Tizennyolcadik fejezet

 Sziasztok:D

Arra gondoltam lehetne komi határ...

3 komi után jönne az új rész^^

Jó olvasást és KOMIZZ:D

üdv: Leah Hewitt

Niall-nál egy hétig

Egyre gyorsabban telt az idő. A suliban is sokat kellet tanulnom és Niall-al is sokat beszéltem. Persze csak telefonon. De nekem ennyi is elég volt ahhoz, hogy boldog legyek. Egyre hűvösebb kezdett lenni. Már november volt. Jöttek a vírusok.  És természetesen a családom is elkapta. De szerencsére engem kihagyott a betegség. De, az öcsémet nagyon megviselte.

- Kicsim! Beszélnünk kell! – jött be a szobámba anya.

- Miről? – kérdeztem.

- Az öcsédnek orvosi ellátásra van szüksége, úgyhogy kórházba kell vinni.

- Jézusom ilyen nagy a baj?

- Igen… szegénykének nehogy komoly baja legyen. Sajnos még ma este elmegyünk a kórházba  A londoni gyermekkórház nem tud fogadni minket, mert tele vannak. Nagyon sokat elkapták ezt a járványt. Ezért ide a közelbe megyünk az egyik gyerek kórházba  Én is megyek vele. És apád most hogy ilyen sokat dolgozik és Greg egyetemista egyedül kellene itthon lened. Tudom, hogy nem sokára nagykorú leszel, de akkor sem hagylak szívesen egyedül, itthon úgyhogy kérlek. Szervez be valakit vagy valakiket.

- Anya, nem vagyok kislány! Ki bírok egy hetet egyedül itthon.

- Tudom, tudom. De én mégis sokkal jobban érezném magam, ha hívnál valakit.

- Aj! Rendben.

- Remek örülök, hogy ezt megérted. Hamar keríts, valakit kérlek.

- Jó, jó! – mondtam unottan. Anya kisétált a szobámból majd néztem tovább a Facebook-ot.  Kit hívhatnék? Már pár órája a számítógép varázsa alatt voltam mikor csörgött a telefonom. Niall hívott.

- Szia! – sóhajtottam.

- Mi a baj? – kérdezte.

- Köszöni luxus? – kötöttem bele.

- Szia, mi a baj?

- Az öcsinek kórházba kell, hogy menjen a betegsége miatt. Apa meg dolgozik a városban és egy hétig nem jön haza. Greg egyetemen van, és egyedül lennék itthon. Anya meg nem akarja és el kellene mennem valakihez egy hétig.

- Melyik hét lenne az a hét? – kérdezte.

- Hát holnaptól vagy még ma.

- Hozzám tudnál jönni. Egyedül vagyok itthon én is és te sem lennél egyedül. Vagyis nap közben igen, mert én már olyan 6 körül kelek és este későn érek haza. De utána lenne társaságod!

- Komolyan? De nem lennék ott útban?

- Dehogy! Úgy is marha nagy a ház. Ha útba is lennél csak megfognálak, azt odébb raknálak!

- Aj! Ne fárassz!

- De most komolyan mondom, hogy jöhetsz.

- Oké, akkor szólok anyunak, hogy van hova mennem. Akkor, szia, még értesítelek, hogy mi van. Szia!

- Oké! Helló! – mondta majd kinyomtam a telefont. Kirobogtam a konyhába. Az öcsém épp sírt.

- Kicsim mond, hogy van hova menned, mert akkor pakolj és indulj, mert mi is mindjárt megyünk.

- Van. Niall mondta, hogy befogad egy hétre.

- Biztos… jó ötlet hogy… oda menj?

- Igen!

- Jó! Te tudod! – amint kimondta ezt anya rohantam be a szobámba, írtam neki egy SMS-t hogy még ma megyek, majd visszaírt és megírta a címét. Összepakoltam a holmimat majd elindultam busszal felé.

