Harminchetedik fejezet

Sziasztok^^

Ma is volt időm írni szóval itt az új rész:D

és nincsen vége csak hogy megnyugtassalak:D azt leírtam volna ha befejezem:D 

de még korán sincs vége xD

és holnap karácsony*.* már várom:D

by: Leah Hewitt

Csak TÉGED!

 AZ indulás reggelén is csak Niall-ra tudtam gondolni. Búsan kikászálódtam a pihe-puha ágyamból és a szekrényemhez rohantam. Ki választottam a fekete pólómat és egy farmer kék rövid nacit. Csak egy nagyon minimális sminket raktam magamra és az is vízálló volt, mert tudtam, hogy ma még sokat fogok sírni. Belenéztem a tükörbe.  A kék szemeim könnybe lábadtak akaratlanul is. Egyfolytában csak az járt a fejemben mikor Niall itt volt. Ugyanígy néztem a tükörbe csak akkor boldog voltam… és megjelent mögöttem Niall de most senki nem állt a hátam mögött. Nagy üresség tátongott mögöttem, de a szívemben is. Egy könnycsepp futott végig az arcomon. Az államon le és onnan a földre zuhant.  Utáltam magamat… azt hogy elküldtem…. nem értem hogy is gondoltam ezt. Hiszen… nekem szükségem van rá. Ő akkor is mellettem volt mikor más kellett volna csinálnia. De én fontosabb voltam  neki… A nagy csendben ami rám telepedet  hallottam ahogy kinyílik a kapunk ajtaja és bejön valaki. Tudtam hogy nem Niall az de a remény hogy mégis ő az… csak ezt tartott életben… ezek a kis reménykedések hogy majd egyszer ismét besétál az életembe. Úgy éreztem mintha több hónapja szakítottunk volna pedig csak tegnap. 24 óra se telt el de mégis máris hiányzott és kellett nekem. Az édes lágy csókjai, ahogyan együtt reggelizünk, az mikor együtt fürödtünk és az mikor gyönyörűnek hívott a kinyúlt pólómba smink nélkül, hisztisen. Soha nem fog senki se úgy szeretni mint ő. Még Jack se tudna versenybe szállni Niall szeretetével. Tudtam hogy soha többé nem lesz még egy olyan fiú mint Ő… Kopogtam a szobám ajtaján. Gyorsan letöröltem a könnyeimet.

- Igen! – szóltam ki. Lassan kinyílt az ajtó és anya arcát pillantottam meg.

- Mindjárt itt indulunk a reptérre! – szólt be. Én bólogattam. Hallottam, ahogyan az ajtó megcsikordul és anya eltűnt.  Felkaptam a nagy batyumat és kivittem az autóhoz. Átsétáltam Carterhez és bekopogtam. Carter nyitott az ajtót. Szinte a nyakamba ugrott. Átölelt és milliónyi puszit nyomott az arcomra.

- Mosolyogj! – mondta majd ismét a karjaiban voltam.

- Könnyű azt mondani! – motyogtam.

- Na de menjünk! Mert mire odaérünk lemegy a nap.

- Jó! – suttogtam majd segítettem elvinni a csomagját az autóig. Betettük a csomagtartóba majd mi is beszálltunk a kocsiba. Elindultunk. A reptéren kiszálltunk majd mindenkitől elköszöntünk. 2 óra sorban állás és várakozás után végre elindultunk. A repülőn az ablakon bámultam kifelé. Lassan felemelkedtem a földről és néztem ahogyan elhagyjuk az országot. Carter zenét hallgatott és dúdolgatott. Elég hangosan szokása hallgatni a zenét ezért hallottam, ahogy a „Little Things „megy. A szövege járt a fejemben. Az hogy gyönyörű és tökéletes vagyok számára. Ettől még jobban potyogtak a könnyeim. Halkan sírtam kifelé meredve az ablakon. Azt akartam, hogy jöjjön és megöleljen. Ráhajtottam a barátnőm vállára a fejemet és elszundikáltam. Carter kellett fel hogy leszálltunk. Becsatoltam az övemet és vártam, hogy földet érjünk. Mikor kiléptem a repülőből megéreztem a levegő melegségét. Nem volt nagy kánikula csak mégis melegebb volt, mint nálunk. Pedig este volt… Furcsa volt magyar táblákat olvasni. Magyar pénz látni. Nehéz volt megszokni, hogy mindenki így beszél. Carter rögtön a pasik után kapkodta a kis buksiját. Este voltak a leghelyesebb party arcok az utcán

- Carter! Nyugi! Csak 20 perce vagyunk itt, de te máris vagy 51 pasit megbámultál.

