Huszonharmadik fejezet

Sziasztok:D

jó olvasást és komizzatok! 3 komi és új rész:)

( bocs a  hosszú részért csak megszállt az ihlet)

peace and love:  Leah Hewittღ

Boldog karácsonyt!

A november hamar elment. És a decemberből is az a két hét, amit a suliban töltöttem. Pont 24. volt. Karácsony.  Amikor felkeltem rögtön kinéztem az ablakon. Teljesen fehér volt minden és még a hó is esett. Rögtön felöltöztem. Egy kötött, rénszarvasos pulcsit vettem fel és egy cicanacit. Kimentem a nappaliba. Épp a „Reszkessetek betörők” ment. Anya már a konyhában szorgoskodott a finom ünnepi ebéd miatt.

- Jó reggelt kicsim! – mondta anya.

- Szia! – köszöntem. – Van kakaó? – kérdeztem.

- Igen az asztalon a kancsóban! – mutatott maga mögé. Fogtam egy aranyos hóemberes bögrét és bele töltöttem a forró kakaót. Kimentem a nappaliba és leültem öcsém mellé nézni a filmet.

- Nézd ott a gonosz bácsi! – ijesztgettem mire ő a kezét az arcához emelte és meglepődve nézett rám. Elnevettem magam. Még néztük egy ideig. De meguntam már ezért bementem a szobámba. Bekapcsoltam a gépet és felmentem Facebook-ra és Twiter-re.  Mindenki kiírta, hogy „Boldog karácsonyt!” Már az örültbe kergettek vele! Megpillantottam, hogy Louis is kiírta. Juj, ma van Lou szülinapja! Én meg csak itt ülök! Megkerestem a telefonom és rögtön tárcsáztam is. Kicsöngött. Egy kis idő múlva felvette.

- Igen! Itt a kínai étterem, mit szeretne? A heti specialitásunk a rántott kígyó sült béka bordával. – mondta kicsi kínai hangon.

- Szia! – nevettem bele a telefonba. – Boldog szülinapot Louis.

- Milyen Louis? Én lenni kicsi kínai.  – mondta, de nem bírta sokáig komolyan. Ő is elnevette magát. – Köszönöm! – mondta most már a normális hangján.

- Nem kell megköszönni.

- És mi lesz az ajándékom?

- Arra gondoltam, hogy egy nagy sárgarépa szobrot faragtatok neked.

-Ohh! Ahhoz fogok imádkozni. Minden reggel, délben és este. – kacagott. - És te is nem sokára felnőtt leszel! Nagykorú! Jól berúgsz mi?

- Nem. Én nem iszom sokat…

- Ó persze! Tuti hogy az árokból kell hogy majd kiszedjelek.

- Nem igaz! – mondtam nyafogósan. - Amúgy holnap mit csinálsz?

- A családommal fogom tölteni.  – mesélte. Elmosolyodtam. Szegény alig találkozhat a családjával. Egyáltalán tudja, még hogy hányas számú a házuk? Kétlem…

- És te? – szakította meg a csöndet.

- Én is itthon leszek. Maximum kimegyek majd öcsémmel szánkózni.

- De jó fej vagy. Az én lányosztálytársaim soha nem mentnek volna ki szánkózni.

- Hát igen, látszik, hogy nem vagyok az osztálytársad. – erre nem szól semmit. Csak ültem az ágyamon és hallgattam a csendet.

- Én most megyek, mert megjöttek anyuék! Szia!

- Szia! És boldog karácsonyt. – feleltem. Nem láttam, de tudtam, hogy elmosolyodik.

