Tizenhatodik fejezet

Sziasztok:)

Végre őszi szünet:D 

Itt az új rész:)) Jó olvasást és komizz;D

                                                                                                                 by:  Leah Hewittღ

Halloween parti

Reggel ép ahogycsak leültem máris megzavarták a nyugtomat a suli picsája… Alice…
- Hello! – köszönt rám. –Hol van Carter és Tiffany? – kérdezte érdekes hangsúllyal.

- Még nem jöttek be! – közöltem vele gúnyosan.

- Ó értem! Csak azt szerettem volna mondani hogy ma nagyon csinosak vagytok. – mosolygott. – Amúgy hogy van Niall? – kérdezte mosolyogva.

- Remekül! – motyogtam halkan.

- Nem akarod valamikor elhozni őket a suliba?

- Hagy már békén! – gesztikuláltam majd felálltam a helyemről és magabiztosan kisétáltam a teremből. A folyóson bolyongtam egy ideig. A falakon lévő rajzokat nézegettem mire megpillantottam egy plakátot.

„Halloween parti! Gyere el a pároddal vagy egyedül és mulass jót velünk! Lesz tombola, szerencsejáték! Öltözz be szép ruhába és gyere el. Belépői díj nincs. Ki fogjuk választani a legcukibb párt is. Szóval ne haboz, gyere csak el.”

Vajon eljönne velem Niall? Bár kétlem, hogy erre pazarolná az idejét.

- Bú! – kiáltotta Tiff a hátam mögül.

- Nem vagy ijesztő! – közöltem vele.

- Chö! – mondta majd ő is megvizsgálta a plakátot.

- De jó! Zayn biztos eljönne velem! És persze Niall és Harry is!– ujjongott.

- Kétlem, hogy eljönnének! – mondta Bella az mögülünk.

- Köszöni, nem tudsz?! – förmedt rá Tiff. – Amúgy miért ne jönnének el? Hiszen a pasijaink. – magyarázta.

- Igen, de attól még nem fognak minden szavunkra ugrani! Legyen eszed!

- Szerintem viszont eljönnek! – biztattam Tiffet.

- Jól van! Áltassátok csak magatokat! – mondta Bella majd besietett egy nagy hot-doggal a kezében. Valószínűleg a büféből jött. Tiffany és én még egy kicsit kint beszélgetünk. Carter is beesett az utolsó pillanatban. Neki is megmutattuk a plakátot. Szerinte is eljönnek, ha megkérjük őket. Én egy kicsit kételkedek benne, de ha ők bíznak bennünk. A nap további része jól telt azzal a kis incidens kivételével mikor Alice megint megpróbált rávenni minket, hogy jöjjenek el a fiúk... A suli végén Tiff elhatározta magát és felhívta Zaynt.

- Szia! – köszönt bele a telefonba.

- Helló! – hallatszott Zayn hangja a készülékből.

- Ki vagy hangosítva. – közölte Zayn-nel. - Csak azt szeretném kérdezni, hogy október 31-én ráértek? – kérdezte aranyos mosollyal az arcán, minta személyen beszélne vele és ez meg tudja lágyítani a szívét.

- Sajnálom, de akkor egy show műsort veszünk majd fel...

- De…! Fontosabb neked a munkád, mint én? – kérdezte.

- Tiff! – szólt rá Bella.

- Bocs!

- Tényleg ne haragudj szívem… majd bepótoljuk.

- Jó! – mondta szomorúan. Mennem kell, szia!– köszönt el majd lenyomta a telefont. Felénk nézett a kezével integetek és majd elballagott szomorúan.

- Tiff! – kiáltott utána Carter.

- Haza kell mennem. Herceget kell állatorvoshoz vinnem. – motyogta. Carter megállt majd lenézett a földre. Tiffany elindult az iskola kapuja felé. Kiment a területről.

- Mi is menjünk! – mondta Carter. Elindultunk haza fele. A többiek is neki iramodtak a rövid távnak. Csendben telt az út hazafele. A napom további része magányosan telt. A szobámban ücsörögve próbáltam el terelni a figyelmemet arról, hogy egy ilyen „nagyszabású” partin egyedül leszek ott. Ezért nem jó hírességgel járni.

Már nagyon rég óta nem találkoztam Niallal. Már nagyon hiányzik, de neki a munkájával kell foglalkoznia. Nem sokára már október 31 írunk. Izgulok a buli miatt.

- Emily! Mond el kérlek, miről volt szó! – szólt rám a fizika tanár. -  Na, hadd halljuk.

- Nem tudom! – mondtam megbánó hangon.

- Akkor figyelj! – dorgált meg. Lesütöttem szememet a padra. Pár másodperces csönd után újra elkezdett magyarázni. Kopogást hallottam. A tanár nem reagált.

- Elnézést tanár úr! De úgy hallottam mintha kopogtak volna. – mondtam félve.

- Igen? – kérdezte.

- Elnézést, de 3 diákot elkérnék! – jött be az igazgató.

- Kiket?

- Az mindegy.

- Akkor menjen Carter, Tiffany és Emily! – Hárha felébred mire visszajön.

- Köszönöm! – mondta a az igazgató úr és kisietünk a csöndes folyosóra. Elindultunk az ajtó felé. Amikor kiértünk a teremből 3 doboz várt ránk.

