Harmincnyolcadik fejezet&Happy New Year!

 One Direction-ban gazdag új évet kívánok:D

aztán óvatosan a piával;D

Szóval összejött végre a 3 komi:D

Itt is az új rész:)

Egész nyáron…<3

Másnap reggel valami idiótára keltem, aki a bejárati ajtón kopogott. Kipattantak a szemeim. Szinte biztosra vettem, hogy Carter vagy Harry lehet az… csak ők ilyen idióták hogy reggel 8-kor felkeltsenek minket… Niall nem volt mellettem. Lehet, hogy kizárta magát? Nagy nehezen kiszálltam az ágyból és felkaptam a földről Niall pólóját és a fehérneműmet, felvettem majd rohantam kinyitni az ajtót. Oda értem és kitártam magam előtt. Egy pincér állt ott. Meglepődött végig nézett rajtam és elpirult. Elégé fiatalkának tűnt.

- Ide kértek reggelit? – kérdezte. Elmosolyodtam rajta.

- Niall! Te rendeltél kaját?  - kiabáltam be.

- Igen! – hallottam a hangját, de fogalmam sem volt róla hogy honnan is kiállt.

- Igen mi rendeltünk! – mosolyogtam. – Köszönjük. – mondtam majd behúztam a zsúrkocsit, amin a kaja helyezkedett el. - Viszlát! – mondta és én becsuktam az ajtót. Nagyon különösen nézett rám. Mintha másik bolygóról jöttem volna… Betoltam a nappaliba és szépen megterítettem. Az utolsó simításokat végeztem a terítésen mikor Niall hátulról átölelt és megcsókol a fülem alatt.

- Jó reggelt gyönyörűm! – suttogta a fülembe. Megfordultam és megcsókoltam ő közben átkarolt a derekamnál.

- Neked is!

- Hogy aludtál?

- Csodásan! Te? – kérdeztem. A homlokunkat összeérintettünk és egymásnak voltunk támaszkodva. Még mindig fogta a derekam.

- Én is. Végre mellettem feküdtél. És nem csak egy nagy üresség tátongott mellettem.  Be kell majd pótolnunk az évfordulónkat.

- Tényleg! Nekünk van olyanunk is…

- Bizony hogy van! Hova szeretnél menni?

- Mondjuk, veled akarom tölteni itthon egy finom forró fürdővel és egy gyertyafényes vacsival! – mondtam el az én terveimet.

- És milyen ajándékot kérsz?

- Nekem az is bőven elég, ha itt vagy!

- És mit szólnál egy közös tetováláshoz?

- Mi? – távolodtam el tőle.

- Egy tetkó! Úgy is most fogja majd Carter megkapni az ajándékát Harry-től.

- Milyen ajándék?

- Hát a szülinapi!

- Még nem kapta meg?

- Nem… egy kicsit elkésett vele…

- Nem kicsit. De akkor tetoválást kap szülinapjára?

- Igen.

- Szóval akkor vele mennénk?

- Aha! Meg Zayn is jön.

- De milyen tetkó lenne? – kérdeztem tőle. Furcsálltam ezt az ötletet.

- Hát… olyan, ami rád emlékeztet, arra az időre mikor veled voltam. Ami hozzád köt… Ami örökké emlékeztetni fog rád!

- Nem tudok ilyen tetkót elképzelni…

- A fiúknak mondtam és ők adtak néhány tanácsot… - mondta zavartan. Nagyon félt mit szólok hozzá.

- És mit mondtak? – kérdeztem és bele hörpintettem a narancslébe.

- Zayn azt javasolta, hogy olyat, ami mind kettőnkön rajta legyen… de ezt alapból én is így akartam. De amúgy azt mondta, hogy egy kulcs és egy lakat…

- Tök jó ötlet! Nekem soha sem jutott volna eszembe! – mosolyogtam. Éreztetni akartam vele, hogy szívesen csinálok vele tetoválást.

- Hú… remek… akkor mikor haza mentünk megyünk is.

- Mi? – fagyott le az arcomról a mosoly.

- Hát… ha haza utaztunk, akkor csináljuk meg rögvest.

- Szerintem meg ráért télen! Nyáron úgyis egy csomó mindentől kell félteni…

- Igazad van! Meg addig át is gondoljuk rendesen.

- Igen! – helyeseltem. – Mikor utaztok haza?

- Amikor ti utaztok.

- Ja! Ma már mentek is? – szomorkodtam.

- Mi? Maradunk itt. Veletek megyünk!

- Tessék? – akadt meg a torkomon a reggeli.

