Huszonhetedik fejezet

Sziasztok!

Bocs hogy nem tegnap hoztam a részt de az a hülye iskola...

Na mindegy^^ Itt az új rész és komikat:D

by: Leah Hewitt

Alexa arcáról lefagyott a mosoly.

- Mi? Megcsalt Will? – kérdezte könnyes szemekkel Alexa.

- Alexa? – kérdetett vissza Dylen.

- Na, mehet a buli? – jött ki a szobából Will. Mindenki síri csendben állt. – Most mi van?

- Őszintén… van valakid még rajtam kívül?  - kérdezte normális hangerőn. A szeméből kicsordult egy könnycsepp. Will arca falfehér lett. Csak meredt előre. Mindenki tudta hogy a válasz igen lesz. Egy fél percig így álltunk és vártuk Will válaszára. Megkaparta torkát és Alexára nézett.

- Igen! – mondta megbánóan. Lenézett a földre. Bele harapott ajkába.

- Te rohadt paraszt! – ordította Alexa és Will-hez vágta a telefont. Kiviharzott a házból. Josh utána rohant.

- Hogy te mekkora paraszt vagy! Erre már nem tok mit mondani... – mondta Will-nek. Én közben csendesen kivettem a tortából a gyertyákat majd egy szó nélkül a kis szívtörőnk arcába nyomtam. Az ujjamon maradt kevés krémet lenyaltam.

 - Hmm… kár volt rád elpazarolni. – mosolyogtam és én is kimentem a szobából. Elkezdtem keresni Alexát de nem találtam. A házuk közelében lévő sikártorban pillantottam mag ahogyan Josh a telefonjával integet nekem a sötétben.  Oda mentem hozzá és leültem mellé. Ott ült a konténer mellet Alexa.

- Ne sírj! – nyugtatgatta Josh miközben a térdét simogatta.

- Álljunk fel, mert meg fogunk fázni! – húztam a kezét, de ő kirántotta a tenyeremből.

- De…

- Hagyatok! – kiabált majd felállt a helyéről. Letörölte a könnyeit de ezzel a mozdulttal csak a lefolyt festéket maszálta el. – Haza megyek! – felelte majd elindult ki a sikátorszerűségből.  Mi Josh-sal ugyanúgy ültünk ott.

- Mi is menjünk.

 Már kint voltunk az utcán mikor Will belénk jött. Elestem a nagy olvadt hókupacba. A nadrágomon maradt száraz rész is csurom vizes lett.

- Hol van Alexa? – kérdezte aggódva.

- Igen jól vagyok! De hogy is nem lett semmi bajom! – álltam fel a földről Josh segítségével.

- Na de hol van?

- Gondolom otthon. De szerintem nem rád kíváncsi.

- Az mindegy, de el kell neki mondanom hogy sajnálom.

- Elkéstél vele. – mondtam majd elsétáltam mellette. Egész haza vezető útón Josh-al beszélgetünk. Nekem az eset le hogy még mindig belém van esve. Nagyon idegesítő volt, hiszen nagyon rég találkoztunk… és teljesen el is felejtetem hogy milyen jól elvoltunk. Mire haza értem már teljesen kivoltam…

Beléptem az ajtón és levettem a cipőmet. Besétáltam anya és apa ült a sötétben a kanapén TV-t néztek.

- Szia kicsim!Vivi írt Magyarországról… - mosolygott és átadta a levelet. Ettől a hírtől nagyon boldog lettem. Rögtön kibontottam majd heves olvasásba kezdtem.

Szia Emily!

szeretnénk ha idén is kijönnél Magyarországra. Nagyon szívesen látunk és most is egy hónapra. Mennénk a Balatonra, megnézni Pécset és még nagyon sok helyreJ remélem, majd jössz, mert anya és apu is már szívesen látna. Képzeld még Geri is. Úgyhogy gyere. És még valami… rávettem anyát hogy jöjjön Carter is hiszen sokat beszélgettünk mióta mis is kint voltunk. Remélem, jöttök majd még megbeszéljük a részleteket. Puszil: a család

- Anya! Megyek a magyar rokonaimhoz! – jelentettem ki mosolygósan. Bementem a szobámba majd elújságoltam a jó hírt Carternek is. Ő is nagyon örült a hírnek.

Alexa szerencsétlen napja…

Másnap a suliban Carter-rel egész végig azon tűnődtünk, hogy mikor is kéne elmenni, vásárolni az utazásra. Carter nagyon be volt zsongva hogy végre nem csak az „unalmas” angol pasikat fürkészheti a strandon, de már Magyarországon is keresgélhet… Én természetesen még mindig csitítgattam, hogy neki ott van Harry, de nem igazán érdekelte. Az 1. szünetnek vége lett mikor mentünk befele. Alexa ment mögöttem. Carter mellettem ugrált, Tiff pedig szomorkodott, hogy ő nem nézheti csak itthon az izmos felsőtesteket. Hirtelen elvakított az ablakon beszűrődő pici fény és én a velem szembe jövő emberben elbotlottam. Alexa is későn reagált ezért átesett rajtam egyenes az előttem lévő kukába. Mivel a sulin szelektíven gyűjti a szemetet Alexa a jó kora kupac szerves hulladék feliratú konténerben ért földet. A lába kifele lógott és kapálózott, hogy engedjék ki.