- Ne mond, hogy te nem élvezed, hogy ennyi helyes pasi itt rohangászik izompólóba. És valljuk be… van okuk ezt viselni.

- Akko is! Harry ott van neked.

- Istenem! Hűségi fogadalmat tettem nem vakságit!

Beszálltunk a taxiba és robogtunk is a szállodánk felé. Mikor odaértem kiszálltam a kocsiból és rögtön a csomagtartó felé vettem az irányt. Kivettem a dolgimat és a szálloda bejárata fölé fordultam. Hirtelen megpillantottam Niall-t egy gitárral a kezében.

- Szia! – mondta rekedtes hangon. Nekem a csomagok kiestek a kezemből és egy helyben álltam. Meg dermedtem, mint egy szobor. – Bármennyire is nehéz neked ezt elhinni, de én csak TÉGED szeretlek! Senki mást csak téged! – bele harapott ajkába majd elkezdett játszani a gitáron. Néhány dallam utána száját is kinyitotta.

„Mikor majd nagyon egyedül leszel a világon;

Gondolj bele, ki volt az ki imádott;

Ki volt az ki minden reggel, s nappal;

Csak rád gondolt, csak téged akart.

Mikor már nem lesz semmi, csak te meg én;

Együtt ülünk majd a felhők tetején;

Csak azt ne felejtsd el ezt a két kis szót;

Mi szerettük egymást, s ez így v

olt jó.

Mikor vége mindennek, fáj is a létezés;

De bízni kell, hisz messze még az ébredés;

Mi együtt leszünk újra, tudom ez nem tévedés;

Elég volt már a sok képzelgés.

Csak te meg én, szarunk a világra;

A srácokra, lányokra, imákra;

Mert csak egy dolog az, ami számít;

Minden más csak elűz és kábít.

Tudom én jól, sok volt a harag, a vitázás;

Aztán jött a békülés a teázás;

Majd eljött az a pont, amikor elbuktunk;

Olyanok voltunk, mint majmok a porondon.

Senki se értette, hogy mit is teszünk;

Ki tudja, vajon hol volt az eszünk;

Repkedtek a tálcák, kiborultak a poharak;

Amíg a haverok közbe nem szóltak.

Ezek után még rosszabb lett minden;

Úgy viselkedtünk, mint a harcosok a ringben;

Aztán már csak a hívásodat vártam;

De ettől a vihartól még én is megáztam.

Csak te meg én, szarunk a világra;

A srácokra, lányokra, imákra;

Mert csak egy dolog az, ami számít;

Minden más csak elűz és kábít.

Rajtad kívül nekem nincs senki másom;

Az összes érzelmem itt most elásom;

Csak annyira kérlek, gyere vissza hozzám;

S megtudod, mikor gondoltam rád.

úgy érzem… - ekkor odarohadtam hozzá és megcsókoltam így nem tudta befejezni a szerenádot. A nyakánál fogva átöleltem és lassan az ajkunk egymáshoz ért. Végre érezhettem megint azt, amit olyan rég nem éreztem. Azokat a bizonyos lepkéket a gyomromban… a térdem remegését. A könnyeim csak záporoztak, de ez volt a legkisebb gondom. Niall végre a derekamra helyezte kezeit és közelebb húzott magához. Soha nem akartam, hogy ennek a bizonyos csóknak vége legyen… hogy újra elveszítsem… ez volt az a pont ahol féltem őt újra elveszíteni. De a félelem csak enyhe kifejezés volt… Megéreztem Niall könnycseppjét is a csókunkban. Meglepett, hogy ő is könnyezik. Nyelve bebocsájtást kért és meg is kapta. Több perce már egymást csókoltuk mikor egy tapsvihar zavart meg minket. Lassan abba hagytuk a csókunkat és félve kinyitottam a szememet. Niall rám mosolyogott. Szemei a könnyektől elázva néztek rám. Körbe néztem és mindenki minket bámult és tapsoltak.

