Sziasztok!❤
Remélem ma jó volt a napotok:D
Az enyém kivételesen jó volt(:
Jó olvasást!;D
Leah Hewittღ
A vacsora
Kikászálódtunk az autóból és
elindultunk a csajokkal az ki a parkolóból. Majd utánunk kiabált Zayn.
- Nem akartok
megvárni?
Megtorpantunk, majd
hátrapillantottunk. Nem láttunk semmi érdekeset.
- Miért? – kérdeztem.
- Mert Niall-nak elszakadt a nacija
és most épp egy másikat keres.
- Miért mennyit hord magánál? –
üvöltöttem.
- Sokat, nagyon sokat.
Nevetésben tört ki az egész
banda. Ez nem tartozik szorosan a témához,
de valamiért, amikor velük lehetek, mindig boldog vagyok, de fogalmam sincs
miért. Talán azért mert hírességek. Valószínűleg azért. De nem akarom őket hírességként
kezelni. De félek, hogy úgy fogok ma viselkedni. Hirtelen Carter oda futott,
hogy megnézze Niall ahogyan öltözik. De mire oda ért már felvette. A fiúk elvezetek minket egy kis vendéglőig.
- Ez most komoly? Egy ilyen kis kockás terítős koszvészekben fogunk enni? - kérdezte Tiff elégé érdekes hangsúllyal.
- Miért? Mire számítottál? - kérdezett vissza Liam. Tiffany legyintett és be is menünk az étterembe. Hirtelen Liam ideges lett. Majd egy pincér lépet oda hozzánk.
- Jó napot! – felelte majd hirtelen
nagy levegőt vett és nem tudod egy szót sem kinyögni. – M… m… m… maguk az One
Direction?
- Igen. – felelte Zayn zavartan
miközben a fejét vakarta.
- Ó még a másik öt ember nincs itt. De
már várjuk őket. – motyogta a pincérnő.
- De… - kezdet bele Harry a
mondandójába, de a pincér közbe szól.
- Tudom, titok. Nem fogom kikotyogni.
Na, jó, azért a legjobb barátnőmnek elmondom, ha nem baj.
- De… - kezdet bele megint Harry.
- Nyugalom ő se fogja elmondani senkinek,
megígérem.
- De… - a pincért ismét
félbeszakította Harryt.
- Jó, ha ennyire nem akarod Harry,
hogy elmondjam, nem mondom el. Így jó lesz? – kérdezte, de hirtelen ijedt arcot
vágott. – Jaj, ne haragudjon Mr.Styles hogy Harry-nek szólítottam.
- Semmi baj. – felelte nyájasan majd
megpróbálta az alkalmat kihasználva végig mondani, amit szeretne. – De… - majd
ismét bele szólt a pincér.
- Hú… de jó. - felelte megkönnyebbülten.
- Csitt! – kiáltotta el magát
mindenki összerezzent majd kigúvadt szemmel bámultunk Harry-re. – Ők velünk
vannak! – mutatott ránk.
A pincér csak pupilázot.
- Akkor jöjjenek velem. – közölte
velünk gúnyosan a pincér.
Zavarodottan pillantottunk egymásra.
A hölgy egy ablak melletti helyre kísért minket majd felvette a rendelést.
Liam nagyon zavarban volt.
- Mi a baj Liam? – kérdezte Niall.
A pincérnő közbe kijött és kihozta az
italokat.
- Nagyon sok itt a… kanál!
- Gyere, menjünk ki. – ajánlotta fel
Niall kedves hangon.
- Ó, jaj, tényleg a kanalakat
mindjárt elvisszük. Ne haragudjanak ránk.
- Semmi majd. – felelte Zayn
megértően.
A pincérnő összepakolta a kanalakat
az asztalnál. Teltek múltak a percek, de én csak azt vártam, hogy Niall
bejöjjön és leüljön. De ez nem igazán következett be. Ránéztem az órámra. Már 15 perce kimentek. Vajon mit csinálhatnak
kinn? Borzasztóan kíváncsi voltam.
- Menj már ki, nézd, meg hol vannak!
– szólt hozzám Harry.
- Rendben. – feleltem majd felálltam
az asztaltól és elindultam az ajtó felé. Egyre hidegebb lett az éteremben majd
mire kiértem nagyon hűvös volt.
- Már keresnek titeket. – szóltam
hozzájuk az ajtóból.
