Hetvennegyedik fejezet

Sziasztok:33

Sajnos most 10 v. egy-két nappal több napig nem lesz új rész ugyanis táborba megyek.

A hosszú kihagyás miatt akartam hozni egy kicsivel hosszabb részt szóval itt van:)

Jó olvasást<3

Leah Hewitt

Little Princess

Egészen délután egyig aludtam. Fogalmam sincsen hogyan vagy miért, de legalább ki tudtam aludni magam. Carter és Frank pont kint készülődtek.

- Hova mentek? – érdeklődtem álmosan.

- Elmegyünk ebédelni aztán meg moziba. Tök jó, adják az új akciófilmet amit Frank már rég megakart nézni.

- Azt hittem ma együtt töltjük egy kicsit az időt. Tudod, vásárlás, a kajáldában sztár hasonmásokat keresni és hamburgert zabálni, romantikus filmet nézni.

- Bocs, talán majd holnap.

- Jó. – biccentettem csalódottan.

- De várj, maximum 5-ig tudok elmenni, mert hatra be kell menni a koliba.

- Csak 5-ig? – néztem rá szomorúan.

- Bocs. – húzta a száját.

- Carter, jössz? – lépet be az ajtón Frank. – Ó, szia, Emily. Ugye nem miattunk ébredtél fel?

- Nem. – feleltem gorombán.

- Amúgy sajnálom a nagyid.

- Honnan tudsz róla? – fürkésztem.

- Carter mondta. – biccentet az előbb említet barátnőm felé.

- Ja. – fordultam Carter felé. Dühösen méregettem, hogy rájöjjön, nem akarom, hogy mindenkinek elmondja.

- Ugye nem gond hogy megtudtam? – nézett körbe Frank. Neki rögtön leesett az előbbi jelzésem Carter felé.

- Hát örültem volna ha Carter nem mondja el mindenkinek.

- Nem mindenkinek mondtam el… csak Franknek.

- Mindegy… - forgattam meg a szemeim.

- Egyet értek. – nézett ránk Frank. Ő nem akart veszekedés, főleg nem úgy hogy ő a vita tárgya ráadásul jelen van közben. – Mehetünk? – nézett rá Carterre.

- Aha. – húzta fel sapiját.

- Emily, - szólt Frank. – Nem jössz el velünk te is? Biztos jó lenne így hármasba.

- Kösz, nem. – vágtam rá durván.

- Jó, ahogy akarod. Akkor, szia. – intett.

- Pá. – válaszoltam. Carter csak intett és kiléptek az ajtón. Bezártam utánuk majd levágódtam a TV elé.  Ne tudtam felfogni a sorozatot, csak néztem.

Carter eléggé felbosszantott. Megbeszéltünk, hogy együtt töltjük, majd a hétvégét erre az egészet Frankkel tölti. Én meg egy fél napot kapok. Jó, ez így tényleg elég hülyén hangzik, de ez az igazság. A suli miatt alig van velem és hiányzik…

Ebédeltem egyet majd délutáni kikapcsolódásra kezdtem el felkészülni. Ha Carter mással mozizik, akkor élvezem a saját társaságom. Azt nézek, amit én akarok, azt eszek és annyit, amennyit én akarok. Nincsenek idióta hozzáfűzések a filmhez, csak a sajátom. Már nyomtam volna rá a PLAY gombra mikor megcsörrent a telefonom. A szobámból jött én meg a nappaliban voltam. Azonnal sietni kezdtem befelé. Bent sehol sem találtam pedig eszeveszettül rohangáltam a csengőhang után. Az egyik nadrágzsebemben megtaláltam a készüléket. Rögtön felvettem, meg sem néztem ki hív.

- Igen? – szóltam bele lihegve.

- Akarom tudni mi csináltál? – kérdezte visszafojtott nevetéssel Niall.

- Csak a telefonomat kerestem. – fújtam ki a levegőt.  – Amúgy miért hívsz?

