Ötvenkilencedik fejezet

Üdv:3

Ma volt időm írni így hoztam is a rész:D

Remélem majd tetszeni fog és kapok jó sok komit:)

Jó olvasást és boldog húsvétot így utólag is:3

by: Leah Hewitt

Nem mertem...

Carter boldogan bólogatott.

- Na? Valami reakció?

- Nagyon örülök nektek. És megmondtam, hogy újra összejöttök.

- Nem is mondtad! – förmedtem rá.

- Akkor csak gondoltam. – vonta meg a vállát. Kicsit elmosolyodtam rajta. Csináltunk ebédet és betoltuk az egészet.

- Szerinted mikor hív? – kérdeztem mosogatás közben.

- Öhm… fogalmam sincsen. Ezt ti beszéltétek meg.

- Igen… de először szakítanom kéne Joshsal.

- Mi? Még nem szakítottál vele?

- Nem…

- Akkor nyomás be a szobádba és tegyél magaddal, vagyis magatokkal valamit! – nógatott a szobám felé.

- Jó, jó! Nem kell lökdösni. – forgattam meg a szemeimet. Bementem a szobámba. Pár percig sétálgattam majd arra jutottam, hogy ez nem telefon téma szóval megkérem, hogy találkozzunk. Benyomtam a számát és gyomorgörcsöm lett.

- Igen? –szólt bele köszönés nélkül. A hangja siettető volt és ideges.

- Hello. Beszélni szeretnék veled. Neked mikor lenne jó?

- Fú… hát 10.-éig biztos nem jó, mert addig gyakorlunk folyamatosan szóval csak az után lenne okés. Addig nem tudunk talizni mert vagy munka, vagy gyakorlás.

- Csak olyan későn?

- Igen… bocs.

- Ja, semmi. Nem olyan sürgős. – füllentettem.

- Rendben. Amúgy akkor tudsz jönni a 10-én tartandó koncertre?

- Elvileg igen, tudok.

- Zsír. Akkor majd találkozunk akkor. Puszi. Szia.

- Hello. Puszi. – mondtam és rögtön lecsaptam a telefont. Hátradőltem az ágyon és bámultam ki a fejemből. 3 perc múlva Carter kopogás nélkül bejött a szobámba. Leült mellém és izgatottan felém hajolt.

- Na, hogy ment? – kérdezte a szokásos tejbe tök vigyorral.

- Szarul.

- Mi? Miért? – kerekedett el a szeme.

- Azért mert nem tudok találkozni és ez nem egy telefon téma… 2 és fél hónapja járunk.

- Tyű de sok idő… - jegyezte meg unottan.

- Ne legyél köcsög!

- Jó, bocs… szóval, azért nem tudsz vele szakítani, mert nincsen ideje találkozni veled?

- Igen. – bólintottam.

- Akkor állíts be váratlanul!

- De neki gyakorolni kell! És attól hogy nem szeretem szerelemből attól még a barátom. Ha most szakítok vele, akkor nem tud koncentrálni rendesen a dolgaira. Most ez a legfontosabb, hogy sikeresen fellépjenek, háta máskor is hívják őket.

- És? Akkor nem szakítasz vele?

- 10-éig nem… de utána igen.

- És ha Niall hív?

- Megmondom neki, hogy még nem tudtam vele beszélni. És majd miután szakítottunk majd én felhívom.

- Értem.

- Nincsen gyógyszered? Fejfájásra.

- Hát igen… aki berúg! – indult el az ajtó felé.

- Kuss… - kiabáltam utána. Fél perc múlva hozott nekem egy pohár vizet és egy pirulát átnyújtott. Gyorsan letoltam a tokomon a kellemetlen ízű gyógyszert és felé néztem.

- Tudtad, hogy Bella és Louis közt nincsen minden rendben?

- Aha, tegnap előtt hallottam.

- Kitől? – lepődtem meg. Kár hogy nem tudtam neki újat mondani…

- Attól hogy te nem igazán beszélsz Tiffany-val én igenis beszélek. Ő mondta…

- Ó! Értem… - mondtam lehangoltan. Hát igen… Mióta Joshsal járok nem igazán találkoztam a régi barátaimmal. Szomorúan bámultam magam elé.

- Hé, ez miatt most ne legyél szomorú. Inkább várd Niall hívását. – mosolygott rám Carter.

