Hetvenötödik fejezet

Helló:33

Végre megint lesznek új részek^^

Bocsi hogy eddig elhúzódott, de emiatt egy picikével hosszabbrészt hoztam a szokásosnál:33

A mellékszereplők köre egy emberrel nőtt szóval nézzétek majd meg:33 

Na jó olvasás<3

Leah Hewitt

Reggel Niall mellettem ült és a szemét törölgette. Ő is most kelt.

- Jó reggelt! – motyogtam rekedt hangon.

- Ó, jó reggelt! Felébresztettelek? – fordult felém.

- Nem. – dőltem bele az ölébe. Egy pillanatig egymás szemét csodálatuk majd odahajoltunk egymáshoz és egy édes, jó reggelt-csókot váltottunk.

- Csináljak reggelit?

- Mary?

- Már elment.

- Honnan tudod?

- Onnan hogy fél 11 és ilyenkor már nem szokott itt lenni. – vágta rá olyan hangsúllyal mintha ezt tudnom kéne.

- Ja, akkor inkább nem ebéd kéne?

- Akkor rendelünk kaját.

- Oké. – mosolyogtam és megcsókoltam ismét. – Amúgy, hányadikán is lesz pontosan a díjátadó?

- November 23.

- Egy nappal Tiffany szülinapja előtt. – motyogtam igazából magamnak. Így könnyebb megjegyezni, mert valamihez tudom viszonyítani.

- Jó hogy mondod, 24.-re se tervezz semmit, mert akkor lesz Tiffnek egy meglepetés buli. Zayn szervezi. Mondta, hogy csak elfelejtettem.

- De nem az volt a bulija, amikor mi összejöttünk?

- Igen, mi úgy tudtunk pedig az csak egy álbuli volt, hogy mi kibéküljünk.

- Kis sunyik.

- Azok. Tök ledöbbentem.

- De akkor neked mit mondtak miért nem akkor tartják majd meg?

- Mert akkor Tiffanynak nagyon fontos dolga lesz a sulival kapcsolatban. – forgatta a szemeit.

- Kis hazudósak.

- Azért örülök, hogy úgy lett.

- Én is. – bólintottam majd forró csókkal lezártuk ezt a beszélgetést. Tök mindegy hogyan vagy miért volt az a buli, a lényeg ugyanaz. Összejöttünk ismét.

- Szóval, mit szeretnél enni?

- Kínai? – vetettem fel. Niall erre fintorogni kezdett és eléggé szenvedő hangot adott ki.

- Mexikói?

- Persze, hogy a budi ajtó kilincse kézről kézre járjon… felejtsd el.

- Akkor pizza. – mondta.

- Pizza. – bólintottam. Fél óra múlva megrendeltük a két óriás adagot. Egy gyrosos nekem és egy csípős neki. Délre meg is érkezett. Addig mindketten pizsamában röhögtünk magunkon, ahogyan táncolunk a zenecsatornánk lejátszott zenékre.

- Tessék. – tette le az ölembe a forró dobozos pizzát. Kinyitottam és megcsapott a finom, forró illat. Mélyen a tüdőmbe szívtam aztán leszakítottam az egyik szeletet és habzsolni kezdtem.

- Csere? – kérdezte Niall tele szájjal. Megráztam a fejem és tovább tömtem magamat. – Miért? – ráncolta a szemöldökét.

- Nem bírom a csípőset. Az meg csípős. – mutattam a pizzás dobozra.

- Attól még adhatsz nekem. – mosolyodott el. Nagyot sóhajtva odaadtam neki két szeletet. Puszit küldve megköszönte. Minden felettünk aztán felhívta a főnöke hogy most azonnal menjen munkába. Niall csak kinevette, de végül bement a munkába. Közbe haza dobott. Nagyon ledöbbentem, amikor Carter egyedül volt otthon. Nem volt ott Frank. Kicsit furcsálltam.

- Frank? – néztem Carterre, aki a nappaliban magolt.

- Meccse van.

- És te miért nem vagy a koleszben?

- Hát…öhm… kitettek.

- Mi? Miért? – ülte le mellé totál ledöbbenve.

- Bevittem oda Franket pedig nem lett volna szabad, plusz megsértette még egy szabályt. – nevetet fel kínosan.

- Komolyan?

- Aha, szóval mostantól sokat leszek itthon. – mosolygott. Igen! Lehet, hogy rossz barát vagyok, de ennek nagyon örültem. Akkor délutánonként itt lesz, és végre együtt lehetünk! Ez az!

- Hát ez szomorú. – tettem a sajnálatot. – Azért örülök neki. – bólogattam.

