Huszonötödik fejezet

Sziasztok:D 

http://tv.mtvema.com/live

nézettek :D már nyert a One Direction egy díjt*.*

 A"Biggest Fans"-t:D persze hogy mi vagyunk azok:D

Taylor Swift is nyert:D ennek is nagyon örülök:D egyik kedvencem:)

jó olvasást és komizzatok!

by: Leah Hewitt

Niall családja

Hamar itt lett a péntek és rá kellet eszmélnem, hogy nem csak egy átlagos találkozó lesz ez. Hanem a pasim családját fogom meglátogatni és jó benyomást kell tennem. Ezért előkotortam a legszebb ruhámat, amit csak találtam és felhúztam. Egy királykék combig érő ruhát választottam. A hasamnál egy fekete öv helyezkedett el, amin egy nagy masni volt. Mert még elég hideg volt kint ezért ez fekete nejlonharisnyát is felvettem. Cipőnek pedig egy szép magas sarkút válaszoztam. Nem akartam nagyon kisminkelni magam. Csak egy kis alapozót kentem magamra. A szememet kihúztam és tusvonalat is rajzoltam magamnak. Egy kis műszempillát is felragasztottam majd szempillaspirállal átfestettem.  A számra egy kis ajakápolót kentem. A hajamat kiengedve hagytam. Nagyon szépen meg is csináltam. Még maradt egy kis időm, de már nem tudtam várni. Felvettem a kis ballon kabátom és egy sapit merthogy kint szakadta a hó. Szerencsére már nemsokára tavasz van, és nem kell a hideggel bajlódnom. Amikor kiértem Niall kocsija már ott állt. Az üvegen benéztem, de nem láttam senkit. Felálltam a kocsi mellől és valaki megcsikizett a hátam mögül. Én egy nagyon sikítottam és megfogtam az illető kezét. Mikor megfordultam Niall állt ott.

- Úristen! – nagyon megijedtem.

- Ne félj édes! – csókolt meg. Belenéztem szép szemeibe és ő visszanézett rám. - Mehetünk? – kérdezte és kinyitotta a kocsiajtót. Beszálltam. Becsukta, ő is beszállt és elindultunk.

- Amúgy hogyhogy nem voltál a kocsiban?

- Harry-t is elhoztam, mert Carter-hez jött.

- De hát Carter még suliban van.

- Igen, tudja. Eljött és csinál neki vacsit és enged, neki egy kád forró vizet hogy együtt megfürdenek rózsák közt. Mint mi! – nézet rám. Édesen fürkésztem szemeit és ő is az enyémeket.

- Az utat figyeld! – kiabáltam rá hirtelenében, amitől valószínűleg több bajunk is lehetett volna minthogyha engem bámul. Rögtön a vezetésre koncentrált.

- Remélem, hogy nem fognak hülyén viselkedni a szüleim.

- Nem baj, ha nem lesznek normálisak.  Én téged szeretlek, nem pedig őket!

- Azért szeretném, hogy szeresd őket. Meg persze azt is, hogy ők szeressenek téged.

- Nyugi! Biztos kedvelni fogjuk egymást. – simogattam meg a combját.

 - Itt is vagyunk! – mondta és befordult a repülő gép parkolójába. Kiszálltunk kiszedtük a holminkat és elindultunk befelé.

- Csak úgy itt hagyod a kocsit?

- Bezártam… de ha ellopják, úgyis van pénzem másikra. – ölette át a derekam. Amikor beléptünk az épületbe rajongók tömegét találtunk.  Niall megtorpant és felvette a nap szemüvegét. Átnyújtott egyet nekem is és megpróbáltunk észre vétlenül elmenni mellettük. De egy lány észrevette megfogta Niall kezét és visszarántotta.

- Niall! – kiabálta a lány.

- Sajnálom, de megy a gépünk. – engedte el a kezét a lánynak.

- Szeretlek Niall! Köszönöm, hogy mindennap erőt adsz nekem!  - kiabálta. Niall megfordult és megölelte a lányt.

