Negyvenhetedik fejezet

üdv^^

Itt az új rész:D komenteket kérek:D

a szavazást Sarah nyerte:D próbálom majd beletenni:)

ja és Harry boldog szülinapot:D sajnos tegnap nem tudtam feljönni mert farsangunk volt:D

Nemsokára új élet...

Kómásan a kezembe vettem a készüléket. Nem néztem meg ki az csak beleszóltam.

- Igen?

- Hello.

- Alexa?

- Nem a szomszéd néni… persze hogy én vagyok. Na, arra gondoltam, hogy ha holnap van kedved, akkor kijöhetnél velem és Finn-el sétálni. Jönne még Jack is. De neki nincsen kedve egyedül menni ezért elhívtunk téged is. – hadarta el nekem egy levegővel a mondandóját.

- Mikor? – kérdeztem.

- Öhm… holnap. Olyan körül mennénk ki.

- Rendben. – mondtam rekedtes hangon.

- Akkor, szia.

- Pá! – mondtam. Kikeltem az ágyból. Megszédültem és próbáltam nem elesni. Az íróasztalom szélében kapaszkodtam meg. Összeszorítottam a szememet és kinyitottam. Elkezdett iszonyatosan fájni a fejem. Elkezdtem lépkedni és egy idő után jobb lett. Kint a nagy kupi még mindig nem tűnt el. Alig lehetett mozdulni a sok holmitól.

- Mikor is mentek el pontosan? – kérdeztem a szememet törölgetve.

- 3 hét. – felelte anya kicsit lehangoltan. Messziről meghallottam, ahogyan a telefonom csörög. Josh hívott. Felvettem.

- Szia, édes! – mondta.

- Hello. Mizu? – ültem le az ágyamra.

- Arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem egy próbára.

- Milyen próbára?

- Van egy bandánk és oda.

- Ó, az tök jó… persze szívesen elmegyek. – motyogtam. Megint egy zenész pasim van…

- Ó, zsír. Akkor érted megyek 8-ra.

- Jó! – bólogattam.

- Na, de megyek is, mert el kell mennem a boltba… szia.

- Szia! – nevettem. Lettem a készüléket. 

- Kicsim! – kiabált anya a konyhából. – Gyere.

Kimentem.

- Igen? – dőltem neki az ajtófélfának.

- Holnap vagy holnap után kifestjük a szobádat.

- Holnap után. Holnap Alexával megyek ki.

- Értem. Menjél csak.

- Ma meg elkísérem Josh-t a bandájának gyakorlására.

- Ki is az a Josh? – kérdezett vissza értetlenül.

- A pasim…

- Ó, tényleg. Mikor indulsz?

- 8-ra jön értem.

- Akkor be is tudod mutatni! – mosolygott.

- Anya… ráérünk.

- Te tudod! – törölte meg a kezét a köténykéjébe. Bementem a szobámba. Nem tudtam, hogy milyen zenét játszanak ezért utána néztem. Néhány számukat felöltötték Facebook-ra. Ez egy rockot játszó banda volt. Kicsit féltem, hogy mégis milyen emberek lesznek majd. Próbáltam hozzá való rucit találni a szekrényemben, de nem igazán sikerült normális szerelést találnom. Az egyetlen, ami olyasmi volt az egy szegecses forrónaci volt. Azt vettem fel egy fekete bakanccsal és egy fekete csontvázas pólót csórtam a bátyám ruhái közül. Nagyon lógott rajtam ezért a csípőmnél kötöttem rá egy kis csomót. Húztam egy tusvonalat és műszempillát ragasztottam fel magamnak.  Egy átlátszó szájfénnyel koronáztam meg az egész sminket. A hajamat feltupíroztam egy kicsit kifésülgettem, hogy mégse legyen annyira kócos és úgy hagytam. Igazi rocker csaj kinézetem lett. Büszke voltam magamra hogy egy röpke óra alatt meg tudtam ezt csinálni. Vártam rá még egy fél órát és jött is értem egy kis Ladával. A szám is tátva maradt. Végül is mire számítottam? Ő nem egy szuper sztár hogy BMW-vel járjon.

- Helló! – baktattam le a lépcsőn. Kimentem a kapunkon és megölet.

- Szia! Milyen kis rocker kinézetű lett valaki.

- Hát… nem akartam Hello Kitty-s felsőbe menni. – mosolyogtam.

- Így csinibb vagy, mint abban a göncben.

- Reméltem! – motyogtam. Beültünk a kocsiba. Furcsa volt ilyen járműben menni valahova. Egy kis lerobbant épület előtt megállt. Kiszálltunk és a csomagtartóból egy gitárt vett ki.

- Gyere! – mondtam és megfogta a kezemet.  Beléptünk egy kék ajtón és onnan levezetett egy lépcső.  Utána egy folyosó következett. Erős cigaretta szag arát bentről. Kinyitotta az utolsó ajtót és előre engedett.