- Igen? Akkor ideje mennünk. –
mosolygott rám Niall.
Liam elindult befele. Én is követtem
volna, de hirtelen Niall hozzám szólt.
- Ő… nem lenne kedvem velem elmenni
fagyizóba? – kérdezte zavart tekintettel.
Velem akar fagyizni menni. Juj de jó.
El sem merem hinni. ÉN és NIALL fagyizni megyünk.
- Mikor? – kérdeztem teljesen normális arccal. Próbáltam nem kiugrani a bőrömből.
- Mondjuk szombaton. Legalábbis nekem
akkor lenne jó vagyis majd elkéreckedek. De lemondok valamit, ha szeretnéd. Vagy
áttetetem a dedikálást, ha nem jó a szombat. De akár…
- Hé! Jó lesz a szombat. –
mosolyogtam rá miközben kinyújtottam a kezem felé. – Gyere benn már várnak
ránk.
Niall elindult felém és együtt
mentünk be az étterembe. Mikor odaértünk Harry éppen Tiffany-t szaglászta. Tiff
elégé idegesnek látszott.
- Neked sampon és testápoló illatod
van. – jelentette ki elégedetten Harry. Majd a helyére sétált és leült. De
mikor én is leültem akkor Harry ismét felállt. Oda jött hozzám és elkezdet szagolgatni. Elégé zavarban éreztem magam.
- Neked- szagolgatott tovább. – Mangó
és vérnarancs illatod van, . nézett rám édes nagy tejbe tök vigyorával. Fura tekintettel bámultam Harry kis gödröcskéit.
Majd felegyenesedett és megkaparta torkát. A helyére sétált. Pár pillanat múlva
megláttam a felén közeledő pincért.
- Tudtak már választani?
- Én igen – mondtam. - Rántott sajtot
kérek. - majd a többiek is elregélték mit is szeretnének enni ezen a szép éjszakán.
Hirtelen gyerekzsibongásra lettem figyelmes. Mikor az ajtóra pillantottam
néhány 12 éves lányra lettem figyelmes. Mikor bejöttek a gyerekek az ajtón nagy
sikítozás lett.
- Áááá! Az az One Direction! - visították.
- Úristen! Milyen hajam? – kérdezgeték egymástól idegesen.
- Jézusom, Jézusom. Áááá! Mit tegyek?
– kérdezte egy unszimpatikus lány a barátnőjétől.
- De jó rajongók. - felelte Louis mosolyogva.
- Menjünk oda. – ajánlotta fel Harry
a többieknek. De mire elindultak volna már a sikítozó lányok itt is lettek.
- Egy autogramot létszi. – kérték meg
mosolygósan őket.
- Én fotót is szeretnék. – visították.
A rajongók mindenkihez oda mentek kivéve Niallhez. Valamit tennem kell. Kivettem a táskámból egy papír és egy tollat. Oda sétáltam hozzá
majd megütögetem a vállát.
- Kaphatok egy aláírást? – kérdeztem gyerekes
hangon. Mikor megfordult Niall megilletődött arca hirtelen mosolygós arcba
váltott.
- Hát persze! – felelte és egy aláírást
firkantott a lapra. - Tessék! – mosolygott vissza.
- Szeretnék egy fotót is. –
mosolyogtam rá. – De nincs fényképezőgépem.
– mondtam megbánó hangon.
- Semmi baj! Nekem van. – mondta és
elővette a zsebéből az telefonját. – Mond, gyík pisi.
De ahelyett hogy mondtam volna,
elkezdem röhögni. Megnéztük a képet. Egy kifejezetten jó kép lett rólunk.
Pontosabban róla. Én úgy néztem ki min t egy röhögő ló. De azért nem volt olyan
vészes.
- Csak egyet lehet? – kérdeztem
csalódottan.
- Nem, gyere. – kacagott. Most szépen
kell mosolyognom. De hirtelen megpuszilta az arcom mire én borzasztóan
meglepődtem. És ez sajnos a képen is látszott.
- Ne! Ezt töröljük le légyszíves. –
könyörögtem.
- Nem! – mondta határozottan.
- Jó, de akkor én is had adjak neked
puszit! – kérleltem a kiskutya szemekkel.
- Rendben. – mosolygott vissza.
Most komolyan meg fogom puszilni
Niall James Horant? Juj, ez izgalmas. Remekül kell neki arcra puszit adnom. De
mi van, ha túl nyálas lesz. Vagy a fogaimat neki fogom nyomni az arcához. Na,
ne most komolyan egy szimpla arcra puszin görcsölök? De gáz vagyok.
