Negyvennegyedik fejezet

Hello^^

Hát a szavazáson Carter és Harry nyert szóval várhatjátok majd hozzájuk a történetet;D 

remélem izgi lesz majd^^ köszi hogy szavaztatok:D
na de jó olvasást és KOMIZZATOK!

by:Leah Hewitt

A sors

- Hé, Emily! – hallottam egy hangot. Lassan kinyitottam a szememet. Felültem és megdörzsöltem a szemem.  -  Jól vagy? – kérdezte ugyanaz az illető. Mellettem guggolt, az egyik keze a hátamon pihent a másik pedig a vállamon.

- Igen. - válaszoltam. Niall volt ott. Elégé zavarban voltam.

- Ő, meghívhatlak egy kávéra, ha már a sajátod a nyakadba ömlött? – érdeklődött és felsegített a földről.

- Nekem mennem kell Sarah-hoz.

- Miért? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Tudod, elköltözünk, és ezt beszéljük meg.

- Mi? Elmentek? Akkor viszont tényleg muszáj beülnöd velem egy italra.

- Tudod, van már újabb pasim.

Ezen kicsit megszeppent, de hamar túlette magát ezen.

- Ez egy baráti kis beszélgetés lesz. Nem történik semmi! - felelte nyájasan. Nem zavarna ha történne valami, sőt, kifejezetten örülnék neki.

- De megy a buszom!

- Van kocsim! Elviszlek!

- De mondom, hogy rohanok!

- 10 percet csak kibír... na, jó 15 percet.

- Jó menjünk! - sóhajtottam. Rettegtem, hogy mi lesz ebből. Reméltem, hogy újra összejövünk, de nem is, hiszen pont ma jöttem össze Josh-hal.  Az ciki lenne, ha már az első nap megcsalnám...

- És miért költöztök el? - szakította félbe a gondolat menetemet.

- A nagyihoz költözünk, mert ápolni kell.

- Hova mentek?

- New York.

- Mi? Hogy kerül olyan messze a nagyid? - érdeklődött.

- Hát tudod ott szolgált a papám a katonák közt aztán mikor leszerelték akkor már nem volt kedvük visszajönni, mert az sok macera ezért ott maradtak. De a papa már meghalt szóval egyedul maradt a mama és most ezért megyünk.

- Értem... de akkor mindent visztek?

- De hogy is! A házat kiadjuk a bátyám meg marad itthon. Az is lehet, hogy én is maradok.

 Erre kicsit kivirult az arca, ami nekem nagyon jól esett.

- És felvettek az egyetemre?

- Nem. - válaszoltam.

- Uh! Sajnálom. Majd jövőre.

- Miért mondja ezt mindenki? Anya is ezt mondta, Carter is, Josh is, te is...

- Josh? Ki az a Josh?

- Ő a fiúm... - feleltem egy kicsit idegesen.

- Ja, értem... sokáig! - mondta. Vajon komolyan gondolja vagy csak egy kis sablon szöveg ez az egész? Lehet, hogy csak próbálja tettetni, hogy tényleg túl van, rajtam vagy még mindig tetszem neki? Miért ilyen bonyolult ez az egész?

 Odaértünk a Starbucksba. Leültünk egy fotelra és néztük egymást. Elmosolyodtam majd lenéztem a kávémra. Kevergetni kezdtem mire a lábunk összeért. Kicsit megijedtem és rögtön elhúztam a lábam.

- Bocs… - mondta. Látszott, hogy egy kicsit zavarba jött.

- Na és veled mi újság? - tereltem el a témát.

- Semmi... teljes erővel dolgozunk az új albumon...

- Oh, és melyik lesz a kedvenc számod? - kérdeztem egy huncut mosollyal.

- A "Csak te meg én".

- Énekelj belőle! - kértem meg.

- Csak te meg én, szarunk a világra;

A srácokra, lányokra, imákra;

Mert csak egy dolog az, ami számít;

Minden más csak elűz és kábít. - énekelte. Ez az a dal, amit nekem írt...

- Rajta lesz az albumon? - kérdeztem elámulva.

- Igen... A menedzser szerint a tini lányok imádni fogják és venni fogják a lemezt, mint a cukrot! - mondta elvékonyodott hangon.

- Értem. Ez remek.

- Videó klip is lesz hozzá. - felelte búsan.

- Ezt úgy mondod, mintha rossz lenne.

