Nyolcvankettedik fejezet

Helló:33

Meghoztam a rész:D Ha minden igaz holnap is lesz rész^^

Jó olvasást:))

Leah Hewitt

*Január 12*

Zayn bulija. Már nagyon vártam ezt a napot. Sajnos Carter nem jött el rá, mert nem akar Harry előtt Frankkel nyomulni… Mi Niallal már jó korán oda mentünk a bárhoz, hogy a lesifotósok ne kapjanak le. Másfél órát ültünk bent lassú, nyugtató zene mellett. Már megittunk néhány pohár pezsgőt mikor végre beindult a parti. Mindenki megjött és kezdődhetett az őrület. Korátlan fogyasztás miatt mindenkinél két pohár volt. Szegény Zaynnek lesz számlája… Nagyon jól telt az egész fél 11-ig. Akkor Bella jött oda hozzám zokogva.

- Tudtam, hogy ez lesz!

- Mi? – értetlenkedtem.

- Elmondtam Louisnak. – sírt tovább.

- Mikor? – kérdeztem. Tudtam, hogy a kint tanulásról van szó.

- Most… - sírt tovább.

- De… mit csinált? – ostromoltam tovább a kérdéseimmel.

- Az mondta önző vagyok, és hogy leszarom az ő véleményét.

- Mi? Nem, Lou tuti nem lenne ilyen.

- Amint látod de… annyira szarul esik ez! – bőgött. Abba sem voltam biztos, hogy lát a sok könnytől.

- Most hol van? – néztem körbe az óriási helységben, de mindenhol csak bulizó embereket láttam.

- Haza ment!

- Utána megyek és leüvöltöm a fejét. – indultam el. Megfogtam egy kabátot és kifelé indultam az ajtón. Sajnos Niallét sikerült megfognom, így a 3 mérettel nagyobb dzsekit kaptam magamra. Nem kellett sokat mennem, Loius az egyik kuka mellett cigizett.

- Hogy lehetsz ekkora köcsög? – förmedtem rá.

- Mi? – fonta össze a szemöldökét.

- Jól hallottad! Bella bent bőg miattad.

- Bőgjön csak! – forgatta a szemeit.

- Seggfej! Ő a barátnőd, támogatnod kéne!

- Igen? Én vagyok a seggfej, amikor két hét múlva utazik és most szólt csak úgy mellékesen. Nem gondolod, hogy ezt velem is meg kellett volna beszélni?

- Miért, ha már szól rögtön más lett volna a helyzet? Akkor nem akadsz ki? Ja, akkor nem engeded el. – gondolkoztam hangosan.

- Nem! Elengedtem volna csak szarul esik, hogy ennyi ideje járunk, és szarik velem megbeszélni egy ilyen fontos információt.

- Egyedül akart dönteni… - szóltam halkan.

- Egyedül?  - kérdezte magától Lou. – A szar! – lett ideges és belerúgott a kukába, ami felborult. Az ereimben megfagyott a vér. Alig bírtam elhinni, mekkora ereje van. – Baszódjatok meg ezzel a kifogással! Hagytam volna egyedül dönteni, nem befolyásoltam volna semmiben. Csak mondta volna el. Akkor még együtt lennénk.

- Miért? Ha elmondja, nem szakítotok? – háborodtam fel.

- De, csak akkor megpróbáltam volna!

- Miért így nem? – lepődtem meg.

- Így nem… nem őszinte velem. Hónapokig lazán bele tudott hazudni a szemembe! – háborodott fel. Ekkor eszembe jutott a Jack-es sztorim.

- Szóval, ha valaki nem mond el neked valamit, akkor már hazudik?

- Nem, csak ha a barátnőmről van szó, akivel már két éve járok.

A szemimbe könny szökött. Nem tudtam megállni. Egyszerűen az járt a fejembe hogy megcsaltam Niallt.

- Jól vagy? – lépett oda hozzám Lou.

- Persze. – bólintottam. – Mennem kell. – rohantam befelé. Egyetlen egy ember volt ott, aki tudta a Jackes sztorit és az Harry volt. A nyakába borultam és szorosan magamhoz öleltem.

- Mi történt? – simogatta meg a hátam.

- Csak… emlékek. – mondtam a lehető legegyszerűbben. Harry nem nagyon foglalkozott mással és ez szemet szúrt Jenifernek is. Nagyon ideges lett és odajött hozzám, amikor Harry inniért ment.

- Na, ide figyeljél, azt hittem elég tiszta voltam legutóbb. SZÁLJ LE HARRYRŐL! – ordított rám. És nem azért ordított, mert a zene hangos volt. Szimplán csak meg akart ijeszteni és sikerült is.

- Ó, baszd, mi csak barátok vagyunk! – néztem bele a szemébe.

- Barátok? Ugyan már… nem vagyok hülye. – forgatta a szemeit. – Csak nehogy véletlenül megtudja Niall a kis titkodat. - fúrta tekintetét az enyémbe. Lefagyva álltam ott és csak néztem. Még Jenifer sem lehet ennyire gonosz… vagy mégis?