- Akkor csíz! – kiabálta. Én meg egy
jó nagy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
- Hé, ő megpuszilta Niallt. – kiáltotta
az unszimpatikus kis lány. – Én is kérek akkor. – kiabálta miközben Niall felé
rohant. Amikor meglátták a kislányok, hogy az a kis idegesítő lány Niall felé
rohan mindenki Niallt ugrálta körbe. Én óvatosan odébb baktattam a lányokhoz.
- Te aztán tudod, hogy kell valakire
felhívni a figyelmet. – súgta oda nekem Bella.
- Én csak azt akartam ne érezze magát
rosszul, amiért nem mennek oda hozzá.
- Hát ez sikerült! – mondta gúnyosan.
- Legyetek szívesek énekeljetek nekünk! –
kérlelték a rajongók a bandát.
- Légy szí’! – kiabáltam oda.
- Na, jó akkor énekelünk, de mit? –
kérdezte Liam a tömegtől.
- A „What makes you beautiful” – t.
- Rendben! – Liam megkaparta a torkát
majd bele is kezdet. Alap nélkül fura volt, de még így is remek volt az
előadás.
- You don’t know you’re beautiful! –
énekelte ki Harry az utolsó hangokat. Mindenki heves tapsolásba és ujjongásba
tört ki.
- Gyerekek gyertek megjött az enni!-
kiabálta oda a tanáruk.
- De…
- Nincs semmi de, most rögtön gyertek
ide. – emelte fel a hangját a tanár. Majd a gyerekek egy szó nélkül elindultak
az asztaluk felé. Mi is a sajátunkéhoz.
- Ez jó volt. – felelte Alexa.
- Unatkozom! Mikor hozzák már a
kaját? – kérdezte Zayn. – Gyere ki velem! Kérlek! – könyörgött Tiffanynak.
- Hát jó. Ki megyek veled! – mondta
majd elindult az ajtó felé.
Zayn visszafordult felénk és egy
féloldalas mosollyal az arcán. A fiúk boldogan mosolyogtak egymásra. Vajon
miért? Lehet, hogy Zayn össze akar jönni Tiffel? Mondjuk, megérteném.
Összeillenek. Meg Tiff is összejönne Zayn-nel. Mondjuk ki nem. De azért
kíváncsi lennék, hogy miért mosolyogtak. Teltek múltak a percek, hirtelen
megláttam a pincérnőt jönni felénk az ételekkel a karján.
- Végre ott a kaja! – kiáltottam boldogan.
– kimenjek szólni nekik?
- Igen létszíves! – mondta Niall.
Olyan volt mintha ki akarna paterolni, mert rohadtul utál. Kicsit rosszul eset.
De nem foglalkozva vele felálltam majd elindultam a kinti trambulin felé. Mikor
oda értem nem láttam senkit. Körbe néztem, de akkor sem láttam őket. Telihold
világította meg az egész udvarát az étteremnek. Egészen kimentem a játékig, de
nem láttam senkit. Visszafordultam és az égre néztem. Hirtelen megpillantottam
két embert, ahogyan a tetőn csókolóznak. Megrémültem.
- Úristen! Gyorsan jöjjenek le! –
kiabáltam fel. Abba hagyták a csókolózást.
- Rendben! – szólt le Tiffany. Az ott
Tiff és Zayn? Hogy kerültek fel oda egyáltalán. Ezek nem normálisak.
- Ő… Tiff megjött a kaja. – mondta
elégé dadogva.
- Ó! – kaparta meg a torkát Zayn. –
Rendben mindjárt megyünk.
Én egy szó
nélkül visszaindultam. Sietem, nehogy valami baj legyen. Mikor beértem már az
étel ott volt a helyemen. Tiff és Zayn kézen fogva jöttek be az étterembe.
Mindenki érdeklődve nézte őket. Carter rögtönk kérdezősködni kezdett.
- Inkább egyél. – szólt rá Liam.
Carter elővette a gyilkoló tekintetét és azzal mered rá Liam-re. A vacsora
többi része nagyon mókásan telt. Nevetünk, ettünk, ittunk. Majd olyan 10 óra
fele haza vittek minket. Mikor haza értem a család már az igazak álmát aludta,
úgyhogy én is így tettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése