Huszonegyedik fejezet

Hello:D

Itt van néhány előzetes a "Take me home"-ról:

http://musicdaily.blog.hu/2012/11/02/5_dalelozetes_a_one_direction_take_me_home_albumarol

Nekem tetszenek:)) Jó olvasást és komizzatok:D

by: Leah Hewitt

Reggel

Nagyon hamar felkeltem. Sötét volt még. De nem tudtam aludni, úgyhogy kimentem a nappaliba. TV-t néztem. Valamilyen horror film ment. Szellemes film volt és én ráadásul félek a szellemektől. Természetesen nagyon rettegtem és már a sikoltás határán voltam. Ajtónyitódást hallottam. Ilyenkor álltalába a normális emberek kimentek és megnézik, miért van zaj. Én inkább a nem normális verziót választottam. Gyorsan szereztem egy takarót és eltakartam vele az egész testemet. Próbáltam nem a zajokra figyelni. De milyen gáz is ez egy 17 évestől, aki lassan nagykorú lesz. Halk lépeket hallottam. Ki kukucskáltam egy kicsit, de csak a TV-t láttam, ahogyan ép a szellemek kísértenek a konyhában.

- Emily! – mondta elváltoztatott hangon valaki és a lábamhoz ért. Én felpattantam a kanapéról egy nagy sikítás kíséretében majd csak egy lány láttam és az arca el volt takarva a hajával.

- Á! – sikítottam fel ismét. Hangosan nevetett fel a „szellem”. Felemelte a fejét a lény és megpillantottam az arcát. Mary volt az. Én póker arccal figyeltem, hogy nevet. Nem tudta abba hagyni csak mikor Niall is kijött.

- Mi történt? – kérdezte nyúzottan.

- Mary megijesztett. – mondta kétségbe esve.  Először ő is csak némán nézett rám. Mary is félt Niall reakciójától. De Niall is nevetni kezdett. Most már együtt nevettek.

- Ez nem vicces! – mondtam.

- Igazad van bocsi! – mondta Mary. – Én is így megijedtem volna. – helyeselt ironikusan.  Majd ismét nevettek. Én sértődötten leültem a kanapéra. Niall oda ment mellém és leült.

- Tudod, hogy nem gondoljuk komolyan! – mondta.

- Tudom, de akkor is. – Olyan rossz érzés hogy kinevettél!

- Bocs! – nézett rám boci szemekkel. Nem tudtam rá haragudni.

- Mary csinálj nekünk gófrit meg kapucsínót! – adta ki az utasítást Niall.

- Rendben! – kiabálta a konyhából.

- Gyere, addig terítsünk meg! – ajánlotta fel Niall és a kezét nyújtotta felém. Megfogtam a kezeit. Felhúzott kanapéról majd elindultunk az ebédlő felé kézen fogva. Amikor beértünk kivett két tányért és a kezembe nyomta. Kiraktam szépen egymás elé. Nagyon szép fehér tányérok voltak.  Ki rakott két kis villát és két kis kést. Nagyon szépen mutattak. Megsimogatta a vállamat és egy érzéki csókot adott a nyakamra. Kirázott a hideg. A szívem egyre hevesebben vert. Megfordultam majd megcsókoltam. Egymás karjában voltunk. Biztonságban éreztem magam. Tudtam, hogy soha nem fog elengedni. Örökre az övé lehetek. Mary megkaparta torkát. Abba hagytuk a csókolózás.

- Itt a reggeli! – mondta. Lerakta az asztalra a tálcát, amin gusztusosan volt tálalva az étel. Az egyik gófri mézes volt a másik csokis. Tejszínhab is volt mellé. Banánt is hozott.  Kiment az ebédlőből.

- Hmm! Milyen guszta. Nagyon kedves!

- Csak a munkáját végzi! Ezért kapja a pénzét! – vágta rá Niall.

- Ne légy ünneprontó! – szóltam rá. Leültünk enni. Nagyon ízlett az étel. Finom volt a csokis banán és a mézes gófri. Még egy csokis gófri maradt.

- Kéred? – kérdeztem meg.

- Felezzük el!

- Jó! – mondtam. Niall az egész gófrit maga elé tette. Levágott egy kis darabot belőle és megette. Utána vágott meg egy darabot. Felém nyújtotta a falatot, ami a mini villán helyezkedett el. Rámosolyogtam majd megkaptam a villát és leharaptam a finom falatot.

- Egy a papának! – mondta és megette a falatot. – Egy a mamának! – viccelődött és felém nyújtotta a villát. Addig csináltuk ezt ameddig el nem fogyott a kaja.

- Ez nagyon fini volt! – jelentettem ki. Megsimogattam a pocakomat. A reggeli után Niall-nak már mennie is kellet. Hamar összekészültem. Utána pedig a TV ellőt gubbasztottam. Ma is Mary elvitt a suliba.

