Harminchatodik fejezet

Hello:D

Túléltük a világvégét és a sulit is 2012-re :D

nemsokára karácsony... már nagyon várom*.*

végre volt időm írni ezért itt is van a rész:D

nekünk sajnos nincsen VIVA TV-énk így hát nem tudom nézni a 

Up All Night' Live Tour-t:'(

de ha ti nézitek jó szórakozást hozzá^^

by: Leah Hewitt

Miért?

A telefonom nem került elő.. így sikeresen elhagytam… nem tudtam vele beszélni, mert az új számát nem tudtam kívülről és ő sem tudott engem hívni mert nem tudta az új számomat… írtam neki Facebook-on, Twitter-en de egyiket sem nézte meg elég sok ideig…. így hát várhattam egy… Jack-kel mióta elhatároztam hogy nem beszélek vele sikerült is betartanom. Nem beszéltünk, nem mentünk együtt haza és suliba se együtt mentünk. Mikor gyakoroltunk a bálra akkor is csak nagyon minimálisan szóltunk egymáshoz.  Az elején nagyon nehéz volt, de szerencsére hamar elmúlt a hiánya. Viszont Niall hiánya nem múlt el ilyen könnyen. Minden egyes nap egyre szomorúbb lettem és nagyon sok rémálmom is volt róla és rólam… és mivel anyáék nyaraltak elégé féltem hajnali 2-kor mikor felriadtam egy ilyen álomból.  De az is nagyon rossz volt mikor ki kelet mennem a WC-re és sötétben kikószáltam a toalettig elvégeztem a dolgomat és utána rohanhattam vissza az ágyba nehogy valami elkapjon…. elégé vicces egy ilyen korombeli lánytól de hát ha egyszer ilyen vagyok…. A magyarországi út miatt egyre jobban be voltam zsongva és már én is nagyon vártam Carter-rel együtt az utat. A repülőjegyet is megvettük és a szállásunkat is lefoglaltuk az első estéhez, mert hajnalban fogunk megérkezni és nem akartunk akkor már zavarni. Épp május elseje volt és tanultam az ágyamon ülve mikor megcsörren a telefonom. Egy ismeretlen szám volt az. Felvettem és nem szóltam semmit.

- Szia, szívem! – köszönt bele a telefonba az illető. Az akcentusból azonnal rájöttem, hogy Niall az.

- Szia! Hogy vagy? – kérdeztem és hátradőltem az ágyon.

- Hiányzol! – felelte búsan.

- Te is nekem! De legalább pár nap és itthon vagytok! – cukin vigyorogtam és felemeltem a lábamat. A kifestett lábujjkörmeimet bámultam.

- Nem monda még senki hogy csak nyár elején tudunk haza menni, mert elhúzódott a munka.

- De mégis hogy lehet hogy elhúzódik? Ezt nem értem. – gesztikuláltam a mérgességtől.

-  Nyugi én is nagyon ideges lettem mikor kiderült.

- De akkor… hogyan fogjuk megünnepelni az évfordulónkat? – aggodalmaskodtam.

- Fogalmam sincsen… én is e buktam ki a legjobban, hogy nem lehetek veled! De akkor, majd amikor hazaértünk első dolgom lesz hozzád elmenni és elvinni téged egy étterembe.

- De nem tudsz majd elvinni! Mert én meg nyár első hónapjában elmegyek a magyar rokonaimhoz!

- Mi? Ne már! A francba! Akkor még egy csomó idő mire találkozunk!

- Tudom… aj, Istenem… Annyira rossz! – könnyeztem be.

- Akkor haza utazom.

- Nem! Niall neked dolgozni kell! Ezért kapod a pénzt! Bármennyire is nehéz muszáj ott maradnod. Nem számít mennyire nehéz nekem vagy neked!

- De akkor is! Az azért már gáz hogy nem tudjuk megünnepelni az évfordulónkat! – dünnyögte.

- Majd beszélünk skype-on!

- De én nem akarok csak egy kamerába bámulni és szenvedni, hogy nem csókolhatlak meg! Az oké hogy hallom a gyönyörű meg látom a tökéletes arcodat, de nekem ez nem elég! Meg akarlak csókolni ami kamerán keresztül nem megy!

- Tudom… de el kell fogadnom ezt a tényt! Amikor összejöttünk tudtam, hogy ez el fog majd jönni, hogy valamit nem fogunk tudni együtt ünnepelni…

- Annyira irritál ilyenkor, hogy ennyit kell dolgoznom!

- Ne irritáljon! Tudd, hogy én ott vagyok veled lélekben!

- Most sokkal jobb hogy tudom ezt! – mondta gúnyosan.

- És amúgy a srácok hogy vannak? – érdeklődtem, de senki nem szólt vissza a telefonba. – Hahó! – szóltam, bele ismét a készülékébe, de ismét nem jött válasz.

