Tizenkettedik fejezet

Hello!❤

Remélem jól telt a napotok. Komizzatok! ;D

(:Kellemes olvasást!

Leah Hewittღ

A találkozás...

Nagyon boldog voltam, hogy már 30-án hazajöttek.  Reggel fél nyolckor keltem ami tőlem nagyon különös. Anya is szóvá tette. Elmondtam neki a jó hírt. Ő valahogy nem mutatott akkora rajongást, mint én… Ittam egy bögre teát és lefeküdtem a kanapéra. TV-t néztem majd egy kis idő után elbóbiskoltam. Anya keltett fel.

- Kicsim! Kelj fel! – simogatta meg a fejemet.

- Itt vannak?- pattantam fel a díványról.

- Nem... elmegyünk vásárolni öcsédnek cipőt. A bátyád is jön, mert neki meg valamien alkatrész kell a gépéhez.

- Ja, jó! – mondtam szomorúan. Megölelt, puszit adtunk egymásnak és elmentek. Felöltöztem. Még ettem egy jókora nagy szendvicset és vártam rájuk. Kopogást hallottam. Tudtam, hogy ők azok, ezért rohantam. Kinyitottam és ott álltak az ajtóm előtt és csak mosolyogtak rám. Úgy néztek ki, mint öt kiskutya.

- Niall! – mondtam majd a karjaiba ugortam.

- Szia! – suttogta a fülembe. Ez már szokása lett?

- Bemehetnénk? – kérdezte gúnyosan Zayn.

- Igen! – mondtam majd elengedtem Niallt a szorításomból. Beballagtunk a szobámba. Harry zavartnak tűnt.

- Carter hol van? – kérdezte miközben az ablakon bámult ki. -  Az ott ki? – kérdezte mielőtt válaszolni tudtam volna.

- Ő a… pasija! – mondtam lehangoltan.

- Mi csoda? Azzal a kis suttyóval együtt van?

- Igen! Dylan-nek hívják. És a strandon ismertük meg. De ne kapd fel a vizet!

 Harry hirtelen kiviharzott a szobából.

- Hé!- kiabált utána Louis. Kirohantunk majd csak Harryt látjuk, ahogy rátámadt Dylan-re.

- Hülye paraszt! – üvöltött rá miközben ellökte.

- Mi bajod? – kérdezte Dylan.

- Hé, Harry nyugi! – csillapította le Carter. Ellökte egymástól őket. Ha ő nem lett volna ott, akkor már szétszedték volna egymást.

- Ez itt ki? – kérdezte Harry miközben Dylan-re mutatott.

- Ő itt a fiúm, Dylan. - mutatta be neki.

- Ez a kis szarházi mitől jobb, mint én? – kérdezte miközben sírhatnékjától megcsuklott hangja.

- Például én nem bőgök egy csaj miatt. – nevetett.

- Te kis… - üvöltötte és ellökte ismét, de most Dylan a földre zuhant. Felkelt a földről majd ő is meglökte. Harry nagyon begurult erre bemosott egyet neki. Majd Dylan is megpróbálkozott ezzel, de Harry ügyesebb volt. Ki csavarta a kezét és a földre kényszerítette. Nagyon megijedtem.

- Elég legyen! - rohant oda Louis. Harry elengedte kezét mire Dylan orra esett.

- Á! Az orrom te idióta! Hogy lehetsz ennyire nagy marha?

- Én? Maradj már! Te hogy lehetsz ennyire gyenge? – kérdezte lenézően.
- Harry elég lesz! – mondta nyugodtan Louis. Hazza mérgesen nézett rá Louis-ra.  Elsétált mellette, bement a házba.

- Jól vagy? – kérdezte Dylan-től Carter.

- Azt hiszem, vérzik az orrom. – mondta miközben hátra döntötte fejét.

- Gyere be! Segítek!  - mondta. Majd bementek a házba. Carter még egy kis kósza ”Sziasztok”-ot sem biggyesztett felénk. Haragudtam rá. Mikor bementünk Harry már meg kínálta magát egy doboz sörrel. Míg mindig ideges volt.

- Ez mi volt? – kérdezte idegesen Liam.

- Carternek én semmit sem jelentek? – kérdezte szomorúan. Nem tudtunk választ adni rá. Csendben néztük, ahogyan Harry belülről széttörik. Hirtelen kiabálásra lettünk figyelmesek. Kirohantunk az utcára.

- Rohadék vagy! Hogy tudod még ezek után őt védeni? – kérdezte Dylan miközben megcsapta Cartert. Carter az arcához kapott. Egy könnycsepp folyt le arcán. Harry nem tudta tétlenül nézni. Ismét odarohant hozzájuk.

- Hogy bírtad megütni? Mit ártott neked? – kérdezte miközben ismét elkezdték lökdösni egymást.

- Téged senki se kérdezett! Inkább menj haza és anyuci karjaiban sírj! – kiabált.

- Te is fogsz mindjárt sírni! – üvöltötte Harry majd felemelte a pólójánál fogva. Olyan volt, mint egy szörnyeteg.

- Elég lesz! – rohant oda Liam.

- Ez meg ki? A testőröd? – kérdezte gúnyosan. Harry neki lökte a falnak.

- Na, ide figyel! Ha még egyszer lemersz szólni minket vagy megütsz akármilyen lányt vagy nőt, én, kicsinállak te kis szemét!

- Tegyél már le!– kiabált Dylan.

- Mond szépen! – kiabált rá Harry. De nem mondott semmit. –Mond szépen! – üvöltötte még hangosabban és újra neki lökte a falnak.

- Veled nem fogok szépen beszélni. – röhögött bele az arcába. Dylan felszívta a taknyát és arcon köpte vele Harry-t. Elejtette Dylan-t majd elkezdte letörölni a nyálat. Amikor nem figyelt Dylan arcon ütötte. Harry oda kapott majd megilletődően nézett. Pár másodperc múlva ráugrott. Dylan a földön feküdt Harry pedig rajta és ahogyan csak bírta ütötte. Liam megfogta Harry-t és visszahúzta. Dylan arcán lassan folyt le a vér a szemöldökéből, a szájából és az orrából. De Harry is ugyanilyen sérüléseket szenvedett. Dylan felállt és folyatták volna a verekedést. De akkor már Carter szét próbálta szedni őket. Nem sikerült neki ezért a fiúk is oda rohantak. Liam és Zayn Harry-t, Niall és Louis Dylan-t fogták le. Dylan ki rántotta a fiúk kezei közül magát és beült a kocsiba.

- Dylan!  - ment oda a kocsihoz Carter.

- Hagyj békén!

- Dylan! – kopogott be a kocsi ablakán, de elhajtott. Ott álltunk csöndben. – Minek kellett visszajönnöd? – fordult oda Harry-hez. – Miért kellet megütnöd? Bántott? Hát nem! De te meg… - Harry meg akarta fogni a kezét, de Carter nem engedte. - Hagy békén! Inkább menj el és remélem, hogy soha többé nem fogunk találkozni! – mondta a rendes hangerejénél egy kicsit hangosabban. Sírva berohant a házba. Harry könnyes szemekkel nézett vissza.

- Menjünk haza!  - kérte meg Harry Louist. Lou bólogatott, majd beszálltak a kocsiba. Niall még odajött hozzám.

- Szia! – köszönt el Niall és megcsókolt. – Bocs, hogy máris elmegyek, de Harry most nagyon kivan. Segítenünk kell neki. – mondta majd megint összeértek puha ajkaink. Elindult a kocsihoz.

- Szia! – kiáltottam utána. Beültek a járműbe, majd elhajtottak ők is.  Bementem a házba. A napom többi része unalmasan telt.