 Amikor oda értem Niall háza elé még nem volt ott senki. Fél négy volt. Az ajtó sem nyílt. Ezért leültem a bejárat elé. Gondoltam mindjárt itt lesz. Tévedtem. Már egy órája ott ültem a lépcsőn és vártam, hogy ide érjen. Már elkezdem fázni. Meg kéne csörgetnem. Elővettem a telefonomat a kis híján elfagyott ujjaimmal próbáltam meg keresni Niall számát. Szerencsére elég hamar megcsináltam ezt a műveletet. Megnyomtam a kis zöld telefont. Kicsöngött, de nem vette fel senki. Megpróbáltam még párszor, de semmi. Megismételtem még a többi bandataggal, de ők sem vették fel. Lassan már sötétedet. Egyre hidegebb lett. Már 10 óra körül járhatott az idő. Hulla fáradt voltam. Már majdnem elaludtam a lépcsőn mikor egy kocsi fényére lettem figyelmes. Biztos Niall az. A kocsiból kilépet egy ember. Elköszönt a sofőrtől majd elindult az ajtó felé. Már majdnem fellépet az első lépcsőfokra mikor észrevett.

- Ááá! – sikított. -  Te ki vagy? – kérdezte meglepődve. Nagy nehezen felültem.

- Emily! Tudod a barátnőd! – világosítottam föl.

- És miért vagy itt? – faggatott tovább.

- Mert megbeszéltük, hogy 1 hétig itt fogok laki. Küldtem SMS-t, hogy ma este már jövök. Te meg visszaírtál, hogy hol laksz, és hogy kb. másfél óra múlva itt vagy és adsz egy kulcsot és beengedsz.

- Basszus!  Tényleg! Ó nagyon bocsi! Tényleg! Úristen! Meg fogsz fázni.

- Az biztos, főleg ha még tovább kint leszek.

- Ó, igen. Gyere! – mondta majd kinyitotta a bejárati ajtót. – Csak rakjad le cuccot ide az ajtó mellé. Rakok fel teát és engedek egy meleg fürdő vizet és megfürdünk.

- Együtt? – kérdeztem rémülve.

- Ha egyedül akarsz megértem. Csak gondoltam. Jó móka lenne. – mentegetőzött.

- Nem, szívesen fürdök veled! – mosolyogtam rá. Niall visszamosolygott majd pár másodperc múlva elindult a konyha felé. A nappali óriási volt. Tele volt One Direction-hoz kapcsolódó dolgokkal.

- Ülj le! – szólt rám a fal mögül. Csak a feje látszott ki. Én egy szó nélkül lehuppantam a kanapéra. Pár perc múlva behozott egy bögre forró teát.

- Köszönöm.

- Ez csak természetes azok után, hogy elfelejtettelek. Tényleg nagyon bocsi.

- Túlélem! – mondtam majd belehörpintettem a tűz forró teába. – Azta… - kiáltottam fel. Niall-ra néztem. Furcsállta, hogy így felkiáltottam.  – Hallottad nem káromkodtam! – dicsekedtem.

- Nem vagyok süket.

- Ja pedig már azt hittem! – kiabáltam. Ő csak komolyan nézett rám. Én is komoly lettem. Pár pillanat múlva mindketten elnevettük magunkat. Egymás szemébe néztünk. Már majdnem megcsókoltam, de ő elfordult.

- A vizet megnézem! Addig te vetkőzz le.

- Ez elégé furán hangzott. – kiáltottam utána, de nem igazán adott semmi féle reakciót.  Egy kis ideig csak egyedül ültem a kanapén.

- Gyere! Pont jó a víz! – mondta. Elmosolyodtam majd oda mentem hozzá. Megcsókoltam.

