Tizenhetedik fejezet

 Siasztok!:D

Leesett az első hó^^ nagyon örülök neki xD

 Itt az új rész;) Jó olvasást:DD

                                                                                                                                                              by:  Leah Hewittღ

A bál

Másnap korán elmentünk boltokat nézni és egy aranyos kis butik mellet döntöttunk.

Én ruhám:

Tiff ruhája:

Bella ruhája:

Alexa ruhája:

Carter ruhája:

Én hullámokat csináltam a hajamba.  Carter kiengedve hagyta a haját. Neki alapból hullámos haja van, de mindig kivasalja. De ma este hagyta, hogy a haja „önmaga” legyen. Tiffany egy gyönyörű szép fonatba fogta össze haját, amit a vállára fektetett. Bella, mint mindig kiengedve volt a haja és Alexáról nem is beszélve. Már 3 éve ugyanúgy hordja a haját. Ma se tett ki véltet.

Amikor leértünk a bálhoz alig voltak. Igaz, csak fél óra múlva kezdődött volna, de mi Carterrel hamar lementünk. Addig ameddig ki nem nyitott, az ajtó előtt „táncoltunk”, énekeltünk. Nagyon elvoltunk.  Pár perc múlva kinyitották az épületet. Bementünk majd lepakoltuk a cuccunkat egy székre.  Foglaltunk helyett Alexának, Will-nek, Tiffany-nak és Bellának. Kb. 15 percbe telt mire mindenki ideért és az igazgató felkonferálta az egészet. De Will nem volt sehol.

- Mi a baj? – kérdeztem Alexát.

- Will azt mondta, hogy itt lesz félkor, de még nincs itt. Lehet, hogy haragszik rám? – kérdezte.

- Aj! Olyan buta vagy! Biztos csak… megvárat. Ne legyél szomorú!

- De én le akarok fogózkodni már a lufi boltívnél. – mosolygott rám.

- Hahaha! Csak ezért várod annyira?

- Igen!

– Amint látom, nem kell sokáig várnod a fogózkodásra.

- Mi? – kérdezte értetlenül majd megfordult. Ott állt mögötte Will egy csokorral a kezében.

- Bocs, hogy késtem! Csak nem tudtam eldönteni, hogy milyen csokrot hozzak neked! – nyáladzott.

- Vajon kivel csalhatta meg? – súgtam oda Carternek. Ő csak röhögött.

- De aranyos vagy! – mondta Alexa majd elvette a csokrot. Gyorsan elsiettem onnan nehogy valamit bekavarjak.

Pár óra múlva már teljesen sötét volt. A fények csodás színekben pompáztak. És a füst gép is ment. Mindeni bulizott. Én is. Az egyik osztálytársammal Thomas-sal buliztam végig az este egy kis részét. Éppen vége lett egy oltári jó számnak majd leültünk néhány percre hogy kifújhassuk magunkat.

- Jó kis buli! – mondta Thomas.

- Az! – kiabáltam. Láttam rajta hogy nem hallja. - Jó a buli! – üvöltöttem hangosabban.

- Mi? – kérdezte.

- Aj! – megfogtam a kezét majd kiráncigáltam az előtérbe ahol innivalót és ennivalót lehetett venni.

- Na! – nevettem. – Itt lehet hallani mindent.

- Ja! – nevetett fel ő is. Nagyon aranyosan nevetett. Olyan kis gyerekesen, de olyan édes volt. Mi? Miket beszélek? Édes? Úristen, csak egy hete nem beszéltem személyesen Niall-al ide máris más pasikra hajtok? Vissza kell vennem magamból.

- Amúgy úgy fotózkodnék de sajnos nincs kivel…

- Én is! - mondtam. -  Sajnos nekem sincs kivel.

- Akkor nem megyünk? – kérdezte majd rám meredt szemeivel. Thomas nagyon kedves és aranyos srác de… félek neki megmondani.

- Hát… tudod nekem… van barátom.

- Mi? Vagyis bocs nem tudtam.

- Miért van az, hogy ha valaki megkérdezi vagy utal rá, hogy van- e barátom és mondom neki, hogy van, akkor meglepődik.

- Mert nem látszik.

- Ó szóval csúnyának tartasz! Hát kösz.

- Nem úgy gondoltam.

- Mindegy! – mondtam. Amint kimondtam hirtelen csend lett és sötét. Mintha elment volna az áram. A vak sötéttől semmit sem láttam. Az orrom hegyét se. Hirtelen visszajött. Minden ment tovább mintha misen történt volna. Mindenki arra gondolt, hogy túl lett terhelve a rendszer. Meglepődve néztünk körül.