- Tudom, hogy ez a nap Carteré, és hogy most csajos napot tartotok, de kérlek, gyere nekem segíteni. Jöhet ő is.

- Mit kéne segíteni? – érdeklődtem. Nagy levegőt vett és darálni kezdte:

- Lou és Tom megkért, hogy vigyázzak Luxra. Persze én szívesen vigyázok rá, de egyedül nem bírom! Hívtam már a többi srácot, de vagy nincsenek otthon vagy nincs kedvük jönni. Kérlek, gyertek át!

- Jó, indulok. – sóhajtottam. – Amúgy hova menjek? –kérdeztem miközben már elkezdtem a ruháimat nézegetni mit is vehetnék föl. 

– Öhm… elmegyek érted oké? De akkor már kivisszük a játszótérre rendben?

- Mint az első randinkon. – mosolyodtam el. – Csak ez Lux és nem az öcsi.

- Tényleg. – röhögött fel. – Na, de sietek. 20 perc és ott vagyok.

- Jó, szia. – raktam le. Gyorsan felkaptam magamra egy sötétkék csőnadrágot, kötött pulóvert és egy barna bakancsot. Bézs színű kabátom húztam fel egy szürke sállal és ujjvégek nélküli kesztyűvel. A hó kint szakadt és meg is maradt.

Kimentem az épület elé. A 20 perc már rég letelt, de sehol sem volt senki. Már éppen hívtam volna fel, amikor egy fekete BMW állt meg előttem. Niall felhúzta az ablakot és egy óriási sikoly hallatszott. Igen, Lux volt az.

- Gyere. – intett mikor (végre) elállt a sikítás. Nevetgélve szálltam be majd hátra pillantottam. Lux középen ült, gondosan bekötve és egyfolytában vihorászott. Egy copfba fel volt kötve a haja. Tündéri kis csajszi volt.

- Akkor játszótér? – kérdeztem.

- Aha. – biccentett. Körülbelül 15 percet utazhattunk, amikor lekanyarodtunk az utcánkba. A régi otthonom utcájába. Végig mentünk a házak között, közben a könnyes szememmel nagyokat pislogtam a régi házunk felé. Még mindig ugyanolyan sárga volt a kapuja is maradt a régi, de valahogyan olyan másnak tűnt. Semmi sem változott csupán annyit hogy más tengette ott unalmas hétköznapjait. Az öreg ház látványa szomorú emlékeket hozott belőlem elő, valószínűleg azért, mert az utolsó hónapokat szenvedve és hosszú, keserves sírással töltöttem…

- Most komolyan arra a játszira megyünk? – néztem Niallra.

- Igen. – bólintott mosolyogva.

- A végén az eltitkolt gyerekünknek lesz egy húga is.  – nevettem fel. Niall is elröhögte magát így óriási nagy hangzavar lett.

 A kocsit a parkolóban hagyta majd kézen fogta Luxot ( nem engedte hogy megfogjam a kezét) és elvittük a játszótérig. Leporoltuk a hintáról a havat majd beleültettük és hintáztattuk. Most csak ketten voltunk, jobban mondva hárman. Nem zavart senki sem. Nagyon sokat nevettünk és a végére Lux is közvetlenebb lett velem. Niallhoz mentünk és ott mindegyikünk ivott egy jó nagy bögre, forró kakaót. Nem tudom hogyhogy nem bírt vele, mert nagyon szófogadó volt és aranyos. Nem rosszalkodott csak egyfolytában nevetett.

- Festeni akarok! – selypített Lux.

- Szeretnék! – javította ki Niall.

- Van festéket? – kérdeztem. Ha ő nem,  legalább én próbáljak valamit teljesíteni Lux kéréseiből.