- Nem! Én köszönöm, hogy erőt adsz nekünk a folytatáshoz. Nélkületek nem lennénk sehol! – suttogta a fülébe. A lány még jobban elkezdett sírni. Niall szorosan az ölelésében tartotta majd elengedte a végén megpuszilta a kislány arcát is. – Most már tényleg mennem kell! Szia! – köszönt el tőle. Oda jött hozzám és ismét átölelt. Egy kis csend után megszólalt – Sajnálom!

- Mit? – kérdeztem ledöbbenten.

- Hát… hogy megöleltem és megpusziltam a csajt.

- Aj! Ne butáskodj! Mert szerinted én nem öleltem meg még fiút mióta együtt járunk!

- Akkor jó, hogy nem haragszol. – ölelt át. Amikor megérkeztük oda ahova kellet rögtön felszálltunk a magángépre és utaztunk is. Egész úton ettünk és vicces macskás videókat néztünk. Amikor oda értünk egy kis bérelt kocsi várt minket. Beszálltunk. A kocsiban gitározott és énekeltünk. Vagyis inkább ordítottuk a szöveget. Amikor megérkeztünk rögtön be is mentünk. Az előszobában álltunk.

- Helló! Megjöttünk! – kiabált be Niall.

- Ó, sziasztok! - jött ki Niall apukája.

- Helló! Bobby vagyok!  - nyújtotta kezét.

- Jó napot! Emily! – én is nyújtottam a kacsómat majd kezet ráztunk.

- Nyugodtan tegeződjünk.

- Rendben! – mosolyogtam.

- Greg gyere már! – kiabált Bobby. Greg is ki jött és integetett. Beindult volna, már a szobába, de akkor visszajött és nevetni kezdet. Elégé kellemetlenül éreztem magam emiatt.

- Min röhögsz? – kérdezte Niall.

- Hát hogy… magasabb nálad a csajod! Megnőhettél volna még.

- Csak azért mert tűsarkú van rajtam.  –mentegetőztem és levettem. Most Niall álláig értem.

- Juj! Ennyit emel rajtad az a vacak cipő? – ámuldoztak.

- Hát… utálom, hogy kicsi vagyok!

- Én viszont imádom, mert így magasnak tűnök! – rakta a kezét a fejemre Niall.

- Anyád mindjárt itt lesz! Csak hoz egy kis kaját! – mondta Bobby.

- Remek! Addig gyere a szobámba és pakolja le.  –mosolygott. Megfogta a csomagom és bekísért a szobába.

- Kész hulla vagyok! – dőltem le az ágyra. Nagyon melegem volt ezért a csuklómon lévő hajgumival feltűztem a hajamat.  – Alszom, ameddig nem jön anyukád!

-  Rendben! –mondta. Én behunytam a szemem.  A következő amire emlékszem hogy egyre beljebb tol az ágyon. Nem bírtam még a szememet sem kinyitni. De erőt vetem magamon. Abban a pillanatban, ahogyan kinyitottam a látó szervemet azon nyomban éreztem a kezemen Niall kezeit.

- Nem alszol? – nézett rám. – Bocs, hogyha felébresztettelek.

- Semmi baj! – mosolyogtam rá. Ismét becsuktam a szemem és aludtam tovább.

- Hé! Emily! Kelj fel! Itt van anya! – mosolygott rám Niall.

- Hány óra? – töröltem meg szemeimet.

- 6 óra. Összesen 2 órát aludtál.

- Annyit tuti nem! Vagy de?

- De! Na, gyere! – nyújtotta a kezét. Felálltam, Niall átkarolta a derekam és megölelt. Óvatosan kiszedte a hajamból a hajgumit és kiengedte a mell alá érő hosszú barna hajamat. Megigazította majd a fülem mögé tűzte a hajamat és gyengéden megcsókolt. Rámosolyogtam. – Hordhatnád többször is kiengedve a hajadat!

- Jó! – nevettem. Lenéztem a földre. Mezítláb egy kicsit fáztam, de hamar segítettem magamon, mert gyorsan felvettem a magassarkúm.  Kimentünk és egy nagyon kedves hölgy állt előttem.

- Szia! Maura vagyok! Te pedig az én édes kicsi fiam barátnője igaz?

- Nem anya ő a takarítóm! – jegyezte meg Niall halkan. Próbáltam nagyon vissza fogottan nevetni, de inkább valami megfázott mókus hangját produkáltam.

