Welcom, welcom!❤
Itt az új rész:)
Jó olvasást!;D
Leah Hewittღ
Randi hármasban
Reggel kimentem a konyhába. Anya már
sürgött forgott az ebéddel. Az öcsém a kisautóival játszott, a bátyám bent a szobájában szerelte a hangfalát. Apum pedig kinn a kertet rendezgette.
Leültem öcsém mellé majd ott néztem hogyan játszik.
- Anya most hány éves is pontosan az
öcsi? – kérdeztem.
- 2 éves és 7 hónapos. – mosolyodott
el. – Jaj, jó hogy eszembe jutattad! Szombaton kéne az öcsédre vigyázni
rendben?
- Oké nincs programom. – mondtam.
- Apáddal megyünk egy kiállításra.
Meg Greg is jön velünk. Mattal meg elmehetnél fagyizni egyet.
Fagyizás? Mi is jut erről eszembe.
- Jaj, anya nem jó mégsem a szombat!
– tiltakoztam. - Randim lesz!
- De kicsim már megrendeltem a
jegyeket és nem lehet lemondani! Mond meg a fiúnak hogy mégsem jó a szombat!
- De anya ő elfoglalt ember! –
motyogtam.
- Kicsim ne légy buta! Ha tényleg szeretne veled találkozni akkor talál neked másik időpontot!
- De én nem érek rá és pont!
- Tudod mit! Van egy ötletem! Vidd el
az öcsédet a randira!
- De anya az már milyen?
- Kicsim, játszotok egy kis papás
mamást! – nézet rám fura tekintetével.
- Jó megpróbálom lerendezni. –
motyogtam majd beviharoztam a szobámba. Megkerestem a telefonomat majd
kikerestem az a számot amiről Niall hívott a kávézóban. Fel is
hívotam. Kicsöngött. Vártam, hogy felvegyék.
- Igen? Itt Zayn Malik. – mutatkozott be
illedelmesen.
- Zayn? – kérdeztem.
- Ki vagy? – érdeklődött idegesen.
- Emily Cook. – motyogtam.
- Ó Emily! Már meg ijedtem, hogy egy
rajongó. Miért hívtál? – kérdezte nagyon kedves hangon.
- Niall keresem. Erről a számról
hívott mikor elhívtok vacsorázni.
- Ja! Mindjárt adom. – felette majd
még telefonon keresztül is lehetett tudni, hogy elmosolyogta magát.
- Niall keres téged Emily! – kiabálta
Zayn a telefon mellett. – Mindjárt jön! – szólt bele a telefonba.
- Amúgy nem akarok bunkó lenni vagy
ilyesmi! De ti most jártok Tiffel? – kérdeztem.
- Igen! És nem vagy tolakodó.
- Köszi. – halottam a hátérből Niall hangját.
- Na, most megyek! – mondta vidáman
Zayn. – Még találkozunk, szia!
- Szia! – szólt bele Niall elképesztő
gyorssággal a telefonba.
- Szia! – motyogtam. - Tudod anya rám bízta az öcsém. Úgy nem lenne
gond, ha ő is ott lenne a randin. De ha igen akkor megoldom, hogy ne jöjjön.
- Nem, nem gond. – felelte. – És hány
éves? – érdeklődött.
- 3 éves lesz pár hónapon belül.
- Zsír! És vele is fagyizni megyünk,
vagy más terved van?
- Nem fagyizni vele is. – feleltem
miközben mosolyogtam.
- Akkor, szia! – mondtam.
- Szia. – felelte.
Majd letetem a telefont. Ki ballagtam
és anyára néztem mérgesen.
- Azt mondta felőle oké.
- Jaj de kedves fiú lehet! Mikor
akarod bemutatni nekünk? Vagy titok ki az.
- Hát igazából titok még egy darabig.
– feleltem majd visszamentem a szobámba.
|{
A szobámban készülődtem életem első
olyan randira ahol az öcsém is ott lesz. Nagyon izgulok, nehogy valamit
elszúrjak.
- Készen vagy már? – kérdezte anya.
- Igen mindjárt. – feleltem.