- Igen! Veletek leszünk egész nyáron. Megmondtuk a menedzsernek, hogy kell egy kis pihi… és azt veletek fogjuk tölteni. Meg persze családnál is leszünk egy kis ideig…

- Úristen, de jó! – kacagtam.

- Ja, én is nagyon örültem neki!

- Akkor ma utaztunk velük busszal?

- Hova?

- Hát Mohácsra! Oda megyünk először… Vivihez és ő fog velünk lenni egész itt létünk alatt meg a haverjai.

- Értem… - felelte és egy nagyot harapott a reggelibe. Hamar elkészültünk és indultunk is Mohács felé. Végül a fiúk járgányával mentünk, amit béreltek… Azzal 2 óra alatt értünk le. Közben a többieket tanítgattam magyarul. Carter-nek és Liam-nak ment a legjobban. A GPS elvezetett minket a célhoz. Kétemeletes családi ház volt. Sárga színben pompázott, az ablakok régiek voltak. A rajtuk lévő fehér festék már töredezett le. A kerítés magas volt, zöld színű. A kert vége füves terület volt, de a kert többi részt beton fedte.  A járda melletti virágokba néha belekapott a friss nyári szelő és a finom illatot vitte mindenfelé. A szomszédban a kutyák ugattak és nem úgy tűnt, hogy abba akarják hagyni. A kapu zárva volt így csengetnünk kellett. Vivit pillantottam meg, ahogyan felénk rohan mezítláb. Egy rövidnadrágot viselt és egy fehér atlétát. Amikor ideért szinte a nyakamba ugrott.

- Emily! – köszöntött egy nagy öleléssel és sok puszival. – Hello hogy vagy? – kérdezte angolul.

- Köszi, jól! – mosolyogtam.

- Szia, Carter! – köszönt neki is.

- Hello! Köszönöm, hogy engem is meghívtatok! – motyogott magyarul.

- De aranyos vagy! Magyarul szólalsz meg! – nézett rá mosolyogva. – Meddig tanítottad erre? – fordult felém.

- Hamar megtanulta!  - kacagtam. Carter is elnevette magát. Vivien megpillantotta, ahogyan a fiúk is hozzák a cuccaikat. Nem hitt a szemének. Tátott szájjal nézett hol rám, hol a fiúkra. Niall mellém jött, átkarolta a derekamat majd arcon puszilt.

- Ti nem szakítottatok? – kérdezte meglepetten.

- Hát… tegnap kibékültünk…

- Az már ma volt szívem. – suttogott a fülembe.

- Csitt! – ütöttem mellkason és elnevettük magunkat.

- De jó! De örülök! Annyira szomorú voltam mikor megtudtam a hírt hogy szakítottatok!  Először nem hittem el, de amikor mutattak képeket, ahogy Niall sírva hagyja el a házatokat…

- Váltsunk témát! – feleltem. Vivi érdeklődve nézett rám. Eszembe jutott, hogy nem érti, mit mondok angolul, úgyhogy elmondtam neki magyarul is. Carter és én is kipakoltunk.  Mi kaptuk meg Vivi szobáját, mert az dupla ágyas volt. Mi Carter-rel ott aludtunk Vivi pedig átköltözött az öcséhez Benjaminhoz.

Vivi szobája:

Vivi:

Benjamin:

 Amikor kirámoltunk rögtön berohant és már jött is hogy mikor mit fogunk csinálni.

- Szóval… ezen a héten itthon leszünk aztán egy hetet a Balatonon leszünk! Utána megyünk a vidékre. Először a Budapest melletti rokonainkat megyünk meglátogatni utána meg majd együnk a Szolnok mellettiekhez.  A többi pedig majd magától jön! – mosolygott. Mi bólogattunk és örültünk hogy nincsen nagyon szigorúan megszabva mikor mit csinálunk.

- Jó kis terv! – dőlt hátra Niall az ágyon. Vivi kiment én pedig Niall mellé feküdtem.  Megcsókolt és én visszacsókoltam.  

- Gyönyörű vagy! – szólalt meg egy kis csend után.

- Te pedig rohad kedves, helyes, aranyos, imádni való, oda figyelő, jó szívű…

- Csak ennyi? – mosolyodott el.

- Miért még mit akarsz hallani?

- Például sexy, jó az ágy…

- Én is itt vagyok! – szólalt meg Carter. – Tudom hogy több hónapja nem találkoztatok rendesen de azért bakker, vegyétek észre hogyha egy ember már kb. 5 perce titeket figyel… a hátatokba fúrtam már a szemem!

