Kilencedik fejezet

Sziasztok!❤

Hoztam új rész:D Jelentek meg új szereplők ebben a fejezetben(:
Ha érdekel hogy néznek meg csak nézd meg a mellékszereplőknél;)
 Jó olvasást hozzá^^

Leah Hewittღ

Hiányzol!

Az évzáróig viszonylag jól elvoltam, de miután vége lett az iskolának már nem töltöttem olyan sok időt a barátaimmal. Tiffany Amerikába ment a mostoha apjával egy egész hónapra. Carter 2 hétig Rómában nyaral. Bella a nagymamáját látogatja meg egy hétre. Alexa pedig elkapott valamilyen betegséget ameddig Rodoszon voltak. Én pedig egyedül voltam itthon egy hónapig. Nagyon sokat gondoltam ez idő alatt Niall-ra. Hiányzott. Tiffany tudott találkozni Zayn-nel hiszen ők is Amerikában vannak. Greg bulizik, anyáék pedig mindig olyan helyre mennek az öcsivel ahol én halára unnám magam... úgyhogy itt maradtam egyedül. A társaságom egy hal volt a szobámban, de ő is haldoklott. Niall nem keresett. Se telefonon, se Twiteren,annak is örültem volna, ha füstjeleket küld...  Összetörtem. Nem tudtam mi tévő legyek. Keresek magamnak társaságot. De én nem akarok új emberekkel megismerkedni. Nekem elég lenne ha Niall megölelne. De ez még egy darabig nem fog bekövetkezni. Hiszen ő meg Amerikában van. Utána Ázsiába mennek. Ma épp L.A.-ban. Remélem én is hiányzom neki. De ha hiányoznék neki, akkor megkeresne. Nem tudom, hogy Liam barátnője hogy bírja ki ezt. Vagy lehet, hogy őt mindennap felhívja Liam. Remélem nem.  Jé, már elmúlt éjfél. Már Július van. Remélem ez a hónap jobban fog telni.

Hirtelen megszólalt mellettem a telefon. Carter keresett.

- Mi a francot akarsz tőlem éjfélkor?! – szóltam bele a telefonba fáradtan.

- Neked is szia! Képzeld nyílt egy fürdő! Tök jó. New Moon a neve. Oda csak este lehet menni és ott bulizunk meg minden. Nagyon jó lesz, eljössz? Csak Júliusban vannak nyitva. 3 éve nyílt…

- Mikor mennénk?

- Ő mondjuk ma meg holnap és az után? – nevetett bele a telefonba.

- Jó megyünk. – mondtam kedvetlenül.

- Ez nem volt valami lelkes. – hívta fel a hangomra a figyelmet.

- Bocs nem vagyok túl jó passzban.

- Értem. Niall csinált valamit?

- Inkább pont hogy nem csinál semmit. – nyafogtam.

- Ezt hogy érted? – érdekelődött.

- Úgyhogy nem keres. Nem is hív. Meg semmi ilyesmi. – meséltem majd egy nagy ott sóhajtottam.

- Akkor itt az idő, hogy elfelejtsd egy kis időre. – mondta. – Gyere, menjünk el és majd ismerkedünk.

- Jó! – mondtam lehangoltan. – Akkor holnap este 8-kor a ház ellőtt. – Szia. – köszöntem el.

- Ő, úgy érted, ma mert már eltelt a tegnap és te még tegnapi napban gondolkozol.

- Fogd be! Akkor van ma amikor felkeltem! – üvöltöttem rá.

- Jól van, jól van! Szia! – köszönt majd le is nyomta a telefont. Még egy kis ideig böngésztem a neten de aztán elfáradtam és elmentem aludni. Másnap későn kellettem fel. Délutánom unalmas volt. Este gyorsan magamra húztam a bikinimet majd indultam át Carterhez. Beültünk az előkerült rozoga kocsiba és indultunk is a standra. Én csendben hallgattam ahogyan ő pampogott de nem is  igazán figyeltem mit is mond. Néha  a mondandójába bepréseltem egy-egy  igent vagy egy kis hümmögést. Mikor odaértünk minden tele volt zsúfolva. Ő persze élvezte hogy ismerkedhet de én valahogyan kevésbé örültem neki. Épp a sorban álltunk egy hod-dogért mikor megismerkedtünk 4 fiúval. Dylannel, Joshsal, Willel és Edwarddal.  Nagyon kedvesek voltak. Fürödtünk, táncoltunk és beszélgetünk. Igaza volt Carternek. A beszélgetésen kívül nem is jutott az eszembe Niall. Amitől teljesen boldog voltam. Jó érzés volt más emberekkel lenni. Főleg Josh-sal... Mindennap eljártunk az éjszakai strandra. Már több hete csak velük barátkoztunk. Mint mindig most is ott volt Josh és a haverjai.

- Szia! – köszönt rám Josh.

- Helló! – üdvözöltem.

- Hogy vagy? – kérdezte. Barna szemeit az én szememre szegezte. Úgy nézett rám, mint Niall. Ugyanolyan szerelmesen.

- Jól és te? – kérdeztem erőltettet mosollyal az arcomon.

- Jól! - mosolygott. El kezdtünk sétálni majd amikor megtaláltuk a megfelelő helyett lepakoltunk. Leültem a törölközőmre.