- Sziasztok srácok!  - köszönt be. Először egy asztalkát pillantottam meg. Egy raszta hajú srác ült egy széken és cigizett. A hamutartóban már volt egy pár elszívott csikk…

Felnézett rám.

- Ó, szóval te vagy Emily! – mosolyodott el. 

- Igen! – vakartam meg a nyakamat. Eléggé zavarban voltam.

- Csá! – hallottam egy idegen ember hangját. A dob mögött ült és neki is kilógott a cigaretta a szájából. – Milyen jó csajod van! Én is basznám…

- Hé, szállj le róla!  Ő az enyém. – mondta Josh és röhögött egyet. Remélem csak viccel. Valahogy nem éreztem jól magam a társaságukban. Attól féltem, hogy mikor fognak belém kötni.

- Rich hol van? – kérdezte Josh a többiektől.

- Majd jön. Azt mondta késik, mert a munkahelyén kell egy kicsit túlórázni.

- Értem… uh, de bunkó is vagyok! Az ott Raszta, ő a gitáros. – mutatott a raszta hajú fiúra.  – Az ott az a kis hülye köcsög az meg Charley. Ő a dobos. Rich az énekes én meg természetesen a basszusgitáron játszok.

- Na, hangoljuk már. Ne keljen akkor elkezdeni mire Rich ideér. – mondta Raszta. Hallgattak rá, mindent megcsináltak és addig egy kicsit összebarátkoztunk. Nagyon bugyuták voltak, de a jó értelemben. Megcsináltak mindent és utána esett be feltehetőleg Rich.

- Helló! – köszönt. – Na, gyerünk összeállni és csinálni! – utasított mindenkit. Ők egy szóra ugrottak is. De előtte gyorsan még Josh bemutatott neki. Nagyon úriembernek nézett ki. Senki nem gondolta volna róla, hogy énekel ráadásul egy rock bandában. Elkezdődött a próba. Rich-nek valami eszméletlenül csodaszép hangja volt. A szövegüknek a világ fikázásáról szolt. Hogy milyen egy undorító világban élünk ahol nem vagyunk képes egymáson segíteni, és hogy még az állatok is kedvesebbek egymáshoz. Arról hogy az emberek önző dögök és nem nekünk kéne a tápláléklánc csúcsán állnunk. Igaza volt. Tényleg ilyenek vagyunk… sajnos. A többi srác és eszméletlenül jól nyomták. A dobos püfölte a dobokat. Josh és Raszta is marha jól gitározott. Két óra múlva vége lett a gyakorlásnak. Összepakoltak, és indultak hazafelé. Rasztát haza vittük, mert nem volt pénze taxira. A végére már igazán jól elvoltunk. Bántam, hogy vége lett a napnak. Josh a házunk előtt megállt.

- Örülök, hogy eljöttél! – mondta. Rám szegezte kék szemeit.

- Jól éreztem magamat.

- Akkor jó! – felette egy féloldalas mosoly kíséretében.  Lassan közel hajolt hozzám. Behunytam a szemeimet és megcsókolt. A csókunknak hamar vége lett. A csókunk után mosolygott, én az ajkamba haraptam.

- Mennem kell! – suttogtam.

- Szia! – köszönt el és visszaült a vezető ülésbe. Kiszálltam a kocsiból és bementem a házba. Erős festék szagot éreztem. Kiderült, hogy Greg szobáját már ma kifestették… Nagyon kimerültem ezért gyorsan lemostam a sminkemet megmostam a hajamat és befeküdtem a puha kis ágyamba. Reggel a napsütésre keltem fel. Szomorú voltam, hogy egy pár hét múlva már nem itt fogok felkelni. A házunkban. Nem ihatok rögtön egy pohár kakaót, amit anya csinál… magamnak kell majd csinálni mindent. Nem akartam felnőni. Kicsi akartam lenni. Egy kis törpe akinek nincsenek gondjai. Maximum az hogy nem akarja megenni a brokkolit.  Kimentem a hálószobámból. Anyuék épp mentek boltba Mat-tel. Apa a kertben dolgozott. A nappaliban ültem a csendben. Elővettem néhány fényképet gyerekkoromról és elevenítettem néhány szép emléket. Nagyon jó érzés volt egy kicsit nosztalgiázni. A nyaralásokat vagy a karácsonyi képeket nézegetni olyan érzés volt mintha öreg lennék, és nemsokára meghalok. Elvesztek mindent és mindenkit és utánam csak egy sötétség marad… elég rossz volt így érezni. Pár képet elraktam magamnak, hogy majd a lakásomba is tudjam nézegetni őket. Egy nagyot sóhajtottam majd visszaraktam a képeket a helyükre. Amiket kiválasztottam azokat a szobámba vittem és elraktam őket a dobozba, amibe a lakáshoz való cuccok voltak. Visszamentem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-t. Egy interjú volt az One Direction-nal. Remek…

- Na, és Demi-vel milyen volt együtt dolgozni? – kérdezte a nőci.

- Remek volt. Nagyon kedves lány. – mondta Harry.