- Neked is! – mondtam majd lerakta a telefont. Egy ideig csak ültem és néztem ki a fejemből. Niall is felhívtam. Neki is boldog karácsonyt kívántam. Amikor kimentem a konyhában már meg volt terítve. Egy nagy tálcán sült pulyka várta, hogy a gyomromba kerüljön. Leültünk és megebédeltünk. A délutánom nagyon esemény dús volt. Ebéd után kimentem az öcsivel szánkózni. Utána jöttek a mama és a papa és velük is karácsonyoztunk. Nagyon sok szép ajándékot kaptam.  A kedvencem egy sapka volt. Masni helyezkedett el rajta a jobb halántékomnál.  Miután mindenki megkapta a maga ajándékát kimentem szánkózni ismét… Csakhogy most Carter és Alexa társaságában. Tízig nyomtuk kint.  Hóembert építettünk, hó angyalt csináltunk, hógolyóztunk a kicsikkel.  Nagyon elvoltunk. Amikor haza értem még filmet néztek a többiek. Én is csatlakoztam hozzájuk. Egészen éjfélig. Én legalábbis odáig emlékszem, mert elaludtam.

Másnap csengőre keltem fel.

-Anyáék majd kinyitják… - beszéltem magamban. De nem akart elállni a csengetés. Lehet, hogy anyáék azok. Nem nekik lenne kulcsuk. Erőt vettem magamon és elballagtam az ajtóig. – Ki ragadt a csengőhöz? – kérdeztem miközben kinyitottam az ajtót. Louis állt előttem tejbe tök vigyorral az arcán.

- Szia! – köszönt és szinte félre lökött az ajtóból. – Van kávé? Korán keltem.

- Mi keresel itt?

- Gondoltam átjövök! – felelte és a hűtőben kotorászott. - Hol a tej?

- Ott abban a szekrényben! – mutattam rá.

- Milyen jó hely! – dicsérte meg.

- Ugye? Az én ötletem! – bólogattam. – Na, de ne tereljünk témát! – szóltam rá.

- Nyugi! Csak tényleg unatkoztam és gondoltam átjövök!

- És Bella? Miért nem hozzá mentél át, ha unatkozol?

- Nem vette fel és a szüleim is eltűntek! Szóval… gondoltam átjövök egy ilyen szép téli délelőttön! – mosolygott rám és bele kortyolt a doboz tejébe.

- Menj haza! – szóltam rá is kikaptam a kezéből a tejet.

- De olyan magányos vagyok! – nézett rám nagy boci szemekkel.

- Akkor menj és lepd meg magad egy kutyával!

- Had maradjak! – kérlelt. Nem tudtam nemet mondani.

- Jó, maradj…

- Köszi! – mondta vidámat. Kivette a kezemből a tejet és ismét beleivott.  Bement a nappaliba leült és elkezdett a csatornák közt nézelődni.

- Rossz! Hülyeség! Még soha nem láttam! Uncsi! Milliószor végig néztem. Á! – állt meg egy mese csatornánál.

- Ez most komoly? 

- Most mi van? Nem szereted Micimackót? – kérdezte suttogva.

- Most meg miért suttogsz?

- Nehogy meghallja. – mondta ismét halkan. Ez a gyerek nem normális. Kikaptam a távirányítót a kezéből és egy normális csatornára váltottam.

- Na! Micimackóval mézet akartam keresni!

- Előbb lét szí' az eszedet keresd meg!

- Gonosz vagy! – nézett rám sértődötten. Nem figyeltem rá. Egy ideje csak álltam a kanapénk mellet mikor Louis lerántott a kanapéra.  Nagyon beijedtem.

- Idióta! – förmedtem rám. De ő csak nevetett. – Ez nem vicces!

- De az! – kacagott. Ideges lettem rá ezért hozzá vágtam a távirányítót. Mérges lett. Lefogta a kezemet és a kanapénak szorított. Rémültem figyeltem mit fog csinálni.  Összeszedte a nyálát és egy ott mutogatta nekem hogy leköp... Próbáltam menekülni előle, de nem ment.

- Fúj! Ne! Kérlek! – kiabáltam, de béna volt és rám csöppent.

- Á! – kiabálta Lou. Nem bírta abba hagyni a nevetést.

- De undorító vagy! – mondtam neki. A pólójába töröltem bele a nyálas szememet. Kiment a konyhába és hozott be pillecukrot.

– Kérsz?

- Nem köszi! – utasítottam vissza. Leült mellém és együtt néztük a TV-t. Nagyon fáradt voltam. Amikor épp egy óvatlan pillanatomban ásítottam bele dugott a számba egy pillecukrot. Nagyon meglepődtem. Át kéne verni… Kiköptem a pillecukrot és heves fuldoklásba kezdem.

