Tizenkilencedik fejezet

Sziasztok^^

http://www.femina.hu/csajvilag/niall_horan_baratnoje

Ti mit gondoltok erről? Szerintem

 nagyon aranyosak együtt:D

sokáig<3 van új szereplő*-*

Komizzatok:D

 by:  Leah Hewit

A napom

Arra keltem fel, ahogyan Niall megpuszilta a homlokom. Álmosan felültem, végig néztem, ahogy átöltözik.

- Máris mész? – kérdeztem.

- Igen! Hát fél 7 van és még ennem is kell valamit!

- Csinálok valamit jó lesz? – érdeklődtem.

- Nem, az lesz jó, ha visszafekszel. Ha hozzám akarsz igazodni, akkor korai lesz a halálod.

- De neked is! Na de csinálok reggeli!

- Nem kell. Mindjárt jön Mary.

- Az meg ki a halál? – kérdeztem.

- Ő szokott reggelit csinálni és utána takarítani. Majd mondom neki hogy itt vagy.

- Oké! – mondtam majd visszadőltem a puha párnákra. Becsuktam a szemem. Úgy éreztem csak egy másod perc telt el. De amikor kinyitottam a szememet már 7:15 volt. Arra elltem hogy valaki a redőnyt húzza fel. Amikor felültem egy szőkés barna hajú lány hátal állt nekem.

- Szia! – köszöntött. – Én lennék Mary!  Elvileg már Niall mondta, hogy én vagyok itt a bejárónő. Vagy egy kicsit több, mert kaját is csinálok neki. Neked is csináltam. Palacsintát. Remélem, szereted.  De ha nem az se baj. Csinálok valami mást.

- Nem! – mondtam nyűgösen. Amikor megfordult Mary meglepett. Gyönyörű lány volt. Barna hajában egy kék kendő volt bele kötve. A 70-es éveket idézte. A szája vérvörös színben pompázott. A szemei pedig erősen voltak spirálozva és erős volt a tusvonala is. Csoda szépen nézett ki.

- Valami baj van? – kérdezte.

- Nem! – mondtam. Felálltam az ágyból és elkezdem a cuccaim között turkálni.

- Nem sokára megyek! Csak ezt a szobát kell kitakarítanom. Utána megyek is úgyhogy nem foglak zavarni. – mosolygott rám. Gyorsan átöltözzem. Ki mentem a napaliba.  Az ablak előtt volt egy kis terasz. Kisétáltam a terasz ajtón és körül néztem. Nagyon hűvös volt.  Elég erősen fújt a szél is.

- Gyere be vagy megfázol! – mondta Mary. – Bent van a reggelid.

- Tudom! – szóltam rá. Bár igazából nem tudtam. Bementem és elkísért az asztalhoz. Gyönyörűen volt tálalva minden. Egy nagy kerámia tálban voltak az elkészített finom kis palacsinták. A tál egyik oldalán áfonya volt a másikon pedig barack szeletek. A tányérom mellet volt kiöntve egy pici edény szerűségbe juhar szirup. És egy pohár hideg narancslé volt innivalónak.

- Jó étvágyat!  - mutatott az asztalra. Ez nem semmi. Milyen reggeli.

- Nem hiszem, hogy mind meg tudom enni! –hívtam fel rá a figyelmét.

- Nincs gond! – motyogta majd kiment az ebédlőből. Óvatosan oda sétáltam a tányéromhoz és leültem. Egy ideig csak ültem és vártam, hogy valami történjen. Kiszedtem két darab palacsintát majd öntöttem rájuk juhar szirupot.  Megszórtam egy kis áfonyával. Nagyon guszta volt. Megettem egyet majd még egyet. A végére már csak egy darab maradt és barack. De azt már nem bírtam megenni. Felálltam az asztaltól majd átballagtam a fürdőbe. Amikor beértem rögtön bedugtam a hajvasalót a konnektorba. Csak bámultam magamat a tükörben.  Mennyi lány lenne most a helyemben. Milyen kivételes vagyok.

- Na, én mentem! – kiabált Mary.

- Kész is vagy?

- Aha! – mondta az ajtóból. – Aj! Mégsem. A fürdő kiment a fejemből. – nevetett fel. Én is kacagtam egyet. Leengedte a fürdő vizet és elpakolta Niall holmiját. – Ne haragudj, de elpakolod a cuccodat! Tudod nem szeretek más lányok ruhájához hozzá nyúlni mióta Ali itt volt.

- Mi? Ali volt itt? – kérdeztem meglepetten.

- Igen! Ő is itt lakot. Ha jól emlékszem 1 hónapot. Elszökött otthonról, mert nagyon elege volt a szüleiből. És 1 hónapig itt tartogatta. De kétlem, hogy egy csóknál több történt volna. De szerintem még az se volt. Nyugi nem járnak. Mert összevesztek és Ali haza ment inkább és azóta nem tudok arról, hogy találkoztak volna.