- Igen, én vagyok! Emily Cook. – mutatkoztam be illedelmesen.

- Na, akkor mehetünk enni? – kérdezte Niall.

- Persze kis éhen kórászom! – mondta és bevezetett minket Niall anyukája az ebédlőbe. Szépen meg volt terítve leültünk és neki is láttunk a finom falatoknak.

- És még tanulsz? – kérdezte Bobby.

- Igen! Még tanulok.

- És hol is laksz?

 - Londonban. A külvárosban.

- Értem.

- A szüleid mit  dolgoznak? – kérdezte Maura.

- Apám egy költöztető cégnél dolgozik… anyukám pedig egy napilapba ír egy cikket.

- Milyen cikket?

-  „Csináld magad” a cikknek a címe. Nagyon jó kis ötleteket csinál. Pl. gyűrűt vagy egy szakadt pólóból sálat. Nagyon jó a cikk.

- Az remek!

-  ÉS a suli után mit szeretnél csinálni? – érdeklődött Niall apja.

- Hát egy színészi suliba mennék.

- Oh… egy színész… remek. – tette hozzá gúnyosan Bobby. Niall-ra pillantottam. Láttam, hogy nagyon ideges és legszívesebben kirohanna a házból.

- Van testvéred? – faggatott Greg.

- Igen egy bátyám és egy öcsém.

- Hogy hívják őket?

- Az öcsémet Matt és a bátyámat Greg.

- Most szórakozol? – nevetett.

- Nem! Tényleg Greg-nek hívják! – bizonygattam nagy szemekkel. Mindenki jóízűen kacagott csak én nem tudtam ezen nevetni. Az este további részét végig beszélgettük. 1 óra körül elmentünk zuhanyozni. Először én majd Niall. Addig én az ágyon feküdtem és bámultam ki a fejemből.  Niall telefonja zenélni kezdett. Megnéztem egy SMS jött. Méghozzá Demi Lovato-tól. Kicsit furcsálltam de visszatettem a helyére és vártam, amíg Niall jön. Nagyon viszketett az ujjam hogy meg nézem mit is írt. De nem néztem meg, hiszen rájuk tartozik. Maximum rákérdezek. Úgyis elmondja. Szerintem… Csak pár percet kellet várnom, mert nagyon hamar kész lett.

- Csörgött a telefonod! – mondtam neki rögtön miközben az ajtót csukta be.

- Komoly? Ki az? – érdeklődött.

- Nem tudom! Nem néztem meg. – füllentettem. Niall megnézte, hogy mit ír Demi.

- Demi ír, azt kérdi, hogy holnap nem szeretnénk-e találkozni vele, a fiúkkal.

- Akkor holnap korábban utazunk! – mosolyogtam.

- Nem gond? Lehet, megkérem, hogy te is jöhess.

- A-a, hiszen Zayn se hívja el Tiff-et.

- Biztos nem baj?

- De hogy. Gondolom, úgyis csak délben mennénk. Addig meg itthon leszünk. És együtt reggelizünk meg ilyenek. – mosolyogtam.

- Remek! Na de fáradt vagyok, úgyhogy aludjunk! Csak még írok Demi-nek. De azért furcsa hogy hajnalban ír. – nézet rám felvont szemöldökkel. Vállat vontam és lefeküdtem az ágyra. Egy kis ideig a plafont bámultam, de hamar éreztem magam mellett Niall-t. Niall az oldalára fordult és engem nézett. Én is felé fordultam. Csendesen néztük egymást. Csak egy kis lámba világított az íróasztalnál. Icipici fénye volt ezért alig láttuk egymást, de így varázslatos volt az egész. A kezemet az arcom mellé fektettem. Ő megfogta a kezemet és így aludtunk el.

Szombat

 Reggel Niall simogatására keltem.

- Jó reggelt szívem!  Anya elment ebédre bevásárolni apa pedig dolgozik. Sajnos vele már nem fogsz találkozni.

- Kár! – töröltem meg szememet. Felültem az ágyon Niall pedig leült a lábamhoz. A térdemre rakta kezét. Édesen rám mosolygott.