- Értem… és számíthatunk esetleg a közeljövőben tőletek egy újabb albumra?

- Hát… albumra nem, de egy új klipre igen. – mondta Liam.

- Ó, ez nagyon jó. Elárulnátok melyik számhoz lesz klip?

- A „Csak te meg én” című számhoz lesz… - mondta Niall szomorkásan.

- Az, az a szám amit Niall írt Emily-nek.

- Az nagyon szép szám… sírtam rajta. – mondta a hölgy. A fiúk bólogattak. – És mikor jön ki? – érdeklődött.

- November 30-án. – motyogta Zayn.

 - De ha már itt tartunk… Niall elmesélnéd miért is szakítottatok Emily-vel? Senki sem tudja rajtatok kívül hogy mi is történt. – a nő Niall felé nyújtotta a mikrofont. Niall lenézett a földre. Visszanézet a nőre.

- Csak annyi volt az oka hogy ő átlagember én pedig híres vagyok… Nehéz volt megküzdeni a távolsággal, a féltékenykedő rajongókkal és azzal, hogy ha otthon is vagyok, akkor is keveset tudunk találkozni, hiszen neki iskola volt nekem pedig munka.

- De most itt volt a nyár. Most lett volna időtök egymásra mégis most szakítottatok.

- Így könnyebb. Most nyáron kevesebbet kell dolgozni. És nem a munka rovására megy a néhány szomorúsággal töltött hét.

- De láttunk titeket a szakításotok után egyszer a Starbucksba. Mi csináltatok?

- Csak az utcán összefutottunk és meghívtam egy kávéra, mert miattam magára öntötte a sajátját. Ennyi volt az egész.

- Értem… - mosolygott. Niall ismét a földre pillantott. Neked csak ennyi volt? Nekem egy kicsit többet jelentett…

- Szia, kicsim! – mondta anya.

- Hello – mondtam zavartan. – Mikor lesz kaja? – kérdeztem.

- Kb. egy másfél óra.

- Jesszusom… Az nagyon sok.

- Dehogyis!  Menj inkább és pakolj be a dobozokba még több holmit.

- Jó! – mondtam és megforgattam a szememet. Először a kisebb kacatokat pakoltam össze. A felleges dolgokat kidobtam. Utána a ruháim jöttek.  A pólókat és a nadrágokat összepakoltam. A pulcsiimat szedtem ki mikor egy ismeretlen zöld színű pulcsit vettem ki a szekrényből. Megfordítottam, hogy lássam, a mintáját hátha eszembe jut, hogy melyik ruhadarabom.  Egy napszemüveges kacsa volt raja, aki éppen kinyújtja a nyelvét. Ez Niallé… a szívem egy pillanatra megállt és elállt a lélegzetem. Hiszen ezt még télen hagyta itt.  Hirtelen minden beugrott. Könnybe lábadt a szemem.  Odamentem az ágyamhoz és lehuppantam rá. Mint szerintem mindenki én is az oromhoz emeltem és magamba szívtam azt a bizonyos édes Niall illatot. Ismét vettetem néhány pillantást a ruhadarabra.  Az ajkamba haraptam. Magamhoz szorítottam a pulóvert és ismét úgy érzetem mintha átölelne. Jó érzés volt. Rázuhantam a csupasz matracra és a plafont bámultam. Ott is volt egy 1D poszterem és tisztán látszott a helye. Ilyenkor folyton ugyanazok a gondolatok járkáltak az eszembe… Még mindig szorítottam magamhoz a pulcsit. Behunytam a szememet pár másodperc múlva lassan kinyitottam. Nagyot sóhajtottam majd jött egy Isteni sugallat, hogy vegyem fel a ruhát. Élveztem, hogy magamon érezhetem Niall illatát. Mondjuk már elégé erejét vesztette, de nagyon erős parfümöt használt így egy kicsit még lehet érezni. Nagyon nagy volt rám. A combom aljáig ért a pulóver. A rövidnadrágom nem is látszódott ki alóla. Abbahagytam a pakolást és elővettem az albumunkat. Jó érzés volt azt is átnézni…

6-kor kimentem Alexával és Finnel. Sajnálattal kiderült, hogy Jack mégsem jön el mert munkát keres… Először fagyizni mentünk. Nagyon édesek voltak együtt. Folyton nevetgéltek és puszilgatták egymást.

Én is akarok egy ilyen pasit. Ez után kitalálták, hogy menjünk el az erdőbe… Kicsit furcsálltam az ötletet. Egy mezőn kötöttünk ki. Csodaszép volt az egész táj. A naplementét gyönyörűen látni lehetett.  Megkértek, hogy fotózzam le őket. Megtettem nekik és szerintem kifejezetten jó kép lett. Nagyon romantikus volt. 

Kár hogy nem hívtam el Josh-t. Akkor én se unatkoznék… A földön feküdtek és nagyon aranyosan játszottak egymással.

Én hamarabb haza mentem, mint ők, mert nekem még el kellett pakolnom a bútoraimat i hogy ki tudjuk festeni a szobát.