Huszonnyolcadik fejezet

Sziasztok^^

Ma lehet éjfélig regisztrálni a  "BringMeTo1D" -re!

Sajnos még csak 13 vagyok úgyhogy pont lecsúsztam... 

Komizzatok!  

by: Leah Hewitt

Halál!

Reggel korán keltem. Nagyon lassan készültem el a sulihoz.  Elindultam a buszhoz de sikeresen lekéstem… Egyedül  ballagtam a suli felé,  mikor valaki rám ugrott. Megfordultam és Jack-at láttam meg.

- Szia! – mosolyogtam.

- Hello! Te is lekésted a buszt?

- Nem… csak kedvem támadt gyalogolni! – mondtam gúnyosan.

- Ja! Én lekéstem… - mondta és rám mosolygott féloldalasan. Ezektől a fiús féloldalas mosolyoktól mindig meginognak a lábam bárki csinálja…Nem tudom hogy teszik ennyire eszméletlenül édesé őket de ez van… Körül nétem az utcán mikor megpillantottam a gonosz bácsit. Megint szegény kutyust bántotta.  

- Mit néző? Inkább menjél iskolába. Büdös kölök! – mondta.  Hála istenek már nem voltunk mellette mikor mondta de elégé megijesztett. Beértünk a suliba. Egymás mellett ültünk Jack-kel az osztályfőnöknek köszönhetően…jobban örültem volna Alexának. De hát nem kívánság műsor. A egész napot unalmasan végig szenvedtem.   Haza fele ismét gyalogolni kellett mert nem volt buszunk.  Carter, Jack, Finn és én együtt mentünk haza. Vicces volt. Egész végig hülyéskedtünk. Otthon tanultam mikor a csengőnk hangja bejárta az egész házat.

- Kicsim! Egy fiú téged keres.

- Egy fiú? – kérdezte apa mikor kijöttem a szobából.

- Nem kell félre érteni… Tuti csak valamelyik osztálytársam.

- Hello! – köszönt Jack az ajtóból.

- Szia! Igen?

- Tudnál segíteni tanulni? Nem nagyon értem a matekot… és ugyebár holnap doga…

- Persze! – mondtam majd levettem a fogasról a kabátomat. Belebújtam a cipőmbe. – Anya átmentem Jack-hez. – kiabáltam.

- Rendben! Szia! – kiáltott vissza anya a szobából. Átindultunk a házukba. Az öreg bácsié volt a lakás de ő beköltözött az öregek otthonába. Nagyon szép épület volt. Beléptem az ajtón és Finn egy szál alsónadrágban tömte a fejét csokival a folyosón.

- Jöttél nekünk segíteni? – kérdezte teli szájjal.

- Igen! - nevettem majd levettem a kabátot és a csukámat.

- Gyere menjünk a nappaliba. – mosolygott. Bementünk. Leültem a kanapéra majd ők is oda jöttek matek cuccal a kezükben. Én heves magyarázásba kezdtem. Már elmagyaráztam nekik szinte az egészet mikor észre vettem hogy ők már nincsenek is itt.

- Finn, Jack! Gyertek vissza vagy haza megyek! – kiabáltam. Nem jött válasz úgyhogy összepakoltam és mentem volna vissza a szomszédba de erre be volt zárva az ajtó. Furcsálltam mi is történhetett. Az emeletről zajokat hallottam. Úgy döntötem egy kis gondolkozási idő után hogy felmegyek. Egy ajtó mögül jött a zaj. A fülemet szorosan a szoba bejáratához tettem és hallgattam mi is folyik oda bent. Már nagyon furdalta az oldalamat a kíváncsiság ezért halkan benyitottam. Ott álltam az ajtóban már több perce de még mindig nem vettek észre. Nem bírtam tovább…. Meg kellett szólalnom.

- Mi csináltok? – kérdeztem. Finn hátra nézett de Jack ugyanúgy játszott tovább.

- Épp zombikat ölünk! – nevetett Finn. Ismét harapott egy csokiból, de az már másik volt. Valami agyromboló baromsággal játszottak Xbox 360-on.

- Inkább gyertek le matekot tanulni!

- Biztos hogy nem! Ez izgibb.

- De én tanulni jöttem át!

- És? Gyere már! – fordult felém Jack. Az ágyról lelökte Finn Jack-et és természetesen egy jókorát koppant.

- Au! Te idióta! Most meg fogok halni! – pattant fel a helyéről Jack és játszott is volna tovább de ekkor meghalt és Finn játszott csak. – Utállak! – vágta hozzá a konzolt. Finn is hamar meghalt.

- Beszállsz? – kérdezte Finn és felém nyújtotta azt ami a kezében volt.

- Kipróbálhatom! – mosolyogtam. Leültem és elkezdtem játszani. A végére nagyon élveztem és bele is éltem magam.