- Gyere, segítek felállni! – nyújtotta felém az idegen a karját még most se láttam a fénytől az arcát, de odébb csúsztam egy centit és már láttam is a balesetet okozó fiatalember arcát. Finn volt az.

- Köszi! – mosolyogtam. Alexa a köszönésünk közben valahogy kiszabadult a halálos almacsutkák közül.

- De hogy is rajtam nem kell segíteni! – tette hozzá morcosan miközben a pólóját húzta le a hasa közepéről.

- Bocsi! – vakarta a fejét. – Finn vagyok! – mosolygott édesen. Alexa arcáról a düh hirtelen eltűnt.

- Én Alexa! – köszönt miközben a hajából tépdeste ki a benne maradt banánhéjat, rothadó szendvics darabokat és még sorolhatnám miket…

- Várj, segítek! – mosolygott Finn és én ezzel ott is hagytam őket. Nem akartam megzavarni Alexa szerelmi életét. Mondjuk, ez még távolt van attól, de valahol el kell kezdeni… Amikor beért Alexa leült mellém és rögtön elkezdte a haját fésülni. Egy kis parfümöt is nyomot magára, de igazából nem enyhítette a büdös kuka szagot. Nem tudtam róla levenni a szemem. Folyton az járt a fejemben hogy most épp mire gondol. Finn-re, Will-re vagy esetleg Liam-re? Tényleg Liam! Ha most visszajönne és elhívná randizni, akkor tuti biztos, hogy, összejönnének. De jó is lenne. Remélem majd sikerül neki egyszerre megszerezni Alexát. De ha most nem tud visszajönni, akkor ebbe bele rondít Finn. Fel kell hívnom Niall-t hogy hol vannak. Ezt meg is tettem volna, ha nem jön be a biológia tanár. Ki kéne valahogy lógnom…

- Tanárnő! Kimehetek a mosdóba? – kérdeztem.

- Miért nem mentél ki szünetben?

- Mert akkor még nem kellet.

- Jó szaladj! – mondta majd elővette a könyvet. Én kirohantam majd a WC ajtót magamra csuktam és rögtön tárcsáztam Niall. Pár másodperc után felvette.

- Szia édes! Miért ….

- Elindultatok már? – vágtam bele a szavába.

- Igen már mindjárt Párizsban leszünk. Miért?

- A francba! – támaszkodtam neki a falnak majd lecsúsztam a falon és leültem.

- Miért? – ismételte meg.

- Mert Will és Alexa szakítottak.

- DE szupi! Szólok is Liam-nak.

- Ne! Mert mire visszaértek már lesz pasija és nem akarom, hogy bele élje magát.

- Mi máris? De hát… Állítsd meg a csávót. Vagy most azonnal visszamegy Liam.

- Nem lehet! Nem szólhatok bele! Ő dolguk.

- De…Liam tudod milyen rég vár erre?

- Tudom… de nem akarok bele szólni más dolgába. Ha most azonnal idejönne Liam valószínű hogy tudnának járni. Vagy legalább nem menne el randizni Finn-el.

- Jó akkor visszaküldöm. Egy nap nem a világ… Ma úgy is csak megérkeznénk aztán kipakolnánk.

- De…

- Nem! Visszaküldöm! – kiabált bele a telefonba.

- Aj, Istenem! Most nektek dolgozni kell és nem szabad ilyenek miatt otthagyni mindent és rohanni ész nélkül. Én minden erőmön azon leszek, hogy azok ketten ne jöjjenek össze… de nem ígérhetek semmit.

- Légy ügyes! – mondta reménykedve. – Szeretlek!

- Én is! Mennem kell, mert a tanárnak fel fog tűni, hogy nem vagyok ott. Szia!

- Pá édesem! Majd ha haza jöttünk találkozunk.

- Igen! Szia! – csaptam le a telefont és rohantam az osztály felé.  Mikor beértem Alexát szidta le a tanárnő.

- De te voltál láttam! – kiabált rá morcosan a tanárnő.

- Hát akkor vegyen erősebb szemüveget, mert nem én voltam.

- De akkor is tudom hogy te voltál!

- De nem én dobtam fejen krétával még most sem!

- Akkor ki?

- Honnan kéne tudom? Nem tudok minden magával ellenben… - jegyezte meg gúnyosan.

- Na idefigyelj, 1 hónap büntetés kapsz! Minden nap 8-ig

- Hűha, most aztán nagyon megijedtem.