- És voltál valahol nyáron vagy mész valahova nyaralni?

- Hát a nagyimat látogatjuk majd meg 2 hétre. Megy az egész család. Olyan lesz, mint a karácsony. – nevettem. 

- És a barátod is megy? – kérdezte komoly arccal.

- Milye… – kérdeztem. Niall. Hiszen ő a fiúm. Hogy is tudtam elfelejteni. Ilyen rossz barátnő lennék? Másfél hónapja nem láttam és máris elfelejtettem. Vajon ő is elfelejtett engem. Remélem nem… Abba a tudatba bele halnék.

- Ja, hát azt hitem ilyen szép lánynak van pasija. – vágott bele a gondolkozni valómba. Látszott rajta hogy legbelül nagyon boldog hogy szinglinek hisz. 

- Igen van pasim, de nem jön. Most turnézik.

- Mi? Híres? – kérdezte meg döbbent arckifejezéssel.

- Igen az One Directionban énekes.

- Ja, az a buz… – akarta volna kimondani, de rájött, hogy ezt nem tenné jól.

- Igen ők. – kapartam meg a torkom.

- Ne haragudj. A húgom fala is ki van poszterezve. Te melyikkel is jársz?

- Niall Horan-nel. – mondtam. Josh érdeklődve nézett rám.

- A szőkével.

- Ja, az írrel.

- Igen, de ezt honnan tudtad.

- Kérlek... Egy szobában lakok vele mert kicsi a lakás... annyit dumál róla hogy kívülről tudom az életrajzukat... És most hol vannak?

- Amerikában vannak még,  tegnap fejezték be az ottani turnét. Két napot pihennek, holnapután pedig Ázsiába mennek.

- Akkor most egy ideig nem is fogtok találkozni nem?

- Hát nem igazán. Ráadásul még telefonon is keveset tudunk beszélni, hiszen nagyon elfoglalt.

- Ez csak kifogás! Ha tényleg szeretné lenne rád ideje! Amúgy nem nehéz elfogadni, hogy csak ritkán tudod látni?

- Csak most nyáron van turnéjuk. Egy darabig nem is lesz nekik. Maximum videó klipet fognak forgatni. De az nem lesz hosszú idő.Legalábbis remélem. – mondtam. Elkezdem Carter keresni a szememmel. Nem találtam sehol. Kétségbe estem. Hirtelen megpillantottam a vízben, ahogy Dylan-t átölelte majd egy csók csattant el.  De hiszen Dylan-nek van barátnője. De Carter viszont Harryé. Ez olyan mintha megcsalta volna Harryt. Legalábbis én így érzem. Folyamatosan őket bámultam. Pár perc múlva megjelent Carter.

- Szia! – mondta vidáman.

- Szia! – köszöntem rá gúnyosan.

- Mi a baj? – kérdezte. És lehuppant mellém a törölközőére.

- Semmi.

- Képzeld össze fogunk jönni Dylan-nel. – mesélte mosolyogva.

- Ez olyan jó lenne? Gondolj Harryre!

- Mégis minek? Fel se hív! Ő legalább tényleg szeret.

- Hülye vagy?! Nem szeret, hiszen van barátnője!

- Mi? – kérdezte.

- Van barátnője. – ismételtem meg halkabban.

- Ki?

- A nevét nem tudom de az a szőke lány akivel találkoztál a klotyóban…

- De hát nekem az mondta szakítottak! - szipogott.

- Lehet! Én ott maradtam le, hogy járnak.

- De… - földre szegezte tekintetét. – Én úgy érzem, hogy ő nekem az igazi.

- Ez nevetséges! Ameddig meg nem ismerted, Harry volt az „igazi”.

- Butaság! Haza megyek! Jössz vagy mész Joshal? – kérdezte könnyes szemmel. Ránéztem Joshra. Láttam, hogy haza vinne, de nem akartam közelebb kerülni hozzá. El akartam felejteni. Soha többé nem akartam látni. Nem tudom miért. Talán féltem hogy ha vele leszek tovább megcsalnám Niallt. Mondjuk… nem csoda. Ő lehet hogy tényleg szeretne és akkor végre teljesen boldog lehetnék. És vele tényleg lehetne komoly kapcsolatom. Nem úgy, mint Niallel. De Nillal is komoly lesz a kapcsolatom csak most dolgozik… Nem tehet róla hogy ez a munkája. Vagy ezt csak én mesélem be magamnak… Nem is tudom.

- Veled megyek! Egy perc és megyek utánad. – mondtam majd Josh-hoz fordultam

- Jó! – szipogott majd elviharzott.

- Szia! - köszöntem el Joshtól.

- Helló! – mondta majd magához húzott.

- Hé! – löktem ki magam karajai szorításából. – Nekem van barátom! És te is tudod! Úgyhogy légy szíves türtőztesd magad! – kiabáltam rá majd én is egy szó nélkül elviharzottam a helyszínről. Ilyen bunkót! Két perce sincs, hogy megbeszéltük, hogy nekem van pasim. És így viselkedik! Most csalódtam benne. Ő se lenne jó barát… Carter a kocsiban ülve sírt. A haza vezető út csöndben telt el.