- Gyönyörű vagy! – mondta. A szemei csillogtak. Én szinte ráugrottam és megcsókoltam. Az ágy lábánál feküdtünk. A derekamat simogatta én meg a nyakába kapaszkodtam. A szájáról áttértem a nyakára. A füle mögül elkezdtem apró csókokat adni a nyakára. Már a kulcscsontját puszilgattam mikor megcsörrent a telefon. Niall nagyot sóhajtott és belenyúlt a zsebébe. Leszálltam róla majd a bőröndömhöz mentem és felvettem egy zoknit mert fázott a lábacskám. Niall közben beszélgetett valakivel. Ha jól hallottam akkor Liam-el.

- Köszönj Liam-nak! – tartotta oda a telefont a számhoz Niall.

- Helló! – mondtam majd kimentem. Neki támaszkodtam az ajtónak és hallgatóztam.

- Nem értem miért ment el! – hallottam bentről. – Olyan kár hogy nem híres! Mert akkor talán megértené vagy könnyebb lenni neki elfogadni azt a tényt, hogy sok ideg nem tudunk találkozni… - mondta. Nekidőltem háttal az ajtónak és úgy hallgatóztam tovább. – És ameddig ő otthon van, én dolgozok és nincs időm felhívni. És mikor hallom, hogy Harry és Carter milyen jót beszélgetnek, nekem írni kell a dalokat vagy épp gitár szólót tanulni. Fárasztó. És ameddig én keményen dolgozok,  ő más fiúkkal beszélget, vagy esetleg flörtöl. Ebbe még csak belegondolni is szörnyű érzés. Nem hogy… tényleg megtörténjen. Még akkor is féltékeny vagyok, amikor Harry vagy Louis öleli meg.

- Nem kell! – suttogtam magamban.

- Vicces igaz? Vagy inkább szánalmas! Na, mindegy! Kimegyek a konyhába szendvicsért. Gondolom Emily is ott van, és már készülnek a finom szendók. Szia! – köszönt el tőle.

 Hirtelen észhez kaptam és kirohantam a konyhába és egy kis füllentésen törtem a fejem. Oda rohantam a hűtőhöz és kutakodtam benne mintha alapanyagot keresnék a reggelinkhez.

- Szia, szívem! Milyen szendvicset csináltál szerény személyemnek?

- Még csak most keresem a hozzávalókat! – vakartam a fejemet. Niall kezében ott volt a laptop. Visszanéztem a hűtőbe és kivettem egy fej salátát valamilyen bacont. És egy kis sajtot is. A fenekemet meglendítve becsaptam a hűtő ajtaját. Rámosolyogtam és magabiztosan elsétáltam mellette.  Egy edénykét is elővettem öntöttem bele olajat és bele tettem a bacont. Kisütöttem jó ropogósra majd egy tálba tetem. Megkentem a kenyeret vajjal és ráraktam a salátát. Nyúltam a tálba a kisütött finomságért, de nem találtam ott semmit. Niall-ra néztem. Vidáman tömte magába a frissen kisütött húst.

- NIALL! – kiabálta rá. - Az rátettem volna a szendvicsre! Erre te megszed! Nincs itthon más csak az.

- Jajj de aranyos vagy! Te is azt mondtad, hogy itthon! Azaz itthon érzed magad, aminek én nagyon örülök! - puszilt meg. Értelmetlenül néztem rá.

- Jó, de akkor sem lesz hús a szendvicsünkön.

- Túlélem! Amúgy is most jobban kívánom a gabonapelyhet. – rázta meg a müzlis dobozt.

- Szóval én hiába dolgoztam!

- Valahogy úgy.

- Meg fogok ám sértődni és elmegyek világgá! És sohasem találsz meg.

- AZ lehetetlen. Érted még az FBI-t is megkérném, hogy találjanak meg. Vagy akár egy katonaságnak is fizetnék, hogy megtaláljanak. – nézet rám komolyan.

- Jajj de kis cuki vagy! – mentem oda hozzá és összenyomtam az arcát.

- Á de csináld, ez fáj! – kiáltotta alig érthetően.

- Oh, bocsi! Ne haragudj édes nem tudtam, hogy fáj! – simogattam meg az arcát.

- Akkor ehetünk müzlit? – érdeklődött nagy szemekkel.

