Huszadik fejezet

 Hello!

Holnap Little Things videó klip !

Már nagyon várom:D Magyar idő szerint 18:00 lesz fent:)

összejött a 3 komi szóval itt az új rész:D

Komizzatok! Sokan:DD

by: Leah Hewitt

Szeretlek!

Amikor felkeltem Niall már nem volt sehol. Mary-t se találtam a házban ezért egyedül kellet készülődnöm. . Reggelit se csinált Mary, ezért a suli felé vettem egy nagy nutellás kiflit a pékségben. Épphogy csak beestem az órára, de a tanár már bent volt.

- Öt perc késés! – mondta szigorúan.

- De hát most van pont kilenc!  Nem késtem semmit!

- De, mert én már 55-kor ment voltam és onnan kezdődik az óra, amikor én bejöttem.

- És ha negyed kilenckor jön be az órára, akkor a fél osztálynak beírja a késést?

- Igen!

- Maga hülye! – kiabáltam. Basszus... ezt nem kelet volna!

- Vigyázz a szádra! Mutassál valami tiszteletet kérlek. Ülj a helyedre! És az elenőrződet is kérem. – mondta majd csöndben a helyemre sétáltam. Az óra vége felé kaptam egy levelet. Thomas írta.

Sajnálom hogy olyan csúnyán viselkedtem a bulin. Tényleg ne haragudj.

De kedves! Összehajtottam a levelet és felnéztem. A tanárnő ált velem szemben. Aranyosan rámosolyogtam.  A tanárnőm nem tarthatta aranyosnak, mert kikapta a kezemből a papírlapot. Én is próbáltam kivenni a csontos  ujjai közül a levelet, de nem sikerült.

- Ez mi? – kérdezte majd elkezdte tanulmányozni a lapot. – Thomas. Neki küldöd a levelet?

- Mi? Nem én írtam. Hanem Thomas nekem. – mentegetőztem.

- Igaz ez Thomas? –kérdezte. Rám nézet.

- Nem…- válaszolt majd a földre sütötte tekintetét.

- Miért hazudsz?  - fordult felém.

- Én?- kértem ki magamnak.

- Igen! Thomas szava hihetőbb, mint a tied.

- Mégis miért? Ő is azt mondja, hogy nem és én is! Ha ennyire jól ki tudja logikázni, hogy mi van, akkor menjen az FBI-ba dolgozni és ne itt poshadjon ebben a kis suttyó suliban!

- Ha még egyszer ilyet mersz mondani felpofozlak! – fenyegetett.

- Úgysem mer! Ha meg felpofoz, akkor feljelentem! Tudja, hogy képes vagyok rá! – néztem rá , karjaimat egymásba fontam és hátradőltem a székemen. Láttam rajta hogy meglepődött. Kicsöngettek.

 - Ma bent leszel a büntető szobában egészen addig ameddig be nem zár a suli. – mondta mosolyogva. Azt hitte nyert, de nem.  – A levelet elrakom. – mondta és elindult az asztala felé. Szerencsére Thomas oda ment a tanárnőhöz és beszélgetni kezdek. Jó időpontnak tartottam, hogy elvegyem a nekem címzett levelet. Sunyin oda ballagtam az asztalhoz. Nézelődtem, majd amikor tényleg nem figyelt elvettem a papírt és odébb mentem. Szerencsére nem vette észre. A nap végéig egy teljesen üres teremben voltam ahol egy kövér nő figyelt engem. Pontosabban az épp aktuális kajáját. De azért volt ott, hogy ne csináljak olyan dolgot, amit nem szabad. De nem jött neki össze. Zenét halgátam, Twitter profilomat és a Facebook-ot is megnéztem. Elég vaksi tanár volt.  De hamar elment az idő. Egészen 8-ig be voltam zárva. Csak kilenckor jött busz, úgyhogy várhattam a buszra jó sokat. Tízre épphogy csak beestem. Niall aggódva ült az ajtó előtt.

- Mit csinálsz te itt? – kérdeztem. Felnézett majd szinte a nyakamba ugrott.

- Hol voltál? – kérdezte.

- Büntetés kaptam! – meséltem miközben  mentünk befele.

- Miért? – kérdezte.