- Szia Jenifer. Hogy vagy? – jött oda Harry és megcsókolta. Jenifer a csók végén rám nézett és büszkén elmosolyodott. Ekkor muszáj volt nevetnem. Azt hiszi, Harryt tőlem kéne, féltse, pedig nagyon nem. Kis butus. Hihi. De attól még félek, hogy elmondja Niallnak. Talán tényleg el kéne mondanom Harrynek ezt az egészet…

Éjfél volt, épp Niall mellett ültem egy kanapén és beszélgettünk mikor végre Jenifer kiment a mosdóba.

- Egy pillanat. – álltam fel és elindultam Harry felé.

- Emily! Hogy vagy? – ölelt át Hazza. Áradt belőle a pia szag.

- Harry, Jenifer megfenyegetett, hogy elmondja, hogy megcsaltam Niallt.

- Mi?

- Nem akarom, hogy Niall megtudja! – sírtam majd megöleltem.

- Figylej, nem lesz semmi gond.

- Félek… mi van, ha elmondja.

- De miért akarja elmondani? – érdeklődött.

- Azt hiszi, hogy beléd vagyok esve és veled akarok járni. Niall csak egy eszköz ehhez.

- Basszus. Figyi, beszélek a fejével.

- Ne, az csak olaj lenne a tűzre… nagyon féltékeny.

- Bakker. – indult el hirtelen. Csak azt láttam, hogy a kanapén Jenifer ül Niall mellett és éppen mesél neki valamit. Jenifer nagyon magyarázott Niall viszont ledöbbenten és hitetlenkedve hallgatta a sztoriját. Harry gyorsan oda ült közéjük és átkarolta Niallt.

- Mizu van tesa? – röhögött Harold. – Olyan józannak, tűnsz. – fürkészte a szemeivel.

- Te már kevésbé. – nevette el magát szöszi barátom.

- Szóval. Igyunk meg ezen a szép napon még 3 sört.

- Emilyt még haza kell vinnem. És magamat is. – mentegetőzött.

- Ócsa kifogás ez. – rázta a fejét Harry. Kicsit rájátszott a részegségére, de nagyon ügyes volt.

- Szóval… igyunk meg egy-egy pohár Jack Daniel’s-t. – ajánlotta fel. Niall rám nézett én mosolyogva biccentettem majd beleegyezett. Először tényleg csak egy pohárral ittak, de végül felittál az egész üveget, majd egy kis pálinkák aztán sört és így tovább. Minden szart összeittak mígnem olyan részege lettek, hogy menni alig bírtak. Három felé részeg létezik. Az egyik fajta agresszív lesz, a másik fajta filozófus, a harmadik meg király táncos/énekes/viccmesélő. Hát a mi ifjaink filozófusok lettek. A bárpultnál ülve mély eszme cserét folytattak egészen a buli végéig. Utána Taxit hívtam Niallnak aztán haza támogattam szegényt. Magamat is haza vittem. Carterék már mélyen aludtak. Én is próbálkoztam, de nem ment. Folyamatosan azon járt az agyam, hogy tuti elmondta Niallnak, még mielőtt oda mentünk volna. Féltem. Sőt rettegtem. Aztán olyan 6 körül végre elaludtam, de fél 8-kor felkeltett Carter.

- Jó reggelt. Arra gondoltam elmehetnénk valahova. Például korizni.

Kicsit ébredeztem majd beleegyeztem:

- Okés. – törölgettem a szememet. Carterrel hamar összekészülődtünk. Jó meleg cuccokat vettem fel aztán indulunk is. A külvárosban, egy horgásztó mellett van egy ilyen korizó hely. A tó most be volt fagyva, maximum lék horgászni lehetett volna. 3 óra 3 font volt. Kicsit drágának tartottam, de még így is olcsóbb volt, mert Londonban lakunk. Akik nem itteni lakosok drágább, de a turistáknak dupla annyiért adják, mint nekünk… szegények. Felmentünk a pályára és rögtön elestem. Carterbe kapaszkodtam így őt is rántottam magammal.

- Anyád. – röhögött Carter. Megpróbált felállni, de akkor is elesett. – Ezt nem hiszem el. – fetrengett. Én sikeresen talpra álltam aztán megpróbáltam neki segíteni. Sajnos magával rántott így megint mindketten a hideg jégen ültünk és nevettünk.

- Frankkel össze fogunk költözni majd az egyetem után. És ha ő is végre befejezi a gimit. – szólalt meg hirtelen.

- Mi? – ráncoltam a szemöldököm. – És egy másik házba költöztök majd?

- Igen. Úgy szeretnénk.

- De, az legalább 3 év. – értetlenkedtem. Az egyetem hosszú idő.

- Igen, igen. Csakhogy… nem igazán jön be ez az egész… - nézet rám szomorúan.

- Abba hagyod? – döbbentem le.

