Huszonkilencedik fejezet

Sziasztok^^

megkaptam a "Take me home" -t :D annyira jó e kezemben fogni:D

ti már megkaptátok?

nagyon jók a számok:D imádom ezt az albumot is^^

és végre nem csak Harry, Liam és Zayn énekel benne:D

by: Leah Hewitt

„Együtt alvás”

 A hétvége eszméletlen gyorsan eltelt. Mint mindig… A suliban voltam épp a szünetben ettem a nagy szendvicsemet mikor Alexa odarohan hozzám. Elkezdett ugrálni. Nem tudtam mi baja lehet.

- Mi az? – kérdeztem tágra nyíl szemekkel.

- Képzeld… Elhívott Finn... egy randira! – mosolygott.  Én valahogy nem tudtam neki örülni… Próbáltam jó arcot vágni hozzá de hát… ha egyszer valami nem tetszik nehéz ál örülni… amikor haza értem már este volt... lekéstem azt a rohadt buszt… nem értem minek kell utolsó órának betenni a tesit , így persze hogy nem tudom elérni hiszen mire felöltözök?

Beléptem a házba levettem a cipőmet. Hirtelen megpillantottam Niall pulcsiját.

- Anya! Itt van Niall? – kiabáltam.

- Nem! Nincs itt nem rég ment el. – jött ki a nappaliból.

- Tessék? És nekem miért nem szólt senki?

- Mert iskolából jöttél haza.

- De… Miért nem szóltatok? – kérdeztem és durcásan egymásba fontam a karjaimat.

- Hívjalak föl csak mert haza jött a pasid?

- Igen! Hiszen több mint egy hete nem láttam.

- Bele ne haljál!

- És mikor ment el? – érdeklődtem.

- Kb. egy olyan fél órája…

- Tessék? Ha normálisan jövök akkor még találkozhattam volna vele?

- Öhm… igen! – mondta. Levettem a kabátomat és besétáltam a konyhába. Ittam egy pohár vizet.

- Kicsim, Niall hozott neked ajándékot!

- Ajándékot? Minek?

- Majd megtudod! – mosolygott apa. Berohantam a szobámba és az ágyamon egy félik kinyitott laptopott pillantottam meg. Nem értettem miért kaptam… Felhajtottam majd a fekete képernyőn bejött egy közös képem Niall-al. Elmosolyodtam. Felmentem a netre és rögtön Twitter-ezni kezdtem.  Hirtelen felugrott egy kis ablakocska. Jobban szemügyre vettem és rájöttem, hogy rajta van a laptopon a Skype is… Nem értettem hogy került fel rá. De Niall hívott ezért elfogadtam. Megjelent Niall arca nagyban.

- Szia! – integetett.

- Hello! – mosolyogtam. Rájöttem hogy ő nem lát és nem is hall még ezért gyorsan bekapcsoltam én is hogy vegyen a kamera.

- Szia! – köszöntem én is. Niall dobot egy puszit.

- Hogy-hogy ma is eljöttél és nem is szóltál? HA tudom akkor sietek…

- Mert én sem tudtam mikor fogok tudni jönni.

- Szóval holnap nem jössz? – ijedtem meg.

- Nem! Holnap is tudok menni csak ma is beugrottam. A szüleiddel jót dumáltam amúgy.

- És miről beszélgettetek? – érdeklődtem miközben törökülésbe ültem.

- Hát… rólad… rólam… rólunk.

- De miket?

- Pl. szóba jöttél te és a tanulmányaid is. És mondták hogy mikor velem vagy azt elhanyagolod. De mondtam hogy akkor fogok veled mostantól tanulni! Mindig amikor találkozunk az első órát végigtanuljuk.

- Meg a halál! Én tuti hogy nem fogok egy szót sem tanulni mikor végre itt vagy! – háborodtam fel. Niall arca elmosolyodott. - Annyira hiányzol! Pedig csak egy hete mentél el. Mi lesz majd ha hónapokra megont el kell majd menned?

- Majd viszlek magammal! – nevetett.

- Fellógunk a repcsire?

- Csak te! Nekem szabad a pálya! – mosolygott. Én kiöltöttem rá a nyelvemet. Csak néztük egymást egy ideig.

- Szeretlek! – mondtam.

- Én is szeretlek!

- Na én gyorsan elfürdök utána jövök…

- Rendben! Jó fürdést szívem! – mosolygott. Kivettem a szekrényből a pizsamámat és mentem is. Gyorsan letusoltam és rohantam is hogy beszélhessek Niall-al. Oda értem de, ő nem volt a kamra előtt. Szomorú voltam majd olvasni kezdtem hogy írt-e valamit hogy rájöjjek esetleg hova is mehetett. De nem találtam semmi jelet. Elkezdtem a gépet felfedezni. Nagyon tetszett a gép. Niall szinte minden olyan dolgot rárakott ami másik gépemen is rajta volt. A közös képeinket nézegettem… Niall hirtelen megjelent a kamerában és csak nézett.

- Mi az? – kérdeztem.

- Csak gyönyörű vagy! – mondta méz édes hangon. Szemivel mélyen az enyémekbe nézett. Borzasztóvolt így beszélni vele mert nem érinthetem meg. Nem csókolhattam meg akkor amikor kedvem tartja és nem bújhattam hozzá. Nem tudtam a mellkasára fektetni fejem és hallgatni kicsi szívének dobogását. És ő sem tudod engem megölelni vagy megcsókolni. Nem tudta a kezét az én kezembe helyezni és simogatni a térdemet. Borzasztó volt. Legszívesebben elrohantam volna hozzá és a nyakába ugortam volna… nem engedtem el volna soha…

- Holnap én menjek át hozzád? – szakítottam meg a rövid csendet.

- Átjöhetsz  nyugodtan… de akkor aludj is itt.

- Jó! – mosolyogtam. Ledőltem az ágyamra lefeküdtem és betakartam magamat. Oldalamra fordultam. Velem szembe tettem le a laptopot majd úgy  néztem őt. Több óráig még beszélgetünk mikor behunytam a szememet. Másnap reggel nyitottam ki a szemem mikor valami ajtócsapódásra keltem. Reggel 7 óra volt. A laptopom még mindig ugyanúgy ott volt bekapcsolva csak Niall már nem mosolygott vissza rám a képernyőből. Szomorúan fürkésztem írt e valamit. Sajnos nem láttam semmit. Kimentem a fürdőbe összekészülődtem majd leültem reggelezni. Anya ment el akkor. Egyedül a csendben ültem az ebédlő asztalnál és bámultam ki a fejemből. Csak a hangos ropogtatásomat lehetett hallani. A telefonom zenéjére lettem figyelmes a szobám irányából Oda ballagtam hozzá és egy SMS jött. Félkómásan megnéztem ki is küldött üzenetet. Niall volt az.

 Jó reggelt gyönyörűm!

Olyan édesen aludtál este… azt hittem megzabállak.  Akkor ne felejtsd el hogy ma nálam leszel! Érted megyek a suliba. Úgyhogy nem menj el;) Ja és nem kell hoznod semmi cuccot még maradt itt néhány holmi előzőleg… Mary kimosta nem kell aggódni :D Akkor majd délután…

Szeretlek <3

Ez az üzenet teljes mértékben feldobta a napomat. Már alig vártam hogy ismét Niall ölében alhassak el. A suliban meglepődtem mert sem Jack sem Finn nem volt ott…. Hiányzott Jack társasága órákon…