Harmincadik fejezet

Hello^^

Bocs hogy ilyen későn hoztam rész de nem volt időm írni:/

EZért most egy nem olyan rövid résszel jelentkezem.

Komizzatok!

xoxo:Leah Hewitt

Egy romantikus este

*Niall*

Reggeli közben ment el Mary. Sajnáltam hogy nem tudtunk sokat beszélni vele. Ma nincsen, munkám ezért itthon leszek egész nap, mert csak délután jön Emily, ezért úgy döntöttem, hogy el megyek egy kicsit vásárolni. De ez a tervem kudarcba fulladt ugyanis a TV-ben Tom&Jerry marton ment... szóval otthon maradtam és azt néztem chips-el és kólával. Nagyon jó volt egy kicsit pihenni. Hamar eltelt az idő. Már mennem kellet Emilyért, de sajnos éhes lettem… de inkább mentem, hogy hamarabb találkozhassak szerelmemmel. Megérkeztem a sulijához és a kapu előtt vártam. Hirtelen egy lány rohan felém nagy sebességgel.

- Niall! Niall! – kiabálta az ismeretlen. - Úristen, Niall emlékszel rám?

- Persze! – vakartam mag a nyakamat. Az igazat megvallva nem is tudtam hogy ki ő.

- Juj emlékszik rám! – mondta visítva. – Rám! Jessie-re… Pedig csak a Halloween partin találkoztunk…. ezt el sem hiszem! Csinálsz velem egy képet? – kérdezte tágra nyílt szemekkel.

- Természetesen hogy csinálok veled képet… öhm…– érdeklődve néztem rá. Nem tudtam a nevét de próbáltam visszaemlékezni.

- Jessie. – mondta ki helyettem.

- Igen, Jessie! Gyere! – húztam oda mellém. Édesen mosolyogtam majd megölelt a lány. Bele nézett a szemeivel az enyémekbe. Meg kell hagyni, hogy a szemei gyönyörűek voltak. Zölden csillogtak és teljesen őszintének tűntek. 

- Menj már innen! – lökte odébb Jessie-t egy másik sokkal közönségesebb lány, mint ő. -  Szia Niall! – dobta meg a haját és szexisen rám nézett. – Alice vagyok! – mondta. Igazából nem is lett volna vele bajom csak az a kilónyi festék… elrontotta az összképet. Meg persze a félig kint lévő bögyei… csak most lett vége a télnek, de már úgy öltözik fel, mintha nyár közepe lenne…

- Hello! – mondtam zavartan.

- Hogy vagy? – kérdezte és a szájába harapott. Egész hajtömegét a vállára fektette és megint próbált szexistennőként rám nézni. Melleit kitolta és úgy állt. A csöcsei tőlem legalább egy méterre voltak mégis úgy éreztem, hogy a pofámba tartja.

- Köszi… remekül vagyok.

- Én is! – mosolygott. A fogai közt egy darab kajak maradékot pillantottam meg. Nem tudtam szóljak e neki vagy sem… egy mosolyt én is erőltetem, de ne bírtam tovább hogy ne nyögjem ki.

- A fogaid közt ott egy kis… maradék… - mutogattam. Próbáltam nagyon kedves lenni, de valahogy nagyon nem volt szimpatikus. Összecsukta száját és a nyelvével próbálta kiszedni magának. Láttam rajta hogy nagyon kínos neki. De nem csak neki… Egyre többen jöttek oda, de Emily sehol sem volt. Idegesen vártam, hogy végre kijöjjön és megölelhessem. Remélem nem kapott megint büntetést.  A sok lánnyal beszéltem, akik körém gyűltek. Mind nagyon kedves volt. Kivéve Alice vagy ki…. Hirtelen megpillantottam Emily-t ahogyan jön ki az udvarról. Melegítőben volt. A hosszú kinyúlt pólóban, amit nekem adott mikor ott voltam náluk. Carter és Bella mellett sétált. Lassan megvártam, amíg ide ér.