- Halál! Halál! Halál! – kiabáltam.  És jó nagyokat röhögtünk. Jack lement és hozott fel kólát és chips-et. Egész este azt ettük és ittunk és a zombis játékkal játszottunk. Este 9-kor mentem haza. Akkor is csak azért mert anya hívott hogy hol vagyok. Mikorra haza mentem már nem volt időm tanulni. Inkább Twitter-en beszéltem Jack-el. Este későn mentem aludni…

Niall újra itthon…

Másnap reggel üdén és frissen keltem. Gyorsan összekészültem majd elmentem a suliba. Alexával dumáltam ameddig nem jött Jack… utána rögtön vele lógtam . Mert mellettem ült sokat dumáltunk. A 3. óránk matek volt én természetesen egy betűt se tudtam az egészből. Bejött a tanár és kiosztotta a dolgozatokat, csak ültem felette és bámultam mi is lehet a feladat. Az első viszonylag könnyű volt. Azt meg is csináltam de a maradék négy nem ment. Jack meglökte a könyökével az enyémet. Ránéztem. A dolgozatát felém csúszatta. Az összes feladat kész volt neki. Kigúvadt szemekkel bámultam hogy tudta megcsinálni hogyha tegnap még segítség kellett volna neki. Gyorsan lemásoltam az egészet és beadtam először én majd ő. Alig vártam hogy kicsöngessenek. Hamar meg is történt ez. Rögtön letámadtam.

- Hogy lehet hogy tegnap még szart se tudtál ma meg megírtad tökéletesre a  dogád? – kérdeztem szúrós pillantások közepette.

- Mert tegnap még tanultam rá. – mondta halál nyugodtan. Hirtelen én is megnyugodtam. Ott hagytam majd felvettem a sálamat és kimentem az udvarra Carter-rel . A napon teljes mértékben uncsi volt. Haza mentem és rögtön le is huppantam a számítógépem elé. Felnéztem Facebook-ra és Árontól pillantottam meg egy üzenetet.

 Szia:D

Hallom jössz idén is M.o.-ra. Már hiányoztál… amúgy hogy vagy? Jól vagytok?

Remélem majd nem akkor jöttök amikor mi nyaralni megyünk mert az nagy pech lenne. Már látnálak nagyon szívesen. :)Írj majd…. XoXo

Mégis mi a halált képzel magáról? 4 éve nem is beszéltünk és nem valami fényes volt az utolsó beszélgetésünk… Menjen a halálba. Nagyon kiakadtam. El akartam lépni és nem írni de ekkor hirtelen lefagyott a gépem. Nem lehetett vele semmit sem csinálni… nagyon megrémültem. Ki kapcsoltam a gépet.  Kihúztam az áramból majd újra megpróbáltam de ekkor már be se kapcsolt. Teljesen ledöbbentem. 

- Anya! – kiabáltam. Bejött. Megpróbálta ő is megcsinálni de nem ment…

- Kicsim! Majd holnap elvisszük a szervizbe és ott csinálnak valamit vele.

- Remek… - jegyeztem meg. lehuppantam az ágyamra és csak a TV-t bámultam.  Már majdnem elaludtam mikor megcsörrent a mobilon. Niall keresett. Rögtön kipattantak a szemeim és felvettem.

- Szia! – vigyorogtam.

- Hello édes! – mondta. – Hallom jó hangulatban vagy.

- Hát… hogyha te hívsz! Csak jó lehet. – nevettem.

- Kedves vagy… amúgy két nappal hamarabb haza jöhetünk!

- De jó! Miért?

- Mert gyorsabban haladunk mint gondoltuk. A fotózások gyorsan mennek. Meg a műsor szereplések is. Egyet lemondtak. Ennek én csak örülni tudok. Harry egy kicsit szomorú mert akart volna tetkószalonba menni de sajnos mennünk kell haza.

- Lealhatna már ezzel a tetkó őrületével… már csomó van neki.

- Tudom. Már mi is mondtuk neki de ő mindig azt mondja hogy had csináljon azt amit akar. Így hát ráhagyjuk. Majd rájön hogy nem szép az.

- De vannak szépek!

- Néhány… de ő már ilyen nagyokat kezd el csinálni. Nekem csak a kicsik tetszenek amik nagyon picit látszanak és valami nagyon fontos jelentése van.

- Igen… amúgy pontosan melyik nap fogtok haza jönni? – érdeklődtem.

- Kedd este…

- De jó!

- Miért nem írtál twitter-en? Írtam neked de nem írtál… úgyhogy felhívtalak…

- Ja, mert elcsesződött a gép. Holnap visszük a szervizbe…

- Értem… na de akkor kedd este talizunk… - mondta édesen.

- Rendben. – mondtam majd bele cuppogtam a telefonba.

- Szia, szeretlek! - mondta  majd én is. Utána lerakta. Gyorsan még tanultam egy pici. Rendbe szedtem magam és mentem is aludni. Hála istennek már hétvége van…