- Niall veled megbeszél ilyeneket?

- Igen. Ő meg a kis hülye öcsém. Sose volt tesóm, de most már van. Én is el szoktam neki mondani a problémáimat. És tanácsot adunk egymásnak. – mesélte takarítás közben. Én csak bámultam a semmibe és a tegnapi beszélgetésünkre gondoltam. „Hmm! Nagyon ügyesen tudsz hátat mosni. Ó szóval annyi embert hoztál fel ide, hogy egy ilyen komoly statisztikát tudtál összeállítani. Hát persze! Miért mit gondoltál? Ó hát nem is tudom.” Lehet, hogy tényleg ennyi csajt hozott ide fel. Egyre kevésbé kezdem magam kivételesnek és szerencsésnek érezni magam.

- Amúgy most suliba mész nem? – kérdezte.

- Igen!

- Akkor, ha szeretnéd, elvihetlek.

- Az jó lenne. – mosolyogtam. Gyorsan kivasaltam a hajamat és feldobtam egy kis sminket. Mire készen lettem ő is készen lett.  Elvitt a sulihoz és megadtuk egymásnak a telefonszámainkat. Nagyon örültem hogy egy ilyen kedves lány takarít nála. A suli dög unalmasan telt . Elég szomorú voltam. Nem tudtam másra gondolni, mint Ali-ra és Niall-re. Tényleg csak barátok voltak vagy egy kicsit több. Egy biztos, hogy most nincsenek együtt. Niall nem tudna így átverni. Vagy mégis. Nem lehetek ennyire hülye. Miért nem bízok benne. Amikorra haza értem teljesen üres volt a ház. Egyedül voltam. Csak négy óra volt és tízre fog haza érni Niall. Addig megtanulok, és ha marad még időm, akkor főzök is rá. Olyan mintha máris a felesége lennék. Gyorsan megírtam a leckémet és rögtön a vacsin kezdem el gondolkozni.

 Ki mentem a konyhába és körül nézem van-e ott szakácskönyv. Találtam is egyet. Úgy döntöttem, hogy fűszeres sült csirkét csinálok vacsorára. El kellet szaladnom a boltba. Vettem 1,5 kg egész csirkét, friss kakukkfüvet, friss rozmaringot és petrezselymet. Haza mentem és bele és fogtam a vacsora elkészítésébe. Na, szóval kezdjük is. Elkészítése: Sóval és cukorral áztató levet főzünk, majd kihűtjük szobahőmérsékletűre  A csirkét csirkeollóval a püspökfalatjától a gerince mentén felvágjuk mindkét oldalon, majd a mellcsontot összeroppantva lapossá tesszük a csirkét.  Csak álltam a csirke fölött és néztem. Fogalmam se volt róla hogyan is kéne ezt a bonyolult műveletet megcsinálnom. Egy tál müzlinél soha se főztem többet. Mondjuk az nem is főzés. Úgyhogy még életemben nem is főztem. Milyen szánalmas dolog ez egy 17 éves lánytól. Még vagy egy milliószor elolvastam és neki kezdtem, maximum elrontom. . Felvágtam a csirkét majd eltörtem szegénykének a mellcsontját. Sajnáltam szegény kis állatot. Szerencsére az elkészítés többi része nagyon egyszerű volt. Nem szenvedtem vele semmit. Szóval 90 percig kell sütni 200 fokon. Beraktam a sütőbe. Most nyolc óra van. Akkor fél tízre pont készen lesz. Nem baj, ha egy kicsit kihűl, mielőtt megesszük. Addig is megfürdök. Engedtem magamnak vizet. Belecsücsültem. Nagyon ki voltam merülve, úgyhogy pihenek egy kicsit szerintem. Behunytam a szemet.

- Emily! Kelj fel! – ébresztetett Niall. – Beugorhatok melléd? – kérdezte. Kinyitottam a szememet. Már teljesen sötét volt.

- A csirke! – kiáltottam fel majd pucéran kirohantam a konyhába. Útközben lekaptam az ajtóra ragasztott fogasról a fürdőköpenyemet.

- Milyen csirke? – érdeklődött. Nem válaszoltam csak futottam be hogy megmentsem szegény állat éppen meredt részeit. A nagy rohanás közben magamra kaptam a ruhadarabot. Amikor kinyitottam a sütőt teljesen elégett a vacsoránk. A füst csak úgy dőlt ki a rezsóból. Gyorsan kinyitottam egy ablakot. De pechemre oda csíptem az ujjamat. Amikor már nem volt füst a sütőben kivettem a csirkét. Csak bámultam, hogy oda égett. De a vérző ujjam jobban érdekelt. 

- Úristen mi történt veled? – kérdezte aggódva.