- Niall! – mondta majd oda jött hozzám. Nem értettem miért nem ölel meg. Lehet, hogy a többiek zavarták. Megfogtam a derekát és magamhoz húztam. Édes csókot leheltem a szájára majd rámosolyogtam.

-  Hiányoztál már gyönyörűm! – mondtam majd megint megcsókoltam.

- Te is nekem! – mosolygott és megpuszilt. Ránéztem a furcsa lányra és elégé dühös lehetett rá. 

- Igen neked is szia! – mondta Carter gúnyos hangsúllyal.

- Ez mi volt? Te hallottál valamit? – fordultam Emily felé.

- Hahaha! Nagyon vicces! – mondta Carter. – Amúgy a fiúkról mit tudsz? Ma jönnek esetleg hozzánk? –érdeklődött.

- Nem beszéltünk erről semmit! – füllentettem. Nem szabadott neki elmondanom.

 - De… beszéltettek… látom rajtad!

- Nem mondok semmit! Titok! Nem mondhatom meg, mert ellövöm a meglepit.

- És Louis? Övét elmondhatod? – nézett rám kiskutya szemekkel Bella.

- Vele tényleg nem beszéltem semmit. Legalábbis erről.

- Na, menjünk már! – fogta meg a kezemet Emily és elkezdett húzni maga után.

- A kocsi a másik irányba van. – mosolyogtam. Majd az ellenkező irányba kezdett húzni.

- Az előbb vicceltem! Jó irányba húztál először. – nevettem. Emily mérgesen nézett rám.

- Menj a francba! –engedte el a kezemet és durcás lett.

- Jaj de cuki vagy ilyenkor! – mondtam és meg akartam csókolni, de elhúzta a fejét.  Még mindig mérgesen nézett rám mikor egy nagyot korgott a hasam. Ő erre elnevette magát. Kapva az alkalmon megcsókoltam.

- Éhes vagy? – kérdezte.

- Hát eléggé! Beülhetnénk valahova.

- Mégis hova? – indultunk el kézen fogva a jó irányba.

- Valami elegáns helyre. – mondtam.

- Ilyen szerelésben… -  nézett végig magán.

- Akkor marad a meki! – mosolyogtam.

- Na, ne már jobban hangzott! – ölelte át a derekam.

- Amúgy miért ez van rajtad? – kérdeztem.

- Mert valamelyik hülye idióta rám ejtette az ebédjét. És a tesi cuccom volt ott amit át tudtam venni. – mesélte. Odaértünk a kocsihoz. Kinyitottam neki az ajtót. Beült majd becsuktam az ajtaját és én is beszálltam. Elkezdett kutakodni a kesztyűtartóban. Ki vett egy szemüveget és felvette.

- Na, menő vagyok? – kérdezte vicces hangon.

- Igen! Az vagy! – mondtam miközben bekötöttem magamat.  Levette a fejemről a zöld sapkát és felvette. A két karját összefonta kicsit oldalra dőlt és bepózolt.

- Én vagyok Niall… a mullingári rossz fiú! Yeah boy! – reppelte.

- Na, most már elég lesz!- levettem a fejéről a sapkát és visszaraktam a saját fejemre. - És amúgy is... ez csak Zayn-nel menő.
 Törökülésbe ült. Úgy utaztunk végig és egyfolytában dumált és a kocsiban nézelődött. A zsebemben is nyúlkált, ami nagyon zavart, mert nem tudtam koncentrálni a vezetésre. Talált  egy kis rágót, vett belőle. Most már beszélt, csámcsogott és turkált. Az is nagyon idegesített, hogy nem volt bekötve. Mert ha valami baleset történik… Akkor kirepül az ablakon. És nagyon féltem őt. Leparkoltam és ránéztem.

- Kösd be magad és ülj nyugodtan! – utasítottam katonásan.

- Miért?