- Jó! – mosolyogtam vissza.

*2 nap múlva*

Az ágyamon feküdtem és bámultam a telefonom kijelzőjét. Kivoltam totálisan, hiszen nem hív! Miért nem? Lehet, hogy nem is akar velem járni? Lehet, hogy csak a pia beszélt belőle? Lehet, hogy nem is emlékszik mi történt? Vááá! Túl sok a lehet… megörülök. Mivel munkám sem volt egész nap otthon fetrengtem és nem tudtam semmit sem csinálni. Gondolkoztam, hogy felhívom Niallt, de az meg milyen lenen, ha nem is emlékszik mi történt és felhívom, hogy „Helló, megígérted, hogy hívsz miért nem tetted meg?”. Erre meg jönne a válasz, hogy „Mit ígértem meg? És miért keresel egyáltalán? Szakítottam veled, Hagyj békén!”. Áááá megbolondulok. Lassan már a fejemet vertem volna a falba.

3 nap volt hátra a koncertig. Ha addig nem hív fel biztos vagyok benne, hogy tényleg nem emlékszik  semmire.  Hirtelen bevillant egy kép. Sarah és Liam táncolnak. Kiguvadtak a szemeim és tárcsáztam Saraht.

- Szia. – köszönt bele fáradtan.

- Hello… kérdezni szeretnék valami.

- Nem érne rá egy óra múlva? – ásított.

- Nem. Addig megöl a kíváncsiság.

- Jó. Mondjad, mit szeretnél. - motyogta. Mozgást hallottam. Szerintem felült az ágyon.

- Liammal lett valami?

- Most komolyan ezért hívtál?

- Válaszolj! – förmedtem rá.

- Annyi történt, hogy elhívott randizni, de lemondta. Ma mentünk volna…

- Uh… értem. Miért mondta le?

- Valami munka közbe jött neki… Tiszta igen vagyok most miatta. Miért nem mondja meg kerek perec, hogy nem akar velem randizni?

- Lehet, hogy tényleg nem ér rá.

- Ja, nekem meg rokonom Justin Bieber… - fújtatott.

- Ne legyél ilyen negatív…

- Mindegy… próbálok nem rá gondolni. De Niallal lett valami?

- Hát… öhm… volt. – motyogtam.

- Mi? Ki vele, hadd halljam!

- Annyi volt, hogy a nappaliban megcsókolt, aztán a klotyó előtt is csókolóztunk majd elmentünk sétálni. Ott nem emlékszem mi történt. Néhány emlékem van csak. Aztán Valami házban keltünk. És fogalmam sincsen, hogy lefeküdtünk vagy sem vagy mi volt…

- Váááááá! De szupi!

- Hát, nem igazán…

- Miért? – döbbent le.

- Azért mert mondta, hogy hívni fog, de nem hív.

- Juj… mit mondott mennyi idő múlva fog hívni?

- Pár nap.

- Akkor egy hétig nincsen miért aggódnod. Ha kicsúszik ebből az egy hétből, na, akkor már aggódhatsz.

- Én már most tiszta ideg vagyok.

- Nyugi, nem lesz semmi baj! Amúgy ne nézz hülyének de neked van egy pasid nem?

- Ö… aha.

- Akkor mire vársz még? Lehet, hogy ezért nem hív, mert nem szakítottál Joshsal.

- Mégis honnan látná?

- Nett…

- Jó, talán igazad van. - forgattam meg a szemeimet.

- Nyugi. Minden rendben lesz.

- Könnyű ezt mondani.

- Tudom. Na, de engedj aludni, mert mindjárt elájulok. - ásította.

- Jól van. – nevettem fel.  – Szia. – köszöntem el majd leraktam a telefont.

*Október 10.*

Reggel minden nagyon jól ment. Felkeltem kipakoltam estére a cuccomat is. Egy fekete halálfejes póló, szakad szintén fekete csőfarmer, bakancs és egy bőrdzseki. Hát igen… volt időm beszerezni néhány punk cuccot. Már elindultam mikor Barbarát vettem észre az ajtó előtt.

- Szia, babe! Mizu? – ölelt át. Egy kicsit meglepődtem a közvetlenségén, de azért viszonozottam az ölelést és a puszit is.

- Semmi. Veled?