- Allergiás vagyok rá! – mondtam rekedtes hangon. – Gyorsan a fürdőből hozd a gyógyszerem!  - dadogtam és hiteles köhögést is kísértem az átveréshez. Láttam rajta hogy megijedt. Rögtön kirohant és csak egy kis idő múlva jött vissza. Én már addigra a földön feküdtem csukott szemmel. A levegőmet is ritkábban próbáltam venni.

- Nem találom! – jött be az ajtón. – Hé! Emily ne csináld ezt velem! Légy szí’! Emily! – mondta miközben megcsuklott a hangja. Éreztem, ahogy mellettem térdel és a kezeit a fejem alá rakja. Kinyitottam az egyik szememet. Csukva volt a szeme és sírt. Értem sírt. Én is meghatódtam, hogy valaki ennyire sírna értem.  De nem bírtam tovább hogy ne nevessek.

- De dilis vagy! – kacagtam. Kinyitotta szemeit megkönnyebbült.

- De gonosz vagy!

- És sírtál értem! Olyan cuki voltál!

- Csak azért sírtam, mert nem akartam börtönbe kerülni! Felőlem aztán meghalhatsz! – mondta és felállt. Oda ballagott a kanapéra és lecsücsent.

- Aha! Én is ezt mondtam volna!

- Nem egyébként tényleg igaz! Nem akartam, hogy vér tapadjon a kezeimhez! – tette hozzá gúnyosan.  Én is feltápászkodtam a földről majd lefeküdtem a kanapéra. A lábam az ő combján tartózkodott. Nem volt kényelmes ezért hasra feküdtem. Úgy néztük a TV-t.   Fellendítette kezét és egy jókorát csapott a fenekemre.

- AU! – kiáltottam fel. – Nem vagy normális! – mondtam miközben a fenekemet simogattam.

- 10-es skálán olyan 8-as! – jegezte meg.

- Idióta! Belláét fogdosd! – kiabáltam rá és letepertem, úgy ahogyan ő engem. -  Én is leköpjelek?

- Igen! – mondta. Összeráncoltam az orromat és leszálltam róla. Elkezdem kapcsolgatni a csatornák között. Egy zene csatornán a kedvenc száma ment Louis-nak úgy hogy ott hagytam.  Énekelt én meg pizsamában ugráltam össze vissza, mint egy idióta. A többi számra is ugra-bugráltunk. Nagyon jól éreztem magam.

- Éhes vagyok! – nyöszörögtem.

- Akkor együnk! Mi az ebéd?

- Nem tudom! – mondtam. Kimentem a konyhába és benéztem a hűtőbe. Semmit nem láttam, ami ehető lett volna. Louis is a hátam mögé jött.

- Inkább rendeljünk pizzát!

- Jó! – mondtam vidáman. Louis elővette a telefonját és felhívott egy pizzázót.

- Helló! – köszönt a telefonba. – Kérnénk két kaliforniai pizzát! És egy literes kólát. – adta fel a rendelést. Letette majd rám meredt gyönyörű szép szemeivel. Édes volt.

- Addig menjünk be! – hessegetem be a nappaliba.  Elém vágott és lefeküdt a kanapéra.  Én várakozás nélkül a hátára feküdtem. De ő lelökött magáról és a földön landoltam.

 – Au! – visítottam fel. Ő éktelen nevetésbe tört ki. Megfogtam az övét és lehúztam mellém. Ő a hasamra fordított és elkezdte a hátamat dögönyözni. Egyre jobban nevettem. A végére már a könnyem is folyt. Így birkóztunk egymással ameddig ki nem jött a pizza. Kiment érte. Visszajött és a nappali közepén elkezdtük enni a pizzát. Megettük és a kólát is megittuk. Nem tudtuk mit csináljuk. Csak ültünk egymás előtt és néztük egymásra.  Elkezdtünk grimaszolni. Én a kacsacsőr grimaszt választottam. Ő pedig az ijedt fejet. Egy ideje már grimaszoltunk. Elővette a telefonját és elkezdett fotózni, hogy mennyire idióták vagyunk. 