- Nem tudom… talán van. – ment be az egyik ajtón. Abban a szobában még nem is jártam. Igazából Niallnál csak egy-két fontosabb helységben voltam. Eddig eszembe se jutott, hogy mit rejthet, de most nagyon elkezdett érdekelni, így utána mentem. Egy kínzókamrára vagy egy szentélyre számítottam egy Justin Bieber fotóval. Hát, egyik sem jött be. Egy egyszerű irodának berendezett dolog volt asztali számítógéppel, könyvespolcokkal és egy íróasztallal. Turkált egy kis ideig a fiókjában majd egy adag, kibontatlan temperát húzott elő.

- Te követsz engem? – nézett rám összehúzott szemekkel mikor észrevett.

- Nem, csak meg akartam bizonyosodni, hogy véletlenül sem vagy olyan, mint Dexter.

- Agyadra ment az a sorozat. – nevetett fel. Megölet és egy gyors csókot váltottunk. Én kimentem vízért és mire visszaértem lapokat és ecseteket is szerzett. Odaadtuk Luxna a kellékeket majd elkezdett festeni. Igazából csak színes vonalakat húzogatott összevissza, de nagyon élvezte.

- Munkával hogy állsz? – nézett rám Niall.

- Ah, nem kerestem már mióta. Pedig már nagyon kéne. – szomorkodtam.

- Nem félj! Egyszer majd lesz. És reméljük az tetszeni fog.

- Hát igen. – nevettem el magam majd megcsókolt. Mire vége lett a csóknak totál kivörösödtem. Utálom, ha ilyen hatással van rám, ő persze élvezi és direkt cukkol.

- Meleged lett? Nem is tudom, nekem valahogy pont jó ez a hőmérséklet. Vagy lehet hogy lázas leszel. – fürkészett tetettet rémültséggel.

- Szemét. – löktem meg.

- Nana! Nem szabad verekedni! – „szidott le”. Elröhögtük magunkat majd egyszerre fordultunk Lux felé. Mire észbe kaptunk festék pöttyök díszelegtek édes pofiján.

- Óha, mi történt. – csúsztam le a kanapéról Lux mellé.

- Pöttyös vagyok? – kérdezte.

- Igen. – bólogattam.

- Fess rám valamit!  – nézett rám a nagy kék szemeivel. Nem tudtam nemet mondani.

- Jó. – mosolyogtam. Pár másodpercig gondolkoztam majd úgy döntöttem, hogy cica bajuszt és orrot fogok neki festeni. Az ecsetet belemártottam a fekete festékbe és elkezdtem az orrán körkörös mozdulatokkal festeni. Felnevetett és egyfolytában azt mondogatta, hogy „jaj, de csikiz”. Utána az arcára festettem 3-3 vonalat és kész is volt.

Nagyon cukin nézett ki.

- Na, megyünk pancsizni? – kérdezte Niall. Lux nem válaszolt csak bólogatott egy sort. Niall kézen fogta és bementek a fürdőbe, én követtem őket. Elkezdte engedni a vizet és mikor már bokáig ért elzárta. Levetkőztettük Luxot és betettük a jó meleg vízbe. Először rögtön az arcát mostuk le majd jött hátát és így tovább.  Hamar kész lettünk aztán jött a neheze… kivettük megtöröltük majd elszaladt, mi meg utána. A folyosó közepén kaptuk el.

- Meg vagy! – kapta föl Niall majd egy hatalmasat fújt a pocakjába. Lux ettől visítva nevetett. – Na gyere, öltözzünk fel. – indultak el Lux holmijai felé.

- Nem! – kezdett el rúgkapálni.

- De! Fel kell öltözni, nem lehet pucérkodni. – rázta a fejét Niall.

- Nem akarok felöltözni. – tiltakozott aranyos hangon.

- De, de, felfogunk. - erősködött Niall.

- Nem! – kiabált.

- Ne kiabálj! – szólt rá Niall. Szegényke alig bírta megtartani a kezében lévő Luxot, aki összevissza rugdosott és kapálózott. – Akkor csak a bugyidat vegyük fel.

