Hetvenkilencedik fejezet

Sziasztok:))

Meghoztam az új részt^^ Remélem tetszeni fog

Jó olvasást

Leah Hewitt

A maradék egy hét is simán lement. 3x voltam bent Niallnél. A menedzserük már nagyon ideges volt rám, mert elméletileg nem hagytam a srácokat dolgozni.  Ez nem igaz, igazából csak Niallt nem hagytam, mert folyton egymáson lógtunk. A kanepén fetrengtünk, elmentünk boltba, reggeli kávéra és még milliónyi olyan dolgot csináltunk együtt amit Niall egyedül nem csinált volna.

Amikor viszont nem boldogítottam Niallt otthon voltam és Dextert néztem. Sajnos az összes eddig megjelent évadot láttam. Mikor befejeztem olyan nagy üresség tört rám… Nagyon unatkoztam azután.

Szombaton is bent voltam (az volt az utolsó ilyen munkanapjuk) és onnan rögtön Niallhoz mentünk. A hó nagyon szakadt.

- Nagyon kemény telünk van. – mondta miközben beállt a ház kocsibeállójára.

- Ja, tiszta durva. És korán jött nagyon. – gondoltam arra, hogy már november elején esett a hó.

- Hát, ja… lehet, hogy februárban viszont nem is lesz nagy hó.

- Lehet. – bólintottam szomorúan. Leállította a járművet majd bementünk. Bent rögtön levettük a meleg cuccokat aztán a nappaliban leültünk. Fogalmunk se volt, hogy mit akarunk majd magunkkal kezdeni. Csak fetrengtem a földön, Niall meg a kanapén.

- Sandra New Yorkba lakik igaz? – kérdeztem.

- Milyen Sandra? – csodálkozott.

- Hát Justin barátnője.

- Ja, azt hiszem igen. Miért?

- Mert akkor, amikor kint leszek anyuéknál majd egy napra kihívom, hogy mutassa meg a várost.

- Ez jó ötlet. – bólintott elismerően. – Majd megadom Justin számát.

- Rendicsek.  – mosolyogtam.

- Unatkozok. – sóhajtott Niall egy kis csend után.

- Én is. – fordultam a hátamra.

- Megtanítsalak gitározni? – ült fel hirtelen.

- Aha. – vigyorodtam el. Niall lemászott az ágyról engem is felsegített majd bement a szobájába kihozott egy klasszikus gitárt aztán leült a földre.

- Ezért kellett fölállnom?

- Legalább a vérkeringésed elindult egy kicsit. – felelte rám sem nézve. A hangszert hangolta folyamatosan. Pár pillanat múlva már gyönyörűen szólt. -  Mit szeretnél megtanulni?

- Valami egyszerűt.

- Jó, meg tanulod a What Makes You Beautifult.

- Mi? De az nagyon nehéz.

- Akkor csak az elejét. – alkudozott.

- Rendben. – bólintottam. Niall ezután heves magyarázásba kezdet. Alig tudtam követni. Miután befejezte a hosszú magyarázást. Rám nézett.

- Érted? 

Én csak ezt tudtam kivenni a hosszú monológból.

- Elmondanád még egyszer? Néhány dolog homályos. - motyogtam.

Még egyszer ledarálta aztán ismét felemelte a tekintetét a gitárról.

- Még mindig homály minden, igaz?

- Aha. – bólintottam óvatosan. Nagyot sóhajtott. Gyorsan bement az iroda szerűségébe majd kihozott onnan egy papírt és egy filctollat.  Lerajzolta a húrokat és ahol le kell nyomnom oda egy fekete pöttyöt.

- Csak ez a három akkord megy folyamatosan. Csak meg kell tanulni lefogni őket és normálisan pengetni.

- Oké. Megpróbálom. – bólintottam. A kezembe adta a gitárt majd elkezdtem.

- Fogd le jobban a húrt. Doboz hangja van.

