Ötvennegyedik fejezet

Hello^^

Mostanában rosszak a részek? Vagy unalmas? Vagy nem tetszik? Vagy mi van? Akik eddig komiztak mostanában nem komiznak és ez rosszul esik:// Jól esne több visszajelzés mert nagyon nem tom hogy mi van. Ha nem teszik akkor is írjátok le nem fogok megharagudni. Majd próbálok rajta javítani...

mindegy is... nem szomorkodom itt nektek tovább... KOMIKAT KÉREK és jó olvasást^^

by: Leah Hewitt

Pletyka

Az ágyamon feküdve olvastam el a híreket… amikor megláttam mit terjesztenek azt hittem kiköpöm a tüdőm… már a címen is, de a tartalom mindent vitt.

Harry Styles  2 lánnyal csalta meg barátnőjét

Az ifjú tini sztár már most sikeresnek mondhatja magát a munkájában. A magánéletében már kevésbé. Nem rég terjedt el a hír hogy Harry megcsalta barátnőjét az egyik buliban melyet tudnak bizonyítani néhány fényképpel is. De tegnap megdöbbentő dolog történt. Harry Styles  -miután nyilvánosságra került hűtlensége- elment Carter lakásához. Ezzel nem is lett volna baj, csakhogy Carter nem tartózkodott a házban. Így feltehetőleg a lakótársához ment, Emily Cookhoz. Styles csak reggel távozott a lakásból. Vajon Emilyvel is megcsalta barátnőjét? Vajon mióta zajlik ez köztük? Ez megmagyarázná, hogy miért szakított Niall és Emily olyan hirtelen.

Mi van?  Én és Harry? Ez kész… erre nem számítottam. Soha nem jönnék össze Harryvel… az órára néztem. Este fél 10 volt. Már eléggé fárad voltam ezért próbáltam figyelmen kívül hagyni ezt a kiakasztó pletykát és aludni mentem. Sikeres volt, mert hamar bealudtam. Másnap eléggé későn keltem a megszokott 8 órához képest. 9-kor nyitottam ki szememet. A ház már tök üres volt. Hol lehet Carter szombat reggel? Mindegy is. Gyorsan összekaptam magamat és mentem munkába. Direkt figyeltem, hogy időben érkezzek. 10-re pontosan beléptem az ajtón és egy jó nagyot köszöntem hadd hallja mindenki, hogy időben itt vagyok.

- Nocsak, nocsak… időben. – mondta és elkezdett gúnyos mosollyal tapsolni. De a taps is lekezelő volt. Lassú, hangos taps volt. Csak háromszor tapsolt, de az is elég volt, hogy ideges legyek. – Másfél hónap alatt most volt itt először pontosan. – motyogott tovább ugyanolyan bunkón és lekezelően.  – Emily! Takarítson fel, mindjárt nyitunk! Gyerünk! – szólt egyre hangosabban. Elkezdtem felmosni, míg az öreg nénike az őskori telefonjával bajlódót. De komolyan, azt a szerkezetet hamarabb találták fel, mint a morzejeleket. Felmostam a fehér padlót majd gyorsan leszedtem a port a régiségekről. Bár szerintem porosan sokkal hangulatosabb volt az egész bolt. De ha a főnök azt mondja, hogy ragyogjon akkor ragyogni fog. Nem lehet vele szembeszegülni. A főnököm kijött majd szemügyre vette az egészet. Végig nézett mindent majd bólintott. Nem ez volt a világ legelismerőbb bólintása… ez inkább olyan „jó nyissuk ki a boltot gyorsan” bólintás volt. Legalább nem szólt be.  Ma kifejezetten sok volt a vásárló ezért tovább is voltam bent. Egy fél órával elhúzódott a zárás, mert valami régiség kereskedő jött és vagy 3 órát nézelődött. Közben kommentálta is az árukat, amire senki nem volt kíváncsi. Szerintem nem is vette észre, hogy nem figyelek rá. 6-tól én voltam ott egyedül, mert a néni elment az unokájához… hülye nyanya. A főnök meg persze hogy az irodájában intézte az ügyeket. Bár nem tudom, mit kell ezen a kis boltocskán intézni. Visszatérve a régiség kereskedőhöz. Én szóltam neki hogy menjen haza, mert mi is mennénk mire közölte, hogy akkor eljön holnap és folytatja a csemegézést. Hurrá! Még 2 órát kell hallgatnom a kacatok múltját. De viszont a bácsika hozta a pénz rendesen ugyanis csak ma vett 3 dolgot, aminek én is és a főnök is örült. Sőt! Megdicsért milyen ügyesen rávettem az öregurat a vásárlásra. Én jó gyerekként, szerényen mondtam, hogy semmiség, de belül röhögtem, hogy nem is csináltam semmit. Kiléptem a bolt ajtaján és megcsapott a kaja illata. Én is éhes lettem ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek a McDonald’s-ba. A közelben sajnos nem volt ezért gyalogolhattam, de egyáltalán nem bántam. 30 percet sétáltam miközben a friss őszi szél néha-néha belekap tincseimbe. A fülhallgató a fülemben volt és hallgattam a zenéket. Inkább lassabbak mentek mintsem pörgős. Élveztem a sétát a nyirkos utcán. A földre hullott levelek zörögtek az aszfalton, ahogyan a szél ide-oda vitte őket. Mikor megérkeztem a gyorséterembe tömve volt. 10 perc sorban állás után végre elindultam hazafelé.