- Ez akkor… azt jelenti, hogy…

- Igen! – válaszoltam rekedten. Ő újra megcsókolt és felkapott. Megpörgetett a levegőben majd letett.

- Végre ismét hivatalosan vagyok együtt a legszebb lánnyal a világon. – súgta a fülembe.

- És én is hivatalosan vagyok együtt a legszexisebb pasival a földön.

- Mind ketten mázlisták vagyunk! - csókolt meg.

- Az tuti! – mondtam a csókunkba. Megfordultam és ott volt Harry is Carter mellett. Nem tűnt, hogy Certer annyira meglepődött volna, hogy itt vannak. Éreztem, hogy eltervezték ezt már régebb óta… Átkarolta a derekamat és odasétáltunk Harry-hez és Carter-hez.

- Akkor menjetek! – mondta Harry és a fejével egy limuzin irányába mutatott.

- Gyere! – puszilt arcon Niall. Oda vezetett a kocsihoz és kinyitotta nekem az ajtót.

- Hölgyem! – háta mögé helyezte az egyik kezét a másikkal pedig a limuzin belseje felé mutatott és egy kicsit meghajolt. Én elmosolyodtam és beültem a kocsiba. Becsukta az ajtót és pár pillanat múlva a kocsi másik feléről csucsult be. Intet a sofőrnek. Szorosan mellém ült és átkarolt. Én hozzá bújtam és a mellkasára tetem a fejemet. Lassan behunytam a szememet és elaludtam. Egy lágy csókkal ébresztet fel.

- Imádom, amikor így keltesz! – mosolyodtam el.

- Én is imádlak így kelteni! – kacsintott.  Felmentünk a szobánkra.

- Miért mi kaptuk a jobb szállodát? – érdeklődtem.

- Hát… tudod Harry azt mondta hogy mind kettőnknek jó lesz az éjszakája… és hogy most nekem jobban szükségem van a luxusra miattad és még azt is hozzá tette hogy ő szereti ha kicsi az ágy merthogy akkor Carter rajta alszik el… mostanában ki van éhezve… - kuncogott.

- Gondolhattam volna… amúgy nem is törtünk zúztunk… miért írtad bele a dalba?

- TE nem törtél el semmit… én mikor haza értem akkor dobáltam a poharakat a falhoz… nagyon kiborultam…

- Akkor gondolom a srácok is belepofáztak mit is kellet volna tenned.

- Ja! Lou ott mondta, hogy amikor elküldtél akkor le kellett volna, smároljalak… - mondta furcsállva. Odaült mellém az ágyra. Elvesztem a tekintetébe és csak a csókja keltett fel a nagy bámulásból. A derekamhoz nyúlt. A pólómat kezdte felhúzni. Én az egyik kezemmel a nyakához értem és a másikkal én is a derekát fogtam. Ledöntöttem az ágyra. A csípőjén ültem és csókolgattam. Levettem a felsőjét és a földre dobtam. Ő a rövidnacimtól szabadított meg. Átvette az irányítást és a hátamra fordított. 

A hajában turkáltam és ő az oldalamat simogatta. A felsőm egyre feljebb csúszott. Niall úgy döntött hogy az a ruhadarab teljesen felesleges ezért lekapta rólam és a szoba másik felébe hajította. Én a nadrágját próbáltam levenni, ami sajnos csak az ő segítségével sikerült. Egyre hevesebben vert a szívem… amikor először voltam együtt Niall-al akkor sem volt ilyen érzésem… nem értettem miért volt ez. Levettük egymásról a maradék ruhát is megtörtént, aminek meg kellet. 

Köszönöm a dalt Szabó Milánnak:D szerintem nagyon szép lett*.*