- Akkor együtt fürdünk? – kérdeztem

- Hát persze! Mindjárt megyek, addig ülj be a vízbe! – kért meg. Egy szó nélkül elindultam a fürdő felé. Mikor beértem egy óriási nagy kád fogadott. A víz tetején rózsaszirmok úszkáltak.  Elindultam a kád felé belenyúltam. A víz nagyon meleg volt. Nagyot sóhajtottam. Mi van ha Niall-nak nem fog tetszeni a látványom. Ne legyél már ennyire béna! Emily! Szed magad össze. Na, jó nagy levegő és vetkőzz le. Nagy levegőt vettem majd levettem a pólómat és a kád mellé dobtam. Ezt tettem a többi ruhadarabommal is. Ott álltam meztelenül a kád előtt. Menj bele. Gyerünk. Aj! Nem hiszem el, hogy ennyire félek! Na de gyerünk, hiszen ez csak egy fürdés. Meg mossuk egymás hátát és kész. Mehetünk is aludni. Akkor jobb láb felemel és bele tesz a vízbe. Ezt megismételni a másikkal is. Most pedig ülj bele. Ismét kifújtam a levegőt és bele huppantam a vízbe. Pár perce már a vízbe gubbasztva vártam, hogy végre Niall átöleljen. Már nem izgultam mi lesz. Egy rózsaszirommal játszottam már egy ideje. Halottam hogy nyílik az ajtó. Hátra pillantottam. Niall nem volt teljesen pucér. Volt rajta egy alsó nadrág is. Láttam rajta hogy borzasztóan ideges. Visszanéztem a rózsámra. Megvártam ameddig bejön a fürdő vízbe. Nem szerettem volna addig hátranézni. Éreztem, ahogyan a kis hullámok a hátamhoz érnek. Majd egy pillanat múlva megéreztem Niall finom ujjainak tapintásait. A vállamat simogatta. Megfordultam. Bele néztem kék szemibe. Nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy menyire szeretem őt. Csend volt. Még mindig farkas szemeztünk egymással. Láttam, rajta hogy fél nyitni felém ezért én tettem meg az első lépést. Bele karoltam a nyakába a lábaimat pedig a dereka köré fontam.  Megcsókoltam majd ő visszacsókolt. Amikor már úgy gondoltam elég önbizalmat kapott, engedtem hogy  csókjai forrósága átjárjon. Amikor már nem csókolgatott, komolyan a szemembe nézett.

- Kérlek, mosd meg a hátam. – kért meg. Én nem bírtam ezt ennyire komolyan venni és elröhögtem magam. Csak hahotáztam és nem bírtam abba hagyni.

- Jó, meg mosom. – nevettem. Megfogtam egy fürdő szivacsot és a tusfürdőjét. Egy kicsit nyomtam a szivacsra és finom elkezdem a hátát mosni.

- Hmm! Nagyon ügyesen tudsz hátat mosni. – dicsérte meg a hátmosó technikámat.

- Ó szóval annyi embert hoztál fel ide, hogy egy ilyen komoly statisztikát tudtál összeállítani.

- Hát persze! Miért mit gondoltál?

- Ó hát nem is tudom. – mondtam.

- És én is kipróbálhatom a technikámat?

- Tessék csak! – mondtam és megfordultam. Megfogta majd egy női tusfürdőt nyomott a szivacsra.

- Honnan van? – kérdeztem

- Ne legyél féltékeny! Amúgy a tied a cuccodból vettem ki, ha nem baj.

- Nem dehogy is! – mondtam. Elkezdett megmosni.

- Nagyon jól mosol hátat!

- Ó! Eddig hány férfi mosta meg a hátadat, hogy ennyire jól tudod.

- Igazából te vagy az első, ha az apukámat nem számítjuk bele. – hebegtem. Niall éktelen nevetésbe tört ki. Rámeredtem öldöklő szemekkel. Amikor észrevette, abba hagyta a nevetést.

- Nem vicces! – szóltam rá.

- De, az! – nevetett ismét. Nagyot ásítottam.

- Álmos vagy? – kérdezte.

- Igen már kezdek egy kicsit álmosodni.

- Akkor gyere! – hívott. – Menjünk aludni.

- Rendben! – mondtam. Megvártam ameddig Niall kimegy a vízből. Utána követtem én. Fogtam egy törölközőt és meg törölköztem.

- Vedd fel! – mondta majd egy fürdőköpenyt nyújtott át. Rá mosolyogtam és elvettem a ruhadarabod.

- Kövess! – suttogta bele a fülembe. Elvezetett egy szoba ajtajához. Kinyitotta a szoba bejáratát. Egy háló nyílt ki elöltem. Nagyon szép volt és tágas. Kifejezetten nagy volt a rend. Valószínűleg van takarító nője.

- Itt az ágy! – mutatott rá. -  Mindketten itt fogunk aludni, ha nem baj.

- Nem dehogy is.

- Remek! – mondta majd beugrott az ágyba. – Öltözz át, ha akarsz! De így is aludhatsz!

Ahogyan voltam bele ugrottam az ágyba és már aludtam is.