- Bemegyünk táncolni?  - kérdezte Thomas. Én bólintottam és  bementünk. Ugráltunk a tömeggel. Üvöltöttük a szöveget ahogyan csak a torkunkon kifért.

- Emily! – hallottam majd átölelt valaki. A derekamat át fogta. Én megfogtam a kezét a hasamnál. Szét akartam szedni, de a tapintásból rájöttem, hogy ez csak Niall keze lehet. DE nem hittem el. Hiszen neki dolgoznia kell… Meleg volt és egy icipicit izzadt. De nem zavart. Megfordultam és őt bámultam. Nem értettem hogy került ide. Elmosolyodtam és a nyakába ugrottam. Ő a nagy lendülettől a földre esett.

- Hiányoztál a buliról! – nevettem.

- Hát… itt vagyok! Készen arra, hogy megnyerjük a legcukibb pár díját. – csókolt meg.

- Bizony! Készek vagyunk. – mondtam majd visszacsókoltam.

- De bunkó is vagyok! Ő itt Thomas! – mutattam be Niallnek miközben a földről tápászkodtam fel.  – Thomas ő itt Niall! – mosolyogtam. Elköszöntem Thomstól és kiráncigáltam a tömegből. Amikor mentünk kifelé Carter és Harryt láttuk, ahogyan együtt nevedgélnek. Ki mentünk a lufi boltívhez majd beálltunk a sorba. Csak ketten voltak előttünk.

- Mindenki csak áll és mosolyog. Mi grimaszoljunk. – kért meg kis gyerek hangon.

- Jó! – mondtam. – Van nálam napszemcsi.

- Nálam is. Gondolom, most egy re gondolunk.

- Aha! Te mire gondoltál?

- A napara. – mondta menőn.

- Hahaha! Igen egyre gondoltunk. – mosolyogtam.

- Tudtam én! Na, mi jövünk. – hívta fel a figyelmem. Beálltunk egymás mellé.

- Grimasz? – kérdezte.

- Grimasz! – válaszoltam. – Napszemcsiben! – kiabáltam majd felkaptuk a szemüveget és grimaszoltunk. A végeredmény nagyon aranyos lett.

- Következő! – mondta unottan a fényképész. Mi gyorsan odébb is mentünk.

- Amúgy honnan tudtátok, hogy hol és mikor lesz? – kérdeztem.

- Azt tudjuk hova jártok suliba és azt meg kinyomoztuk, hogy ki csinálta bált. Csak felhívtuk telefonon és elmondott mindent.

- Jessie.

- Aha, azt hiszem úgy hívták. Harry beszélt vele. – nevetett. – Merre van a mosdó? – kérdezte.

- Az előtt a nagy virág előtt. Az inni stand mellet.

- Köszi!

- Bemegyek, de csak itt leszek a szélén. – mondtam. Ahogy mentem be találkoztam Thomas-sal.

- Látom, elvagytok! – mondta gúnyosan.

- Igen! Annyira örülök, hogy itt van!

- És szerelemből jött el vagy, csak azért mert megsajnált? – kérdezte.

- Mert szeret! Miért jött volna el sajnálatból?

- Mert gondolom hívtátok őket, hogy milyen kár hogy nem jöhetnek vagy hasonlók! És megsajnáltak titeket hogy milyen kis szánalmasok vagytok.

- Fejezd be! – parancsoltam rá. – Szeretnek minket! Sajnálom, hogy ezt nem tudod elfogadni, hogy nekem te NEM tetszel. Fogad el, hogy csak egy lúzer vagy!

- Egy olyan lúzer aki tud szeretni!

- Ők is tudnak! Annyira, mint te vagy én! Vagy még jobban is. Na, mindegy, engedj be. – toltam félre. Amikor bementem csak Alexát láttam Willel. Oda mentem hozzájuk.

- Hozok valami frissítőt cica! – mondta majd megpaskolta Alexa fenekét.

- Oké! – motyogott majd felém fordult. Megvárta ameddig Will elég messze kerül tőlünk. – Láttam Zayn-t! Vagy valakit, aki nagyon hasonlított rá.

- Igen tudom! Itt vannak a fiúk. Legalábbis, Harry és Niall. És ezek szerint Zayn is.

- És Liam? – kérdezte.

- Hát… őt még nem láttam. – abban a pillanatban, ahogyan kimondtam ezt a mondatot megláttam Alexa mögött Liamat. A mutatóujját a szájához emelte, jelezve hogy maradjak csöndbe. Nem szóltam semmit.

