Harmincötödik fejezet

Hellótok^^

http://starity.hu/videok/17387-taylor-swift-kedves-tweetje/

-.-" nagyon bunkó dolog ez tőle... de elvileg csak fake dolog...

itt van rá a bizonyíték: http://www.youtube.com/watch?v=Zautqza-maE

hát nem is tudom... bármi lehet... de az biztos hogy egy kicsit zizisxd

<3: Leah Hewitt

Miért nem tudunk....

Hétvégén Niall nem írt… Jack-kel sem találkoztam, amit nem is bántam. Hétfő reggel gyorsan összekészülődtem, mert majdnem elment a busz. Épp hogy készen lettem. Ki siettem a buszmegállóhoz. Jack ült a padon, de sajnos senki más nem volt ott. Lassan oda mentem és csendben lehuppantam mellé a padra. Csak egy halk köszönés nyögtem ki. Csendben bámultuk magunk elé.  Tudtam, hogy meg kell beszélnünk ezt az egész csókos dolgot, de egyszerűen nem volt rá erőm. Tudom, hogyha elkezdenénk, ezt megbeszélni az lenne, hogy én végig bőgöm… Legszívesebben elfutottam volna valami távoli, sötét lyukba. De pechemre nem tehettem.

- Emily, meg kell beszéltünk a tegnap történteket. – nyögte ki szinte suttogva.

- Nincsen mit beszélnünk arról… - koptattam le.

- De van!  - felelte hangosan és felém fordult egész testével. – Tudnom kell, mi van köztünk.

- Barátság… - mondtam. – Azt hiszem… - egészítettem ki, de úgy hogy csak én halljam. A szemeimet a földre szegeztem és vártam a reakcióját.

- Akkor miért engedted, hogy megcsókoljalak? – kérdezte felháborgottan. Az ajkaimba haraptam. Felnéztem és megkönnyebbülve láttam, hogy jön a busz.

- Itt a busz! – tereltem el a témát. Felálltam a padról. Megvártam ameddig ideér.

- Válaszolj! – fogta meg a karomat Jack. Nem néztem rá csak felmentem a buszra megmutattam a buszsofőrnek a bérletem és keresgélni kezdtem hátha meglátok egy ismerőst és mellé ülhetek, hogy ne keljen Jack-kel folytatnom a beszélgetést. Hála istenek megpillantottam Tiffany-t és rögtön mellé ültem. Jack előttünk ült 3 sorral. Amikor megérkeztünk a sulihoz rögtön lerohantam a buszról és Tiff-el sietünk be az épületbe. Gyorsan leültem a helyemre és oda mentem Bellához. Beszélgetünk ameddig be nem csöngettek. Leültem a helyemre és egész órán figyeltem és rendesen csináltam mindent. Ami tőlem elégé furcsa… A szünetben esett az eső, úgyhogy bent kellet maradunk, aminek én egyáltalán nem örültem.

- Emily! – szólt hozzám. – Válaszolj a kérdésre!

- Milyen kérdésre? – tettetem a hülyét.

- Tudod te azt! – mondta. Nagy levegőt vettem és a számat összedörzsöltem mintha rúzs lenne rajtam. Kifújtam a levegőt.

- Fogalmam sincsen… - mondtam halkan.

- Ezt meg hogy érted? Járnál velem vagy nem? – kérdezte dühvel kevert izgatottsággal.

- Nekem ott van Niall. Őt szeretem. – válaszoltam.

- De ő nem szeret téged! – kiabálta. Nem szeret? Hogy mondhat ilyet? Nagyon kiakadtam. Felálltam és közben az asztalra csaptam.

- Hogy mondhatsz ilyet? Hogy tudtad ezt kiejteni a pofádon? Attól hogy még nem kaphatsz meg máris ilyen hülyeségekkel jössz? Gondold már végig hogy mekkora baromságot mondtál. És inkább foglalkozz magaddal egy kicsit és minket hagy békén! – üvöltöttem, ahogyan a tokomon kifért. Ki tuszkoltam magam mellőle és kitrappoltam a folyosóra. A rajzokat nézegetem és csak most jöttem rá hogy mekkora tehetségek is vannak a sulinkban. Bella rajzát és megláttam. Eddig észre sem vettem milyen gyönyörűen rajzol. De gondolom a rajztanár igen…

Bella rajza:

Becsöngetek így muszáj volt bemennem. Az órákon szépen viselkedtem. Az utolsó két óra tesi volt.  Carter-rel akartam beszélni erről az egész Jack ügyről. Szerencsére sikerült. A többiek kidobóztak és minket kidobtak, ezért a pálya szélén ültünk. Elmeséltem neki mindent. Elejétől a végéig az összes találkozásunkat és az összes beszélgetésünket és hogy mit dumáltunk.

- Nos, akkor neked tetszik Jack! Lehet, hogy egy kicsit többet is érzel iránta, de viszont Niall-t teljes mértékben szereted.

- Ja… valahogy így…

- Most döntsd el, hogy maradok, tovább barátok Jack-el vagy inkább nem beszélsz vele és szép lassan elfelejted. De ha meg maradtok barátok, lehet, hogy ez egy kicsit több is lehet a barátságnál, vagy a mostani érzéseidnél! Nem hiszem, hogy ez megtörténne, de benne van a pakliban, hogy akkor megtörténhet, hogy szakítotok…

- Nem! Az nem fog eljönni!  Az nem lehet, hogy én Niall-al szakítsak! Maximum ő velem. De én… biztos, hogy nem fogom ott hagyni.

- Mondod ezt most! De nem tudhatod, hogy, hogy fogsz majd érezni iránta 1 hónap múlva. Szerintem most inkább tartsd magadtól távol és tanulj!

- Nem tudom, hogy mi is legyen… ha nem fogok most beszélni vele, akkor tuti biztos, hogy hiányozni fog…

- De csak egy kis ideig! – rakta a kezét a térdemre. Elhúztam a számat és egy könnycsepp jelent meg a szememben.

- Miért nem tudunk parancsolni az érzéseiknek? - kérdeztem reménykedve hátha tudja a választ rá...

- Ötletem sincsen! - rázta a fajét.

- Gyerekek, egy kis szünetet tartunk! – mondta tanárnő. Csak néhány ember ment el a dolgára. A többiek a teremben maradtak. Jack is elment, aminek én ismételten örültem. A testnevelés óra maradék részét is végig dumáltul és arra jutottam, hogy megpróbálok nem beszélni vele. Amikor haza értem kómásan dőltem le az ágyra.

- Kicsim! – jött oda hozzám anya. – Két héttel hamarabb megyünk el majd nyaralni, hogy itt lehessünk a szalagavatóm! Szóval majd két hét múlva utazunk. Annyira várom már! – mosolygott. – Figyelj… ezt ne úgy vedd, hogy nem bízunk benned, vagy hasonló csak… féltünk… és ugyebár Carter ott lakik a szomszédba és sokkal… érettebb és felelősség teljesebb… szóval…

- Értem! Nem kell törnöd magad!

- Ne szakíts félbe! – nézett rám összeráncolt homlokkal. – Na, szóval,  adunk majd neki is egy kulcsot, hogyha majd valami gond lesz, akkor be tudjon jönni bármikor… - felhúzott szemöldökkel figyeltem mit mond.

- Felőlem! – sóhajtottam és felálltam a helyemről. Beballagtam a szobámba.  Rögtön beültem a gép elé. Youtube-on nézelődtem és egy nagyon jó számra leltem. Letöltöttem és fel akartam tenni a mobilon, de eltűnt… idegesen kerestem mindenhol, de sehol sem találtam meg.  Nagyon ingerült voltam e miatt…