Tizenharmadik fejezet

Helló:D

Bocs hogy nem hoztam új rész de sajnos 

nagyon sokat kellett tanulnom. De most itt van:)

Komizzatok:D jó olvasást.

Leah Hewittღ

Légy olyan mint azelőtt...

 Pár nap múlva Carter áthívott magához beszélgetni. Felmentünk a szobájába és leültünk az ágyra egymással szembe.

- Hogy vagy? – kérdeztem.

- Jól és te?

- Én is! – nevettem fel. Csönd lett. – Dylen hogy van? – kérdeztem halkan. Vállat vont.

- Nem beszéltem vele azóta… Hiányzik.

- Mégis miért?

- Mert szeretem. – mondta. Megforgattam a szememet mire ő egy párnát hozzám vágott.

- És Harry? – érdeklődtem. A földre nézet és kicsit elhúzta a száját. Rám pillantott gyönyörű barna szemivel.

-  Fosok rá mi van vele. – mondta magabiztosan és kinézett az ablakon.

- Ó! Ismerem én ezt a nézésedet. Ez az úgy teszek, mintha semmi nem érdekelne, pedig nagyon is izgat hogy van az illető!

- Nem igaz! – kiabált rám. – Vagy talán lehet.  – nézet rám egy kis mosollyal.

- Amúgy jól van! Szépen gyógyulnak a sebei.

- Zsír! Add át neki, hogy üdvözlöm.

- Szóval már nem haragszol rá? – csillant fel a szemem.

- De, nagyon is… vagyis csak egy kicsit. De azt teljes szívemből! – mosolygott.

- Egyáltalán nem haragszol rá. – jegyeztem meg unottan.

- De igen!

- Szerintem meg nem! Csak játszod, itt a dráma királynőt csak tudnám, hogy miért…

- Nem játszok én semmit!

- De igen! Ha haragudnál rá egy kicsit, de azt teljes szívedből akkor sem üdvözölnéd. És nem mosolyogva mondanád, hogy utálod…

- Pedig én ilyen rendes vagyok! – háborodott fel. Bevetettem a „te teljesen hülyének nézel engem” nézésem. – Jó! Talán tényleg egy kicsit hozzá játszok de…

- De miért?

- Mert kíváncsi vagyok, hogy küzdene-e értem.

- Neked nem volt elég bizonyíték hogy kis híján agyonverte a pasid.

- Lehet, hogy csak az erejét akarta megmutatni.

- Pont Harry?  Amúgy sem egy verekedős típus. Meg persze mindenki tudja hogy erős. És az is hozzá tesz, hogy ha elborul, az agya valószínűleg címlapra kerül… ami neki se és a bandának se tenne jót. Ha ezt a kettő elég nagy okot is félre teszi és megver egy amúgy teljesen ártalmatlan fiút, csak azért mert pár hete jártok és emiatt egy kicsit féltékeny… Biztos vagyok benne hogy tetszel neki elég rendesen.

- De miért lett féltékeny?

- Mert túl nyílt vagy a fiúkkal szemben is.

- Hülyeség.

- Nem, nem az! Nyáron is vagy 3x hittem azt hogy valakivel összefogsz jönni. Erre a 4.-el kezdesz el járni.

- Ez nem igaz!

- De igen! Nyár előtt még Hary-vel voltál, úgy hogy azt lehetett hinni, hogy ti pár héten belül egy párt fogzok alkotni. Eltelik két hét és máris mással viselkedsz úgy, mint Hazza-val.

- Tényleg? – nézet rám kérdően. Bólogattam.

- Szerintem, ha legközelebb találkozunk velük, tegyél el minden haragot és legyél úgy Harry-vel mint nyár előtt . Mintha nem jártál volna Dylen-nel, nem verte volna meg, és nem stíröltél volna minden nap százezer pasit.

- Jó! Akkor megpróbálok nem előadni a hattyúk halálát! – kacagott.

- Hát nem kéne! – mosolyogtam.

 Sokat találkoztam és beszéltem Niall-al. Kitalálta, hogy legyen valakinél filmnézés. A sor Tiffany-ra került, mert a szülei elutaztak egy kis időre. Sajnos elkezdődött a suli ezért csak hétvégeken érünk rá. Most épp szombatot szemeltük ki magunknak. Az az szeptember 8-át. A sok tanulás miatt sajnos eléggé későn tudtam, csak elindulni. Amikor odaértem már kész volt a popcorn, voltak matracok és ülőhelyek.

- Szia! – fogadott vidáman Tiffany. – Gyere be!

- Hello! – köszöntem.

- Szia, édesem! – köszönt Niall. Magához ölelt és egy puszit nyomott a számra. Letettem a cuccaim és bementünk a nappaliba. Harry és Carter csiklandozták egymást. Jobban mondva Harry Carter. Jó volt látni hogy megint ilyen jóba vannak. Örültem hogy Carter próbál normális lenni és nem durcáskodik.

- Jöhet a film? – kérdezte Louis.

- De még nincs sötét! Még kéne várni egy picit ameddig vak sötét nem lesz. – mondta hátborzongatóan Tiffany.

- Jól van! Te tudod! – mondta Zayn miközben egy puszit nyomott a homlokára.

- És mit nézünk meg? – tudakoltam.

- „A rettegés háza” című filmet. – felelte Zayn

- Jaj, ne! –kiáltott Bella. – Nem akarok horrort nézni!

- Pedig fogsz! – suttogta kísértetiesen Lou. Elkezdtünk addig a csatornák közt váltani és egy aranyos kis állatos filmnél megakadtunk.

- Carter, anyukád nem ennél a csatornánál dolgozik? – kérdeztem.

- De! Időjárást szokta bemondani.

- Na, milyen jól tudom! – dicsértem meg magamat.

Hamar eltelt az a kis idő míg besötétedett. Elhelyezkedett mindenki valamelyik fiú közelébe és bekapcsoltunk a filmet.  Az elejét végig röhögtük. Egészen addig ameddig a kis fiúnak meg nem jelent a WC-ben egy szörny. Minden lány nagyot sikított és valamelyik fiúhoz bújt. Nagyon aranyos pár volt Carter és Harry. Összeilletek. A film további részét Niall védelmező karjaiban töltöttem. De sajnos pont a vége előtt megakadt.

- Mi? Na, ne! – mondta Tiffany idegesen. – Aj! Menj már te szar! – kiabált a DVD-vel. De a DVD nem tágított. Mondjuk, én se folytatnám filmet, ha velem így beszélne.  – Ez nem fog menni!

- Akkor karaokézunk! – ötletet Harry.

- Jó! – támogatta a tervet Nialler. Tifanny elő vett egy karaoke DVD-t és egy mikrofont

- Tessék Harry! Énekelj! – mondta. Hazza nem totojázott. Rögtön bele is kezdett az éneklésbe. 

- Valaki nem akarna segíteni? – kérdezte Harry majd ránézett Carter-re. Elég feltűnő volt, hogy azt szeretné, hogy Ő segítsen neki.

- Segítek! – ajánlotta fel Carter. Gondolom látta hogy úgyis ő fog vele énekelni. Nagy nehezen felállt a földről majd elkezdett énekelni. Sokat mókázunk, aztán olyan 2 körül elmentünk aludni. Én és Niall az emeleten aludtunk, Zayn és Tiff a mellettünk lévő szobában. Harry és Carter a lenti szobában aludtak. A nappaliban szunyókált Alexa és Bella. Az alaksorban levő szobában pedig Liam és Louis aludhatott.