- Bú! – ugrott oda Liam.

- Aj! Will ne ijeszge… - kiabálta, de magakadt a szava mikor meglátta, hogy Liam az. – Liam. – mosolyodott el. Leeyum is meglepődött majd elmosolyodott.

- Gyönyörű vagy! – mondta Liam miközben belenézett mélyen Alexa szemibe.

- Te is nagyon fess vagy ebben az öltönyben. – nevetett.

- Szia bébi! – mondta Will majd a kezébe nyomta a kólát. – Ez meg ki a halál? – kérdezte.

- Szia Liam Payne vagyok! – mutatkozott be majd kezet nyújtott Will felé.

- Hello! Én Will vagyok! Will Miller. – mondta. Furán nézett Liam-ra a kéznyújtás miatt. Liam-nak leesett, hogy nem bírja őt Will, ezért leengedte a kezét. -  Gyere, cica táncoljunk még!

 - Oké! – mondta Alexa. Majd indultak a tánc parkett felé.

- Hello! Hát betaláltál Liam? – kérdezte Niall.

- Bocs, de el kell mennem hányni.

- Mi? Miért? – kérdezte Liam után kiabálva. – Valami rosszat evett? - nézet rám ártatlanul.

- Nem csak látta együtt Willt és Alexát.

- Annyira rosszul áll Alexán a ruha? – értetlenkedett.

- Annyira…

- Megyünk táncolni? – vágott bele a szavamba.

- Aha! – majd elindultunk.

Pár szám után leültünk egy kicsit, mert már nagyon nem bírtuk

- Liam-at nem láttad?

 - Nem, amióta kiment nem. – mondta Zayn. Pia szag áradt belőle.

- Én is kimegyek.

- Oké megvárlak. – kérdezte Niall.

- Táncolj mással egy kicsit! – nevetem. Elindultam a WC felé. Bekiabáltam, de nem szólt senki semmit. Ezért úgy döntöttem bemegyek. Lassan lépkedem a vizes padlón. Iszonyatos bűz ütötte meg orromat. Ez altatáshoz is jó lenne. Üres volt a mosdó. Gyorsan kirohantam nehogy valaki meglásson. Hol lehet még. Biztos kiment az utcára egy kicsit levegőzni. Amikor kiléptem az ajtón rögtön megpillantottam. Csak nézett fel az égre. Lassan oda sétáltam hozzá.

- Mi a baj? – kérdeztem. De nem válaszolt. – Tudom, hogy tetszik neked Alexa.

- MI? Niall elmondta? – förmedt rám.

- Nem, dehogy is. Csak… ahogy beszélsz vele. És ahogyan ránézel. Látom a szemeidben, hogy legszívesebben magadhoz szorítanád...

- Szakítottam a barátnőmmel. Alexa miatt.

- De hát tudod, hogy van pasija.

- Nem én szakítottam vele! Ő szakított velem… Reménykedtem, hogy… nem lesz itt az a ficsúr.

- Ő egy bunkó! Egy beteg becézgető barom. Aki csak a lányokra játékszerként gondol. Alexa jó csaj. Csak meg akarja… érted.

- Tudom, de féltem! Nagyon naiv. Ha valaki csak egy kicsikét is kedves vele máris bele is szeret. És Will ilyen. Nagyon jól tud bókolni... - mondta szomorkásan. - És te hogy vagy Niall-al? Olyan ok vagytok, mint egy álompár.

- Félek, hogy csak sajnálatból jött ma el. Mert hallotta a hangomon, hogy szomorú vagyok és megsajnált.

- Nem, nem sajnált meg. Amikor kiderült, hogy lehet, hogy tudunk jönni rögtönk elkezdett ruhát keresni a bálra. Eszméletlenül be volt zsongva. Nagyon vicces volt látni, ahogyan telefonált Lou-nak hogy neki azonnal kell egy öltöny.

- Ahhoz képest nem is öltönyben jött. – szomorkodtam.

- Mert kiderült, hogy nem tudjuk átrakni akkor lemondott az öltönyről. 

- De kis aranyos.

- Ja, tényleg az.

- Ez egy kicsit gyerekes kérdés… de szerinted kedvel engem? – kérdezte bizonytalanul.

- Niall? Biztos!

- Nem Niall hanem Alexa.

- Ja! – nevettem fel. – Igen nagyon kedvel téged!

- Honnan látod. Vagy miből gondolod.

- Amikor látta Zayn-t de téged nem rögtön elkezdett keresni. És amikor azt hitte Will ijesztette meg leordította volna, de mikor meglátta, hogy te vagy az… rögtön kedvesebb lett a hangja.