- Én is. Nem bírtam a szobatársakat. – rázta a fejét komolyan. Még beszélgettünk aztán bement a szobájába tovább tanulni.

* 2 nap múlva *

Éppen a tv előtt döglöttem mikor megcsörrent a telefon. Tffany keresett.

- Szia. – vettem fel a telefont.

- Segítened kell! – kezdet köszönés nélkül. – Tudod, most lesz a díjátadó és meghívott Zayn. És nincsen egy göncöm sem, de komolyan. Így nem jelenhetek meg mellette. Ki fognak az újságok cikizni. – hadarta, és ha jól hallottam a sírás határán volt. Szegény..

- És?

- Gyere el velem most azonnal vásárolni!

- Hova menjünk?

- Mindegy. De engedj be, kezdek itt kint fázni.

- Mi van? Hol vagy?

- Az épület előtt ahol laktok. Nem tudom, a kódot szóval engedj be.

- Jó, jó. – pattantam fel a kanapéról. Gyorsan kinyitottam neki az ajtót majd 2 percen belül kopogott. Kinyitottam neki a bejáratot. Nagyon divatosan nézett ki. Minta egy címlapról lépett volna ki. Egy barna bakancsot viselt, norvég mintás leggings-szel. Egy fehér kötött pulóver fölött szürke derék alá erő kardigán volt, az felett pedig egy rövidebb khaki színű kapucnis kabát. Kötött, vastag szürke sál és ezzel megegyező kötött sapkát viselt. A dús fekete haja a vállára omlott és a frufruja szépen el volt egyengetve homlokán. Hangsúlyos barna szemével nagyokat pislogott felém.

- Na, ma még elindulunk? – kérdezte kicsit türelmetlenül.

- Persze, rohanok átöltözni. – fordultam meg a szobám irányába majd besiettem.  Én egy világoskék csőnadrágot vettem fel egy fekete vászonkabáttal, fehér sállal és fekete eszkimó cipővel. Tiffany mellett mindig kisebbségi érzésem lesz. Ő sokkal szebb és sokkal jobb ruhái is vannak. Jó, ez így nagyon hülyén hangzik, de akkor is. Féltékeny vagyok…

Körülbelül 20 boltba jártunk, de Tiffany nem találta meg az igazi ruháját. Nagyon ki akadt. Végül sikerült egy kicsit lenyugtatnom és beültettem egy kávéra a Starbicks-ba. Tiff épp azt ecsetelte mennyire várja a szülinapját, mert Zaynnel lesz egész nap és mondta neki, hogy este majd lesz, valami meglepi és biztos benne, hogy vacsorázni viszi, hogy egy kicsit teljesen egyedül legyenek. Kicsit meg fog lepődni amikor Zayn házában közel 100 ember fogja őt meglepni…

- Úristen! – motyogta miközben kifelé bámult az ablakon.

- Mi az? – kérdeztem.

- Ott! Látod szemben az a kirakatot?

- Igen. – bólintottam és elkezdtem fürkészni.

- Azt a ruhát nézd! – mutogatott. Egy királykék ruhára mutatott. Földig érő, hosszú ujjú ruha volt nagy dekoltázzsal. Egy öv díszelgett a derekánál kiegészítőként. Több kiegészítőt már nem bírt el a ruha. Igazán csodás volt és Tiffanyhoz illett.

- Indulunk megvenni. – állt fel az asztaltól. Már a kabátját cipzárazta be. Gyorsan én is felugrottam és rohantunk át az üzletbe. Tiffanyn csodásan állt, pont mintha ráöntötték volna. Az ára elég vad volt, de Tiffanyt nem tudta ez a kis apróság megállítani. Miután végre megvettük elégedetten ment haza.

*November 23.-a*

A díjátadó napja. Tegnap este néztem meg milyen díjátadóra is megyek. A The Brit Awardsra. Megnéztem a jelölteket. A legjobb brit banda, a legjobb brit album és a legjobb brit dal(LWWY) kategóriában jelölték őket. Néha alig hiszem el, hogy én is ott leszek Niall Horan barátnőjeként. Kicsit furcsa mg, pedig hozzászokhattam volna már…

8-ra kellett odamennünk mert Niall be fogok vonulni. Nagyon meglepődtem mikor megkért. Tiffany is Zaynnel vonul, így mindketten egymás szavába vágva ujjongtunk mikor megkértek minket erre. Fél 8-ra Niall értem jött, elvitt a One Direction székházába majd megvártuk ameddig a többiek is odaérnek. Utána együtt mentünk limuzinnal.