- Semmi komoly csak becsípte az ablak.

- Nem veled! Hanem szegény kis csirkével. – mondtam majd megsimogatta.

- Ezt megjegyeztem! – nevettem fel.

-  Ezt nem ehetjük meg! – szomorkodott. –  Kidobod? Nekem nincs szívem.

- Jó kidobom.  – mondtam. Mielőtt kivittem volna a maradványait felöltöztem valami rendes ruhába.

- Angyal vagy! – bókolt. Ki vittem a szegény kis csirkét. Amikor beértem a nappaliba rögtön egy lapot nyomott az orrom alá.

- Válasz! – mosolygott. Jobban szemügyre vettem mi is akar ez a papír lenni.  Pizza rendelő lap volt. Elkezdtem tanulmányozni milyen pizzát is egyek.

- Egy olyan „Halas csodát” kérek.

- Rendben van! Én egy gyros ízűt eszek! – mondta. Én csak bólogattam. Felhívta őket majd megrendelte a kaját. Hamar ide ért.

- Köszönjük! – mondta Niall az ajtóból.

- Á! Végre itt a pizza! – mondta majd lerakta a kávézó asztalra. Kinyitotta a dobozokat és vett egy szeletet. Egyfolytában csak az Alis dolog járt az eszemben, amit ma mesélt Mary. Rákérdezek vagy ne. Inkább rákérdezek.

- A régi barátaiddal tartod még a kapcsoltatott? – kérdeztem.

- Néhánnyal igen! De már nem sokkal.

- Hogy, hogy?

- Tudod, nehezen viselik el hogy ilyen a munkám. Hogy nem mindig jut rájuk időm. És ezért is félek, hogy megbántódsz! Ezért minden szabadidőmet veled töltöm. Még azt is, ami épp nem lenne szabad.

- Alival is ezen vesztél össze?

- Hogy jön ide Ali?

- Csak… reggel megkért Mary hogy szedjem össze a cuccomat a fürdőszobában, mert nem szeret más lányok holmijához hozzányúlni Ali óta. És elmesélt mindent amit tudott és egész nap ezen pörögtem.

- Aj! Nem volt köztünk semmi. Csak összeveszett a szüleivel és egy ideig ide költözött. Nem volt köztünk semmi. Vagyis volt egy csók vagy egy kicsit több, de... Csak barátok voltunk. És ha ennyire érdekel nem összevesztünk, hanem a szülei haza ráncigálták. Sajnáltam szegény. Na, de mindegy inkább együnk. – mesélte. Vajon igaz, amit mondott vagy csak egy kis felszínes duma volt. Inkább elhiszem neki. Végül is, ha nem igaz és kiderül, hogy járnak, akkor én leszek a kis megbántott lányka, akinek összetörték kis szívét. Mindenki engem sajnálna és nem Niall-t. Elkezdtem enni. Amikor megettük az összes pizzát Niall felállt a kanapéról és egy társast hozott elő.

- Játszunk? – kérdezte.

- Aha de csak egy menetet, mert fáradt vagyok!

- Oké! Na, gyere. Én leszek a zöld bábúval. Te melyik? – kérdezte majd a markában lévő színes bábukat felém nyújtotta.  Volt sárga, kék és piros.

- Én a pirossal leszek! – mondtam majd kivettem a markából. A többi bábut bedobta a társas dobozába.

- Gondolom, ismered! A létrán föl a csúszdán pedig le.

- Ismerem!  - mondtam. Ameddig kivette a táblát addig kinyitottam az erkély ajtót. Nagyon melegem volt.

- Jó! Akkor kezdhetek én? – kérdezte.

- Persze. – mondtam vidáman. Dobott.

- 4. 1, 2, 3, 4. – számolta le. Én is dobtam. Eldobtam a kockát. Csak gurult és gurult. Azt vettük észre, hogy a kocka kigurult az erkély melletti kis bokrosba.

- A francba! – ordítottam. Felpattantam és kimentem az erkélyre. Niall utána rohant.

- Most sötét van! Majd holnap megkeressük. – csókolta meg a nyakamat. Megfordultam és mélyen egymás szemébe néztünk. Ha Alival van is kapcsolata miközben velem is jár és kiderülne, nem tudnék haragudni rá. Annyira kis ártatlan, hogy nem lehet rá haragudni. Vajon haragudna rám, ha megcsalnám valakivel. Nem is érdekel, hiszen nem fogom megcsalni soha! Nem tudnám. Niall megcsókolt. A dermesztő hidegben és vak sötétben jól esett a csókja. Felmelegített. Megfogta a kezemet és lassan elindultunk a szobájába. Becsukta  az ajtót.  Beértünk lefeküdtünk egymás mellé. Arcunk előtt volt a kezünk majd megfogta. Elmosolyodott. Egy kicsit még dumáltunk de hamar elnyomott minket az álom...