- Komolyan? – kérdezte.

- Igen! De menjünk be, mert meg fogok fázni. Ja és szerintem hívd el táncolni.

- De ha berág a pasija? – kérdezte félve.

- Akkor had rágjon! Egészségére!

Mikor beértünk nem volt zene. A villanyok fel voltak kapcsolva. Niall a színpadon ült. Kis papír fecniket nézegetett. Oda ültem mellé.

- Vettél tombolát?

- Aha!

- De jó! Milyenek? – kérdeztem majd megvizsgáltam őket. Volt egy piros sima 94. Egy zöld 93. Az is sima volt. Két kockás sárgával folytatódott a sor, aminek az egyik száma 12 volt a másikon pedig egy 09–es helyezkedett el. Két kék csíkos volt, azokon egy 26-os és egy 13 tündökölt. A születési dátumaink. Aranyos.

- Sziasztok! Eljött a tombola idő! Mindenki vegye elő a tomboláját. Ki akarja kezdeni a húzást? – kérdezte a színpadról Alice.

- Én! – kiabált Harry. – Kérlek, kérlek! Hadd én! Hadd én!

- Jó akkor gyere te Harry! – mondta Alice egy kicsit furcsállva.

- Ez az! – mondta halkabban majd felsietett a színpadra.

- Az ajándék amint kisorsolunk az egy toll. - mutatta fel az íróeszközt. - Harry húzz. – utasította Harryt. Rögtön bele is túrt. Pár másodperc turkálás után kihúzott egy cetlit. – Egy sima piros 22-es.

- Igen! – kiáltott fel Louis. – Enyém a toll. – mondta gonosz hangon. Oda ment majd kivette Alice kezéből. Mosolyogva sietett oda Bellához. Látszott, hogy nagyon örül a fejének meg a tollának. A következő percekben sok aranyos nyeremény talált gazdára, de mi nekünk nem akart összejönni.

- Most pedig a tortát fogjuk kisorsolni. Tessék húzz. – mondta a fiúnak és húzott egy tombolát. – Ez egy kockás kék 30-as.

- Az enyém! – kiáltott fel Tiffany. – Juj de jó! – mosolygott majd kirohant a tortáért. Valamit mutogatott Alice felé. Oda adta Tiff-nek a mikrofont.

- Haha Harry! Én nyertem meg a tortát és nem te! – nevetett majd kinyújtotta a nyelvét. Visszaadta a mikrofont. Csak mi 10 nevetünk a többi ember csak fapofával ült.

- Na, szóval most jön a „legcukibb pár” díja. Az első három helyezettet fogjuk díjazni. A harmadik és a második „legcukibb pár” egy képkeretet kap a fotójukkal és egy könyvet. Az első helyezett pedig egy tortát! És ők is megkapják a képüket. A harmadik helyezett… Grace és James. – mondta ünnepélyesen. A párocska kiment majd odaállt egy sorba.

- Köszönjük. – mondták.

- A második helyezett… Mia és barátja Paul. – ők is kimentek.

- Az első helyezett pedig…Rose és Leo. Ők kapják meg a „Legcukibb pár” címet. – mondta.

- Ajj! Nem mi nyerünk! – sajnálkozott.

- Akkor is mi vagyunk a legcukibbak és kész! – mosolyogtam. Megpuszilta a homlokom. Még egy kis ideig táncoltunk de utána mennünk kellett. Rose jött oda hozzánk mikor már a kabátunkat vettük fel.

- Hello! – mosolygott zavarába.
- Szia! - köszöntem.
- Öhm... nektek adnánk a tortánkat.

- Miért? – érdeklődtem.

- Allergiás vagyok a mogyoróra és ebben van…

- Ó! Az nem jó! – húztam a szám. Próbáltam megértő fejet vágni.

- Remek! Köszi! – nevetett Niall.

- Na, sétálunk? – kérdezte Carter közben pedig a telefonja után kutatott. 

- Aha! – mondtam vidáman. Felvetem a kabátomat.

- Nem mentnek sehova! – jelentette ki Harry. – Maximum te Emily. Te haza sétálhatsz! – mondta ridegen.

- Arról ne is álmodj! – ölelt át Niall.

- Harry! Miket beszélsz! – szólt rá Carter. 

- Mindenkit haza viszünk! – mondta Zayn vidáman miközben a nyakunkon támaszkodott.

- Részeg vagy? – kérdezte Carter.