Már nem volt kedvem gyalogolni, inkább vártam egy buszt. Szerencsére gyakran jártak a buszok a városban. A padon ülve már elfogyasztottam egy sajtburgert, de a lényeget otthonra tartogattam. Vittem haza magamnak egy Big Mac-et közepes kólával és sült krumplival. Mivel Carternek van ez a „egészségesen élek” mániája neki ínyenc szendvicset hoztam grillezett csirkehússal. A csirke az úgyis egészséges, nem? Á! Mindegy is… ha nem kéri, majd megeszem. Végre jött a busz és felszálltam rá. Szinte tele volt… pechemre az mp3 lejátszóm lemerült így ülhettem végig csöndben, unatkozva. Egy megállót menünk majd felszállt egy helyes srác és két lány. Pár évvel lehetek nálam fiatalabbak. A srácnak nem volt helye így előttem kapaszkodott a székekbe, a két lánynak csak mellettem lévő sorban volt szabad helye közvetlen mellettem. Oda ültek. Igazi kis tini picsák voltak, akik apuci pénzén éltek…

- Te jó Isten! – mondta az egyik nagy visítozások közepette. - Harry 2 csajjal is megcsalta Cartert.

- Mi van? – fordult oda a másik visongató lány.

- Emilyvel.

- De durca! Mekkora egy ribanc azaz Emily… tuti e miatt szakítottak Niallal. – bizonygatta a kis csajszi. A helyes srác a telefonjukat bámulta majd fölnézet és egy kis lesajnáló mosoly jelent meg az arcán. Én a srácot figyeltem. Rám nézett elmosolyodott majd hirtelen összeráncolta szemöldökét. A telefonra pillantott ismét majd rám és ezt megismételte még kétszer. A szemével megkérdezte, hogy te vagy-e az a lány mire én kicsit bólogattam. Alig bírta visszatartani a röhögést. Egész úton azt figyelte, hogy az undorítóbbnál undorítóbb megjegyzésekre hogy reagálok. Elég hosszú volt a busz út és én sajnos pont a vég álmás ellőtt szállok le ezért reménykedtem, hogy majd mihamarabb leszállnak, de pechemre nem. Csak a két csaj, a helyes srác és egy öreg néni ült a buszon. Épp a nekem kellő buszmegálló felé tartottunk mikor megelégeltem a sok gusztustalan mocskot, ami a szájukon kijött.

- Nem vagyok kurva! – szóltam hozzájuk. Felém néztek majd kikerekedett szemekkel néztek rám.  – Igen, én vagyok Emily. Köszönöm a szebbnél szebb bókokat, amit kaptam, de meglettem volna nélkülük is. Amúgy meg… rohadtul nem tudjátok, hogy én miért szakítottam Niallal és azt sem tudjátok, hogy Harry és Carter közt mi történt. És az meg mi hogy én és Harry? Hülye vagy! Igen jó pasi, de basszus bármennyire is különös nem tekintek rá, úgy mert ő Carer-é… ja és igen… viseljétek el azt a tényt, hogy nem ti fogjátok őket boldoggá tenni, hanem majd sokkal normálisabb emberek nem úgy, mint ti. De ha mégis lenne olyan szar ízlésük, hogy veletek jönnének össze akkor nektek, hogy esne, ha olyanokat mondanátok rátok hogy ribanc meg hogy kurva? Tudod mi az a kurva? Az utcasarkon áll! Én nem állok ott. Én megdolgozom ezért a zsírban tocsogó szarért ami itt a kezemben van.– emeltem fel a zacskót, amiben a mekis kaják voltak.  – Szóval légy szí’ gondolkodjatok el ezen, ha megy. És még valami… lehet, hogy egyszer nem mi vagyunk a hibásak, hanem az imádott srácaitok… ez nem jutott még eszetekbe? - mosolyogtam rájuk gúnyosan és felálltam a helyemről. Ahogyan haladtam hátsó lejárat felé a nénike egészen különösen nézett rám. A buszsofőr is mosolygott. Hátra siettem és megnyomtam a kiszállást jelző gombot. A helyes srác is felállt majd óvatosan oda jött el ne essen a buszon. A busz megállt és a két lány még utoljára hátra nézett.