Medencézés

A suliban kibeszéltük az e heti dolgokat. Bella csak most mondta el, hogy Louis elhívta randira. Ma mennek el. Ezért a fiúk hamar otthon lesznek. Hamarabb, mint én. Carter elmegy Harryvel vacsizni. Alexa Will-el megy el a plázába, Zayn és Tiff pedig egy vidámparkban fogna szórakozni. Én meg Niall-al otthon fogok unatkozni. Nem tudtam, hogy mit fogunk csinálni. Nem volt kedvem haza menni.  Mikor oda értem már Niall a konyhában sürgött forgott.

- Mi csinálsz? – kérdeztem a konyhaajtóból. Ledobtam a táskámat és oda mentem. Átkaroltam a derekát és a hátának dőltem.

- Épp vacsorát készítek! – mondta vidáman. Egy kopott fakanalat fogott és egy rózsaszín kötényke volt rajta.

- Mit cfőzöl? – érdeklődtem majd a levegőbe szimatoltam.

- Spagettit! – mosolygott rám. – Szereted?

- Az ki nem szereti? – mosolyogtam. A kezemet levette a kötényéről és maga mellé állított. Onnan figyeltem hogyan főz. – Olyan rosszul érzem magam néha, hogy te nem tanulsz, de én igen!

- Miért? Azt hittem menő az idősebb pasi. – motyogta közben pedig a szózt kevergette.

- Nem azzal van a gond! – mondtam majd felültem a konyhapultra. – Hanem azzal hogy mindjárt befejezem a sulit, de akkor is rossz tudni, hogy te nem tanulsz.

- Ha tudok, akkor majd segítek!

- Ez hogy jön ide? – kérdeztem.

- Csak eszembe jutott. – mondta majd egy nagyot kacagott. Megfőztük a spagettit és megírtuk a leckémet. Jobban mondta Niall diktálta a helyes választ.  Így jobban tetszett a házi csinálás. Miután befejeztük a leckeírást megvacsoráztunk.  Elmentünk fürödni. Ismét együtt fürödtünk, ami nagyon jó volt. Borzasztóan jól éreztem magam, mert énekelt közben. Jól el tudtam lazulni.  Amikor jól felfrissültünk felöltöztünk.  Én egy lenge fehér ruhát vettem fel. Ő pedig egy laza inget alá egy szürke atlétát és egy melegítőt. A fején egy szürke kötött „csöves sapka” volt.

- Na! Hogy nézek ki? – kérdezte és körbe forgott.

- Mint egy béna rapper. – mondtam majd vállon ütöttem.

- Igen? Mint egy rossz rapper? Akkor legyek tényleg rossz? – kérdezte majd érdekesen nézett rám. Nem válaszoltam csak a szemeibe néztem. Megcsókolt, először derekamat ölelte át a keze majd a fenekemre csúszott. Magához szorított, a levegőbe emelt neki lökött a falhoz. Úgy csókolóztunk egy ideig. Amikor abba hagytuk rám nézett. – Szeretlek! – suttogta szinte a számba.  Ismét megcsókolt. Ő még mindig a falnál tartott. Én a hajába túrtam. Szenvedélyesen csókolóztunk.  Nagyon jól csókolt.

- Menjünk ki! – súgta. Bólintottam. Lerakott majd elindultunk kifelé. Csöndben, kézen fogva. Kinn hideg volt. Borzasztóan fáztam.

- Menjünk be! – sziszegtem.

- Várj még! – mondta megfogott és a hátára kapott. Átmentünk a kerten. Mikor oda értünk a célponthoz csak egy kis szűrt fényt láttam. Lerakott és eltűnt egy ideig. Felkapcsolt egy lámpát és zenét majd visszajött.

- Itt a medence! Lehet fürdeni.

- Ilyen hidegbe? Már biztos van mínusz 5-6 fok. Nagyon fázom! – dadogtam.

- Akkor ugorj be a vízbe!

- Normális vagy? – kérdeztem. – A víz még hidegebb!

- Fűtött, én is mindjárt bele ugrok! – közölte majd vetkőzni kezdett. Egy szál alsónadrág volt rajta. – Jössz?

- Nem!

- Pedig de! – jelentette ki. Megfogott a derekamnál és együtt a vízbe ugortunk. Felsikítottam.  A víz nagyon jó meleg volt.  Amikor kiértem a víz alól körbe néztem. Niall nem volt sehol. Kicsit megrémültem, először de hamar feltűnt. Egészen az orrom előtt jött fel a víz alól. Kék szemivel az enyémbe nézett. Elmosolyodott. Imádtam, amikor így mosolyog. Ilyenkor én is önkénytelenül mosolyra kerekedik a szám nekem is. Elkezdem kifelé úszni. Addig úsztam emeddig le nem ért a lábam. Ő is oda úszott hozzám. Egy kicsit kinn volt a válla. Láttam, hogy kirázza a hideg. Megfogta a derekamat. Magához húzott és átölelt. A vállamra hajtotta fejét. Én a mellkasába temettem arcomat. Elkéztünk ringatózni a lágy zenére.  Éreztem az erős Niall illatot. Amikor ezt megérzem, mindig kiráz a hideg. Most is ezt történt.