Erre ő csak megvonta a vállát és beleivott egyet a forró csokiba.

- És csaj van a láthatáron? - kérdeztem. Miért mondtad ki Emily? De idióta vagy! Most úgy felpofoznám magamat.

- Nincsen! - mondta és egy kis lágy mosollyal elintézte az egészet. Csend telepedet le ránk. Rá pillantottam az órámra és az fél egyet mutatott.

- Jesszus! - ugrottam fel. Niall idegesen rám pillantott.

- Mi történt? – kérdezte meglepődve.

- Már idő van! Mennem kéne.

- Ja, csak ennyi? Akkor menjünk. - felelte mosolyogva. Elmentünk a kocsiig ott beültünk a járműbe és robogtunk is Sarah háza felé.

- Amúgy mit kerestél kint olyan későn? – tudakoltam.

- Voltam vásárolni aztán moziztam egyet, sétáltam is. Kicsit kimozdultam otthonról.

- Milyen filmet néztél?

- A nyomorultakat.

- És jó film?

- Nem rossz... de láttam már jobb filmet.

Ismét csend lett. Ő az utat figyelte és én pedig őt. Tudtam, hogy tudja, hogy figyelem őt, de ez nem érdekelt.  Kiértünk London határából és egy sötét rész jött. Sehol egy ember csak az út és az utcai lámpa fénye.  A szívem hevesen vert.

- Ugye itt kell lekanyarodni? – kérdezte.

- Igen! – válaszoltam és elfordítottam a fejemet így nem őt bámultam már. Elvezettem a házig, kiszáltam az autóból.

- Örülök, hogy eljöttél velem kávézni. – mosolygott.

- Én is örülök! – vigyorogtam vissza. – Köszi hogy elhoztál!

- Ez csak természetes! – mondta halkan. Becsuktam a kocsi ajtaját. Megvárta ameddig bemegyek és csak utána hajtott el.

- Hol voltál? - támadt le Sarah pedig épphogy csak beléptem az ajtón. – Agyon izgultam magamat.

- Bocsi, csak találkoztam Niall-al és elájultam.

- Tessék? Jesszus ugye már jól vagy!? Gyere, ülj le!

- Nyugi! Jól vagyok.

- Akkor jó… na de gyere be a nappaliba. – hessegetett befelé. Bementem és leültem a kanapéra.  – Mi volt? Mesélj! – kérdezte. Nagyot sóhajtottam és elmondtam neki részletesen mindent. Sírtunk közösen egy kicsit majd este 3 felé lefeküdtünk aludni.

 *Niall*

Végre haza értem. Hosszú volt a napom és még Emily-vel is találkoztam… beléptem az ajtómon és elkapott a sírógörcs. Máris pasija van? Ennyit jelentettem neki?  Én még mindig szeretem, de ő már mást szeret… mi a halálért kellett vele szakítanom? Miért? Miért vagyok ekkor idióta? Neki döntöttem az alkaromat a falnak és ráhelyeztem a homlokomat. A lelógó kezemet ökölbe szorítottam és egy nagy ordítás kíséretében bele ütöttem a falba. Felemeltem a fejemet megtekertem a nyakamat és bementem a nappaliba. Bekapcsoltam a TV-t és nézni kezdtem. Csak agysorvasztó baromságok mentek. Kipillantottam az ablakon, vonzott valami. Felálltam a helyemről és kimentem a teraszra. Az ég teljesen tiszta volt. Kifeküdtem a puha zöld fűbe és a csillagokat kezdtem el vizsgálni. Vajon Emily a szakításunk után hamar talpra állt? Lehet, hogy csak én vagyok ilyen, hogy nem tudom elfelejteni. Holnap muszáj lesz ezt elmondanom a srácoknak. Lehet, hogy tudnak majd segíteni.  Oldalamra fordultam és elkezdtem egy dalt dúdolni. Nem emlékeztem a címére csak a dallamra és a szövegre. Álomba ringattam magamat, ha már nincsen senkim. Lehunytam a szememet és azon gondolkoztam, hogy véletlen volt ez a mai találka vagy a sors keze? A nagy elmélkedésem közepette elaludtam kint a csillagos ég alatt. A telefonom csörgésére keltem fel a zsebem felől.  Egy SMS jött Harry-től:

Elutaztam Párizsba (buhahaha ) majd jövök(:

jó munkát:P