- Amúgy… szokott rólam beszélni Bella? – kérdezte komolyan. Ritkán lehet őt ennyire komolynak látni.

- Nem igazán… miért? – mondtam szomorkásan.

- Semmi! Csak… néha úgy érzem, hogy nem igazán szeret!

- Ez butaság! Ne is gondolj ilyenekre! – nyugtatgattam.  De ha jobban bele gondoltam lehet benne valami.

- Sokszor úgy érzem, hogy ő csak azt szereti, ahogyan én szeretem őt! Olyan irigy vagyok rátok!

- Miért is?

- Mert olyan álom pár vagytok!

- Inkább Zayn és Tiff.

- Ők nem azok. Látszik, hogy nem tudod az előzményeket! – szólta el magát.

- Milyen előzményeket? – kérdeztem idegesen. Nem válaszolt csak nézett rám.

- Hát… ne mond el Tiffany-nak ezt jó? – kért meg. Bólogattam.  – Zayn csak fogadásból csókolózott Tiff-el.

- Mi?

- Üvegeztünk és Zayn mert. És gondolhatod Harry mit adott neki feladatnak. Hogy csókolóznia kell Tiff-el. Először nem akart. Aztán muszáj volt neki. És ezért hívtunk el titeket vacsorára. 

- Szóval nem azért mert annyira sajnáltatok minket.

- Niall nagyon bezsongott. Ő tényleg akart veletek találkozni. – mesélte.

- Jó, jó, de akkor miért kezdtek el járni?

- Azt mondta, hogy a csók közben valami olyat érzett, ami nem tudod megmagyarázni. Csak jó volt. Ezért próba kép elkezdett vele járni…

- De ugye Niall nem azért hívott el randira mert feladat volt.

- Nem, ő nem játszott. Csak Zayn, Harry, Liam és én. – mosolygott rám.

- Elképesztőek vagytok! – mondtam. Pár másodperces csend után megszólalt a telefonom. Carter hívott.

- Szia! – szóltam bele gúnyosan.

- Szia! Arra gondoltam, hogy eljöhettél velünk vacsorázni. Jön a családom. Ma este szóval öltözz ki.

- Jó, de anyát megkérdem.

- Igent mondott. Találkoztam vele ma a boltban.

- Rendben! De itt van Louis.

- Ő is jöhet. Harry úgyis lemondta.

- Okés akkor majd talizunk szia! – köszönte el, de ő akkor már lerakta.  Elmondtam Louis-nak mi is a szitu. Rögtön haza ment és összekészülődött.

Meglepetés!

 Louis elém jött. Együtt mentünk át a szomszédba. Kopogtam. Senki sem nyitott ajtót. Ismét kopogtam, de most sem hallották.

- Akkor felhívom.

- Minek? Itt vagyunk az ajtó előtt. Inkább menj be.

- Tuti nincs nyitva az ajtó. – nyafogtam. Lou egy egyszerű mozdulattal kinyitotta. Ránéztem. – Nem megyek be! – mondtam magabiztosan.

- Aj! Ne legyél már nyuszi!

- De…

- Menj már! – lökött be az ajtón. Lassan mentünk befelé.

- Félek.

- Akkor fogd meg a kezem! – nyújtotta, bár a sötétlő keveset láttam. Megfogtam a kezét és úgy mentünk be.

- Carter! – szóltam be a nappaliba félve. Megkerestem a villanyukat és felkapcsoltam. Hirtelen ott állt előttem a családom, Louis családja és a barátaim.

- Meglepetés! – kiabálták mikor felkapcsoltam a lámpát. Hirtelen meglepetéstől nagyon megrémültem. A számhoz kaptam ijedten aztán elmosolyodtam. Egy nagy torta volt az enyém.  Rá volt írva hogy „Boldog 18. szülinapot!”. Mellette pedig Louis-é. Gyönyörű volt minden.  Eszméletlen hogy mire képesek. 1-2 percig csak álltam és bámultam őket.