- Emlékszem milyen nagy csalódás volt az első limuzinos utazásom. – nosztalgiázott Zayn. – Arra számítottam, mint a klipekben szokott lenni, hogy 10 fürdőrucis csak körülöttem ül, valami megfizethetetlen pezsgő a kezemben és finom mártogatóst eszek miközben ott kényeztetnek a lányok. Erre mi volt, 4 srác, sör és azzal hülyéskedtünk hogy kinézünk a tetőablakon és trágár szavakat kiabálunk ki… - fejezte be röhögve. A srácok is elnevették magukat és mind hozzátett még valamit hogy mit csináltak. Jobb lett volna, ha nem tudom meg, de mindegy. Jenifer vihogva hallgatta őket. Szerintem neki is felfordult a gyomra tőle, de többet ért neki hogy végre rá figyelnek a srácok, minthogy igazat mondjon… mindegy.

Negyed kilencre értünk oda. Rögtön indulhattunk a vörös szőnyegre. Nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam és ezt Niall is észrevette. Egyszer sem engedte el a kezem, folyton figyelt és néha tett megjegyzéseket a fotósokról, jegyzetelő riporterekről és a visongó rajongókról csak hogy feloldódjak.  Sajnos nem igazán sikerült, de mindegy. A vörös szőnyeg végén a díjátadó házigazdája várta őket. Mikorra megérkeztünk rögtön kérdésekkel bombázták őket. Mikor lesz új album, és ha igen milyen dalok lesznek rajta, mit várnak a showtól és a többi sablonkérdés. Én már azt hittem mehetünk, de akkor a szerelmi életünkről kezdtek el beszélni…

- Látom Emily, közted és Niall közt minden a legnagyobb rendben. – mosolygott a csajszi.

- Igen, nagyon jól megvagyunk.

- Ennek nagyon örülünk. Ti Tiffanyval már régóta ismertétek egymást igaz?

- Igen, nagyon jó barátok voltunk/vagyunk.

- A fiúkkal hogy találkoztatok?

- Koncerten.

- Szerelem előlátásra?

- Nem. – ráztam a fejem vigyorogva.

- Niall részéről?  - faggatott tovább pofátlanul.

- Részemről sem első látásra szerelem volt… - vágta rá gyorsan, mielőtt elkezdtem volna valami hülyeséget motyogni.

- És Tiffany nálatok? – fordult Zaynék felé. Mindketten kimértek és távolságtartóak voltak.

- Egyikünk részéről sem első látásra szerelem volt. – válaszolta Zayn komolyan. A hölgy látta hogy nincsenek beszélgetős kedvükben ezért inkább ment tovább Jenifer-Harry pároshoz.

- Ugyebár Harry te szeptemberben még mással voltál. Nem túl gyors ez?

- Nem hiszem, hogy túl gyors lenne. Mindketten hamar túlléptünk. – válaszolta komoran. A torkom összeszorult és a fülemben csengtek Carter szavai: „Szeretem. Csak… Harryt is.”

- Akkor nem volt nagy szerelem? – kérdezősködött tovább.

- De, nagyon szerettem őt. – nézett le a földre. - És ő is engem csak hát… mindegy. – nézett föl egy hatalmas műmosollyal.

- De most már enyém Harry szíve. – nyávogta és intenzíven rám nézett. Ez jelzés akart lenni? Áhh, dehogy…

- És Liam neked most van valakid?

Megkaparta torkát és idegesen gondolkozni kezdet. A másodperc tört része alatt egy döntést hozott, amit azonnal ki is mondott.

- Igen.

Erre a válaszra senki nem számított. A hölgy is ledöbbent, én örült vigyorgásba kezdtem, a fiúk is halványan mosolyogtak, Tiff alig hitte el és Jenifer is nagyon kiakadt.

- Csak nem a szőke hajú szépség, akivel néhány napja láttunk az utcán.

- De, ő az. – bólogatott.

- Hát ez remek. – bólintott vidáman. – És Louis, a te barátnőd hol maradt?

- Nem tudott eljönni.

- Hát ez szomorú, de jó szórakozást és sok szerencsét. Szurkolok nektek. – intett és máris ment a következő énekeshez. Mentünk tovább majd bementünk egy épületbe, ami onnan egy másikba nyílt. Beléptünk az ajtón és megpillanthattam a backstage-t. Csomó híresség ült kerekasztal körülötti kanapékon. Értelem szerűen minden sztárnak és kísérőinek külön helye volt. Már javában ment a piálás és a beszélgetés. Mi az óriási terem közepén kaptunk helyet. Azonnal lepakoltunk aztán jöttek is oda hozzánk. Conor Maynard, Selena Gomez, Taylor Swift, Ed Sheeran és még egy csomó olyan ember, akinek imádom a zenéjét.