- 2 hónap! – mosolygott bele Alexa arcába. Látszott Alexán hogy nem érdekli mennyi büntetést kap, úgyse megy el rá.  Leültem mellé majd egész órán csak csönden hallgatott. Mikor kicsengetek rögtön felpattantam a helyemről majd kirohantam a friss levegőre Alexát magam mögött húzva.

- Miért is kaptál büntit?

- Mert valamelyik idegesítő hülye liba megdobta a tanárt krétával és azt mondta hogy én voltam az.

- Deki mondta?

- Hát Alice.

- Hülye kis tyúk.

- Ott jön! – mondta halkan majd odarohant hozzá. – Te idióta kis paraszt! Mégis mi az hogy én dobtam fejbe a tanárt? Hülye picsa!

- Ó, bocs meglendült a kezem. – vigyorgott.

- Az enyém is meglendüljön? – kérdezte Alexa.

- Légy szíves! – kérte. Alexa megcsapta az arcát és egy jókorát csattant. Alica meglepődött. És elkezdte Alexa haját tépni. Alexa is elkezdte majd kigáncsolta a lábát amitől elesett bele egy jókora nagy víztócsába.

- Na gyere! Állj föl és verj meg! – mondta miközben hevesen mutogatott a kezével. Alice felállt de egy tanárhoz rohant. A tanár természetesen rögtön elküldte a tanáriba Alexát. Ott jól leszidták és visszajött.  Mi már az órán ültünk. Leült mellém és csendben figyelt.

- Gyerekek picit módosítok az ülésrenden, mert hallom, hogy sok veletek a probléma. – mondta néhány embert elültetett. Mi azt hittük hogy megússzuk de sajnos a végére hagyott minket.

- Alexa! Jack-kel cserélj helyet! – utasította a tanárnő. Alexa durcásan a helyére ment. Már nem akart több balhét ezért inkább megtette amit kér a tanárnő. Kicsengetek. A szünetben dumáltunk majd az óráról elkértek minket segíteni mert délután lesz valamien találkozó és nekünk kell feldíszíteni a termet. Szinte mindennel végeztük kivéve a papír poharak kirakását. Persze hogy nekünk kellet megcsinálni… 500 embernek papírpoharakat kitenni… kemény meló. Mikor befejeztük elindultunk a tanárihoz odaadni a maradék poharat. Alexa a vízét itta. Nagyokat kortyintott, amin sokat nevettünk. Bekopogtunk az irodába. Alexa szájában most is víz volt mikor Finn rávágott Alexa hátára. A tanári ajtót kinyitották és Alexa kiköpte a szájában lévő folyadékot egyenesen a tanárnőre. A pedagógus megijedt és a kezében lévő kávé egyenes a frissen mosott blúzára ment. A bögréje pedig a melléről lepattant és egyenesen a kőpadlóra esett... A bögre azonnal kettétört.

- Alexa Sirett!

- Tanárnő ne haragudjon! – mentegetőzött Alexa és a bögre maradványait szedegette fel a földről.

- Most azonnal látogasd meg az igazgatót!

- Üzen neki valamit?  - kérdezte.

- És még vissza is beszél! Na, rohadt gyorsan húzzál fel az igazgatóiba! – kiabált a nevelő. Alexa felsietett a tanárúrhoz. A tanítónő becsapta az ajtót. MI ott álltunk a poharakkal a kezünkben. Jött egy tanár és neki odaadtuk poharakat. Kint vártunk az udvaron hogy jöjjön Alexa. Carter, Finn, Jack és én. Mikor kijött rögtön körül ugráltuk.

- Na, mi volt? – kérdezgettük. Csak egy lapot mutatott fel amin büntetés volt. Kitéptem a kezéből és olvasni kezdtem.

- Mi?  Még 1 hónapig minden tanítási nap után?

- Igen! Az a nyomorék igazgató… azért is kaptam, mert elvileg cigiztem a klótyóban… pedig nem is dohányzok!

- EZ az igazgató egy hülye állat. Minden hülyeségért 2 hetet kapsz… és akkor már jól jártál…

- Na, mindegy… megyek haza! Sziasztok!

 - köszönt el. Mi is haza fele siettünk. Útközben láttuk, ahogyan egy öreg bácsi a kis kutyáját veri… nagyon sajnáltam szegény kis állatot. Legszívesebb a gazdáját rugdostam volna meg, de sajnos azt nem szabad…

- Szia anya! – köszöntem be.

- Szia kicsim! – ölelt át . – Milyen volt a napod?

- Az enyém jó! DE szegény Alexa elégé balszerencsés volt.

- Szegény!

- Na megyek lezuhanyozok aztán tanulok is.

- Rendben… - mosolygott. Gyorsan lezuhanyoztam és pizsibe bújtam. Mikorra kiértem isteni pizza illat fogadott. De sajna nem ehetem, mert kellet tanulnom. Gyorsan megcsináltam a házimat és mentem is enni. Mire kiértem csak egy szelet maradt… Természetesen éhes maradtam, de az üres helyett a hasamban pótolta a finom gumicukor…