- Persze! – mosolyogtam rá édesen. Öntött nekem egy kis tálba tejet és beleöntötte a fél doboz tartalmát. A sajátjába pedig a másik felét. Felkaptuk a laptopot és kimentünk az ebédlőbe. Leültünk egymás mellé és elkezdtük olvasni az üzeneteimet.

- Ez olvasd! – mutattam rá egy tweet-re.

- Nagyon ronda vagy! Légy szíves halj meg. Előre is köszönöm xxx – olvasta fel. Nagyot nevettem rajta.

- Előre is köszönöm! – olvastam fel ismét vicces hangsúllyal. Olvastuk tovább a fenyegető és kedves üzeneteket.

- Oh, ez nagyon édes! – mutattam rá ismét. -  Nagyon édesek vagytok együtt. A ti vidámságotok segített túl a szakításomon. Lehet, hogy hülyén hangzik, de tényleg! Nagyon imádlak titeket!

- Tényleg aranyos! – jegyezte meg majd tovább evett.

- Be is követem! – mondtam majd rákattintottam arra a bizonyos követés gombra. 

- Tudom hol laksz te büdös picsa! Ha elmegyek hozzátok imádkozz, mert lelőlek te idióta ringyó. – olvassa fel ismételten.

 – Ez azért már túlzás! Nem értem az ilyen embereket. Nekik hogy esne, ha ilyet írnának neki? Ilyen emberekkel legszívesebben sose állnék szóba. – háborodott fel Niall.

- Hát igen! – ráztam a fejem. -  Na de menjünk mert nemsoká mennünk kell.

- Ja, sajnos! – nézett rám szomorúan.  Felállt és bevitte a szobába a laptopot. lefeküdtem az ágyra és bámultam ki a fejemből. Niall rám ugrott a hasamra.

- Au! - nevettem fel és a fenekére csaptam. 

- Ne csapkodj! - kiabált rám. 

- Mert? Mi lesz? 

- Megcsikizlek! - mosolygott.

- Nem teszed! - néztem rá szúrós szemekkel. Ő bólogatott és nekem esett. Elkezdett a hónaljamon, a hasamon, a talpamon csikizni. Én persze vonaglottam össze-vissza. Én leestem az ágyról mire kopogtak.

- Igen? - kérdezte Niall. Anyukája belépet. Én a földön feküdtem összeborzolt hajjal, nevetve. Nem tudtam köszöni annyira nevettem még mindig. 

- Gyertek segíteni nekem ebédet csinálni légyszíves! 

- Jó! - nyögtem ki.

- Mindjárt megyünk. - mondta Niall és felhúzott az ágyra. Kimentünk a konyhába. 

- Csináljátok a sütit! Addig én a húst megcsinálom.- utasított minket. Elmentünk kezet mosni. Szappanoztam a kezem mikor Niall lelocsol. Gonoszan ránéztem és összekentem szappannal az arcát.

- Jaj hát ez nagy bosszú volt! - nézett rém ironikusan.

- Kuss! - löktem meg oldalról. mire ő elcsúszott egy víztócsán és elesett. Én kiröhögtem. gyedül felállt majd lefröcskölt még jobban mint az előbb. Én dühös lettem és egy marknyi vizet rá locsoltam. Ő is ezt tette.

- Ez hideg!-  visítoztam.

- Leszarom! - nevetett. Ismét egymást locsoltuk egymást.

- Na csináljátok mert soha nem lesztek kész! - szólt ránk Maura. Szót fogatunk egy elkezdtük csinálni a csoki krémet. Összeöntöttük a hozzávalókat. Már majdnem készen voltunk mikor Niall belenyúlt és megkóstolta. Én a kezére csaptam.

- Hé! Még nem szabad! - szidtam meg. Ránéztem a csokira és én is belenyúltam az ujjammal. Emeltem a számhoz mikor Niall megfogja a csuklómat és lenyalja az ujjamról. 

- Az az enyém volt! - szomorkodtam és hasba ütöttem. A derekamnál fogva magához húzott. Megcsókolt. Én belenyúltam ismét a tálba hogy megkóstoljam a csodát amit csináltunk. Eltávolodtak egymástól a szánk és én bekaptam az ujjam. 

- Hmm! Fincsi! - jegyeztem meg. Elmosolyodott Niall. 