- Helló! – jött oda Justin.

- Sziasztok! – köszöntek a srácok Justinnak és a mellette lévő csajnak.

- Ő itt Sandra. – mutatta be nekünk Justin a kísérőjét.

- Sziasztok. – köszönt nagyon vidáman. A srácok ezután csevegni kezdtek és mi 4-en is. Sandra nagyon jó fej, nagyon nem érdekli mások véleménye és egy kicsit dilis, de jó értelemben véve. Élvezi a huszonévesek felhőtlen életét, főleg úgy hogy Justinnal jár. Még nem publikus. Azt hinné, az ember egy lányt zavarna, ha a pasija nem vállalja fel, de Sandrát egyáltalán nem zavarja. Úgy gondolja neki pont elég az, hogy ő tudja.

9-kor kimentünk a hatalmas nagy stadion szerűségbe és a névre szóló asztalokhoz leültünk. A Muse nevű zenekar megnyitotta az átadót aztán kezdődött az őrület. Az énekesek váltották egymást a színpadon, egyre több díjat osztottak ki. A legjobb brit női előadónak járó díjat Adele vitte el, a legjobb brit dal az Ed Sheeran „The a team” száma volt, a legjobb brit albumért ismét Adele zsákmányolta be a kis szobrocskát, a legjobb brit bandának szóló díjat természetesen a One Direction nyerte. Hihetetlen érzés volt élőben látni, hogy mennyire örülnék neki és utána meg is fogni a szobrocskát. Nagyon sok sztárral beszélgettem és rá kellett jöjjek mind nagyon aranyosak és nincsenek elszállva maguktól. Mind úgy viselkedtek velem mintha mindketten totál normálisak lennénk és csak egy buliban találkoztunk. Furcsa volt…

Az After Party-n is ott kellett lennünk. Igazából semmitől sem különbözött a backstake-ban lévő hangulattól. Mindenki ugyanúgy ivott és beszélgetett mindenkivel. Én kifejezetten élveztem az egészet Tiffanyval ellentétben. Ő egész végig ideges volt a sok fotós és újságíró miatt. Félt, hogy kicikizik, vagy esetleg valaki beszól neki valamit. Kicsit túlstresszezte ezt…

Jenifer viszont nálam is jobban élvezte ezt az egészet. Minden újságírónak olyan őszintén válaszolt mintha a legnagyobb bizalmasával beszélgetne és mindig Harryn lógót, hogy minden egyes képen szerepeljen.

Harrynek végre lett két perc nyugalma, mert Jenifer kiment a mosdóba. Rögtön odajött hozzám.

- Már jobban vagy? – fürkészett. Nem értettem mire érti ezt.

- Hogy érted? Miért ne lennék jól?

- Csak Niall mesélte, hogy a nagymamáddal baj volt és hogy eléggé kiborultál. Tudom, hogy ezt most nagyon közhelynek fog tűnni, de rám számíthatsz. Ha szomorú vagy nyugodtan hívj, megyek.

Muszáj volt elmosolyodnom. Annyira kedves tőle hogy aggódik.

- Köszi, aranyos vagy. – néztem rá. Nyitotta a száját, hogy kérdeni fog valamit, de inkább hagyta és szavak helyett átölelt. Nyakába fúrta a fejem és beszívtam férfias illatát. A kezét a hajamra tette és egy picit megsimogatta. – Te is számíthatsz rám. –suttogtam a fülébe.

- Tudom. – motyogta megviselt, rekedtes hangon. Amikor elengedtünk egymás mélyen egymás szemébe néztünk és még megköszöntük szavak nélkül egymásnak, hogy számíthatunk egymásra. Aztán a szép baráti pillanatot Jenifer idióta vihogása szakította meg. Harrybe karolt és szúrós tekintettel méregetett.

- Harry, akkor holnap hányra menjek át hozzád?  - érdeklődött jó hangosan, csak hogy tisztán halljam, hogy ő bizony Harrynél lesz.

- Ma este úgyis nálam alszol nem?

- Jaj, tényleg! – tetette a hülyén. – Ki ment a fejemből. – fürkészett. Szerintem a reakciómat akarta leszűrni, de csak szánalmasnak bizonyult. Niall jött mellé, átkarolt és a fejemre adott egy puszit.

- Itt az innid. – nyújtott felém egy koktélt.

- Köszi. – vettem át. Jenifer felvont szemöldökkel figyelte az eseményeket és rá kellet, jöjjön, hogy eszem ágában sincsen Harryvel kavarni miközben ott van nekem Niall…

Este 4-kor indulunk haza a buliból. Rögtön aludni mentünk, mert mindketten hullafáradtak voltunk.