- Rendben csak már itt vár rád kinn
az ajtó előtt.
- Ki?
- Hát Niall. – mondta anya.
Hé, honnan tudja a nevét hisz nem is
mondtam neki. Várjunk csak, lejött ide? De miért?
- Ő már is megyek. – motyogtam
miközben a táskámat pakoltam össze. Mire kiértem Niall már az öcsémet a kezében
fogta és játszottak. Megláttam őket és önkénytelenül is mosolyognom kellet.
Vajon a mi gyerekeinkkel is így fog játszani? Miről fantáziálok az se biztos,
hogy össze fogunk házasodni. Sőt még járni se járunk! Az előszobában felvettem a cipőmet majd kisétáltam
a kapuig. Ők már ott vártak rám.
- Szia! - köszönt rám Niall.
- Szia! – mondtam.
- Akkor mehetünk? - kérdezte.
- Igen. – feleltem majd elindultunk a
fagyizó felé.
- Ő... nem lesz baj, hogy az One
Direction egyik énekese benne lehet egy újságban egy teljesen idegen lánnyal. –
kérdeztem.
- Nem! Hiszen az a lány számomra nem
idegen.
- De hogyha valami baj fog belőle
történi?
- Nem fog nyugodj meg. – mosolygott
rám. Visszamosolyogtam rá és egymás szemeit nézve egymásba meredtünk. Majd
lenézett földre mintha lelkiismeret furdalása lenne. Én is lenéztem a földre.
De mire észlelni tudtam volna egy nagy kőben elbotlottam.
- Jól vagy? – kérdezte miközben
segített a földről feltámaszkodni.
- Persze! – feleltem majd leporoltam
magam. Jól leégtem... nekem is mindeig ilyenkor kell elesnem. Fúl ciki.
Pár percet sétáltunk miközben
csendben néztem lépéseit. Féltem ránézni. De vajon miért? Mindegy el kell
terelnem az ilyen bugyuta gondolataimat.
- Ott is vagyunk? – szakította félbe
Niall a gondolatmenetem. Felnéztem majd megláttam a fagyizót. Az öcsém már
bőszen nyalogatta a levegőt jelezve, hogy szeretne fagyizni.
- Megyünk öcsi! Ne félj te is kapsz!
– mosolyogtam rá.
- Felvehetem? – érdeklődött Niall.
- Mármint mit?
- Hát az öcséd! – nevetett föl.
- Persze! – mosolyogtam.
Bementünk a fagyizóba. Pechemre a
cukrászda tulajdonos lánya volt benn, aki 15 éves. Nagy rajongója az One
Directionnak. Amikor meglátta Niallt kitátott szájjal nézet rá az öcsémre majd
rám.
- Én egy sárkánygyümölcsöt és egy
csokoládé fagyit kérek! – mondta a lánynak Niall. A lány egy helyben állt és nézte,
hogy mit keresek itt egy hírességgel. – Hahó! A fagyit még ma szeretném megenni!
– szólta le.
- Ő persze! Bocsánat. – motyogta
miközben kivett egy tölcsért és beletetet a sárkánygyümölcsöt majd a csokoládét
is.
- Te mit szeretnél? – kérdezte tőlem.
- Én egy epret és egy citromot kérek!
– mondtam. Kiszedte nekem majd átnyújtottam. Ránéztem Niallre mire észbekaptam,
már Niall és Matt a fagylaltból közösen esznek.
- Öcsi! Kérsz külön fagyit? –
kérdeztem tőle.
- Nem! – mondta majd egyet nyalt a
fagyiból.
- De kell! Mindenkinek külön fagyija
van! – mondta kedvesen.
- Nem! – kiabált vissza az öcsém.
- Engem nem zavar! – mondta Niall.
- Biztos?
- Biztos. – jelentette ki.
- Ő bocsi hogy csak így közbe szólok,
de kaphatnék egy autó grammot? – kérdezte a lány zavartan.
- Persze! – mondta Niall majd lerakta
Matt-et a földre. Egy kis papír fecnire firkantotta a nevét majd kiballagtunk a
cukrászdából. Matt az én kezemet és
Niallt is fogta miközben mentünk le a lépcsőn. Úgy nézhetünk ki kívülről, mint
egy család. Kicsit furán éreztem magam. Én és Niall egy család. Milyen jó lenne.