- Na! Ne álljunk, hanem együnk, mert egész nap ezt az eszméletlenül finomnak kinéző tortát bámultam.  – mondta Niall.

- Jó! Oda mentem a tortához. Elővette mindenki a telefonját vagy a fényképező gépet és rám szegezték a kamerát.

- Kívánj valamit! – tette hozzá Carter. De mit is kívánhatnék… hiszen van egy pasim, aki nagyon szeret. 9 legjobb barátom. Ami nem kevés. És egy szerető családom. Boldog életem van. Nem is kívánhatok semmit, hiszen mindenem megvan. De azért kívánok valamit.

- Azt kívánom, hogy… - mondtam nagy levegőt vettem és elfújtam mind a 18 gyertyát. Közben pedig a kívánságomra koncentráltam. Mindenki tapsolt és ujjongott. Louis is megtette.

- Most jön az ajándékozás!  - örvendezett Louis. Mindenki oda adta az ajándékát. Kivéve engem. Én ugyanis nem készültem.

- Most jön Emily. – mosolygott Harry. Rögtön oda jött hozzám és gigantikus dobozt adott át. Kék volt és egy nagy lila masni díszelgett a tetején. Rögtön letéptem a csomagolás és elkezdtem a domboz kinyitni. A dobozba csomagoló pír volt.

- Ez komoly? – kérdeztem.

- Keres benne valamit. – mondta Harry. Pár perc keresgélés után egy papír madárra bukkantam. Harry nagy vigyorral az arcán engem bámult.

- Ez most komoly? - kérdeztem kiguvadt szemekkel.

- Most mi bajod vele? A szándék a fontos! És amúgy is ha meghúzod ha meghúzod a farkát, mozog a szárnya. Hát nem nagyszerű?

- Akit most fogsz az Niall. A dobozban valahol ott a másik is - mosolygott Carter. 

- Majd ha akarsz bábozhatsz is vele!

- Jajj! Nagyon aranyosak vagytok. - mondtam ironikusan. 

- Most én jövök! – jött oda Liam. A "Take Me Home" album volt egy nagy masnival a tetején. És dedikálva volt.

- Ó, de kedves vagy

- Remélem még nincsen meg!

- Szerencsére nem! - mosolyogtam. Megölelt és egy puszit nyomott az arcomra.

- Na, most mi jövünk! – szólt Tiff-hez Zayn. Oda jöttek hozzám és két doboz nyújtottak át. Az egyikben egy cipő volt a másikban pedig egy ahhoz illő ruha.

- Hát ez gyönyörű! – öleltem meg Tiffany-t. Mindkettő nagyon szép.

- Örülök, hogy tetszik!

- Ruha valami eszméletlen szép.

- Én választottam! – mosolygott Zayn. Meglepődve néztem. Velük is puszi és ölelés. Oda jött hozzám Alexa. Egy kis dobozt nyújtott át. Kinyitottam. Egy bögre volt benne. A bögrén pedig én és Niall voltunk. A legcukibb pár felirattal és képpel.

- Ez… ez… nem találok rá szavakat! Nagyon köszönöm!

- Nincs mit! – ölelt meg és visszament a torta mellé. Oda jött hozzám anyu és apu. És átnyújtottak egy téglalap alakú tárgyat. Leszakítottam a csomagolást és egy kép volt a családról még mikor Párizsba nyaraltunk 2 éve.

-  Ez nagyon szép! Köszönöm! – öleltem át őket.

- Tudjuk, hogy nem egy nagy ajándék, de reméljük… nem zavar!

- Nem, dehogy is!

- Most é jövök! – jött oda Niall. Egy albumot nyújtott át. -  Az összes cikk és kép benne van, ami az újságokban benne volt, na meg azok is itt vannak, amiket mi csináltunk 10-en! És van hely a többihez is.

- Ó, ez nagyon tetszik köszönöm! – csókoltam meg.

