdtem el, de rájöttem igazuk van. Nem hazudott nekem, de mégis másra lehetett gondolni. Hát ez van, ha a barátnőd okosabb mit te.

- Kértek valami innit? – kérdezte Tiffany a hűtőbe nyúlva.

- Én egy kis vizet elfogadnék. – emeltem fel a karom.

- Azonnal viszem. – mosolygott rám.

- Aj, megint szakad az eső, mint állat! – szomorkodott Alexa az ablakon kifelé bámulva.

- Tényleg! – húztam el a számat. Odamentem az ablakhoz és kibámultam rajta. Oda jött mellém Liam is.

- Tetszik a meg lepi?

- Niall lenne az, igaz?

- Igen. Ő. – mosolygott rám.

- Amúgy kellemetlen.

- Mi?

- Azt hogy itt van.

- Értem. – bólogatott.

- Amúgy… ő tudta, hogy itt leszek?

- Kérdezd meg. – röhögött és ott hagyott egyedül az ablaknál. Szúrós tekintettel néztem vissza rá.

- Utállak! – kiabáltam utána. Szóval azt akarják, hogy beszéljünk. Hát… nincsen mit vesztenem. Vagy mégis? Mi van, ha kiröhög. Tuti nem ok nélkül nem hívott. Vááá! De Liam tuti tudja, mi van Niall fejében, és ha nem akarna, hogy beszéljünk tuti nem küldött volna oda. De mi van, ha akar velem beszélni. Aj… oda megyek hozzá. Kész. Pont.

Erőt vettem magamon és elindultam felé.

- Niall. – szóltam hozzá. Az ajtóban állt. Idegesen felém nézett.

- Igen? – kérdezte. Oldalról nevetést hallottam. Oda néztem és Louis mosolygós arcát láttam meg.

Na, ettől elment minden bátorságom.

- Kiengednél? Van egy kis dolgom kint. – mondtam teljesen közömbösen. Kicsi csalódottság látszott az arcán. Ki akartam menni, levegőzni, de mikor kinyitottam a bejárati ajtót totál ledöbbenve bámultam őket. Egymásba karolva, kipirulva csókolták egymást. Nem kapták el a fejüket pedig szerintem hallották, hogy kijöttem. Gyorsan visszacsuktam az ajtót. Neki dőltem és mereven néztem magam elé. Mi van? Liam és Alexa? De hogyan? És miért? Alexa nem Finnel van együtt totál boldogan? De mi van ha Liam csókolta meg? Akkor is…. Alexa hagyta. Van ennek oka. Akkor lehet, hogy összejöttek? Vááá… Niall is és most ez. Megőrülök.

Valaki be akart jönni, de a hátamnak ütközött az ajtó. Beengedtem az illetőt. Alexa volt az. Kapva az alkalmon kimentem. Liam ott állt a teraszon és zsebre dugott kézzel az eső zuhogását tanulmányozta.

- Ez mi volt? – kérdeztem.

- Mégis mi? – nézett rám ártatlanul.

- A csók…

- Ja. Semmi. – legyintett.

- Aha, persze… semmi. – ballagtam oda mellé. – Mesélj csak.

- Nem tudom, mit akarok.

- Hogy érted?

- Úgy, hogy nem tudom, mit akarok. – ismételte meg.

- Fejtsd ki nekem légy szíves.

- Most… hogy megláttam megint Alexát. Előtörtek a régi érzéseim… még midig szeretem de…

- De?

- De… Sarah is ott van.

- Egyszerre kettő. Nem semmi. Ugye tudod, hogy ezzel eltűnt a jó fiú imidzsed?

- Emily… tényleg nem tudom, mit csináljak.

- Akkor miért csókoltad meg?

- Melyiket?

- Alexát. De várj… hogy érted, hogy melyiket?

- Saraht én csókoltam meg. De Alexa viszont engem. Érted?

- Várj… akkor Alexa smárolt le? Nem te őt?

- Igen. Én… szerintem nem jövök majd vele össze, hiszen ott van Sarah.

- Csak azért mert Sarah-val is alakul valami ne hagyjad Alexát.

- Nem. Sarah nagyon bejön. Kedves, szép a mosolya, a szeme is csodás. A nevetése is nagyon aranyos. Alexa meg… szép, de… meguntam rá várni. Miatta hagytam ott az exemet. És mi csinált? Engem csak egy barátnak nézett pedig én tényleg szerettem volna…

- Akkor? Hogy döntesz?

- Nem tudom… - vonta meg a vállát szomorúan.

- Amúgy… mikor csókoltad te meg Sarah-t?

- Nem mondta?

- Nem…

- A szülinapi buliján. Mondjuk eléggé részeg volt. Gondolom nem emlékszik.

- Ja, valószínűleg. – nevettem el magam.

- Te kit választanál?

- Nehéz kérdés mert az egyik a barátnőm a másik meg az unokatestvérem. – tűnődtem. – De Sarah-t. Egyrészt azért mert ő az uncsim.  Másrészt pedig azért mert Alexának ott van Finn. Mi van, ha csak egy fellángolás?

- Tudom… nekem is ez a bajom. Legutóbb is ez volt. – dünnyögött.

- Legutóbb? Mi történt és mikor? Ja, és miért nem tudok erről? – tártam szét a karom.

- Erről senki sem tud. Még a fiúk sem…

- Lényeget. – szóltam rá határozottan.