- Ki? Én? Dehogy is! – mondta. Lehetett érezni rajta hogy egy kicsit többet ivott a kelleténél. Levettem a nyakamról Zayn-t.

- Te most haza mész vagy mentek vissza dolgozni? –kérdeztem Niallt.

- Megyünk haza. Én nem dolgozok már!

-  Öm… megyek, megkéredzem Alexát, hogy velünk jön-e vagy Will viszi haza. – motyogtam. Niall csak bólogatott. Nem igazán figyelt rám, mert a tortát fürkészte. Oda siettem a a barátnőmhöz. A bejáratnál állt és kifelé nézett.

- Alexa jössz velünk haza? Látom Will elment.

- Nem, nem ment el csak WC van. - fordult felém.

- Ja! De ugye velünk jössz.

- Mehetünk cica? – jelent meg Will.
- Megvárom amíg elmegy Emily...
- Nem bja megvárom. - mondta Will.

- De én… Carter-rel megyek! 

- Oké, akkor megvárom, hogy menjetek. - ismételte meg egy kicsit idegesen.

- Nem kell. Menjél csak!

- Nem én meg szeretném várni.

- Nem, nem várod meg, menned kell. Hiszen mondtad is hogy nem biztos, hogy haza tudsz vinni, mert, kell menned máshova.

- De ezt az 5 percet kibírja.

- De lehet, hogy csak fél óra múlva indulunk.

- Hát jó! Ha ennyire nem akarod, hogy maradjak, akkor menj csak azzal a Liam gyerekkel.

- De…

- Szia! – köszönt el Will majd kiment az ajtón.

- Will! – kiabált utána Alexa de hiába.

- Mekkora egy bunkó! – mondtam.

- Nem az! Inkább én! Megígértem neki hogy haza vihet erre így lepattintottam.

- Ne legyél hülye! Ez egy gyökér!

- Nem az! Kedves! Én vagyok a bunkó!

- Nem!

- Hagyjuk! Menjünk inkább. – mondta fáradtan majd elindultunk a srácokhoz.

- Mehetünk? – kérdezte Tiff.

- Aha! – mondtam és a kocsi felé vettük az irányt.

- A limóba megesszük a tortát közösen! Oké? – jelentette ki Niall.

- Aha! Zsír lesz! – nevetett Harry. Beszálltunk a kocsiba. Leültünk. Ameddig nem indult el a limuzin addig csendben néztük egymást. De amint elindultunk Bellához, rögtön beindult a hangulat.

- Mert ti vagytok a legcukibb pár- még ha nem is hivatalosan- ezért ti ehetek belőle először. Niall, Emily! Egyetek! – utasított minket Louis.

- Nem kell kétszer mondani! – mondta diadalmasan Niall majd beleharapott a tortába. Az arca körbe teljesen csokis volt. Rám nézett majd felém nyújtotta a tortát. Niall utánozva én is beleharaptam a csokis csodába. Én is teljesen maszatos lettem. Együtt ettük a finomságot mikor Harry is bele túrt a tortába és bele tömte a szájába.

- Fúj! Ebből tuti hogy nem eszek! – jelentette ki Tiff.

- Ti kértek? – kérdezte Niall teli szájjal. ÉS Alexáék felé mutogatott.

- Én igen! – kiáltott Carter. Ő sem habozott. Bele túrt a tortába és beleharapott az óriási  kupac süteménybe, ami a markában szorongatott.

- Adj egy kicsit belőle! – kérlelte Harry.

- Oké! – mondta majd bele nyomta az arcába a megmaradt édességet. Jót röhögtünk ezen.

- Grrr! – ráncolta az orrát  Harry és aranyosan megkarmolta a levegőt. Az arcáról leszedte a csoki masszát. Lenyalta a kezét. Csak az ujja végén maradt egy kicsi. – Kéred édes? – kérdezte Cartertől.

- Hát persze! – mosolygott. Lenyalta az ujjáról.

- Ti nem kértek? – kérdezte Niall Louis-tól.

- Én nem! Szegény Dennis-nek nem ehet csokit.

- Ki az a Dennis?

- Hát ő! – kiabált ránk majd a tollra mutatott, amit nyert.

- Az egy toll!

- Ch… ne is figyel rájuk Dennis! Nem értenek minket! – nyugtatgatta és simogatta. A végén még egy puszit is nyomott a tetejére.

- Néha félek tőled! – mondta Liam és néhány furcsa pillantást vetet Louis-ra és Dennisre. Haza vittek mindenkit sikeresen. Amikor haza értem rögtön lefürödtem és már mentem is aludni.