- Na de együnk, mert éhen halok! – kért meg Niall. Megettük, mint a két tortát és egész este buliztunk. A szülők már 10-kor leléptek, úgyhogy ott maradtunk csak mi 10-en. Szinte mindenki holt részeg volt már. Niall, Liam és én voltunk még olyan szinten hogy emlékeztünk az estére. Már nagyon rég óta buliztunk mikor kimentem levegőzni. Niall is kint volt és egy hóembert gyúrt. Teljesen sötét volt csak a ház előtt lévő utcai lámpa miatt lehetett látni. Havazott.

- Mit csinálsz? – kérdeztem.

- Hóembert építek! – nyögte ki.

- Ó! Értem. És hogy haladsz?

- Jól! – motyogta és egy kis 20 cm-es hókupacra mutatott.

- Az a hóembered?

- Igen! – jelentette ki büszkén. Csak rámosolyogtam és átöleltem. - Hogy, hogy nem rúgtál be?  Hiszen 18 éves lettél.

- Nem tudom! Nem az én stílusom a partik meg a pia. Én inkább az, az otthonülős típus vagyok!

- Ó, szóval mi nem leszünk egy bulizós sztár pár!  De ugye majd eljársz velem a díjkiosztókra. Vagy ahova kell.

- Soha nem hagynám ki! – néztem rá. Egy lány puszik kaptam tőle. Eszébe jutott valami és az órájára nézett.  Már csak 2 perc és megszületsz.

- Honnan veszed?

- Ma megkérdeztem anyudtól! – mondta. Szúrósan meredtem rá. Hozzá bújtam és csak a karjaiban pihentem. – Ó! Boldog szülinapot! Hivatalosan is most születél meg! 4:05. És itt van még egy ajándék. – nyúlt bele a zsebébe. Egy kis ideig kotorászott majd egy pici fekete dobozt vett elő. Kinyitotta, egy álomszép gyűrű volt benne.

- Úr Isten! Ezt honnan szerezted és mennyiért?

- Az nem számít. Boldog 18-at.

- De… ne vegyél ilyen drága ajándékokat! Én nem tudok ilyeneket venni neked!

- Jobb adni, mint kapni.

- Pontosan. Én is szép ajándékokat akarok neked adni. De nem tudok versenybe szállni egy ilyen gyűrűvel.

- Nem is kell! – ölelt át. Önkénytelenül is elmosolyodtam. Elkezdett még jobban esni a hó.

- Hagyjátok abba ez a nagy zenebonát! – kiabált át a szomszéd bácsi.

- Jó persze! Azonnal abba hagyjuk a bulizást!

- Mi az, hogy kés… komolyan? – kérdezte kiguvadt szemekkel.

- Igen! Pár perc és aludhat tovább.

- Öhm… rendben! Jó éjszakát. – mondta és sarkon fordult. Megvártunk, amíg elmegy, utána pedig rögtön nevetni kezdünk. Bementünk. Mikor beértünk mindenki üvöltve énekelt.

- Vége a bulinak! – kiáltottam és lekapcsoltam a zenét.

- Mi? Miért? – kérte számon Alexa.

- Mert már késő van! Carter mindjárt jön és elmondja, ki hol alszik.

- Az kétlem. Előbb Harry-vel elégé összemelegedve mentek fel a lépcsőn! – mondta Louis és beleivott a boros üvegbe.

- Akkor mindenki ott alszik, ahol talál magának helyett. – motyogtam. Lou erőt vett magán és nagy nehezen felfeküdt az étkező asztalra. Bella mellé feküdt. Zayn és Tiffany kihúzták a kanapét így elfértek rajta ketten. Liam a radiátor elé kuporodott. Alexa a kis fotelbe feküdt le aludni. Mi Niall-el a kényelmes szőnyeget választottuk. Nekünk nem jutott takaró, de nem is bántam. Egymáshoz bújva aludtuk végig az éjszakát.Másnap reggel korán keltem. Legalábbis a többiekhez képest. Nagyon éhes voltam ezért kimentem a konyhába. Harry a hűtőben kutatott valami után. Csak egy alsó nadrág volt rajta.

- Légy szí’ öltözz fel!

- Neked is jó reggelt.

- Előbb öltözz fel. – nyafogtam és felültem a bárszékre.

- Örülj, hogy alsó naci van rajtam.