- Menjünk be? – kérdezte finom hangon.

- Nem!

- De hát libabőrös vagy!

- Nem attól, mert fázom!

- Hát? – nézett rám furcsállva.

- Csak egyszerűen a pillanattól és az illatodtól. - mondtam félve.

- De édes vagy! – áll elő aranyos mosolyával és megölelt. Megint úgy maradtunk egy darabig. Nagyon jó érzés volt a karjaiban pihenni. Teljes biztonságban éreztem magam.

- Milyen volt a napod? – kérdeztem.

- Jó! Nagyon jó volt, hogy ilyen hamar haza értem. Ritkán van, hogy még világosban is láthatom a környéket!  És jó volt segíteni neked!

- Miben? – kérdeztem meglepve.

- A háziban. Vagy a főzésben. És hogy időben tudtam vacsizni. Ráadásul veled! Eszméletlen! – jegyezte meg. Elvigyorodtam. – Alig várom, hogy 18 légy!

- Miért? – érdeklődtem.

- Mert… akkor ideköltözhetsz.

- Nem fogok.

- Miért? - nézett rám kiskutya szemekkel.

- Mert... nem is tudom... korai.

- De… - kezdett bele mondandójába, de megcsókoltam. Már egy ideje egymás karjaiban csókolóztunk mikor valami zörgésre lettünk figyelmesek. Egyszerre néztünk a zaj irányába.

- Ez mi volt? – kérdeztem halkan.

- Fogalmam sincs! – mondta nyugodttan. Csak a lihegésem és a víz áramlása hallatszott. A leheletem füstkén látszódott a szinte már fagyos levegőben.

- Biztos csak paparazzik!

- Akkor is félelmetes! – tettem szóvá.

- Meg kell szoknod! De ha már képeket akarnak, akkor had kapjanak! – mondta vidáman majd ismét felemelt. A derekán összefontam lábaimat, a hajába túrtam és heves csókolóztunk. Ő a fenekemet fogta. Ismét zajt halottunk.  Tényleg paparazzik lehetetek. Hát, ha képeket akartok, itt vannak. A csókja átmelegítet. Hosszú volt és tüzes. Éreztem, hogy imád. Az egész testem kint volt a vízből, mégsem fáztam. Nagyon jó érzés volt tudni, hogy valaki annyira szeret, mint Niall.  Igaza volt Zayn-nek mikor azt mondta, hogy a következő barátnője lesz a legszerencsésebb ember. Niall letett.

- Gyere, menjünk be! – mondta.

- Még ne! Itt olyan jó! – mondtam majd puszit nyomtam az orrára. Édesen elmosolyodott.

- Hozzak pezsgőt? – kérdezte.

- De még nem ihatok! Még van egy hónap.

- Ne legyél ilyen!

- Nem! És amúgy is, ha most kimész, megfázol.

- De egyszer úgy is ki kell menni a törölközőkért.

- Majd akkor ki megyünk!

- Ünneprontó!

- Te meg kiskorúakat akarsz leitatni!

- Jajj, mert te annyira pici vagy! – mondta hangsúlyosan.

- Igen! Egy pici ovisz! – mosolyogtam rá kis lányosan.

- De tudod… én a kisebbekre bukom!

- Ó igen? – kérdeztem, magához húzott és rám mosolygott.  Megint az édes Niall mosolyával.

- Már megint így mosolyogsz!

- Hogyan? – kérdezte.

- Olyan aranyosa, édesen és kedvesen. Tipikus Niall mosoly. Amit imádok.

- Te hogy mosolyogsz? – kérdezte. Én megmutattam neki. Próbáltam aranyos lenni.

- Úgy néztél ki, mint egy fogyatékos kis kutya ki aszmás roham közben köhög.

- Igen és is szeretlek! – mosolyogtam rá. Visszamosolygott. Láttam a szemeiben, hogy valami rosszat akar csinálni. Megfogott felemelt és bedobott a mélyvízbe. Amikor felértem a felszínre a víz alatt úszott. Kijött a vízből, Egyre közelebb és közelebb jött hozzám. Majdnem a szánk is egymáshoz ért. De csak egymást figyeltük. Pár pillanat múlva Niall vizes ajkai az enyémhez értek. Édesen csókolgattuk egymást. Amikor kinyitottuk szemünket már esett a hó. Az első hóesés idén. Felnéztünk az égre. A szempillámra esett egy hópehely. Niall-re néztem, aki még mindig az eget fürkészte. Felém fordította fejét. Ugyanolyan közel voltunk egymáshoz, mint a csók előtt. Annyira közel hogy Niall mentolos lehelete leolvasztotta szempillámról a hópelyhet. 

- Szeretlek! – mondunk egyszerre.

- Menjünk be! – súgta a fülembe. – Kezdek álmos lenni.

- Én is! – suttogtam. Kiúsztunk összeszedte a ruháit lekapcsolta a zenét és a lámpát. Kézen fogva bementünk és lefeküdtünk aludni.