- Jó kicsípted magad! Láttam rólad régi képeket. Hogy tudtad az a rózsaszín pólót felvenni. – értetlenkedett. Közben már elindultunk.

- Szeretem azt a pólót! – keltem az egyik kedvenc ruhadarabom védelmére.

- Te tudod. – jegyezte meg halkan. – Amúgy nagyon zsír lesz a koncert. Igaz hogy csak két óra múlva kezdődik el, de jó helyet akarok. Az egész városban szétkürtöltük, hogy fellépünk. – mesélte ugrándozva. - Hát nem csúcs szuper?

- De, eszméletlen. – motyogtam. Nem voltam túl lelkes, hiszen ma fogok szakítani Joshsal. És bármennyire is nem belé vagyok szerelmes attól még fontos lett nekem ez alatt a 2 és fél hónap alatt.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                

Fél óra gyaloglás után ott voltunk a koncerthelyszín előtt. Meglepődtem, mert kulturáltan nézett ki. A banda előtt voltak még néhányan. Pontosan négyen és mind hörögtek. A végére szétment a fejem. Barbara természetesen élvezte az egészet és üvöltve ugrált végig szinte miden számot. És nem fáradt el! Nem tudom, hogy hogyan. Szerintem egész reggel energiaitalt és kávét ivott. Mindegy. Végre jött Josh bandája. Elsötétült minden. Csak Richnél kacsolódott fel a fény. Nagyon remekül nézett ki. 

A többiek felett is kigyúltak a fények és elkezdtek játszani. Mindenki tombolt és néhányan még a szöveget is tudták kívülről. Fél órát játszottak, de a közönség kért egy ráadás számot. Gyorsan lejátszottak még egyet nekik. Josh sokszor nézett felém szomorú pillantásokkal. Mintha ő is el akarna mondani nekem valami szomorú hírt. Nem foglalkoztam vele.  Mikor vége lett a koncertnek az ajtó előtt vártuk őket. Amikor Barbara meglátta Richt azonnal a nyakába ugrott. Nagyon édesek voltak. Elmentünk kocsmázni utána, hiszen ez volt az első fellépésük!  20 percet lehetünk bent, amikor odajött hozzánk egy idegen nem túl barátságosan.

- Hallottam felléptetek valami kis szar helyen. – röhögött bele a képünkbe. Áradt belőle a pia és a cigi szag. Nem volt túl kellemes a közelében lenne.

- Tűnj innen jó? – kezdte Josh köszönés nélkül.

- Csak nem zavarunk? – kérdezte ártatlanul. Végig nézett a társaságunkon és megakadt a szeme rajtam. Elmosolyodott. Odalépett hozzám és a hajamat a fülem mögé tűrte, így szabaddá tette, az arcomat. – Milyen szép kis csajod van. Milyen az ágyban? – kérdezte a fiúktól. Nem tudtam melyikük barátnője is vagyok.

- Állj le, jó? – lökte odébb Raszta.

- Mi a bajotok? – lóbálta az üveget.

- Az hogy itt vagy… - motyogta Barbara.

- Téged senki nem kérdezett! – kiabált rá. Én visszafojtott levegővel néztem. Kezdtem egy kicsit megijedni. Az idegen felém fordult. Látta a riadt arcomat.

- Nyugi angyalom. Nem kell, tőlem félned. – simogatta meg az arcomat. Totál kivörösödtem. Nem tudtam mit kell ilyenkor tenni.

- Hagyd békén! – szólt rá idegesen Josh.

- Meg kéne ijednem? Mert akkor szólj. – röhögött.

-  Nem érted? Húzz el a picsába! – hajolt közel hozzá.

- Menősködni akarsz a csajod előtt? Elég gázul megy…

- Na, jó! Tényleg elég lesz már ebből! – szólt rá Rich is. Nagyon idegesnek látszott.

- Nyugi! Ha ennyire nem akartok látni. – röhögött rekedtes hangon. Felém fordult ás rám kacsintott. – Akkor, szia, angyalom! – mosolygott és arcon puszilt. Furán bámultam rá és ideges lettem majdnem felpofoztam, de Josh gyorsabb volt. Egy jobbos adott neki a gyomrába.