A két gyerekünkkel, Lisával és Daniellel. Hmm. Szép is lenne.
- Nem megyünk el a parkba? – kérdezte
Niall.
- De elmehetünk. – mondtam majd a
park felé vettem az irányt. Mikor odaértünk már teljesen mehetünk a fagyit. Az
öcsém rögtön elment és játszott a homokozóban. Mi egy pad mellet álltunk és
figyeltük hogyan játszik.
- Neked hány barátod volt már eddig.
– kérdezte feszülten.
- Hát volt már egy pár. De egyik sem
tartott 4 hónapnál tovább.
- És ki volt az, akivel 4 hónapig
együtt voltatok? – kérdezte most már idegesen.
- Adam Frewer volt az. – mondtam sajnálatra méltóan.
- Miért dobott? – ostromolt
tovább kérdéseivel.
- Azért mert nem találkozunk eleget. Épp
téli szünet volt és a mamáménál töltöttem. Facebook-on írt. Azt írta, hogy ez
nem fog így tovább működni, hogy nem lát. És hogy elkerüljük a fájdalmakat
ezért dobott.
- De nem gondolt bele hogy így csak
nagyobb fájdalmat okoz? – háborodott fel.
- Nem ezért szakított velem. Csak ezt
mondta. Két nap múlva egy másik lánnyal láttam.
- Sajnálom. – mondta.
- És neked? – kérdeztem.
- Nekem csak az X-Factor ellőtt volt
egy komolyabb barátnőm. De szakítottam vele, mert a karrieremre kell
koncentrálnom.
- És most már nem? – kérdeztem.
- De, de belefér egy barátnő. –
mondta mosolyogva.
- Értem. – mondtam mosolyogva.
- Tudod te vagy az a lány akit…
- A legbolondabbnak tartasz? – szakítottam
félbe.
- Nem, hanem akit…
- Akkor a leghülyébbnek? – szakítottam félbe
ismét.
Niall hirtelen oda hajolt hozzám és
egy hideg és nedves ajkat éreztem az én ajkamon. Rideg ajkaink passzoltak egymáshoz. Annyira megilletődtem, hogy még a szemem is
elfelejtettem becsukni. Mikor végzett és elhajolt tőlem a szemeimbe nézet.
- Az a lány, nagyon kedvelek... Kicsit túlságosan is.– felellte.
Én hirtelen elkezdem mosolyogni és nem bírtam abba hagyni.
- Én is nagyon kedvellek! - mosolyogtam. Niall arcán megkönnyebbülés látszódott.
Hirtelen gyereksírásra lettem figyelmes. Rémültem néztem körül. Nem láttam az öcsémet sehol. A hintánál se láttam.
- Ott az öcséd. – mondta Niall halál
nyugodtan majd a csúszdára mutatott. Tényleg ott volt. Szerencsére nem ő sírt,
de oda mentem hozzá. Niall követett. Együtt csúszdáztunk. Mire lement a nap az
öcsém teljesen kimerült. Niall a karjában vitte haza. Mikor az ajtó előtt
voltunk átadta nekem a kis álomszuszékot.
- Jó volt ma veled. – mondta Niall.
- Szerintem is. – mondtam majd adott egy puszit. Viszonoztam.
– Szia! - köszöntem el tőle.
– Szia! - köszöntem el tőle.
- Szia! - köszönt vissza nagy
mosollyal az arcán majd bementem a házba. Leraktam az öcsémet kanapéra majd
rögtön kinéztem az ablakon. Csak azt láttam, ahogy Niall kihajt az utcán.
Mosolyogva néztem utána. Levetkőztettem majd ráadtam a pizsamáját. Még erre sem
ébredt fel. Nagyon meglepődtem rajta. Leraktam a kiságyába majd lefürödtem és én
is lefeküdtem aludni. Amikor lefeküdtem még csak 22:16 volt. De rögtön el is
aludtam.
kövit:)
VálaszTörlés