- Emily mennem kell bocsi! Tényleg ne haragudj, de most fogunk jönni a show-ba… na, szia, szívem! Szeretlek, és nagyon hiányzol!

- Szia! – köszöntem el, de s nem hallotta ugyanis mikor beleszóltam már le volt rakva. Folyattam tovább a tanulást.  Teltek múltak a napok és azt vettük észre hogy felléptünk a szalagavatón, leérettségiztünk és hogy sikeres volt a közép suliban eltöltött napok.  Belecsöppentünk egy új világba ami teljesen más mint amiben eddig éltünk. Dolgoznunk kellet amihez nem volt túl nagy kedvem.  Carter és én egy színművészeti egyetemre jelentkeztünk, mindketten a „Színművész” szakra.  Bella és Tiffany  egy művészeti egyetemre adták be a jelentkezési lapot, mégpedig Bella  „Tervezőgrafika”, Tiff pedig „ Fotográfia” szakra. Alexa Egészségtudományi karra jelentkezett azon belül pedig diabetikusnak…

Csak júliusban fog kiderülni fel e vettek minket. Már nagyon izgultam mi lesz…

Anyuék nagyon jól szórakoztak Amerikában. Nagyon irigyeltem őket, de legalább meg van a diplomám…

Már csak két nap volt addig, hogy végre elutazzunk Magyarországra.

Reggel üdén és frissen keltem. Boldogsággal töltött el annak a tudata, hogy nemsokára Carter-rel 1 hónapig Magyarországon leszek. Láthatom végre az ottani rokonokat. Kimentem a konyhába és egy levél állt az asztalon. Greg írta, hogy elment bevásárolni.  Remek… megint egyedül vagyok itthon. Készítettem magamnak egy finom szendvicset és leültem a TV elé.

 Épp a sztár lesen ment. Nem szerettem azt a műsort. Mindig a sztárokat fikázzák vagy pletykákat mondanak, aminek nincs semmi alapja. Nagyon ritkán van, hogy igazat is mondanak.  Először Katy Parry új frizuráját bombázták csúnyábbnál csúnyább kifejezésekkel utána Kesha új orr pirszingjét kritizálták.

- Most pedig jön a vezető hírünk. – kezdet bele meséjébe. Gyorsan haraptam egy nagyot a szendvicsembe – Kapaszkodjanak meg. Niall Horan az eddig hűségesnek mondott ír szépfiú megcsalta barátnőjét. – a falat megakadt a torkomon és nem akartam elhinni. – Több szemtanú is látta, hogy Demi Lovato kezét fogja egy kávézóban. Majd egy parkban sétáltak kézen fogva. Néhány ember az is állítja, hogy látták őket, ahogy egy érzéki csókot adnak egymásnak távozás előtt. – mondta a műsorvezető. – Ez azt is megmagyarázza, amit néhány nappal ezelőtt mondott a fiúbanda másik sztárja Harry Sytles: „ Niall és Demi túl jó barátok”, nyilatkozta.Mikor abbahagytam a köhécselés olyan ideges lettem, hogy a maradék szendvicsemet a TV-hez vágtam. A képek, amiket a paparazzók csináltak rólunk mentek a TV-ben. Utána csak zokogtam és zokogtam. Néhány másodperc múlva valaki csöngetett. Felálltam majd megpróbáltam nem könnyezve kinyitni az ajtót. Carter állt előttem. Hirtelen megdöbbent.

- Mi történt? – ölelt át.

- Gyere be! – sírtam.

Leültünk majd a TV-re nézett. Már csak a reklámok mentek de tudta hogy az tett valamit.

- Mi történt? – kérdezte ismét.

- Elvileg… Niall… megcsalt! – csuklott meg a hangom és még jobban sírni kezdtem.

 – Nyugi! Biztos, hogy csak egy buta kis pletyka.

- Képek is voltak! És… nagyon hihető volt minden!

- Nem! Niall nem tudna megcsalni!

- Pedig… igen. – nyögtem ki. Neki is könnybe lábadt a szeme. – Ne sírj! Nem téged csalt meg.

- Tudom csak… csalódtam benne. – mondta majd kicsusszant a szeméből a könnycsepp.  - El sem hiszem, hogy ilyen egy bunkó… De ő nem csalhatott meg, hiszen nem olyan. Vagy, de?

- Ezzel csak magadat nyugtatott! Tudtam, hogy egyszer Demi-vel fogom látni. – zokogtam.

- Ne legyél ennyire pesszimista! Niall téged szeret! És ezt mindenki tudja!

- De ő híres én meg… egy kis londoni rajongó vagyok, akivel járt egy évig. Aztán megunt.

- Ilyet ne is mondj! Nem unhatott meg! Szeret!

- Ez meg honnan veszed?

