Harmincegyedik fejezet

Aloha!

Ááá megörülök a sulitól!

Gyűlölöm hogy nem tudnak nekünk hagyni egy kis szabadidőt:@

Na de legalább ma volt időm befejezni a részt^^

Remélem hogy tetszik:D

Komizzatok:) 

 ha tudtuk valamilyen blogot szóljatok:D olvashatnékom van;)

puszi: Leah Hewitt

Másnap reggel

Reggel kómásan keltem. Emily még aludt. Édesen szuszogott . A rózsaszirmok még mindig az ágyban hemperegtek. Nem akartam őket eltakarítani. Nagyon tetszettek, ahogyan az ágyban pihennek, és remek illatot árasztanak magukból.

 Lassan fölé hajoltam és megcsókoltam. Kikászálódtam az ágyból és felöltöztem. Mivel neki még volt suli próbálgattam ébresztgetni  de nem sikerült felkeltenem. Végül ott hagytam majd csak felébred a drága. Kimentem az ebédlőbe és megreggeliztem. Mikor indultam volna már Emily jött ki a hálóból.

- Még itt vagy? – kérdezte nyúzottam miközben a hajába túrt.

- Épp most megyek. – feleltem lehangoltan. – De most csak pár napig lesz ez, hogy sokáig és sokat bent leszünk! – mondtam. Próbáltam a jó oldalát mutatni ennek az egésznek. Közben odamentem hozzá.

- Ez már tetszik! – mosolygott és megölelt. Megcsókolt és elengedett. – Na, menjél, mert én leszek a hibás, ha elkésel!

- Magamra fogom! – mondtam és megcsókoltam a nyakát. Közelebb húztam magamhoz. Már egy ideije érzelmesen csókolóztunk mikor abba hagyta

- Niall! Menned kell!

- Dehogy kell! – tiltakoztam és ismét megcsókoltam.

- Nem volt elég a tegnap este? – nézett rám boci szemekkel.

- Belőled sosem elég! – mosolyogtam. Elengedte a nyakamat.

- Na, gyerünk, menned kell! – hessegetett kifelé. Én is elengedtem a derekát és elindultam az ajtó irányába. Mikor kiértem már szakadt az eső. Gyorsan odarohantam a kocsihoz. Fél óra múlva megérkeztünk és egy nagy mosollyal kiléptem a kocsiból. Berohantam a stúdióba és rögtön dolgozni kezdetünk…

*Emily*

Megreggeliztem és összeszedelőzködtem. Egy kockás inget vettem fel egy csődacival és egy piros tornacipővel Mary pedig kisminkelt és még egy rá jellemző piros kendőt kötött a fejemre. Igazi Mary style-ban nyomtam .  Rohanom kellet a buszhoz, mert elégé elvicceltük az időt. Hamar ott voltam a suliban. Leültem a helyemre Jack mellé. Nagyon nem volt kedvem hozzá. Elővettem a matek könyvemet és elkezdem a szabályokat átnézni és felmondani magamnak. Ő csak engem bámult. Egy kicsit idegesítő volt… Már pont szólni akartam mikor bejött az osztályfőnököm. Nem volt nála se tankönyv se dolgozat. Nem sejtettem mi lehet. Jelentetünk majd csend lett. Egy magnót vett elő a szekrényből, ami a tanári asztal mellett volt.

- Álljatok fel! Mindenki keressen magának egy párt!

- Minek? – kérdezte Thomas.

- Mert elkezdünk gyakorolni a végzős bálra! Nem éghetünk le az iskola, szülők és a vendégek előtt… nem látom, hogy felálltatok volna! – kiáltott. Mindenki felpattant a helyéről és az osztály elejébe ballagtunk.  A lányok nyál csorgatva várták, hogy felkérje őket a kíván fiú, de senki sem volt elég udvarias hogy  megtegye. Váratlanul Finn-t láttam meg a padlón. Jack röhögött a legjobban ezért úgy gondoltam hogy ő volt az.