- Pff… szánalom vagy! – mondta az egyik direkt olyan hangosan, hogy halljam.

- Aranyom! Én legalább tudom milyen Niall az ágyában te meg mit tudsz? Szart se! Na, puszi pá picsák! – mondtam mire a néni majdnem szívrohamot kapott, a buszsofőr úgy nevetett, hogy majdnem kiesett a buszból, a két lány meg csak pupilláztak, hogy mi van. Elégedett mosollyal leszálltam a buszról. Sietősre vettem a figurát hogy Carternek elmesélhessem.

- Ezt jól megmondtad. – szólt hozzám a helyes srác. Ránéztem.

- Ja… igen. Kicsit idegesített már hogy ilyeneket mondanak.

- Nagyon durva ez a véletlen… 1 az 500.000-hez az esélye volt, hogy pont most ott legyél ráadásul melletted… ez nagyon hihetetlen.

- Ezt honnan veszed? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.

- Buszon kiszámoltam…

- Csak úgy?

- Igen… - mondta. Kicsit cikkinek érezhette, hogy ilyen okos.

- Milyen okos vagy! – ámultam el, hogy ne érezze magát kínosan. – Hogy-hogy ilyen zseni vagy?

- Tudod, egyetemi tanárnak készülök… szóval. Vágom a matekot. – mosolygott.

- Értem. – fejeztem be a beszélgetést. Le kellett fordulnom. Elköszöntem tőle majd siettem, hogy elújságoljak, mint Carternek. Amikor beléptem a lakásba tiszta sötét volt és a TV előtt görnyedt.

- Carter! Carter! – mondtam nagy vigyorral az arcomon.

- Hogy engedheted be? – förmedt rám.

- Mi van? – értetlenkedtem.

- Ne legyél ilyen hülye! Megcsalt erre te megvigasztalod!

Ekkor leesett, hogy a cikkről beszél.

- Te hiszel annak a hülye cikknek?

- Nem! Tudom, hogy nem feküdtetek le csak akkor is szarul esik, hogy megcsalt erre te meg csak így normálisan bánsz vele!

- Mégis mit csináljak? Küldjem el?

- Esetleg.

- Képzeld, nem fogom. Mert ő is a barátom, ugyanúgy ahogyan te is… és attól hogy ti még összevesztetek én nem fogok összeveszni se vele, se veled…

- Mindegy… - forgatta meg a szemét és leült.

- Amúgy hoztam neked kaját. – dobtam le a kávézó asztalra a zacskót.

- Kösz… de nem eszek ilyet.

- De neked direkt csirkéset hoztam.

- Aranyosa vagy, hogy gondoltál rám, de tudod, hogy most nem eszek ilyeneket.

- Miért nem? Nehogy már az idióta „egészséges életmódod” miatt ne egyél. Egyszer belefér.

- Nem. Nem fér bele, mert ha ilyen lenne, a hozzáállásom nem diétáznék. Ez nagyon komoly dolog. – bizonygatta.

- Meg ehetem helyetted? – kérdeztem meg unottan.

