Nyolcvanadik fejezet

Hali!

Ma egy elég elcseszett részt hoztam, bocsi:/

Amúgy 5-7 napig nem lesz részt mert gólyatáborba megyek:DD

Azért jó olvasást:))

Leah Hewitt

Reggel fél 12-kor keltem fel az öcsire.

- Ébresztő álomszuszék! – üvöltötte a fülembe.

- Jó reggelt neked is öcsi… - ültem fel.

- Gyere enni, ebéd van.

- Mi a kaja?

- Anya, volt boltban és kaptam csokit. – mesélte vidámban.

- Hát ez remek. – törölgettem a szemem. A telefonomért nyúltam rögtön, meglepődve láttam, hogy Niall már 2x hívott, de mindkettőt átaludtam. Hupsz… Gyorsan visszahívtam.

 - Szia, szívem.

- Helló, felkeltél? – kérdezte visszafojtott nevetéssel.

- Még aludnék, csak öcsi felkeltett.

- Ideje már. Hány óra is van ott?

- Fél dél.

- Kész mennyit tudsz aludni.

- Jól van már! Tudod milyen kimerítő volt az egész.

- Tudom, én többször voltam már ott, mint te.

- Be lehet fogni. – nevettem el magam. Még egy 15 percet beszéltünk aztán letettük. Közben megadta Justin számát is.

- Jó reggelt! - mentem le a lépcsőn. A lépcső azonnal a nappaliba vezetett.

- Jó reggelt. – köszönt mindenki.

- Reggel Niall hívott. – nézet rám álmosan Sarah (egy szobában aludtunk). – Felkeltem rá. – folytatta dühösen.

- Bocsi, már visszahívtam.

- Hogy nem tudtál rá felkelni? A füled mellett ott üvöltött valami hangos szar.

 - Az nem szar! – keltem egyik kedvenc számom védelmébe.

- Mindegy, a lényeg az, hogy hihetetlen milyen mélyen tudsz aludni… - fejezte be.

- Gyereket, kaja. – szólt be anya. Kint már meg volt terítve, oda lett készítve minden. Leültünk és egy jót ebédeltünk. Én csak sült krumplit ettem, mert nem voltam nagyon éhes.

- Anya, ma kimegyek majd Sandrával.

- Az meg ki? – nézet rám Sarah. Ezen elröhögtem maga. Nagyon vicces arcot vágott hozzá.

- Justin barátnője, és itt lakik kint. Gondoltam összefutok vele.

- Justin Bieber? – csodálkozott Sarah. Olyan jó hogy elvileg anyával beszélgettem.

- Igen, Justin Bieber. – bólintottam.

- De jó már neked. Ilyen emberekkel lógsz.

- Neked meg Liam Payne a pasid.

- Igaz. – gondolta végig majd elnevettük magunkat mindannyian.

- Szóval, nem gond, ha kimegyek?

- dehogy gond. Menjél csak nyugodtan. – bólintott anya. Ebéd után rögtön felhívtam Justint, hogy adja meg Sandra telefon számát.

- Helló Justin, Emily vagyok.

- Milyen Emily? – szólt bele.

- Emily Cook.

- Ki? – értetlenkedett tovább.

- Niall barátnője!

- Ja, hogy azaz Emily.

- Igen. – nevettem fel.

- Miért hívtál?

- Sandra számát szeretném elkérni.

- Oké. Mindjárt küldöm SMS-ben.

- Köszi, szia.

- Nincs mit, szia. – rakta le a telefont. Szinte azonnal érkezett is az SMS. Rögtön felhívtam.

- Szia, Emily vagyok.

-  Honnan ismerlek? – kérdezte meg lassított hangon.

- Tiff buliján. Tudod, én vagyok Niall barátnője. – mondtam hátha megint bejön.

- Ja, Emily, szia! Hogy vagy?

- Köszi, jól. Most New Yorkban vagy?

- Aha, itthon döglök. – nevetett.

- Akkor nem mutatnád meg egy kicsit a várost?

- Itt vagy te is New Yorkban?

- Aha, a szüleimnél.

- De jó! Akkor majd telefonálok, hogy kész vagyok és megbeszéljük, hogy hol legyen tali, rendben?

- Aha, akkor addig is, szia.

- Páá. – köszönt és lerakta. Én is gyors készülődésbe kezdtem. A hajamat kivasaltam, természetes sminket magamra dobtam aztán párszor átöltöztem mire megtaláltam a tökéletes ruhát egy téli városnézésre. Miután kész lettem pár percet csak fetrengtem az ágyamon aztán csörgött a telefon. Tök boldogan vettem fel, de csak Niall volt az.

- Szia. – mondta kicsit lehangolva.

- Helló, mi van? Már nem is örülsz nekem?

- Bocs, csak várom, Sandra hívását szóval tedd majd le.

- Akkor látom sikerült elérned őt. Csak ezért hívtalak, de ha ennyire nem akarsz velem beszélni, akkor, szia.

- Szia, szeretlek!

- Szeretlek. – mondta aztán letette a telefont. Egy perc múlva csörgött is a telefon. Most már Sandra hívott.

- Helló! – vettem fel a készüléket.

- Szia! Hallod akkor hol találkozzunk? Mihez vagy közel?

- Semmihez, a mamám a külvárosban él, messze mindentől.

- Értem… a Central park déli bejárata jó lenne?

- Aha, akkor ott találkozunk.

- Szia. – köszöntünk el és rögtön indultam is. Taxival mentem be, dugó volt így egy kicsit tovább kellett utaznom, mint Sandának, mert amikor odaértem már ő is ott várakozott.