- Te idióta! – kiáltott rá. Jack csak nevetett tovább. Finn feltápászkodott és oda ment Alexához. Beszélgettek majd Alexa bólintott. Tudtam, hogy azt kérdezte tőle, hogy lesz-e a párja.  Több fiú is erőt vett magán. Jessie oda ment Tomas-hoz.

- Lennél a párom? – kérdezte félve.

- Igen! – mondta Thomas egy kis habozás után. Jessie gyönyörűen elmosolyodott. Nem vicsorgott. Így nagyon szép volt. Néhány embernek köztük nekem sem volt párom. Így én táncolhattam egy másik sráccal. Szerencsére hamar vége lett a gyakorlásnak és ott hagyhattam őt. A többi óra halál unalmas volt. Ismételten Jack társaságában mentem haza. Sokat beszélgetünk… Lassan sétáltunk… a kanyarban álltunk ahol elváltlak útjaink és mindketten mehetünk 10 m-t egyedül… Én már köszöntem el tőle mikor megfogja a kezemet.

- Várj! – mondta. - Öhm… lennél a párom a bálon? – kérdezte félve. Én elmosolyodtam.

- Hát persze! – feleltem kedvesen. – De ezt miért ilyen félve kérdezted?

- Mert… hátha nem akarsz velem táncolni.

- Aj… miért ne akarnék? Olyan kis buta vagy! – nevettem. – Na, szia! – integetem, sarkon fordultam és elindultam a házunk felé. Bementem és lepakoltam. Rögtön neki álltam tanulni. Eszembe jutott, hogy Alexa és Finn ma mennek randira. Nagyon izgultam, hogy ne jöjjenek össze. Ez elég gáz, hogy a legjobb barátnőjeként azt akarom, hogy ne jöjjön össze a neki bejövő sráccal. De hát, ha egyszer Liam százszor jobb? A laptopomat bújtam mikor anya haza jött a munkából.

- Milyen volt a szerkesztőségben?

- Jó volt! Egyre jobb ötleteim vannak a cikkhez. Annyira örülök, hogy ilyen jól megy! – mosolygott. – Mit kérsz vacsira? – érdeklődött.

- Talán egy kis bundás kenyér!

- Jó ötlet! Akkor neki is állok! Készen van már minden leckéd?

-  Persze hogy készen van! – füllentettem  Segítettem anyának megcsinálni a vacsorát majd mindent felfaltunk.

- Niall hogy van? – kérdezte.

- Hát… jól van. Pár napig most dolgozniuk kell, de utána már jönnek haza. És gondolom, átjön, ha nem probléma…

- Kicsim, ő soha nem lesz probléma. Annyira kedves és aranyos srác! Bárcsak nekem is lett volna egy ilyen cuki fiú az életemben mikor annyi voltam, mint te… De csak a gyökerek jöttek! – kortyintott bele a teájába.

- Hát igen! Egy ilyen kivételes lány vagyok! - mondtam.

- Főleg azért mert egy sztár az, akivel jársz!  És rajtad kívül még több ezren szerelmesek belé. Szinte mindenkit megkaphat egy szóra, de neki mégis te kellettél! Nagyon szerencsés vagy!

- Tudom… ezért nem is akarom elveszíteni őt!  Mióta itt van, velem az óta tudom milyen érzés teljes szívből szeretni valakit… - meséltem és belekortyoltam a forró italomba.

- Értem… Remélem, majd vele fogsz ott állni a pap előtt és kimondani az „Igent”

- Én is remélnem, de szerintem erre nincs sok esély!

- Miért?

- Mert ő sztár! Én nem illek bele nagyon a világába.

- Ez nem akadály! Ha tényleg teljes szívedből szereted őt és ő is téged, ami nagyon valószínű… szóval te vagy a leendő sztár feleség!– mosolygott.

- Remélem, igazad van! – motyogtam. Még egy kicsit beszélgetünk majd elmentem aludni. 

( Bocsi a rövid részért...)