- Hidd el, örülök én. – motyogtam ironikusan.

- Szia! – jött be Carter.

- Ó, szia cica. – csókolta meg Harry Carter-t. – A tegnap estét meg kell ismételni!

- Az biztos. – mondta kacéran. Csak szemeztek egy kis ideig majd csókolózni kezdtek én lecsusszantam a bárszékről és bementem a nappaliba korgó gyomorral. Unatkoztam ezért betolakodtam magam Tiff és Zayn közé a kihúzott kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Nem ment semmi értelmes. Ezért csak ültem és bámultam ki a fejemből. 10 perc múlva kijött a konyhából a szerelmes pár. Én gyorsan felálltam a kanapéról és egy mega hiper-szuper ninja ugrással kikerültem őket. A konyha hála istennek teljesen üres volt. Leültem a bárszékre és a szememmel elkezdtem kaja után keresni. A gyümölcstálon megakadt a szemem. Egy banánt vettem el onnan és elkezdtem enni. A fejem teljesen üres volt. Csak ültem és néztem ki a fejemből. Már a banán felénél tarthattam mikor megéreztem csupasz vállamon Niall puha kezét. Megcsókolta a nyakamat, amitől teljesen kirázott a hideg. Megfordultam a bárszékkel és a szemébe néztem. Egy puszit nyomtam a szájára. Oda sietett a hűtőhöz és kinyitotta egy kis ideig kotorászott benne majd becsukta. Csalódottnak látszott majd felcsillant a szeme. A konyhapulthoz rohant. Elém tett egy Nutellás üveget. Kinyitotta és két kanalat szedett elő. Az egyiket nekem adta a másikat magánál tartotta. Belekanalazott a finomságba és a számba tette én is így tettem. Egy darabig etettük egymást, majd amikor megettük a felét, abba hagytuk, hogy mégse együnk meg egy teljes doboz Nutellát. Elpakolt majd ismét mögém jött. Belenéztem édes szemeibe. A mögöttem lévő kis konyhapultba támaszkodott. Én a két keze közt voltam.

- Egy hónapig nem fogunk találkozni. – mondta szomorúan.

- Tudom. De hamar el fog telni! Én tanulok, te meg pihizel. – mosolyodtam el.

- Hát ja. De utána mindenképpen el fogsz jönni a szüleimhez.

- Miért? – érdeklődtem.

- Mert már kérték a szüleim, hogy lássanak. Csak képekről láttak és szeretnének már egy kicsit jobban megismerni.

- De mi van ha… nem fognak szeretni?

- Ne butáskodj! Téged csak szeretni lehet! – adott puszit a homlokomra.

- Fél óra és itt van értünk a kocsi. – szólt be Liam. Niall bólintott és kivezetett a napaliba.

- Legalább addig segítsünk a csajoknak pakolni ameddig ide nem ér a fuvarunk.

- Jó. – nézett vidáman Niall Harry-re. Segítettek egy kicsit, de akkora kupi volt, hogy csak a szemetet tudtuk fél óra alatt összepakolni. Mondjuk abból az időből 15 percet elhülyéskedtünk. Amikor hazamentek, mi még pakoltunk.

- Na, kinek milyen volt az estéje? – kérdezte Alexa és intenzíven Carter-re nézett.

- Nekem egész jó. – mosolyodott el Carter.

- Szóval lefeküdtetek!

- Ő, ja. – mondta és nevetett egyet.

- És azon a kis ágyon elfértetek? – kérdeztem.

- Hát… anyáméknál csináltuk.

- Mi? – kérdeztem ijedten. -  A szüleid ágyában?

- Pedig kis helyen a jó! – jegyezte meg Alexa.

- Ohh. A kis Profi!

- Hát… aki tud, az tud! – dobta meg a haját Alexa.

- És ti már eljutottatok odáig?  - szegezte rám a szemét Carter.

- Hát igen... - néztem rájuk. Ők perverzül mosolyogni kezdtek. Összepakoltunk és mentem is haza. A hosszú nap után még szenvedtem de lefeküdni aludni egy kész élmény volt.