- Helló! – ölelt meg.

- Szia. – mosolyogtam rá. – Hogy vagy?

- Köszi, jól. Te?

- Én is. – bólintottam.

- Hogyhogy itt vagy? Nem is tudtam, hogy laknak rokonaid New Yorkban.

- Az ünnepek miatt jöttem.

- Niall is itt van?

- Nem, ő csak 28.-án jön majd.

- ja. Értem. Amúgy, mit szeretnél csinálni?

- Mindig is akartam New York utcájáén egy utcai hot-dog árustól hot-dogot venni és az utcán megenni. – meséltem nevetve.

- Komolyan?

- Aha.

- Akkor menjünk. Szemben van is.

Megvártuk ameddig zöld lesz a lámpa aztán még egy csomó emberrel együtt indultunk el. Olyan volt, mint egy csorda. Vitte magával az embert a tömeg.

Gőzölgött a meleg víz, amiben a virslik sültek.

- Két darabot. – tette le a pénzt Sandra. Az eladó elvette, meggyőződött róla hogy igazi e, aztán berakta a két hot-dog kiflibe a virslit.

- Tegyenek rá, amit szeretnének. – szólt rekedtes hangon és a mustár, majonéz és a kechup felé mutatott.

- Köszönjük. – bólintottam. Az eladó tág szemekkel nézett.

- Maga nem New Yorki igaz?

- Nem. –ráztam a fejem. Elmosolyodott.

- Szívesen. – biccentett. Sandra kuncogott eget majd mentünk tovább. Nem értettem mi volt ez.

- miért nézett rám olyan furán, amikor megköszöntem a kaját? – néztem Sandrára.

- A New Yorki emberek nem szoknak olyanokat mondani – főleg nem az eladóknak- hogy köszönöm, nincs mit, kérek. Sajnos ilyen bunkók itt az emberek.

- Ó, értem.

- Amúgy ő sem New Yorki.

- Honnan tudod?

- Csak rá kellett nézzek. Olyan volt, mint Mario. És egy ehte New Yorki nem néz ki úgy, mint egy játékkarakter. Meg elmosolyodott és kérdezősködött. 

- Ja. te gondolom itt nőttél fel, ha ilyen jól ismered az embereket.

- Hát, csak 12 éves koromban költöztünk ide, mert a szüleim elváltak azt jöttem anyuval. Az öcsém meg apukámmal ment Washingtonba.

- tartod még velük a kapcsolatot?

- Persze, ne m telik el úgy nap, hogy ne beszélnénk. – mosolygott rám. Én visszamosolyogtam. – És még hova szeretnél elmenni?

- Menjünk be a parkba. Sandra biccentett. Visszamentünk az út túlsó felére majd bementünk a kapun. Nagyon szép volt. A havas fák gyönyörűek voltak.  Sok séta után elértünk egy tóhoz, amin jó sok ember korcsolyázott.

- Te tudsz korozni? – fordultam felé.

- A-aa. – válaszolta szomorúan.

- Hogyhogy?

- Nem tudom. Még nem éreztem késztetés arra, hogy korizak. – nevetett fel. Egész este kint voltunk. 8-kor indultunk haza. neki még nem volt kedve haza menni ezért, elkísért taxival. A kocsiban folyamatosan beszélgettünk egy-egy forró csokival a kezünkben.(egy standnál árulták, tök szuper).

- Amúgy hogy ismerkedtél meg Justinnal? – tettem fel a kérdés hosszas gondolkozás után.

- Az egy vicces történet. – kezdte el mesélni vigyorogva. – Rajtam kívül még 3 barátnőmmel elmentünk bulizni. Csak az egyik barátnőm nem volt részeg, aki vezetett. Szóval, valahogy bejutottunk a V.I.P részlegbe. Azt mondta, hogy nem akarunk bemenni csak besodrott minket a tömeg. – röhögött. – Aztán bent meg táncoltunk meg tovább ittunk és az LB-m elmondása szerint Justin oda jött, hogy senki sem mondta neki, hogy ilyen szép csajok lesznek itt meg stb. Beszélgettünk aztán csak azt látta hogy csókolózunk aztán szólok neki hogy Justin haza visz és eltűntem. Reggel Justin ágyában keltem. Aztán még aznap elhívott egy igazi randira és ott megcsókolt és az óta együtt vagyunk. – mosolyodott el.

- De édes. – olvadoztam. Igaz, nem túl romantikus részegen összeismerkedni, de hát Justinról van szó. Vele szerintem a legtöbben részegen is szívesen ismerkednének.

- Amúgy miért engem hívtál várost nézni?

- Mert csak te vagy New Yorki ismerősöm. Meg a bulin jó fejnek tűntél, gondoltam nem lehet baj, ha elhívlak.

- Ó, jól gondoltad. – vigyorgott rám és én is elvigyorodtam aztán egyszerre elnevettük magunkat.

- Itt vagyunk. – fékezett le a bácsi.

- Ó, köszönöm. – mondtam mire Sandra kuncogni kezdett, én tudtam, hogy azért nevet, mert még ezt is megköszönöm, mindegy. Szúrós tekintettel néztem rá, de nem zavarta, inkább csak még jobban röhögött. Kifizettem a taxit aztán Sandra is hazavitette magát ugyanazzal a bácsival.

Otthon csend és nyugalom honolt. Öcsi már aludt, anya zuhanyozott, apa és mama tévéztek, Greg és Sarah meg valamilyen ékszert rendeltek online.

Anya után én is lezuhanyoztam aztán mentem is aludni. Szívesen felhívtam volna még Niallt, de hát ott hajnal van.