- Tudod, minket van doboz hangja! - néztem fel rá szikrázó tekintettel majd újra visszatértem az akkordokhoz.

- Milyen harapós valaki. – nevette el magát Niall.

- Nem vagyok harapós! –néztem rá újra. Niall elnevette magát.

- De milyen hülyén szól nálad. – fürkészte a gitárt. Mögém jött majd észbe kapott. – Ez egy balkezes gitár.

- Én meg jobb kezes vagyok. – néztem rá ártatlanul. Niall kiröhögte saját magát aztán hozott egy jobb kezes gitárt is. Azt nekem adta nála meg ott maradt a bal kezes. Ezzel a gitárral már szólt is valahogy a dal. Sajnos ezzel sem ment (nem tudtam olyan gyorsan csinálni, hogy szépen kijöjjön ütemre).

- Ez nekem nem megy! – hisztiztem. Niall félretette a gitárt mögém jött és leült. A két lába között voltam háttal neki. Átkarolt majd a kezét az enyémre tette.

- De furcsa így. – jegyezte meg. Én elmosolyodtam. Jól esett magamon érezni a meleg bőrét, a nyakamon a lehelettét és csak szimplán jólesett Őt érezni.

- Szóval. E le, le, föl. Aztán A le, le, le majd B le, le, le, le, le. - magyarázta miközben pengette a gitárt, és lenyomta az akkordokat.

- Értem.

- Jó akkor most gyorsan.

 Megfogta a kézfejemet és így csináltuk együtt. Megmutatta milyen gyorsan kéne. Hát… nekem úgy soha nem menne…

- Niall ez nekem nem megy. – néztem fel rá oldalról. Elég nyakkitekerős póz volt.

- Ne add föl! Menni fog higgy nekem. – nézett bele a szemébe. Eltökélten csillogtak. Odahajoltam Niallhez majd finoman megcsókoltam. Niall elengedte a kezem és a fülem alá csúsztatta azokat. Az én kezemből lassan kieset a gitár majd átfogtam a nyakát. Felemelkedtem így az ölében kötöttem ki, vele szemben. Hevesen csatáztunk egymással, amikor is Niall véletlenül belerúgott a gitárba jó nagy robajjal. Ez se tudott minket szétválasztani, csókolgattuk egymást tovább. Fülem mögé tűrtem hosszú lelógó hajam majd Niall pólója alá csúsztattam karom miközben ajkaink folyamatosan összeértek. Már vettem volna le a fölsőjét, amikor is csöngettek.

Hirtelen abba hagytam a csókolgatását majd mélyen a szemébe néztem.

- Bassza meg. – sóhajtott egy nagyot. Felállt majd kiment kinyitni az ajtót. Pár perc múlva visszajött.

- Ki volt az? – érdeklődtem a gitárt pengetve.

- Egy idióta kérdezte meg hogy egy kóbor kutya a mienk e…

Szomorún rá néztem. Idegesen beletúrt a hajába majd leült elém.

- Ameddig te kint voltál gyakoroltam és megy. – meséltem boldogan.

- Mi van? Smárparti után máris megy minden?

Mosolyogva megráztam a fejem amolyan "maradj csenden" stílusban.

- Na, muti. – vette a kezébe a saját gitárját. Én nagyon koncentrálva próbálkoztam, de kétszer is félre nyúltam egyszer meg pengetés közben kihúztam a húrt és majdnem elszakadt (nem hozott ki pengetőt).

- Reménytelen vagy. – sóhajtott.

- Tényleg? – néztem rá aggódva.

- Dehogy, csak… többet kell majd gyakorolnod az átlagnál.

- Haha, amúgy meg ameddig nem voltál itt tényleg jól ment.

- Szóval én vagyok a hibás. – vonta fel a szemöldökét.