- Amikor még nem szakított Alexa és Will akkor megcsókolt. Azt mondta szakít majd Willel, de nem tette. Én meg tök kivoltam.

- Kajak? Mekkora izé már.

- Ja, tudom… de ő nem tudja, mit akar.

- Miért te igen?

- Szerintem igen.

- És? Mire jutottál ez alatt a beszélgetés alatt?

- Öhm… szerintem… Sarah lesz az a lány, akit választok.

- És miért?

- Nem tudok többet Alexára várni. Tovább kell lépnem. És Sarah szerintem eléri, hogy túllépjek rajta. – röhögött fel.

- Értem… akkor Sarah. De akkor lehet, hogy rokonok leszünk.

- Ja, lehet. Együtt fogunk karácsonyozni. – mondta mire elnevettem magam.

-  Menjünk vissza, mert nem sokára gyanúsak leszünk. – mosolyogtam rá.

- Menj csak. Én még maradok. – viszonozta a gesztusom. Bólintottam és visszamentem. Mikor beértem ment az élet rendesen. Viccelődtek, nevettek és sztorizgattak. Téma volt néhány beteges rajongó, az utazás és egyéb (számukra hétköznapos) téma. Niall teljesen normálisan viselkedett. Nem volt zavarban, nem volt csendes sem túl hangos. Egyszerűen Niall volt. És be kell valljam, idegesített.  Én tök zavarban voltam és nem tudtam ellazulni.  Liam nagy ajtócsapással bejött.

- Kint esik a hó! – nézett furcsán.

- Mi? – kérdeztük Niallal egyszerre. Én elpirulva rá néztem, de ő felém sem pillantott.

- Nézettek ki. Igaz hogy nem marad meg, de esik. – mutatott az ablak felé. Mindenki az ablakhoz rohant (igen, értett felnőttek vagyunk).

- Menjünk ki! – kérte meg a társaságot Tiffany. Zayn beleegyezett és nem lehetett nemet mondani. Szóval kimentünk. Nem készületem ilyen hideg időre. Nagyon fagyoskodtam.

- Amúgy tök furcsa hogy már ilyenkor esik. Csak október vége fele van. – nézett fel Bella az égre. A hó lassan, ráérősen esett. Ahogyan elérte a talaj rögtön elolvadt.

- Ja, tényleg különös. – ölelte át Louis.

- Fázol? – mosolygott rá Bella.

- Egy picit. – motyogta a fülébe Lou. Annyira aranyosak voltak. Örültem, hogy ismét szent a béke.

- Vá! – ugrott a hátamra Carter, én meg majdnem eldőltem. – Vigyáz! – visította fülembe.

- Au! A fülem. – nevettem. Mikor leszállt rólam megfordultam és összenevettünk. Nekem jött oldalról valaki. Bella forgott, mint egy hülye arccal az égnek.

- Ó, bocs. – ált le egy pillanatra, de utána folyatta.

- Mi ütött belé? – fordultam Louis felé. Ő is azt csinálta, mint Bella.

- Csináld te is! – szólt rám Louis forgás közben. Kíváncsi voltam miért is jó ez, ezért én is elkezdtem. Ma megtanultam, hogy bármennyire is tudsz tűsarkúban járni, ne forogj, benne mikor esik a hó. Nagyon ne. Én is megbántam ugyanis elcsúsztam és egyenesen Niallnak estem.

- Oh… - nézte rá zavartan. Kipirultam (nem csak a hidegtől) és pislogtam néhányat ártatlanul. – Bocsánat! Tényleg ne haragudj!

- Semmi baj. – legyintett. Rámosolyogtam és forogtam tovább. Tényleg tök jó buli volt ez a forgás.

- Juj, tök szédülök. – fogtam, meg a fejem. – Hányingerem lett. – motyogtam.

Odajött hozzám Carter és „megvizsgálta a tüneteimet”. Konkrétan rám nézett és nem túl gondoskodóan beküldött (rám kiabált, hogy húzzak be, ott hányjak össze mindent). Tiff erre sipákolni kezdett, hogy csak ne hányjam össze a fürdőjük. Ha nagyon rosszul vagyok, menjek haza. Igen, vendégszerető. Bementem levettem a kabátom és a magas sarkúm majd elterültem a kanapén. Nem gondolkoztam csak bámultam ki a fejemből. Reméltem, hogy mihamarabb el fog múlni a rosszullétem. Ittam egy pohár bubis vizet, de csak rosszabb lett. Nem csak hányingerem lett, hanem a hasam is fájni kezdett. Juhé… Ismét ledőltem és vártam, hogy végre jobban legyek. Közben Liam-Alexa ügyön gondolkoztam… Arra jutottam, hogy Alexa ezt most jól elszúrta.

Valaki benyitott. Nagy nehezen feltápászkodtam és odasétáltam az folyosó végre. A másik felén volt az ajtó. Nem tudtam ki jött be ugyanis háttal állt nekem az illető.

- Na, mi van? Máris meguntátok? – kérdeztem nekidőlve az ajtófélfának összefont karral. Megpillantottam ki is jött be. Niall volt az. A kezeimet leengedtem és eltávolodtam az ajtófélfától. Miért pont Niallnak kellet bejönnie? Miért nem tudod más? Bakker… ennek nem lesz jó vége.