Nyolcvanegyedik fejezet

Hallótok://

Bocsi de ez egy rövid, tartalmatlan rész lett:s

Jövő hét végére tervezem a blogom befejezését:(

Sajnos ez is eljött. Addig próbálok élvezhető éd izgalmas részeket hozni

Leah Hewitt

Az ott töltött napok nagyon monotonok voltak. Felkeltem, meglepődtem, hogy mennyi hó esett, aztán 10 perc múlva meglepődtem, hogy már eltakarították az emberek a járdáról a havat, aztán meglepődtem, hogy máris ebéd van, aztán játszottam öcsivel és meglepődtem, hogy mennyi minden tanult. Aztán beszéltem Niallal és meglepődtem, hogy ott már sötét van aztán amikorra befejeztük a beszélgetést meglepődtem, hogy itt is sötét van. Így teltek a napjaim…

*December 25.*

Ismét öcsémre keltem, csak most lent visítozott.  Próbáltam visszaaludni, de nem ment. Így fél 8-kor sántikáltam lefelé a lépcsőn. Azt sem tudtam hol vagyok.

- Helló! – köszöntem. A lépcső egyenesen a nappaliba vezetett. Leültem a lépcső alatti kanapéra és csak bambán bámultam magam elé.

- Jó reggelt kicsim. – köszönt anya.

- Hogy aludtál?

- Jól… csak az öcsi felkeltett. – néztem Matre aki teljesen ártatlanul vonatozott tovább.

- Niall hogy van? – kérdezte anyu sunyi mosollyal.

- Jól, bár tegnap meglepően keveset beszéltünk. Azt mondta dolga van… - szomorkodtam.

- Ó… szóval nem tudod hova ment? – kérdezősködött tovább anya. Látszott róla hogy tud valamit.

- Miért hova ment? – érdeklődtem felvont szemöldökkel. A másik kanapéra mutatott. Oda néztem. Először homály volt majd fókuszáltam és megláttam ki ül ott. Niall totál kivörösödve ült ott. Nem tudtam, hogy kerül ide. Pár másodpercig értetlenül néztem aztán felálltam és oda mentem hozzá. Niall is felállt majd átölelt.

- Boldog karácsonyt! – nézett rám.

- Hogy kerülsz ide? – értetlenkedtem tovább majd ismét megöleltem.

- Engem kértél karácsonyi ajándéknak nem? Hát… itt vagyok.

- Bolond! – csókoltam meg. – De hogy jöttél?

- Átúsztam az óceánt. – nézett rám komolyan.

- De hát a családod? – hagytam figyelmen kívül a baromságát. Mondjuk nekem is felesleges volt azt megkérdezem… egyértelmű hogy, hogy jött.

- Te is a családom vagy.

- Ez, de nyálas volt. – röhögtem el magam.

- De jól hangzott.  – mosolyodott el. Megcsókolt majd mama jött be.

- Csókolom. – köszönt Niall illedelmesen.

- Szerbusz. – köszöntötte mama is mosolyogva.

- Elnézést hogy csak ilyen hirtelen magukra törtem. – folytatta illedelmesen.

- Nincs semmi baj. Csak máskor szólj, mert nem biztos, hogy ma jut neked ebéd.

- Az nem gond. – mosolygott. Mama is viszonozta ezt a gesztust majd beüllt a foteljébe és elkezdte nézni a tévét. A szokásos reggeli tortasütős műsorát nézte. Valamiért imádja azokat bámulni.

Niallal felcipeltük a cuccát a szobámba aztán csak feküdtünk egymás mellett.

- Kimerültél? – érdeklődtem.

- Aha. Nehéz volt az út. Nagy volt a tömeg. Amikor ti jöttetek akkor is annyian voltak, hogy alig lehetett mozdulni?

- Nem. Akkor viszonylag kevesen voltak.

- Ah… szerencsések vagytok. – túrt bele a hajába majd felém fordult.

- Örülök, hogy itt vagy. – mosolyodtam el. Nagyon meglepett…

- Én is örülök, hogy itt lehetek.

- Amúgy honnan tudtad hol lakunk?

