Tizenötödik fejezet

Családom és Niall

- Nekem mennem kell! – közöltem Tiffel.

- Elkísérlek! – mondta Niall. Felvette a cipőjét majd megfogott egy esernyőt. Mindenkitől elköszöntem és elindultunk. Az eső még mindig szakadt. Beszélgetünk mindenféle vicces dologról, ami épp az eszünkbe jutott.

- Otthon vannak a szüleid? – kérdezte.

- Igen! – mondtam.

- Akkor bemehetnék hozzátok egy kicsit ismerkedni a családoddal.

- Hát… nem túl jó ötlet, de h ragaszkodsz hozzá.

- Igen, ragaszkodom! – mondta. Pár perc múlva ott álltunk az ajtó ellőtt. Nagylevegőt vettem majd benyitottam.

- Helló! – köszöntem be.

- Szia, kicsim! – üdvözölt anya majd megjelent az előszobában.

- Jó napot! – köszönt Niall. Anya kicsit meglepődött.

- Oh! Te is itt vagy! Niall, ugye?

- Igen.

- Jaj, Emily annyit mesél rólad! Éjjel-nappal rólad fecseg.

- Anya! De vicces vagy! – motyogtam miközben jeleztem neki a tekintetemmel.

- Niall! Kérsz valamit? Teát, kávét vagy esetleg kakaót? – kérdezte majd egy jó nagyot kuncogott. Niall is felnevetett.

- Egy kakaót elfogadok! – mondta közben.

- Én egy teát kérek! – mondtam. Úgy éreztem elásom magam. – Gyere, menjünk be! – ajánlottam neki. Bólogatott. Elindultunk befelé. Az öcsém a konyhában az asztalon játszott a könyvével. Próbáltam nem észrevenni de Niall mutogatott neki meg grimaszolt. AZ öcsém meg csak nevetet. Megpróbáltam úgy átsietni a nappalin, hogy senki ne vegyen észre minket, de ez teljesen reménytelen volt.

- Sziasztok! – köszönt ránk apa a fotelből. Úgy látszik unalmas a foci meccs. – Pár óra múlva itt lesznek Richard bácsiék.

- De jó! Sarah is jön? – kérdeztem. Apa bólogatott.

- Szóval! Ülje légy szíves Niall! – kezdte katonás hangon mondandóját apa. Megkaparta torkát. Megvárta míg Niall leült. – Mit is dolgozol? – kérdezte.

- Énekes vagyok egy bandában. – mondta. Közben anya behozta a kakaót. Niall az ölébe vette majd belekortyintott.

- És ugye híresek vagytok? Nem szeretném, hogyha a lányom barátja egy kis városi banda nevezetű valamiben kornyikálna.

- Apa! – szóltam rá.

- Nem dehogy is! Az One Direction nevű bandában éneklek. Híresek vagyunk. Legalábbis eddig azt hittem.

- Ó! Értem. Akkor menjetek nyugodtan. – mondta apa majd hátra dőlt a fotelbe. Megfogtam Niall csuklóját majd berohantam vele a szobámba. Becsaptam az ajtót és kifújtam a levegőt.

- Azta! – ált Niall az ajtóban és csak kikerekedett szemekkel bámult.  

- Mi az? – kérdeztem.

- Tele van a szobád… velünk! – mondta megdermedve.

- Hát… igen! Én is nagy rajongó vagyok! – magyarázkodtam. Üveges szemekkel bámul rám. Láttam, hogy szeretne valamit kérdezni, de nem merte kimondani. végül erőt vett magán.

- Én jöttem be neked a banából már a legelejétől? – kérdezte kicsit aggodalmaskodva.

- Mindig mindegyikőtök bejött, de a legelején a legjobban Liam. Aztán egyre jobban megismertelek titeket és egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy rólad hallok a legszívesebben. – meséltem neki. A mondandóm végén pedig egy puszit nyomtam az orrára miközben lábujjhegyre emelkedtem. Belenéztem kék szemeibe. Elmosolyodott.

- Gyönyörű vagy! – mondta halkan és a fülem mögé túrta a hajamat. Az én válaszom egy csók volt. Hirtelen ajtó csapódásra lettem figyelmes. Megérkeztek. Gyorsan kirohantunk a nappaliba.

- Maradj mögöttem és készülj fel arra, hogy Sarah teljesen meg fog örülni.– világosítottam fel.  Bejöttek. Először azt hittem, hogy az unokanővérem mégiscsak otthon maradt. Bejöttek a nappaliba.

- Szia! Kapok egy autogramot? – kérdezte Sarah édes mosollyal

- Persze. – mosolygott Niall. Aláfirkantott neki egy papírt. Bementünk a szobámba és nagyon sokat dumáltunk. Sarah egész laza volt ahhoz képest hogy milyen szokott lenni ha hírességgel van.

- És? Szakítottál Tommal? – faggattam.

- Nem…

- Miért?

- Mert… annyira édes volt.

- MI csinált? – érdeklődtem.

- Hát… amikor leszállt a buszról akkor kezet csókolt és azt mondta  hogy szia gyönyörűm… meg sétáltunk és nagyon bámult. Én megkérdeztem tőle hogy mit bámul ő meg mondta hogy tetszel… Szerinted így lehet vele szakítani? Ha ennyire édes?

- De hát Sarah… akkor is. Most még tovább húzod az egészet. Tuti hogy nem tudsz majd vele személyesen szakítani, mert nem lesz hozzá szíved.

- Lehet.

- Szerintem… ha legközelebb találkozol vele, akkor mindenképp szakíts vele… mert az nem jó, ha te már nem szereted de mégis vele vagy. Ez neked se és neki se jó. És bármit is mond… szakíts vele. – mondta kicsit féle Niall.

- Igazatok van… - mondta Sarah. Sokat beszélgetünk, majd menniük kellet, mert dolgoznia kellet Richard bácsinak.

- Szisztok! – köszöntek el. Az ajtóban állva sietettük őket. Kiléptek az ajtón. Niall válláról jó nagy teher esett le. Már sötét volt kint. Niall felhívta a sofőrjüket, hogy jöjjön érte. Kiderült, hogy még Tiff-nél vannak a többiek ezért visszasétált odáig. Aggódtam érte ne, hogy lerohanják. Szerencsére nem történt semmi baj.

 remélem tetszett:Leah Hewittღ