- Pontosan. – biccentettem majd elröhögtük magunkat. A gitározást hamar feladtam majd mentünk és csináltuk magunknak kaját. Igazából ő főzött, én meg bámultam a konyhapultról. Nem egyszer kiküldött, mert csak hátráltatom, de olyan jól esett kicsit idegesíteni őt.

Vacsi után együtt fürödtünk majd elmentünk aludni.

 A héten szinte minden nap így telt. Csináltunk valamit, nekem annyira nem ment, feladtam, ettünk aztán mentünk is aludni. Az egyik nap elvitt vásárolni is anyuéknak ajándékot. Mindent megvettem majd az utolsó nap estéjén romantikus vacsorát készítettünk egymásnak, úgy hogy a másik nem tudta mi lesz a vacsi. Vicces volt. Én makarónit csináltam neki, ő pedig steaket nyakon öntve szafttal és sült krumplival. Mindketten nagyon jól laktunk aztán egészen hajnalig beszélgettünk.

*December 20.*

 Hajnali négykor keltett az ébresztő. Niall rögtön a fejére húzta a takarót nekem viszont kipattantak a szemeim a késői fekvés ellenére. Hajnali 4 volt. Csak 2 órát aludtunk.

- Niall. – keltegettem álomszuszék barátomat.

- Csak egy 5 percet még. Aztán kimegyek.

Nagyot sóhajtottam majd ráhagytam. Nem volt szívem felverni. Kint rögtön átnéztem a bepakolt holmimat, ami eddig nem volt bepakolva bepakoltam, majd amikor úgy éreztem minden megvan becsuktam a táskámat. Az órára pillantottam. Az 5 perc már 20 perce lejárt… gyorsan bementem a hálóba. Niall a szélén ült és bámult maga elé.

- Niall. – szóltam hozzá mosolyogva.  Nagyot szippantott majd rám meredt.  Elnevettük magunkat aztán én is mellé ültem. 

– Mindjárt felkelek, esküszöm. Csinálnál nekem egy kávét? – kérdezte berekedve.

- Aha. – álltam fel. A konyhában csináltam mindkettőnknek egy-egy pohárral. Mire kiértem a gőzölgő italokkal Niall már felöltözve ült a kanapén. Odaadtam neki majd megittuk miközben az utazásról beszéltünk. Nagyon vártam már, Niall kevésbé. Örült volna, ha együtt tudunk karácsonyozni viszont azt is tökéletesen megérti, hogy ezen a napon a családommal szeretnék lenni, ráadásul alig szoktam velük találkozni. Viszont, Niall, Zayn, Tiff és Harry mindenképp kijön majd szilveszterkor. Remélem, Harry nem hozza Jenifert…

- Melyik nap fogtok oda érni?

- Már 28-án. Legalábbis én és Harry.

- Ugye Jenifer nem jön?

- Nem, Harry lekoptatta.

- Szakítottak? – kerekedtek ki a szemeim.

- Dehogy, csak erre az 5 napra nem jön. Azt mondta neki, hogy régi barátaival fog találkozni és úgyse tudna rá figyelni.

- Ezzel le tudta koptatni? – csodálkoztam el.

- Aha. – bólintott majd belekortyolt a kávéba.  Fél ötkor már a reptéren voltam és Gregre meg Sarah-ra vártunk. Egy padon addig jó elbeszélgettünk. 5-re végre megérkeztek aztán Niallal hosszan elbúcsúztunk egymástól. Pont addigra fejeztük be mire be lehetett check-olni. Azután leellenőrizték a csomagjainkat majd megint várhattunk jó sokáig.  Folyamatosan nyomtam fel Twitterre a képeket, meg visszaszámoltam az órákat.

 Greg és Sarah végig aludtak. Én valamiért nagyon lelkes voltam. Talán mert újra láthatom végre anyut meg aput, Matet és a mamát is. Remélem, már jól van.