 - Talán. – vonta meg a vállát. Nem tudom miért, de volt egy olyan érzésem hogy Frank miatt akarja abba hagyni. Fogalmam sincs miért, hiszen Carter nem olyan, aki más véleménye miatt valamit abbahagyna, főleg nem egy ilyen szintű dolgot.

- Frank nem megy ilyen jellegű dologra?

- Csak sport egyetemre menne, de tuti nem kap koleszt, hiszen itt lakik Londonban, ő az egyedüli gyerek… szóval tuti nem kapna és otthon meg akar maradni. Nem szeret otthon lenni.

- Azért van folyton nálunk?

- Aha. – biccentett.

- Nem álltok fel? A végén fel fogtok fázni! – szólt hozzánk egy hang. Felpillantottunk és Dylan vigyorgó arcát pillantottuk meg.

- Dylan. – állt fel Carter majd leporolta a fenekét.

- Szia. – köszöntem neki mosolyogva. Utoljára még a meccsen láttam. Megöleltük egymást aztán oda mentünk Willhez és a barátnőjéhez. Sajnos nem emlékeztem a nevére, ami kicsit ciki. Na, mindegy…

- Hogy is hívják azt a csajt? – kérdeztem meg végül.

- Nicole.

- Ja, tényleg. – fogtam a fejem.

- Sziasztok! – integettem.

- Ó, helló! – nézett fel Will. Kellett neki néhány másodperc mire felfogja, kik vagyunk. Jól van, na, régen volt már a strandolás.

- Nicole vagyok! – nyújtotta a kezét a barátnője. Aha, szóval ő sem emlékszik ránk.

- Emily. – mosolyogtam és kezet fogtunk. Will elröhögte magát.

- Nicole, kajak nem emlékszel rá?

- Kéne? – ráncolta a szemöldökét a szöszi.

- Igen, az egyik meccsre elkísért minket.

- Tényleg? – nézett rám. Pár másodpercig agyalt, hogy ki vagyok aztán felkiáltott:

- Basszus! Tényleg! – csapott a homlokára. – Már emlékszem. Te Josh csaja vagy.

- Voltam! – emeletem fel a mutatóujjam.

- Á, mindegy.

- Am hallottad mi lett velük? – kérdezte Will mosolyogva.

- A-aa. – ráztam a fejem.

- Befutottak Amerikában.

- De nem Koreába mentek?

- De, csak két hét után a bevándorlási hivataltól jött egy levelük hogy két napjuk van elmenni az országból valamiért, így inkább elmentek Amerikába aztán ott egy hónapig kocsmákba léptek fel, aztán elküldték a koncert felvételt meg a lemezük demóját több kiadónak erre a Sony Music – feltette a kezét, hogy még hatásosabb legyen. - megkereste őket, aztán már lassan jön a rendes lemezük. – mesélte büszkén.

- De durva! – tátottam a szám.

- Hát, ja, eléggé. – bólogatott Dylan is.

- Basszus, mennyi hírességgel jártam akkor. Niall is, Josh is. – számolgattam. A többiek jót nevettek a mezei poénomon.

- Amúgy hogyhogy erre vagytok? – kérdezte Carter.

- Nicole itt dolgozik, aztán kedvezményesen jöhettünk, mert dolgozók napja van.

- Értem. És mivel ismeritek őt, ti is kedvezményesen jöhettetek.

- Pontosan. – bólogatott Will. Ezután egy kisebb kínos csönd jött, de Dylan megszakította.

- Sírós haverod hogy van? – kérdezte Dylan gúnyos mosollyal. Ezen elmosolyodtam. Fú, de rég is volt, amikor még Harry Carterért verekedett.

- Már szakítottunk egy ideje. – mondta normálisan. Nem lett szomorú vagy csalódott. Semmi érzelem nem ült ki az arcára. Valami az súgta, hogy túllépett rajta. Viszont ettől én nagyon szomorú lettem.

 Dylan bólintott majd hagyta az egészet. Nem akart már vicces csinálni belőle.

- Na, veled mi van Emily? – tért rám Will. Ő sem akart tovább kínos csendet főleg egy szakítós téma után.

- Ugyebár Josh-sal szakítottunk, aztán összejöttem újból Niallal.

- Basszus, akkor azért volt ismerős Niall csaja! – kiáltotta Nicole. Elnevettem magam majd mosolyogva bólogattam, hogy megoldódott a rejtély. Ezután végül is együtt maradtunk és egész nap ott voltunk. Nicole miatt 3 óra lejárta után is maradtunk ingyen. Nagyon jól elvoltunk. Ott ettünk (ingyen) és vacsiztunk (szintén ingyen). Zárásig ott voltunk, a végére már nagyon profik voltunk. Haza vittek minket azzal a kis egérlyuk méretű kocsival. Mire haza éretünk totál fáradtak voltunk. Lezuhanyoztunk és azonnal mentünk aludni. Hosszadalmas egy napunk volt.