- Hiszen mindent elmondott neked. Emlékszel, amikor azt nyilatkozták a fiúk hogy ha Niall valakinek megnyílik akkor tudjuk majd hogy az a lány hozzá való? Biztos, hogy te vagy az a lány. – mondta alig halhatóan. Egy kis ideig csend volt a szobában. Csak a TV-ben lehetett hallani az ú dalokat.

- Menj és pakolj össze! – motyogtam könnyes szemekkel. – Hiszen alig egy nap múlva már úton leszünk Magyarország felé. – próbáltam elmosolyodni, de valahogy nem sikerült. – Én is pakolok és el fogom így ezt az egészet felejteni.

- Majd jól bepasizol mi?

- Persze! A magyar pasik helyesek ám! És lehet, hogy összejövök megint Áronnal. – mosolyogtam.

- Ó, a kis első szerelmed!

- Ja…

- Na, megyek, pakolok, szia! – köszönt el majd kisétált a nappaliból. Nem kísértem ki rögtön elmentem a szobámba és elkezdtem pakolni.

- A szobájában van. - halottam az ajtóból. Carter mondta valakinek. Valószínűleg Greg-nek.

- Szia Greg! Mit vettél? – kérdeztem a szobámból. Amikor az ajtómra pillantottam Niall állt előttem. Amint megláttam görcsbe rándult a gyomrom és könnyezni kezdtem. – Mi csinálsz itt? –csuklott meg a hangom.

- Látom, tudod a pletykát.

- Jól látod. – mondtam gúnyosan. Az arcomon könnycseppek gördültek le. Lehuppantam az ágyamra a bőröndöm mellé. A könyökömet a térdemre tettem és a kezemen támasztottam lehajtott fejemet. A szemem csukva volt és úgy sírtam halkan. Egy pillanat múlva éreztem Niall puha kezeit a térdemen.

- Beszéljük meg! – suttogta. Nem szóltam semmit csak kinyitottam a szemem és felnéztem. Niall szeme könnyes volt. – Én csak téged szeretlek! Demi-t sosem tudnám úgy szeretni, mint téged.

- Akkor ezért adsz neki búcsúcsókot? – förmedtem rá. – Vagy ezért fogod a kezét, mert kaja volt benne? Kicsit gyerekesnek hangzik, de nekem akkor is rosszul esett. – szipogtam.

- Nem történt semmi! Vagyis… úgy volt, hogy mostanában nem igazán beszéltünk.  És Demi-vel készült egy dal, amihez klipet is forgatunk. Ez alatt az idő alatt nagyon összebarátkoztunk és elmentünk kávézni. Tudod, kezd visszaesni a régi állapotába, amiből nagyon nehezen tudott kikászálódni. És a kávézóban azért fogtam meg a kezét, hogy érezze, hogy rám számíthat. Aztán a parkban össze-visszaugráltunk kézen fogva, mint a hülyék. Olyan volt, mint mikor a mezőn ugrálnak a…

- Szerelmesek! – vágtam bele a mondandójába.

 - Szóval ott is lekaptak egy óvatlan pillanatban. És a csók… a végén beszélgetünk és egyszer csak megcsókolt. Dühös lettem rá hogy ilyet tett, úgyhogy elmentem. Érted?

- Érteni értem csak… nem tudom nagyon elhinni.  Sajnálom de…

- Emily! Teljes szívemből szeretlek! Soha nem szerettem ennyire barátnőmet!

- Én is teljes szívemből szeretlek! Nem erről van szó csak… mindig is féltékeny voltam Demire. Nagyon szép lány és tudni azt, hogy tetszetek egymásnak… nagyon nehéz volt elhinnem, hogy én jobban tetszek neked, mint Demi. Borzasztóan féltem, hogy majd valamikor félrelépsz, mert te tudtad elfelejtetni velem hogy a volt pasim valaha is létezett. Amikor veled voltam mindig minden jó volt. Sosem voltam szomorú. De… mindig is ott volt egy kis aggodalom, hogy holnap mással látlak. És ma beigazolódott. – potyogtam a könnyeim. Ő is könnyezett. Próbált erős maradni, de nem ment neki. Csak néztük egymást. A kezei még mindig a térdemen pihentek. Ami nagyon jól esett.

 - Emily! Kérlek! Ne haragudj rám. Szertelek!– ismét egymás szemeit fürkésztük.

- Pakolnom kell az útra! – mondtam neki pár másodperc múlva. Felálltam és a szekrényemben elkezdtem válogatni.  

- Akkor majd hívlak! – mondta halkan.

- Ne! Ne hívj! – szipogtam. Borzasztó nehéz volt kimondani ezt a 3 szót… Megvártam ameddig kimegy a szobám ajtaján. Én utána mentem és becsuktam az ajtómat. Neki támaszkodtam a nyílászárónak és végig csúsztam rajta...

Bocsi hogy ilyen hamar letudtam a májust de egyszerűen nem tudtam ahhoz mit írni... tényleg nagyon sajnálom remélem nem gond...:/