- Nem érted? Takarodjál már el! – üvöltötte rá Josh. A szám elé kaptam a kezem. A fickó felállt Joshra mered és izomból be akart neki verni, de Josh odébb ugrott fellökve Barbarát. Az idegen elindulni Josh felé, de akkor egy itt dolgozó lány jött és leállította őket.

- Kint tágasabb, ott verjétek pépé egymást, ne itt. Jó? Köszönöm. – nógatott miket kifelé.

- Most mehetek máshová! Pedig ez volt az egyik kedvenc helyem. – ordította utánunk. Nem reagáltunk rá semmit csak csendben haladtunk. Rich-hez felmentünk. Ott folytattuk a bulizást. Most én is ittam velük együtt sőt, rá is gyújtottam. Jó volt idegesség levezetőnek. Nem annyira görcsöltem a szakítás témán. Este Joshnál aludtam. Nem volt kedvem haza menni + még a „küldetésemet” is meg kell csinálnom. Aj, de nehéz! Reggel frissen keltem. A barátom még aludt mellettem ezért egyedül összekészülődtem és elszívtam még egy cigit. A végén még rászokok… Az óra előtt füstölgött a cigim a hamutartóban.

Mikor felkelt odajött hozzám és a kezét a vállamra rakta.

- Jó reggelt, édes. Hogy aludtál? – súgta a fülembe.

- Jól! – mosolyogtam. Megfordultam és egy lassú csókot nyomtam a szájára. A kezét lecsúsztatta a fenekemre és belemarkolt.

Az ajkaimba haraptam.

- Szeretlek! – mondta. Én teljesen ledöbbentem. Mi van? Szerelmes beléd. Tényleg szeret. Váááá! Nem akarok itt maradni. El akarok futni. Messzire. Jó messzire innen, hogy soha ne találjon meg. Ma nem tudok szakítani vele. Bakker. Mekkora egy kis lotyó vagyok… Lassan kifújtam a levegőt.

- Mennem kell. Carter már vár. – mondtam. Levette rólam a kezét. Pár perc múlva már felöltözve indultunk le a kocsihoz. 10 percet mehettünk mikor egy vonat miatt megálltunk. Josh rágyújtott. Engem is megkínált, de én elutasítottam.

- Mutassak valami klasszat? – kérdezte nagy mosollyal.

- Aha. – bólogattam. Beszívta a füstöt majd azzal türközött.

- Azt a rohadt! Ez nagyon jó. – mosolyogtam.

- Megtanítsalak?

- Én nem tudok ilyet.

- Pont ezért tanítanálak meg. – mondta felháborítóan helyes mosollyal. Sírva fakadtam volna és agyon vertem volna magam legszívesebben. Gyűlöltem azt, amit tennem kell. Hiszen ő a barátom. Nem törhetem össze a szívét. Aj… beleestem a saját hülyeségembe. – Na? Mi mondasz? – szakította félbe a gondolataimat. Mire válaszolhattam volna már robogtunk tovább.

- Talán majd máskor. – mosolyogtam rá.

- Ahogyan gondolod. – mosolygott vissza. 5 perc múlva már ott voltunk a házunk előtt. Kiszálltam.  Megálltunk az ajtónál és rám szegezte tekintetét. Szinte kilyukasztotta a szemeimet.

- Mikor érsz rá legközelebb? – kérdezte szomorúan.

- Én bármelyik nap ráérek. – vontam meg a vállam.

- Akkor el tudsz jönni hozzám holnapután? Holnap még dolgozok.

- Öhm… rendben. – mosolyogtam. – De most nem ér rá?

- Nem… ez nem gyorsan megbeszéljük dolog. – felelte szomorúan. Ekkor szembe jutott. Mi van ha valahonnan megtudta hogy Niallal kavartam a buliban? Tegnap egy arcra puszitól is kiakadt. Elég féltékeny típus…

- Értem. – mosolyogtam rá ártatlanul.

- Szia. - mondta majd búcsúzóul megcsókolt.

- Szia. – köszöntem el és befelé indultam az ajtón. Már majdnem becsuktam mikor utánam kiabálta hogy „Szeretlek” Úgy tettem mintha nem hallottam volna, pedig tisztán hallottam. Gyomorgörcsöm lett, ha tőle hallottam. Felmentem a lakásba. Amikor beléptem a nappaliba megláttam, hogy Carter egy idegen pasival csókolózik.