Ezen egy kis ideig gondolkozott majd biccentett. Felvette a hercegnős bugyit és leült a kanapéra.

- Éhes vagyok. – nézett ránk.

- Mit kérsz? – ült le mellé. Egy kis ideig gondolkozott majd derült arccal rávágta:

- Nutellát.

- Nutellát csak akkor lehet enni, ah előtte rendesen ettél.

- Biztos hogy kapok akkor? Kisujj becsületedre mondod? - nézett rám tök komolyan. Elmosolyodtam majd bólintottam.

- Kisujj becsületemre mondom. 

- Akkor igen. – bólintott. Mindhárman bementünk a konyhába majd pirítóst csináltunk magunkat alapanyag híján. Lux egy kenyeret evett, Niall 4-et én pedig maradtam a jól bevált kettőnél. A vicces csak az, hogy egyszerre fejeztük be az evés.

- Na, most már kaphatok Nutellát? – kérdezte Lux.

- Persze. – mentem a konyhapulthoz majd elővettem egy jó nagy üveggel. Kinyitottam, belenyomtam egy kanalat majd Lux elé raktam.

- Köszönöm. – mosolygott aztán rögtön tömni kezdte magát édességgel. Tiszta maszat lett a drága.

- Segítek enni. – mosolygott Luxra, aki viszonozta a gesztus és odaadta Niallnak a kanalat. – Nyisd a szádat! – utasította Niall kedves hangon. Lux természetesen eleget adott kérésének.

Pár percig így ették közösen (Niall nem bírta ki hogy ne egyen ő is néhány kanállal) aztán elraktuk, nehogy csoki mérgezése legyen szerencsétlen gyereknek.

- Na, ideje van felvenni a pizsit is véglegesen. – néztem rá. Nagyon féltem, hogy mit fog szólni hozzá, de szerencsére jól fogadta. Rögtön beleegyezett. Ráadtam a párducmintás kis kezeslábasát és leültünk a tévé elé. Beraktunk neki valamilyen meseadót és azt nézte. 40 csöndes perc után elaludt. Bevittük Niall szobájába és vártuk, hogy megérkezzen Lou és Tom. Fél tizenegyre megérkeztek. Sűrű bocsánatkérés közepette elvitték (elvileg úgy volt, hogy már fél tízre itt lesznek érte). Kikísértük őket a kapuig majd végignéztük, ahogyan elhajtanak. Rögtön bementünk a házba. Levettem magamról a kabátot és a cipőmet is. Felnéztem Niallra. Félelmetes gyorsasággal elindult felém. Én ijedtemben hátra is léptem egyet. Megfogta a kezemet neki döntött a falnak és csókolgatni kezdett. Meglehetősen jól esett.  A szám sarkától le a nyakamig majd vissza. A fülem alatt is apró puszikat hagyott. Forró ajkaitól kirázott a hideg. Észrevette és büszkén elmosolyodott. A keze bebarangolta testemet és a fenekemnél megálltak. Én a nyakába csimpaszkodtam és (a kezemet nem természetesen tartva) a haját birizgáltam. Egy kis idei így csókolgatott majd felkapott. Az állát fogtam és felfelé tartottam. Mondjuk, nem nagyon kellet erőltetni. Jött magától.  Most kivételesen én voltam magasabban, amint nagyon élveztem. Lassan elkezdett bevinni a hálóba. Ott lefektetett az ágyra. Ismét a nyakamat kezdte el csókolgatni, egészen le a hasamig, a nadrágomnál megállt és ismét a nyakam jött.  Magamhoz húztam. Nagyon szorosan öleltük egymást. Fordítottam a helyzetünkön és én kerültem felülre. Hosszasan megcsókoltam, utána nyakára tértem rá. Ott is apró puszikat hagytam.

