Hetedik fejezet

Sziasztok!❤

Itt is van az új fejezett:D
Jó olvasást hozzá^^

Komizzatok;)

Leah Hewittღ

A vízi bicikli

A tavon vidáman ugrándozott a napfénye. Azon az oldalon ahonnan a tavat megközelítettük egy öböl volt. Ez a fele tiszta és sekély pici kavicsokkal. A tó másik felén mély volt és homokos. Nem lehetett látni az alját a tónak.
- Zayn hoztad a botokat?
- Én nem, de nem Harrynek kellet volna? – kérdezte Zayn.
- Nem én mondta Niall-nak hogy tegye be, mert én a csajokat segítettem ki a limóból.
- Nekem? Én mondtam Louis-nak, hogy tegye be, mert én Paulal beszéltem meg hogy mikorra jöjjenek vissza. Minden szem Louis-ra szegeződött.
- Hoppá! – mondta zavartam majd megvakarta az állát.
- Így hogy fogunk horgászni? – kérdezte Liam. – Pedig már úgy bele éltem magam.
- Sétálás az nem lesz jó? – kérdezte.
- De jó lesz! – sóhajtott Liam. Niall megfogta a kezem majd ránéztem. A keze meleg volt az enyémmel ellentétben.
- De aranyos kis tó! Ki ötlete volt, hogy idejöjjünk? – kérdezte vidáman Alexa.
- Az enyém! – mondta Liam. Pár lépést megtettünk majd Harry lehajolt egy kavicsért. Megvizsgálta és elmosolyodott.  
- Ki tud kacsázni? – kérdezte.
- Én! – ugrándozott Carter. Megfogott egy lapos kavicsot majd eldobta. – Ez az! 5
- Figyeld a mestert! – lépett oda Liam. Eldobta a kavicsát. Csak pattogott és pattogott. – Tíz! Yeah!
- De ügyes vagy! – mondta Harry. – Nem is tudtam, hogy tudsz ilyeneket!
- Te tudsz kacsázni? – kérdezte tőlem Niall.
- Nem! – ráztam meg a fejem. – Te tudsz?
- Igen! Gyerekkoromban sokat játszottunk ilyet! Megtanítsalak?
- Igen! – kiáltottam halkan. Niall elkezdett keresni egy lapos kavicsot. Amikor talált beletette a kezembe. Mögém jött megfogta a kezem.
- Az a lényege hogy a vízzel szinte vízszintesen tartsd. Néhányszor próbálgasd meg és menni fog. – tanított. Miközben a kezemet fogta néhányszor próbálgatta eldobni majd becélozta és sikerült.
- Aj, csak három!
- Nem csak! Hiszen sikerült három! Valaki még ennyit se tud!Rámosolyogtam majd megpróbáltam egyedül. Nem sikerült.
- Nem baj, majd sikerül! – suttogta a fülembe majd puszit nyomott a fejem búbjára.
- Menjünk tovább! – nyafogott Tiff. – Itt nincs semmi érdekes!
- Jó menjünk! – mondta Harry. Elindultunk. Pár perce már csendben mentünk majd egy nagy nádas lett előttünk.
- Majd előre megyek! – mondta Liam.
- Rendben! – feleltük kórusban.Már pár perce benn volt, de se hírét, se hamvát nem hallottunk.
- Utána megyek! – mondta Niall diadalmasan és egy szó nélkül bement. Ő is pár perce benn volt a nádasba.
- Hahó! – kiabáltam be. De hatástalan volt. – Hahó! – ismételtem meg, de nádas szélére mentem, hogy jobban hallják. Hirtelen egy nagy kézre lettem figyelmes a nádasból, ami behúzott a nádas mögötti vízbe. Sikítottam. Mire észbe kaptam megláttam Niall és Liam arcát, ahogy a mutatóujjukat a szájukhoz emelik.  Én csak heves bólogatásba kezdek.
- Ti nem féltek? Mert én egy kicsit… – bújt oda Zaynhez. Tiffany.Liam oda ment a nád szélére majd egy embert húzott be, aki hozzá legközelebb volt. A szerencsés Tiffany volt, aki rögtön, ahogy beleesett a vízbe hiszti rohamot kapott!
-Á! A hajam! Hogy fog kinézni? Te idióta! – üvöltötte majd rácsapott Liam vállára. Természetesen Liam nem bírta ki a Tiffanytól kapott erős ütést vállára ezért egy jókorát visított magas női hangon. Természetesen a többieknek máris leesett, hogy miről is van szó. Mikor átharcoltuk magunkat a nádason ismét egy festői táj tárult elénk. Az egyetlen, ami nem kellett volna oda az egy öreg vízi bicikli volt, amit valószínűleg a víz hozhatott ide már réges-rég.
- Menjünk és vízi biciklizünk! – kiáltott fel vidáman Carter.
- Rendben! – válaszolt Harry. Oda sietünk a vízi biciklihez. Liam mászott bele elsőnek.
- Ez nem tűnik biztonságosnak! A pedál elégé mozog. Nem fog letörni? – kérdezte aggodalmasan.
- Ne legyél ennyire aggodalmaskodó! Ha eddig nem tört le most se fog! – szólt be Carter. Liam nagyon meglepődött.
- Én tekerek! – mondta Harry
- Én is! – kiáltott fel Carter.
- Jó akkor ti ketten vezetek, mi meg majd nézünk a szép tájat!
- Jó! – örvendezett Tiff. – Remélem, megszáradok, mire hazaérek. De ha nem akkor Liam az a te hibád lesz!- Hadd játok már békén Liam-et! Mit kell egyfolytában bántani? – kiabált rá Tiffanyra Niall. Tiff lehajtott a fejét. Hirtelen elindultunk be a tó közepébe. Zayn elégé ideges volt. Tiffany nyugtatgatta, de nem nagyon sikerült neki.