- Azért mert ha valami lesz, akkor kirepülsz az ablakon és meghalsz! És az… én nem tudnám… elviselni… - csuklott meg a hangom. Emily rögtön rendesen leülte bekötöttem magát és rám nézett. Közelebb hajoltam hozzá.

- Köszönöm! – suttogtam szinte a szájába mire ő megcsókolt. Abba hagytuk egymás csókolgatását. Lassan kinyitottam szemem. Gyönyörű kék szemével találtam magam szembe Ismét beindítottam a kocsit és vártam, hogy elengedjenek. Sikeresen kimentünk az útra és robogtunk is a McDonald’s felé. Mikor odaértünk nagyon sok autó volt ezért úgy döntöttünk  hogy McDrive egyszerűbb. Vettünk két BigMac menüt, két fagyit és még kettő darab eper shake-et. Mindet befaltuk egy parkolóban… Utána jöttünk is hozzánk. Hamar oda értünk. Bementünk, levettem róla kabátot és felakasztottam a fogasra majd átöleltem hátulról. A nyakát kezdtem el csókolgatni. Megfogta a kezemet és kiszabadította magát szorításomból. Hátrafordult és elkezdett tőlem távolodni. Én mentem utána, míg hirtelenen eldőlt egy nagy sikítás kíséretében. A kanapéban megbotlott majd ráesett. Én egyenest az ölébe ugrottam mit egy nagy nyögéssel kísért. Én béna legurultam róla egyenest a szőnyegre.  Ő is jött utánam. Rajtam feküdt és csak egymás kék szemét fürkésztük. Ezekbe a szemekbe lehetetlen nem szerelmesnek lenni. Még ennyi idő után is minden perc mikor vele vagyok, nekem olyan mintha most lennénk először kettesben. A szívem kalapál, kezem izzad, a térdem remeg és a hasamban lepkék ezrei repkednek… a számba haraptam. Ő elmosolyodott majd a mellkasomon pihentette fejét. Megpusziltam a haját majd átkaroltam. Hirtelen belém harapott mire én nagyon ugrottam. Ő csak nevetett.

- Ez nagyon nem vicces! – ütöttem meg egy díszpárával. Mire ő eldőlt és rá feküdtem. Egymást figyeltük. Lassan közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Ő két kezével közelebb húzott a testéhez. A hátamat simogatta, míg én érzékien csókolgattam.  

- Szeretlek! – suttogtam. Csillogtak a szemi. Nem mondta, de tudtam, hogy ő is engem. 

- Nem megyünk medencézni? – kérdezte kiskutya tekintettel. Én elmosolyodtam és elkezdtem levenni a pólóját.

- Persze hogy mehetünk! – dobtam félre felsőjét majd én is levettem a sajátom és az övé mellé hajítottam. Lelökött magról.

- Én is le tudok vetkőzni! – mosolygott. Levettem a nadrágomat majd ő is. Kinyitottam az erkély ajtót és mentünk a medence felé. Ott állt a szélénél.

- Nem hideg, ugorj már! – mentem oda mellé.

- De ha mégis?  - nézett rám aggódva.

- Akkor ketten fagyunk meg… - mondtam halkan. Elmosolyodott. Megragadtam a derekát és megugrottam vele a vízbe. Kijöttem a felszínre és kiszedtem, hajából a hajgumit. Összeborzoltam haját majd megcsókolt. Átöleltem és úgy álltunk ott percekig.

- Hozok egy kis innit. – mondtam. – Mit kérsz?