- Mert beszóltam a tanárnak. És még egy beírással is színesebb lett az ellenőrzőm.

- Én sohase voltam ilyen rossz!

- Nem voltál igazi diák! – nevettem.

- Jó hogy nem rúgtak ki . – mondta.

- Ki bírtam volna az a 3 napot! – mosolyogtam. - Elmegyek lezuhanyozni! – mondtam. Mikor kiértem kis fény jött ki a hálóból. Óvatosan oda mentem az ajtóhoz. Benéztem. Niall az ágyon feküdt és csak a kis lámpa világított. Már aludt. Nem akartam zavarni, de már álmos voltam úgy hogy lassan besétáltam. Megsimogattam a fejét majd egy puszit nyomtam a hajára. Beljebb toltam nagy nehezen a franciaágyon. Beültem az ágyba. Óvatosan betakartam Niall-t majd magamat is. Lekapcsoltam a lámpát. Már dőltem volna le az ágyra, mikor felugrik Niall és egy nagyot ordít. Én is felsikoltottam és a kezemet a szám elér raktam. Niall csak szakadt a nevetéstől. 

- Nem vicces! – szóltam rá majd a hasába ütöttem.

- Au! – üvöltött. Lefogta a kezemet egy az ágyhoz szorított. Komoly arccal nézett rám. Arca enyhült majd  megcsókolt. Csak csókolóztunk. Soha nem akartam abbahagyni. Simogattam hátát miközben egyre szorosabban ölettük egymást.

- Szeretlek! – súgta bele a fülembe. Most mondta ki először mióta vele vagyok. Teljesen elöntött a boldogság.

- Én is! – mondtam neki majd megcsókoltam. Ő visszacsókolt. Már egy ideje csókolgattuk egymást amikor Niall elkezdte a felsőmet felhúzni.  Hagytam, hogy óvatosan kikapcsolja a melltartómat. Levette a pólómat és a melltartómat is. Kicsi pír jelent meg az arcán. Én közben az ingét gomboltam ki. Leráncigáltam róla a felsőjét. A nadrágját is lehúztam róla. Ő is az én nadrágommal bajlódott, de sikeresen azt is a padlóra került. Niall már majdnem a bugyimat is levette, de ekkor megállt. Rám nézett.

- Biztos? – kérdezte komolyan. Én válaszkép megcsókoltam majd megtörtént aminek meg kell. 

Már aludtunk mikor a telefonom megszólalt. Álmosan felültem. Megnéztem mi történt. A telefon erős fénye egy pillanatra megvakított.

Szia!  Holnapután gyere haza! Mi is akkor érünk haza.

Puszi: anya

- Ki az? – ölelt át Niall.

- Anya! Írt, hogy holnapután már otthon lesznek, és hogy én is menjek haza.

- De kár… pedig jó lett volna, még ha itt vagy egy-két hétig. – mondta. Megpuszilta a vállamat és visszafeküdt. Én is így tettem. Egy darabig csend volt. De Niall félbe szakította.

- Nem tudok aludni.

- Én sem. – motyogtam.

Niall felült majd bekapcsolta a TV-t. Egy vígjáték ment. Csendben néztük.

- Bella mesélte, hogy Louis-sal randizni mennek holnap? – kérdezte.

- Tessék? Nekem nem mondta! – pattantam fel törökülésbe. – Ne mesélj csak.

- Ma felhívta Louis Bellát és Bella igent mondott.  Nagyon sokat kellet neki könyörögni, hogy hívja fel végre. Mióta Elenor-ral szakított nagyon fél egy lányt magához engedni. Tudod nagyon összetört. Borzasztó volt így látni! – mesélte miközben a fejét rázta.

- Elhiszem… amúgy tök összeillenek.

- Ja. Szép pár… mondjuk elég sok a köztük lévő év…

- Csak 4… És amúgy is Louis közelebb  áll egy  5 éves gyerek szintjéhez, mint egy 20 éveséhez…

- Lehet, hogy igazad van.

- Nem lehet. Tuti. – mosolyogtam. Visszadőltem az ágyra majd Niall pucér mellkasára feküdtem. A felül lévő kezemmel átöleltem a hasánál ő pedig a vállamra tette a puha kezét. Egy kis ideig néztem a filmet, de hamar elnyomott az álom.