- Mindjárt benn vagyunk a tó közepén! – kiáltott fel vidáman Harry. Hirtelen egy nagy dörömbölő hangot és lökdöső érzést éreztünk. Mindenki megfogta a vízi biciklit abban a reményben, hogy majd nem történik semmi. Szerencsére ez így is lett. Pá perc múlva Zayn furcsán nézett körül.
- Itt valami nem stimmel! – hívta fel a figyelmet. A kezét mutatta felénk ami vizes volt. Először nem értettük mi a baja. – A kezemet nem érte víz! De most igen. Olyan mintha süllyedne a járgányunk.  Úgy tűnik el fogunk süllyedni.
- Mi? Még vizesebb legyek? – kérdezte Tiffany hisztisen.
- Tiffany! Fejezd már be! Nagyon messze van a part! Fárasztó kiúszni! És mert ez egy bánya tó nagyon mély is! – mondta idegesen Alexa. Niall kilépet a vízi bicikliből bele egyenest a hideg vízbe, amibe azonnal elmerült. Rémülettel néztem a vízbe, hogy mikor fog felbukkanni. Pár másodperc múlva már kinn is volt a feje a vízből.
- Kiúszok! Jöjjön még valaki. Zayn addig te hívj valakit, hogy jöjjön egy csónakkal és kimentsen téged meg Tiffanyt. – mondta el a tervet Niall.
- Jó! – mondta Tiff.
- Mindenki jöjjön rajtuk kívül rendben? – kérdeztem és Zaynre mutogattam...
- Igen. De hagyjátok itt a telefonokat nehogy vizes legyen. – mondta Zayn.
- Nekem már midegy! – nevetett fel Niall.
Mindenki kitette a telefonját majd egy nagy fejesel beleugortunk a vízbe. Elindultunk a part felé. Már régóta úsztunk mire kiértünk partra. Mindenki liheget. Gyorsan visszanéztem, hogy még élnek-e egyáltalán. Szerencsére még lehetett látni őket.
- Felhívtatok valaki? – ordított oda Harry.
- Mi? – kérdezett vissza Zayn.
- Felhívtatok valaki? – ordított ismét Harry.
- Igen! Pault! Hozz segítséget!
- Remek! – mondta Harry már normális hangerőn. Teltek múltak a percek. Már majdnem megszáradtam teljesen mikor messze kilehetett venni egy csónakot.
- Az ott Paul! – örvendezett Liam.
- Megmenekültünk! – kiáltott Carter.
- Dilis vagy! – szóltam le mosolyogva. Carter visszamosolygott majd elnevettük magunkat.  Niall megfogta a kezemet majd magához húzott.
- Gyönyörű a naplemente. – súgta a fülembe. Eddig még nem is figyeltem, de tényleg gyönyörű volt. Ahogy a Nap fele látszott csak ki a „víz alól”, varázslatos volt. Mint egy mese, amit kiskorában néz az ember. De mégis itt van teljesen valósan. Olyan boldognak éreztem magam, mint még soha. Niall elengedett szorításából majd a szemembe nézett. Egymás kezét fogtuk. Meg akarom csókolni Niallt. Akkor ne totojázunk... Elengedtem Niall kezét majd a nyakába karoltam, lábujjhegyre álltam és egy forró csókot adtam neki. Ajkaink lassan egymáshoz tapadtak. A szívem talán még sohasem vert ennyire hevesen. Most nem felejtettem el becsukni a szememet. Niall sem várt. Megfogta a derekam, közelebb húzott magához. Így én is éreztem a szívének verését. Neki is ki akart ugrani a helyéről.A két kezével simogatta a derekam. A kezemmel beletúrtam frissen festett szőke hajába. Követte a példámat. Utána ismét a derekamon pihent a keze. Óvatosan bebocsájtást kér nyelvével és megkapta. Csatáztunk és én maradtam alul. Egyre szorosabban ölelt és én is egyre jobban kapaszkodtam a nyakába. Már fájttak az izmaim olyan rég álltam lábujj hegyen de ezt hamar el is felejtettem csak élveztem ezt a gyönyörű pillantott, ami olyan volt, mint egy film.  Egy nyálas film, aminek a vége, hogy az egyik főszereplő meghal és a máik örökre szeretni fogja. De ez nem egy ilyen film lesz. Ez egy „Happy End” –del végződő film. Amiben örökre egymásé vagyunk. Még a síron túl is… Egészen addig csókoltunk egymást ameddig el nem fogyott egyikünk levegője. Édes kék szemeivel az én kék szemeibe nézett. Végig nézet az arcomon.
- Imádom a kék szemed. – mosolyodott el.
- Én meg a fogszabályzód. – vágtam rá. Ő ismét elmosolyodott.
- Hé! Itt a hajó! – szólt ránk Alexa. Oda sietünk kézen fogva.
- Arra gondoltam hogy ma este feljöhetnél a hotelszobánkba és bemutathatnálak a rajongóknak…
- De hát már ismernek… és szerintem nagyon kiborulnának.
-  Az eltitkolt gyerekünk után nem érheti őket meglepetés.
- Igaz! – vigyorogtam rá. Megfogta a kezemet. Szerelmesen nézett rám. Féltem. Attól féltem, hogy csak egy kis kaland vagyok neki. Csak játszik velem és majd miután egy jót buliztunk akkor eldob, mint egy kis rongyot. De Niall nem ilyen. Vagy csak én nyugtatgatom magam ezzel? Nem tudom. De egy biztos, többet kezdtem el érezni iránta mint kedvelés. Már hasonlított a szerelem érzéshez. Remélhetőleg ő is ezt érzi és nem csak én…