Az ajkaimba harapott. Nem bírta sokáig a kiszolgáltatott helyzetet, átvette az irányítás így ismét felülre került. Lassan elkezdte felhúzni a pólómat. Amikor a melltartómhoz ért lassan kikapcsolta azt. Lehúzta rólam. Eközben folyamatosan csókolgattuk egymást.  Fordítottam a helyzetünkön. Én kerültem felülre. A pólója alá nyúltam és a hasát végig simogattam. Eltűnt az édes pocija, amit úgy szerettem. Nem baj helyette kaptam félik kidolgozott kockákat. Úgy tűnik sok ideje volt… Nyelveink durva harcot vívtak egymással. Niall a nadrágom szélébe kapaszkodva egyre lejjebb húzta azt. Mikor lent volt rólam a fenekembe markolt. Mikor lett ilyen? Olyan… Joshos lett…

A hajába túrtam. Niall fordított a kockán így én ismét alatta voltam.  A combom belsejét kezdte el simogatni.  A lábamon felcsúsztatta a kezét a derekamra.  Szószerin letépte rólam a fölsőt. Végig nézett rajtam. Úgy éreztem magam mintha először látna meztelenül. Bele is pirultam…

- Hűű! – hagyta el a száját alig halhatóan és az ajkába harapott. Ő is elpirult. Gondolom neki is sok volt ez az 5 hónap.

- Na!  Most vettem! – bánatosodtam a pólóm miatt.

- Majd veszek, neked annyit, amennyit akarsz. – suttogta.

- Mióta vagy te ennyire durva?

- Hogy érted?

- Régebben nem voltál ennyire kemény hogy a fölsőm bánja. – mondtam halkan. Leesett neki mire gondolok.

- Tudod, amióta hiányom van belőled, gyönyörűm! – válaszolt és megcsókolt. Most olyan finoman és lágyan, mint régen. A nyakába karoltam és ismét háborúztak nyelveink. Niall nyert.   Így övé maradt az irányítás. Én szorosan magamhoz öleltem, a sliccét lecipzáraztam és a nadrágját levettem. A többi ruhához dobtam.

- Biztos? – kérdeztem tőle egy kicsit félve.

- Miért? Mi a baj? – ijedt meg. Látszott rajta hogy nagyon megrémült, hogy valamit elrontott vagy nem volt jó nekem.

- Mert… nem tudom, hogy te hogy érzed, de nekem olyan mintha megint… először esnénk át ezen.

- Szóval korai lenne neked ez a második első alkalom? – kérdezte értetlenül.

- Nem tudom… - húztam a számat.

- Szerintem nehezen bírnánk ki, hogy ma ne tegyük meg az második első alkalmat. Én legalábbis nehezen… és szerintem te is elégé szenvednél. – csókolt meg. Végül is? Miért ne? Már egyszer megvolt. Visszacsókoltam jelezve hogy legyen. Tegyük meg. Ő a megszokott finomságával bebarangolta csupasz testemet. Jó érzés volt újra az ő puha tapintását érezni magamon. Amikor a combomhoz ért meglepődve jutott eszébe, hogy a bugyi még rajtam van, de ettől a feleslegesnek vélt ruhadarabtól is megszabadított a kis Romeóm. Én is letéptem róla a bokszer és ismét megtörtént a második első alkalom…

Mellém dőlt és átölelt. Csupasz mellkasára tettem fejemet. Ő megpuszilta a kobakom tetejét. Szíve hevesen dobogott. Majdnem kiszakadt a helyéről.

- Ugye hogy kellet ez nekünk! – kacagott egy kicsit.

- Igen, kellett! – helyeseltem.

- Szeretlek gyönyörűm!

- Én is!

- Örökké?  - kérdezte és rám nézett, felpillantottam rá.

- Örökkön-örökké!  - csókoltam meg.

- Kis ujj becsület?

- Az! – mosolyogtam és a kisujjunkat összekulcsoltuk, mint az oviba.  A szíve még mindig hevesen vert.  A dobbanás ütemére nyugodt, békés álom nyomott el.