- Ott a torta lap! kenjétek fel rá a krémet. - adta ki az utasítást Niall anyukája. 

- Azonnal! - állt vigyázzba Niall. Elkezdtük felkenni rá. Tulajdonképpen csak én. Niall ott állt mellettem és nézte ahogyan dolgozok. Az egész kezem csokikrémes volt. Megtöröltem az arcomat. Az arcomon marad egy kevéske. Leakartam törölni de Niall nyelve megelőzte. Lenyalta a csokikrémet a pofazacskómról.

- Mi csinálsz? - nevettem és letöröltem a nyálát.

- Olyan édes vagy! - mondta kedvesen.

- Na Niall inkább menj teríteni! - lökdöste kifelé Maura Niall-t a konyhából. Gyorsan küldött még egy puszit. Én elnevettem magam. Izgultam hogy kettesben vagyok Maura-val de próbáltam nem mutatni. A tortánkat díszítettem.

- Szereted Niall-t igaz? - kérdezte halkan.

- Igen! Szerelmes vagyok...

- És Niall szerelmes beléd?

- Igen...

- Honnan tudod?

- Nem tudom... csak egyszerűen érzem. - mondtam. Nagyon kellemetlenül éreztem magam. Legszívesebbel elrohantam volna...

- Látszik is hogy szeretitek egymást. Jó rátok nézni. Olyan tipikus szerelmes fiatalok vagytok. - mosolygott rám. Visszamosolyogtam rá mire Niall átölelt hátúról.Egy puszit nyomott az arcomra. 

- Kész van minden! - mondta Maura. Elmentünk enni. El kellett utána mennie de én egyáltalán nem bántam. Bírtam őt de valahogy mindig zavarba hozott. Összekészülődtünk és elindultunk. Én egy fekete csőnadrágot vettem fel. Egy piros szövetkabátomat hoztam a hazaútra és egy fekete bokacsizmát. A nyakamba kötöttem még egy szürke sálat is.  Niall hívott egy taxit. Kimentünk az utcára és vártuk hogy jöjjön a fuvarunk. Leraktunk a holminkat a földre. Elkezdett esni a hó. Így is nagyon nagy volt de ha még esik hozzá… Lehajoltam és gyúrtam egy szép hógolyót. Nem tudtam mit kezdjek vele. Felnéztem Niall-ra. Nem figyelt. Hozzá vágtam a hógolyót. Meglepődött. Szúrósan nézett rám. A háta mögül elvette a kezét és hozzám vágta a titokban gyúrt fegyvert. Elszaladtam és gyúrtam még egyet. Egy ideig hó csatáztunk. Elfutottam a házuk mögé.

- Gyere itt a taxi! – kiabált Niall. Előre rohantam de mikorra oda mentem nem volt ott se Niall se a taxi.

- Niall! – kiabáltam. Ekkor valaki a hátamra ugrott. Én előre estem és az arcomban nyomott egy nagy adag havat. Felsikítottam… A hátara fordultam és a hasamon feküdt Niall. Egymást néztük. A hideg, puha hóban feküdtünk és esett ránk a hó. Jéghideg ajkaink egymáshoz ért majd dudáltak. Mi feltápászkodtunk a földről és leporoltuk egymást. Kézen fogva odamentünk a taxihoz és elindultunk a reptér felé. Vicces volt a hazaút. Sokat mókáztunk majd haza vitt. A házunk előtt kitett. Ő is kiszállt segített bevinnem a cuccom majd n is kikísértem őt.

- Majd találkozunk a bulin! – csókoltam meg.

- Milyen bulin? – furcsám nézett rám.

- Hát Carter és Harry bulijáról beszélek, amit éppenséggel jövő héten lesz.

- Ja hogy az! Nem mondtam még, hogy el fog maradni?

- Nem! És akkor a kutyust mikor fogjuk odaadni nekik?

- Én már odaadtam neki mikor jöttem érted és elhoztam Harry-t is. Ő örült neki. Gondolom Carter is örülni fog neki. Na de tényleg mennem kell! – köszönt el. Egy puszit nyomott az arcomra beült a kocsiba és elhajtott.  Én csak néztem utána és azon töprengtem, hogy miért NÉLKÜLEM adta oda a KÖZÖS ajándékunkat.