- Vigyétek el ezeket a bálterembe. Jessie már várja a dobozokat. – mosolygott ránk. Elindultunk kifelé az épületből. Az iskolával szemben volt a bálterem. Át sétáltunk. Mikor beléptünk az ajtón mindenki sürgött forgott. Voltak, akik lufikat fújtak, ki telefonált más a fényeket csinálta. Kb. 30 ember ezzel volt elfoglalva.

- Bocs, nem tudod, hol van Jessie? – állítottam meg egy cetlivel rohangáló embert.

- Valahol arra! – mutogatott a lépcső felé. Fel se nézett a papírból.

- Köszi! – mondtam vidáman majd elindultunk arra fele.

- Ő… Jessie? – kérdeztem. Megfordult egy szemüveges, fogszabályzós lány. Rám vicsorgott, de szerintem egy mosolynak szánta.

- Helló! – köszönt.

- Hoztunk neked dobozokat. – mondta Carter majd ledobta a földre a dobozát.

- Vigyázz! – kiabált Jessie. – Abban van a reflektor!

- Mi? Egy reflektort cipeltem idáig? – kérdezte.

- Igen! Meg Tiff is.

- Na, ne! – nézett mérgesen majd ő is követte Carter példáját.

- Enyém elég könnyű! – ráztam meg a dobozt.

- Igen mert abban papír tökök, meg szellem van. – nevetett fel.

- Mi van? – kérdezte egyszerre Carter és Tiffany. Nem tudtam mit szólni, úgyhogy csak egy mosolyt biggyesztettem.

- Amúgy milyen lesz a program? – kérdeztük.

- Hát lesz a bejárt előtt egy lufiból kirakott boltív. Amikor megérkeznek a párok és szeretnék, akkor lefotózza őket egy fotós és szavazásra kerülnek a képek. A három legaranyosabb pár pedig ajándékot kap. – magyarázta.

- Kár hogy nekünk esélyünk sincsen. – szomorkodott Tiff.

- De van! Hiszen Niall és Zayn is jön nem?

- Nem, nem érnek rá! – mondta Carter.

- Az nem jó! Pedig reménykedtem, hogy fellépnek egy szám erejéig itt. Be is van zsúfolva a programba.

- Hát… ez van!

- De Carter te honnan tudod ilyen jól? – kérdezte gyanakodva.

- Mert én meg Harryvel jöttem össze.

- Na, ne szívass! – kiabált. – Ugye Louis még szingli?

- Igen… - mondtam bizonytalanul. Ő megint "rám mosolygott". Kicsit meg is ijedtem tőle.

- Akkor majd mutassatok be neki! – vicsorgott újra.

- Nekünk már vissza kell menni órára! – mondtam majd kiszaladtunk a bálteremből.

Holnap lesz a bál. Rossz lesz egyedül. Épp a Twittert tanulmányoztam mikor telefoncsörgésre lettem figyelmes. Niall hívott.

- Igen! – vettem fel.

- Szia! – köszönt bele a telefonba. – Hogy vagy? – kérdezte.

- Jól, köszi, és te? – kérdeztem unottan.

- Én is! Végre van pár óra szabadidőnk. – mesélte.

- Hogy haladtok? – kérdeztem.

- Jól, köszi. Nagyon jó lesz minden.

- Remek! – mondtam.

- Mi a baj? – kérdezte. Nagyot sóhajtottam.

-  Csak szomorú vagyok, hogy nem tudsz itt lenni a bálon. Jó lett volna egy kicsit táncolni veled.

- Sajnos a munkám ilyen! Ne haragudj!

- Aj! Nem haragszom, nyugodj meg. Csak szomorú vagyok, hogy nem lesz kivel táncolnom.

- Biztos akadt párod! – mondta. – Amúgy majd januárban sem leszünk itthon.

- Miért? – kérdeztem aggódva.

- Rádió maratón lesz... Meg egy csomó jótékonysági fellépés… Január második hetébe elmegyünk Olaszba.

- Mit csináltok ott? – kérdeztem.

- Már napig dolgozunk a többiben pihenünk.

- De jó valakinek hogy Olaszba pihenhet!

- Hát igen… élni tudni kell. – nevetett.

- És mikor jöttök haza? Mármint most a közeljövőben.

- Kb. olyan 5-6 nap.

- Jól van! Amúgy karácsonykor itthon lesztek? – kérdeztem.

- Igen!

- Az jó!

- Oh! Még jó hogy eszembe juttattad  Majd ha hazajöttünk Olaszból, akkor el szeretnélek vinni a családhoz!

- De… nem túl korai? – kérdeztem.

- Mi? Szerintem nem! Légy szí’! – könyörgött.

- Jól van, na! Talán lehet róla szó!

- Nyugi nem lesz semmi baj!

- Remélem is! – suttogtam.

- Tessék? – kérdetett vissza.

- Semmi! De most le kell mennem, szia!

- Szia! És ne feledd! Nélkülünk és megy a világ!

- Tudom! – mondtam majd kinyomtam a telefont. Nagyot sóhajtottam. Nem sokára itt a bál, de még ruhám sincsen. Csak egy cipő.  Az is fekete. Úgyhogy mindegy milyen színű lesz a ruha. Már csak pár napunk volt ezért elhívtam a csajokat, hogy vegyünk ruhát.