Ötvenedik fejezet

OMG:O

50. fejezet? Jesszusom de sok. 

Eddig nem is nagyon vettem észre hogy ilyen gyorsan haladunk^^

örülök hogy ennyien olvassátok és nagyon boldog vagyok hogy 

ennyi embernek tetszik is a blogom

nagyon köszönöm a kommikat és remélem még sokat kapok:)
ja és BOLDOG SZÜLINAPOT UP ALL NIGHT <3
u.i: sajnos kb. egy hétig ne számítsatok új részre ugyanis hétfőn a gépemet szervizbe kell vinni+hétvégén is elmegyünk szóval még akkor sem fogok tudni hozni fejezetet... sorry...

Leah Hewitt

Szülinap

A hét hamar eltelt. Carter-nek tetszett az egyetem, és mint kiderült koleszes lesz egyetemen, mert megüresedett az egyik hely. Így egyedül fogok lakni… Elég szomorú voltam, hogy így lesz… Két hét után be is költözött engem meg ott hagyott egyedül. Bár minden hétvégén haza jött azért nagyon is hiányzott. Általában Josh ott aludt nálam, hogy ne legyen semmi baj. Szeptember 13.-a volt… Niall szülinapja. Mát húsz éves lett. Elképesztő hogy tavaly még mennyire más volt. Nem akartam bunkó lenni ezért én is írtam neki Twitter-en. A munkahelyem még mindig ugyanolyan rossz volt mint eddig...

*Niall*

- Niall! – szólítgatott egy női hang. – Niall kelj már fel. Szülinapos! – kezdett el lökdösni.

- Mi van? – kérdeztem álmosan.

- Talpra álomszuszék! 10 óra van. Csináltam neked finom reggelit.

- Mit?

- Hát szalonnát, meg tükörtojást. – mondta Mary.

- Jó, mindjárt megyek. Teríts meg…

- Rendben van. – mondta és kisétált a szobám ajtaján.  Kómásan felültem és beletúrtam a hajamba. Felálltam majd felkaptam magamra valami kis otthoni szerelést. Kimentem az ebédlőbe és Mary társaságában megreggeliztem. Szerettem, amikor ott van, mert így nem vagyok egyedül. Legalább reggel nem, ha már az estéket magányosan kell végig szenvednem. Furcsa volt, hogy már megint itt van a szülinapom. Végre 20 lettem. Tuti hogy berúgok. Ma dolgozni se megyünk a srácokkal szerencsére. Ez a nap csak a bulizásról fog szólni. 9-kor indulunk el egy klubba. A srácok is jönnek, aminek borzasztóan örültem.  Zayn nem akart jönni. Kihasználta volna, hogy Tiff-el lehessen, de én kihisztiztem.  Egész nap otthon döglöttem és néztem az agysorvasztó hülyeségeket. Meg persze Twitter-en követtem az eseményeket. Imádtam, amikor a Directionerek küldenek nekem tweet-eket. Főleg ma. Ilyenkor nagyon kedvesek.  Frissítettem az oldalt és megdöbbenve látom, hogy Emily is írt… a szívem hevesen kalimpált, alig bírt a helyén maradni. Miért írt? Ő lett volna az utolsó, akire számítok. Gyorsan reetwel-tem és mentem készülődni. Felkaptam valami kényelmes cuccot, a hajamat megcsináltam majd felvettem egy sapit és mentem is ki a kocsimhoz. Elindultunk majd megérkeztem a bárba. Bementem és a srácok már bent voltak. Mindenki köszöntött majd elénekelték nekem a „Boldog szülinapot”. Elfújtam a gyertyákat és kívántam. Hogy mégis mit? Egyszerűt csak annyit hogy Emily-vel béküljek ki. Nem kell, hogy megint járjunk vagy legyen, belém újra szerelmes csak annyit akarok, hogy újra beszéljünk.

 A buliban nagyon elvoltunk egészen addig ameddig meg nem jelent két csaj. Az egyik nagyon ismerős volt. Oda jöttek hozzám és Harry-hez.

- Sziasztok, srácok. – mondta az egyik. Nagyon ismerős volt valahonnan.

- Hellótok. – mondtuk.

- Én Alice vagyok ő pedig a barátnőm Amy. – mondta Alice. Most még ismerősebb volt. A neve is meg a kinézete is.

- Harry, én pedig Niall. – mutogattam. Alice elnevette magát és megdobta a haját. Rájöttem ő Emily osztálytársa volt. Amikor érte mentem neki volt kajak a fogai közt. Harry-ben már volt egy kis pia így ő hamar ellazult és rögtön táncolni hívta a két lányt. Amy maradt itt és elkezdett velem cseverészni.

- Na és? Mizu? - nevetett

- Semmi… - motyogtam. Elmosolyodott a lány. Nagyon szép mosolya volt. – És veled mi újság?

- Velem sem több. – kacagott.  Nem volt olyan csúnya lány, sőt. Kifejezetten szép volt. Egészen elámultam tőle. Harry felé pillantottam és megláttam, hogy a csajjal elégé simulósan táncolnak. Mikor vége lett a számnak oda mentem hozzá.

- Hé, haver le kéne állnod! Elég durván nyomulsz a csajra… de tudod, fel kell, hogy világosítsalak, hogy van csajod.

- Leszarom… úgyse fogja megtudni.

- Hemzsegnek a lesifotósok.

- Kint vannak. Nem látnak be a falon öreg… Nem kéne innod többet. – mondta.

- Itt bent is bárki csinálhat képet és inkább neked kéne leállnod.

- Gyere Harry, táncoljunk még! – húzta el Alice a részeg barátom. Megcsóváltam a fejemet és visszamentem a helyemre. Amy nem mozdult. Ugyanúgy ott várt csak most már koktél is volta kezei között.

 Egy kis idő múlva beszállt a beszélgetésbe Liam is. Nagyon ól elszórakoztunk. Hajnali 1 körül járhatott az idő. Most volt a buli csúcs pontja mindenki táncolt, bulizott és részegek voltak. Tényleg csak kevesen voltak józanok köztük én, Liam, Amy és még néhány srác.

- Hallod… Harry kicsit durva. – mutogatott Liam.  Végig vizsgáltam a tömeget hogy végre lássam a göndörökét és a ribancot… mikor megláttam őket Harry épp Alice-val csókolózik. Oda rohantam hozzájuk. De mire odaértem már eltávolodtak ajkaik egymástól.

- Harry mi a szart csinálsz? – kérdeztem és egy kicsit meglöktem.

- Semmi közöd hozzá. – mondta és megfogta a lány kezét. Hátat fordított nekem és elindultak. Én elé ugortam.

- Haver! Ne csináld! Kérlek, legyen eszed.

- Bazd meg, ne játszd itt a kemény vagyokot ha még Emily-nek sem mered bevallani, hogy még mindig szereted…

- Harry most rólad van szó. Szereted Carter-t?

- Hagy má’ békén! – került ki. Hagytam had csináljon hülyeséget. Nem nagyon volt kedvem már tovább bulizni így elmentem. Mert volt bennem pia ezért taxiztam. Kicsit kimerült voltam, de annyira nem hogy lefeküdjek aludni, így hát TV-t néztem. Horror ment. Folyton azon gondolkoztam, amit Harry mondott „Ne játszd itt a kemény vagyokot ha még Emily-nek sem mered bevallani, hogy még mindig szereted…” Fogalma sincsen, hogy mennyire el akarom neki mondani, de neki ott van Josh… vagy ki. Ledőltem a kanapéra és próbáltam elaludni és nem másra gondolni. Már majdnem elszundikáltam mikor valaki felhívott. Nem akartam felvenni, de muszáj volt, hiszen nagyon kitartó volt az illető. Nem néztem meg ki az csak felvettem.

- Igen? – kérdeztem miközben felültem és beletúrtam a hajamba.

- Gyere értem… - hallottam egy rekedtes hangot.

- Harry?

- Kérlek, gyere! –csuklott meg a hangja.

- Hol vagy tesó?

- Nem tudom… egy parkolóban.

- De milyen parkolóban.

- Nem tudom!

- Ah… jó megyek.

- Siess! – hallottam még majd letettem. Felültem és megint taxiztam egyet. Először a bár parkolójába mentem. Hamar rá lehetett találni, mert hangosan sírt. Odahajoltam hozzá és átöleltem.

- Gyere, tesó.

-  Ki fog derülni! – sírt.

- Gyere, majd megbeszéljük.

- El fogom veszíteni Carter-t.

- Gyere! Nem fogod.

- De… - sírt tovább és átölelt. Megszorította a felsőmet. Nagyon nehezen felrángattam a földről és elvittem hozzánk. Leültettem a kanapéra és kifaggattam.

- Az a csaj ismeri Carter-tés Emily-t is…

- Tudom…

- Honnan?

- Mer t már láttam. Na de mi volt?

- Keresztbe akart tenni Carter-nek.

- Hogyan?

- Úgy hogy szakítunk. Valamiért utálja. És elérte, hogy lefeküdjek vele erre meg felvette és képeket is csinált. Érted?

- Hát haver… jó nagy szarban vagy.

- Ezzel nem segítesz.

- Nem is akartam. Én mondtam neked, hogy hagyd abba, de te hallgattál rám? Nem.

- Sajnálom. Igazad volt. – hajtotta le a fejét. Láttam, rajta hogy komolyan gondolja, hogy sajnálja.

- Mindenki követ el hibákat… - vontam meg a vállam.

- De ekkorákat? – kérdezte a könnyeivel küszködve.

- Igen, ekkorákat.

- Én szeretem Carter-t.

- Ő is téged.

- De szakítani fog velem, ha kitudódik.

- De nem fog. Megoldom.

- Nem oldasz te meg semmit… csak magadat is szarba kevernéd.

- Hogyan? Nekem nincsen csajom.

- A sajtó úgyis kitalálna valamit. Elég lesz ez a balhé…

- Hallod úgy beszélsz erről minthogyha holnap az egész világ erről fog pletykálni…

- Ha nem holnap akkor egy héten belül… pedig mostanában annyit tudtam vele lenni. És olyan jó volt minden egyes nap.

- Nyugi! – mondtam és átöleltem. – Minden rendben lesz.

- Nem. Mindent elcsesztem. Az egész kibaszott életemet.

- Nem cseszted el. Nyugi. Carter meg fog bocsájtani.

- De hogy fog! Ki fog dobni…

- Elég legyen.  – vágtam a szavába. – Ne sírj. Igen tudom, hogy ez most így fáj meg minden, de attól még nem dől össze a világ. Tovább kell lépni. Érted?

- De én nem akarok!

- Ez nem akarás kérdése.

- Te se léptél még túl Emilyn szóval ne dumálj! - gesztikulált.

- Az más…

- Nem! Ne adj tanácsod olyan dologból, amit nem csinálsz meg te is. - kiáltott rám.

- Nem, én megpróbálom megcsinálni. Próbálom elfelejteni őt, de egyszerűen nem megy.

- Látod? Ugyanez lesz az én sorsom is…

- Dehogy lesz! Te sokkal erősebb vagy nálam és hamarabb becsajozol. Higgyél nekem, hogy minden rendbe jön. Egyszer biztos…

- Köszi hogy értem jöttél. – suttogta.

- Nincs mit… - mondtam majd nagyot sóhajtottam. Elaludtunk a dupla ágyon. Reggel félve keltünk fel.

- Jó reggelt haver. – mondtam és megdögönyöztem.

- Azt a… jesszusom de fáj a fejem. –ült fel. – Hogy kerülök ide?

- Hát tudod! Érted mentem mikor felhívtál.

- Mikor? És miért hívtalak föl?

- Ne játszd már a hülyét…

- Nem játszom! Ha tudnám, akkor nem csinálnám ezt.

- Tényleg nem emlékszel?

- Tényleg.

- A Carter-es dologra se?

- Mi van vele?

- Megcsaltad… - mondtam neki. Kiguvadt szemekkel meredt rám és vártam a reakcióját.