A felszállás előtt még dobtam egy üzit Niallnak hogy minden rendben és mostantól csak ő hívjon, mert nekem nincs pénzem őt hívni. Visszaírta, hogy reméli, jól fogok utazni, és hogy hívhatom én is őt, maximum kifizeti ő.

Délutánra értünk oda. Ott nem szakadt a hó és nem volt annyira hideg, mint otthon. Apa volt kint értünk a reptéren az öcsivel. Mikor Mat meglátott minket rögtön odaszaladt hozzánk és jó szorosan megölelt.

- Emily! – kiáltotta. – Annyira hiányoztál! – nézett rám könnyes szemekkel. Azt hittem ott azonnal elolvadok, milyen édes egy kisöcsém van… - Ugye, én is hiányoztam neked?

- Persze hogy hiányoztál! – szorítottam magamhoz. Aztán átadtam Gregnek. Ők is elvoltak egy darabig, addig én apát ölelgettem meg.

Egész haza vezető úton apa mesélt. Az új munkahelyéről, anya új munkahelyéről, Mat új ovis társairól és úgy a New York-i életről.

Mire haza értünk mindent tudtunk. Bent a házban nagyon jó meleg volt, igazi karácsonyi hangulat uralkodott.

- Sziasztok! – köszöntünk.

- Kicsim! - jött ki anya aztán a mama is követte. Szerencsére semmi jele sem volt annak, hogy kórházán volt. Mindenki mindenkit körbe puszilt aztán bementünk a nappaliba.

- Öhm… anya, Niallék kijönnek majd szilveszterezni és Niall itt aludna, rendben?

- Niallék? Kiket takar ez? – nézett rám egyik szemöldökét felvonva.

- Zayn, Tiff és Harry. De ők egy hotelben szállnak meg. Igazából Niall is úgy szállna meg, de szerintem elég nagy hülyeség lenne, hiszen ha már itt vagyunk… meg tök szomorú volt, hogy nem tudunk együtt karácsonyozni…

- Csak Niall. – szólt közbe anya.

- Köszi. – mosolyogtam rá.

- De csak azért, mert kedvelem azt a fiút.

- Tényleg?

- Igen. Na, vidd ezt ki. – nyomott a kezembe egy salátás tálat. Én szót fogadtam és kivittem az ebédlőbe.

Mindenki segített valamit csak én és Sarah ültünk a fenekünkön. Egész végig arról agyaltam hogy mit fogunk csinálni majd ha itt lesz Niall. Tuti egész nap a városban fogunk lófrálni meg hasonlók. Várom már.

- Liam hogyhogy nem jön ki? – kérdeztem meg hirtelen.

- A családjával tölti az ünnepeket. Igazából kijött volna a két ünnep között, de ekkor jön valami nagyon rég látott rokon, aztán mondtam neki, hogy maradjon. Majd megünnepeljük utána. – mosolygott rám végül.

- Értem. – biccentettem.

 Mikor minden kész lett rögtön nekiálltunk enni. Folyamatosan mesélt valaki. Greg az egyetemről, meg a tanulásról mesélt sokat, néha-néha megemlítette a bulikat is. Sarah leginkább Liamről mesélt és hogy mennyire hihetetlen neki ez az egész, és hogy azért szomorú hogy ő nem jön ki. A mama mondta neki, hogy legközelebb ő is kijöhet hozzánk, szívesen látná már.  Aztán én meséltem Carterről ez a vele együtt lakásról, Niallről és hogy ő ki fog jönni, arról is panaszkodtam, még hogy mennyire irritáló hogy nincs munkám (mondjuk mostanában nem is nagyon keresgéltem) és úgy mindenféléről. Ők mindent nagyon türelmesen végig hallgattak. 

Este hamar elmentem aludni, nagyon kifárasztott az utazás is és a csak 2 óra alvás. Niallnak lefekvés előtt küldtem üzenetet, hogy minden rendben és majd holnap hívom.