- Szerinted anyukádat nem hívtam?  2x hívtam hol vagyok, és hogy ti erre vagytok. – nevetett.

- Nem tudtad merre vagy? – röhögtem ki.

- Nem. A lényeg hogy itt vagyok. – próbálta terelni a témát, de nem ment neki. Folyamatosan azon nevettem, hogy milyen béna, hogy nem tudja hol volt.

Niall egész nap pihent majd másnap indult be az élet. A szülinapom miatt elhalmoztak ajándékokkal. Nialltól ugyebár azt a Wellness hétvégét kaptam. Anyuéktól és mamától is pénzt, hogy költsem, amire jólesik. Szerintem elrakom majd és próbálok majd valami normális kaját venni, hogy egyszer végre finomat egyek.

Az egész ott töltött karácsony fantasztikus volt. Mindenkivel találkoztam, aki fontos volt nekem (kivéve Carter).

A szilveszter is nagyon jó volt. Elmentünk bulizni a belvárosba. Igaz, nem ihatunk egy kortyot sem (csak Sarah és Greg), de ők ittak helyettünk is. Éjfélkor megvolt az „azaz átléptünk egy évet közösen” csókunk. Január 3.-án aztán közösen indultunk haza. Könnyes búcsút vettünk aztán repültünk. Niall mellett ültem és végig aludtam szinte (este mentünk). A reptérről Niall vitt haza minket. Először Greget rakta ki (Valamiért Niall kicsit irtózik Gregtől. Azt mondja mindig olyan morcos vele.) Aztán jött Sarah (ott volt nála Liam, de ezt ő nem tudta) aztán engem vitt haza. Nialltől hosszasan búcsúzkodtunk majd felmentem a lakásba. Carter a konyhában csinált éppen ebédet.

- Helló! – köszöntem. Szerintem fénysebességgel rohant ki hozzám és jó szorosan megölelt.

- Szia! De hiányoztál! Kellemes ünnepeket. – vigyorgott.

- Te is nekem. – szorítottam magamhoz. – Mesélj, mi volt itthon.

- Semmi érdekes. Unatkoztunk igazából.

- Frank is itt volt?

- Aha, nagyon sokat. Remélem nem gond.

- Nem, dehogyis. – mondtam nagy sóhajjal. Tényleg nem baj, csak még mindig utálom őt. Carternek elmeséltem mindent, majd ő is nekem.  Mindkettőnknek remekül telt a karácsonya.  Estefelé aztán úgy döntöttünk elmegyünk moziba és megnéztünk egy jó kis szerelmes vígjátékot. Igazából nem tudom mi volt a címe, de nagyon tetszett.

*Január 5*

Niallnél keltem fel. Egy hét múlva lesz Zayn szülinapi bulija. Már nagyon várom, hogy ott legyünk. EZ egy bárban lesz valahol a belvárosban. Mint mindig most is csomó ember lesz ott és természetesen szépen kell kinéznem.  Niallnek elpanaszoltam, hogy nincs mit felvennem mire kitalálta, hogy akkor vegyünk valamit holnap. Én naivan azt hittem csak neten szétnézünk aztán karácsonyi ajándékén még meg kapom. Aha, hát majdnem…

- Ébresztő van gyönyörűm. – hajolt fölém Niall. Kedvesen rám mosolygott.

- Hány óra? – törölgettem a szemeimet.

- 10. De megyünk vásárolni, úgyhogy felkellettelek.

- Hova megyünk?

- Vásárolni! – ismételte el lassabban.

- Azt értem. De melyik boltba?

- Amelyikbe találsz ruhát. – kacsintott. Elmosolyodtam és rá kellett jöjjek Niall imádni való barát.

Egész nap jártuk a boltokat, mígnem megvettem a tökéletes ruhát. Egy egyszerű fekete koktél ruhát vette. Igazából van 2 hasonló, de én örültem az újnak. Meg leginkább annak hogy Niallal lehettem egy kicsit.  A buliig folyamatosan nála aludtam és mindig együtt voltunk. Soha életemben nem voltam még ennyire boldog mint akkor.