- Egy kis… forró csokit! Pillecukorral! – mosolygott. Megcsókoltam és kimentem a vízből. Csináltam gyorsan két darabot. Az enyémre tejszínhabot tettem. Az övére a kért pillecukrot. Kivittem egy tálcán majd behuppantam mellé a vízbe. A szegélynek támaszkodva ittuk meg a meleg italt. Addig beszélgetünk, míg végül sötét lett. Elkezdtünk fázni, úgyhogy bementünk. Ott egy közös zuhany után elkezdett Emily vacsit csinálni. Nem engedett be a konyhába, mert ő akarta egyedül elkészíteni a finom kaját. Szóval én unatkozhattam a TV előtt. De a TV nézés közben eszembe jutott egy remek ötlet. Elővettem a Halloween-ről maradt mini gyertyákat és a hálószobában, szívalakban elhelyeztem őket. Az egyik vázában talált rózsák szirmát rászórtam az ágyra. A gyertyákat még nem gyújtottam meg nehogy leégjenek, mire jön a lényeg. Ezért visszamentem a nappaliban és a kanapén fetrengtem.

- Kész a vacsora! – kiabálta Emily. Bementem a konyhába, de nem volt ott senki. Átmentem az ebédlőbe és megláttam, hogy ő is gyertyát gyújtott. – Na hogy tetszik? – kérdezte miközben rádőlt a vállamra.

- Hát ez… nagyon… szép! – felé fordultam majd meg akartam csókolni, de ő a kezemet megfogta és elráncigált a helyemre. Leültetett és ő is leült.

- Jó étvágyat! – mosolygott és neki kezdett a fejedelmi lakomának. Vett a húsból majd egy kis sült krumplit. Én nem tudtam minek is fogja hozzá. Ő már nagyban lakomázott mikor idegesen rám szólt. Vettem egy kis csirkét és savanyúságot. Már minden elfogyott mikor egy nagyot ásított.

- Álmos vagy? – kérdeztem.

- Hát… elégé! – nevetett. Felálltam a székről. Meg kéne gyújtani a gyertyákat… ki kéne lógnom valahogy, hogy ne menjen be a szobába, de nekem se kelljen segíteni.

- Elmentem WC-re te addig pakolj össze légy szíves, mert beleszárad a maradék… köszi! – kértem meg majd kimentem a helységből. Amikor kiértem a folyosóra átrohantam a hálóba és rögtön elkezdem meggyújtani a hangulatvilágítást.

- Bementem a hálóba aludni. – mondta kintről Emily. Csak halkan hallottam, mert gondolom a WC ajtónak mondta. Én még a gyufával bajlódtam mikor hallom, hogy jön és nyitja az ajtót, de beragadt a zár. Ilyenkor vagyok hálás Istenek. Gyorsan meggyújtottam az utolsót is.  Emily még mindig a zárral bajlódott. Én bedobtam a sarokba a gyufásdobozt és nem tudtam mit csinálni ezért gyorsan a szív mögé álltam. Bejött és csak bámult rám. Végig nézett rajtam, a gyertyákon és az ágyon is.

- Bocs, de most nincsen kedvem hozzá! – mondta unottan és az ágy széléhez sétált. Én is oda mentem hozzá és átöleltem a derekánál fogva. Elkezdem csókolgatni. A vállánál kezdtem a nyakán át egészen a szája széléig.

- Szeretlek! – suttogtam a fülébe. Kirázta a hideg. Tudtam, hogy eljött az én időm. Megfordult és heves csókolózásba kezdtünk. A derekát, fenekét és combját simogattam, míg ő a hajamban turkált. Lassan leszedtem róla a pólót és ledobtam az ágy mellé. Finoman lelöktem az ágyra. Lehuppan és a rózsaszirmok felugrottak. Lassan estek lefelé. Én addig levettem a felsőmet és ráfeküdtem Emily-re. Még mindig hevesen csókolgattuk egymást. Türelmetlenül rángatta le rólam a nadrágot.

- Na mi van? Mégis csak megjött a kedved? – kérdeztem kacéran.

- Kuss! – mondta miközben a szánk még súrolta egymást. Én is leszedtem róla a pizsama nadrágját  és megtörtént amire egész vacsora alatt vártam... Mikor végeztünk rögtön álomba merült. Én elfújtam a gyertyákat és én is aludni mentem mert majdnem elaludtam már. Rádőltem az ágyra és szinte rögtön elnyomott az álom.