- Egyed… - legyintett és nézte tovább a műsort. Én elkezdtem magamba tömi a még langyos kaját. Közben elmeséltem neki, ami a buszon történt és nagyon röhögött rajta. Este 9 körül járt az idő mikor Josh felhívott, hogyha van, kedvem elugrik értem és elmehetnék a próbájukra. Én elmentem, mert nem akarta, hogy szomorú legyen. Megint agyalhattam, hogy milyen rockosabb ruhát vehetnék fel… Végül az egyik fekete nejlonharisnyámat kiszaggattam itt-ott. Egy fekete halálfejes pólót vettem fel hozzá és egy eléggé elhasznált torna csukát. Hogy ne fázzak egy pulóvert is felvettem. Megint beültem Josh kocsijába és robogtunk is. Nagyon hamar odaértünk, mert egy kerülő úton mentünk. Amikor beértem még pakoltak, de hamar kész lettek. A próbán irtó jól nyomták. Nagyjából már megtanultam a szöveget és én is nyomtam velük. Nagyon vicces volt. A szünetekben Josh tanított basszusozni, Raszta pedig gitározni. Nagyon élveztem. Este éjfélkor hagytuk el a stúdiót.

- Nem akarsz feljönni hozzám? – kérdezte aranyosan.

- Öhm… rendben. – mondtam kicsit félve. A stúdióhoz nagyon közel lakott. Gyalog is mehettünk volna. Nagyon kíváncsi voltam a lakására, merthogy még nem jártam ott. Nem volt egy túl szép környék. Mikor beléptem az ajtón rögtön a háza nagy részét láttam mag. Volt egy nagyon nagy ablak és előtte le volt terítve egy matrac. Rajta volt egy pléd és néhány póló. Piros szőnyeg borította  apslót míg a fal bézsz színű volt. Használtak voltak a bútorok. Az ágy mellé még le volt téve még egy gitár. Azt, ami a kezében volt lerakta mellé. A „hálószobájával” egybe volt nyitva a konyha. Az is eléggé lepukkant volt, de azért elfogatható. Volt még egy ajtó Az volt a WC.

- Adok egy pólót meg egy nacit piszinek, jó?

- Tökéletes lesz. – mosolyogtam.

- Lefürödhetnénk együtt. – ölelt át. Együtt… nem. Én nem akarok vele fürdeni. Akármennyire is a pasim én nem érzem úgy hogy most együtt kéne fürdenünk.

- Öhm… én mielőtt eljöttünk megfürödtem. Fürdés után hívtál szóval… én már készen vagyok. – motyogtam idegesen.

- Oh... értem. Én elmegyek. - engedett el. – Addig öltözz át. – mondta és odament az egyik kopott bútordarabhoz és elővett egy nagy kinyúlt pólót s egy rövidnadrágot. Rám az ő rövidnadrágja combközépig ért. A matracán ültem és megkordult a gyomrom. Sajnálatos módom otthon hagytam a mekis kaját. Kinyitottam a hűtőt. Csak joghurt, sajt, egy kis szalámi és vaj volt. Jó sok minden. Keresgéltem egy kis kenyeret. Csak két szeletet találtam. Az egyiket megkentem vajjal, raktam rá szalámit és sajtot is. Gyorsan megettem a szendvicset és el is mosogattam a piszkos edényt. Josh kijött a fürdőből.

- Megéheztél? – kérdezte mosolyogva. Épp a haját törölgette. Nagyon jól nézett ki így.

- Igen… egy kicsit. Ugye nem baj? – néztem rá kutyaszemekkel.

- Dehogyis! Kifejezetten örülök, hogy máris otthon érzed magad. – mosolyodott el. Én egy nagyot ásítottam és megtörölgettem a szememet.

- Gyere, feküdünk le! – nyújtotta ki felém e kezét. Megfogtam és együtt lefeküdtünk aludni. Örültem, hogy nem történt semmi olyan dolog. Az ablakon bámultam kifelé és gondolkoztam. Telihold volt.

 Azon gondolkoztam vajon Carter izgul-e értem vagy, hogy Niall most mi csinálhat. Ő is a csillagokat nézi vagy csajozik valahol. Lehet, hogy ő is azt csinálja, mint én. A titkos barátnője mellett fekszik és néz ki az ablakon. Csak gondolom, ő nem gondol rám. Könnybe lábadtak a szemeim. Legszívesebben sírtam volna, de nem akartam Josh előtt. Két okból. Először is nem akartam, hogy ilyen kis gyengének lásson másodszor és ez az ütősebb érv. Nem szabd tudnia, hogy én Niallt szeretem még mindig. Ha megtudná, tuti egy ribancnak titulálna. Lehet, hogy igaza van azoknak a csajoknak a buszon. Nem is tudom. Nehéz így… Remélem, majd minden rendbe jön. Reggel Josh kék szemire keltem fel ahogyan engem néz mereven.