- Jól van na! Ezt úgy mondod mintha ti Harry-vel olyan kis csöndesek lennétek! Amikor együtt vagytok csak azt lehet hallani hogy a nyálatok cuppog!

- De én akkor is észre veszem hogyha valaki annyira néz hogy mindjárt kiesik a szeme! – mondta és leült az ágyra. Bejött Lou és Zayn is a szobába.

- Na nem megyünk körül nézni a városba? – kérdezte Zayn.

- De mehetünk! – mosolyogtáam rájuk és felpattantam az ágyról. Megkerestem Vivit és megkértem hogy menjünk ki.

- Okés! De néhány haverom is jöhet? – kérdezte reménykedve.

- Persze! Minél többen annál jobb!

- Remek! – válaszolt magyarul és rohant a telefonhoz. Én visszamentem a szobába ahol Niall és Lou pont bírkoztak Zayn meg szurkolt az egyikőjüknek.

- Na fiúk elég lesz! – mondtam nevetve. Még párszor szóltam és abba hagyták. – Szóval! Vivi néhány barátja is jön. Nem gond igaz?

- Dehogy! – mondta Carter.

- Akkor mindjárt megyünk! – szólt be Vivi az ajtón. Összekészültünk és mentünk is. Útközben összeszedtük Áront.

Áron:

Velük jártuk be mohácsot. Nagyon finom fagylaltot ettünk a sétáló utca végén lévő fagyizóban. Közel volt hozzá a Duna ezért elmenetük a partjára és néztük ahogyan a hajók ringatóznak a vízen. Nagyon szép látvány volt.

- Akarok még fagyit enni! – nyafogott Niall.

- Vissza menjek veled? – kérdeztem. Kiskutyaszemekkel bólogatott. Szóltunk a többieknek és elmentünk még fagyiért. Niall a hátán cipelt így ő mondta meg merre is menjünk. Nem fordult le ahol kellet volna.

- Niall! Nem erre kell menni!

- Tudom. De nincsen kedvem fagyizni! Inkább sétáljunk!

- De… el fogunk veszni!

- Dehogy fogunk! Majd ugyanezen az úton jövünk vissza!

- És ha utána nem lesznek ott? – nyugtalankodtam tovább.

- Akkor haza megyünk!

- És ha nem találunk haza?

- Ne aggodalmaskodj már! – rakott le a hátáról. Megfogta a kezemet és elindultunk. Egy töltési sétáltunk végig egészen egy sorompóig. Utána földút volt építkeztek rajta ezért  visszafordultunk. Útközben nagyon sok biciklis hajtott el mellettünk. Szinte mindenki biciklizett. Háromnegyed órát voltunk távol de senkinek sem tűnt fel. Vagyis nem mutatták bármi jelét hogy aggódtak volna értünk.

- Holnap megyünk uszizni! – örvendezett Carter.

- Remek! Hova? – kérdeztem.

- Csak ide a helyi uszodába… nem nagy cucc az egész de azért mégis jobb mint otthon a melegben nézni a TV-t. – mosolygott Vivi.

- Jó lesz kicsit lehűteni magamat! – dőlt hátra a padon Liam. Körbe nézett. Valakit vagy valamit keresett. Gondolom körülnézett lány ügyben… de sajnálattal látta be hogy a kis szőke hajú lányka az egyetlen opció… na meg Barbi. De kétlem hogy Liam-nak pont azok a tipikus nagy arcú, vagány csajok jönnének be akik minden második embert lehurrognak. Bár ki tudja. Még elég sokáig sétáltunk aztán már este lett ezért elmentünk enni.  A sétáló utcában volt egy finom kínai éterem. Beültünk enni és ahhoz képest hogy én romlott kutyát vártam, finom csirkét kaptam… A fiúk egy szállodában szálltak meg. Sajnáltam hogy nem velünk alszanak. Lujiza néni nagyon finom vacsorát készített otthon. Nem akartuk megbántani hogy már ettünk a kínaiban ezért még egyszer vacsoráztunk. Dugig ettem magam. A hasam annyira kidülledt hogy úgy néztem ki mint egy terhes. Lezuhanyoztunk és utána beültünk a TV elé. Carter nem értet belőle szinte semennyit de még én is nehezen értettem meg hogy pontosan mit dumálnak. Gyorsabban beszéltek… szóval  mi vendégek hamar bealudtunk Vivivel ellentétben akire felkeltem még hajnali 3-kor hogy lekapcsolja a TV-t és ég elment budira. Utána az egész ház lecsendesedett csak a szomszéd idegesítő kutyái ugattak.