Harmadik fejezet

Sziasztok!❤

Sajnálom hogy most későn jelentkeztem de sajnos a suli miatt nagyon sokat kell tanulnom...
A segítőm is sokat tanul és most beteg is ezért elég sok helyesírási hiba lesz benne ezekért előre is bocsánatot szeretnék kérni . 
Remélem azért még élvezhető lesz ezeken kívül is az egész.

Leah Hewittღ

Az este legizgalmasabb része

 Már kezdünk félni Carterrel, amikor óvakodva kimentünk az erkélyre. Amikor lenéztünk épp egy alma jött felénk. Gyorsan elhajoltam majd lenéztem és nem láttam mást, mint  Louist ahogyan még egy almát dob felénk..

- Ti meg mi csináltok itt? – kérdeztem. – Nem vagytok álmosak?

- Nem! – üvöltötte fel Zayn. – Felmehetünk?

- Hát… ő… gyertek. – mosolygott rájuk Carter.

- Zsír akkor megyünk. – vágta rá Louis.

- Ok, lemegyek és kinyitom az ajtót. – lementem és kinyitottam nekik az ajtót. Hírtelen beözönlöttek. Levették a cipőjüket és bejöttek. Felkísértem őket a szobába majd leültek. Csönd volt. Nagyon nagy csönd. Kicsit már idegesített is.

- Ti már álmodtatok velünk? – kérdezte meg Louis. – Csomó rajongó mondja nekünk az érdekesebbnél érdekesebb álmait. Sokan még perverzeket is…

- Igen. – mondtam zavartan.

- Én is. – felelte Carter.

- És mit? – kérdezte izgatottan Naill.

- Én azt álmodtam- kezdem bele – hogyha kívánok valamit, akkor teljesül. És azt kívántam, hogy bárcsak itt turnézna az One Direction és ide jöttetek. Adtatok koncertet meg minden majd Harry bele zúgott Carterbe és erre rá jött Carter apukája és elkezdett üldözni téged Harry. Carterrel elbújtattok egy pincében, de meg talált az apukája és le akart lőni légpuskával. De Carter eléd állt és azt mondta, hogy csak a holtestemen keresztül, de te félre lökted és ennyit mondtál: „Nyugodtan öljön meg, de attól még szeretni fogom a lányát.”  Erre Carter apukája elsírta magát és engedte, hogy járjatok. Majd Naill és én találkoztunk, amikor dedikáltattam a CD-imet majd feljött hozzánk Naill és a szüleim rájöttek, hogy nálam vagy és dühösek lettek majd fel akartak jelenteni, de te csak annyit mondtál, hogy: „De én szeretem teljes szívemből” és a szüleim visszavonták a pert és felébredtem. – daráltam el.

- Furcsa. – mondta Louis.

- Én azt, hogy összeházasodtam Harry-vel és lett egy gyerekünk. Tök boldogok voltunk majd hirtelen jött egy nő, hogy az a gyerek az övé és hogy mi elloptuk és kéri vissza. Nekünk nem volt más lehetőségünk, minthogy odaadjuk neki, de te elváltál tőlem, mert nem lehet gyerekünk és nem akarsz gyerek nélkül élni. Majd felébredtem. – mesélte Carter.

- Még furcsább. – felelte ismét Louis. Kis csend után Niall félve nézett körbe.

- Én egyszer azt álmodtam, hogy eltűnt az összes kaja a világon és borzalmas volt. Igazi rémálom. És amikor felébredtem sírtam. – mesélte Niall.

A többieknek nem volt ilyen álma, úgyhogy további csend keletkezett. Újra…

Naill unatkozásában elővette a gitárját és elkezdett rajta játszani. Hosszú ideig csak a dallamok hallatszódtak majd Harry elkezdett dúdolni. Liam a lábával dobogott. Nagyon izgalmas volt látni, hogy dolgoznak… még szabadidejükben is. Elégé észre lehetett venni a hangjukon, hogy ki van javítva. Egy kicsit csalódott is voltam, ezért de nem nagyon érdekelt. Harry pedig elkezdett dobálózni a szavakkal. Majd egy teljesen új dal lett belőle. Majd kb. egy 2 perc múlva vége lett. Mi csak ültünk ott és csodálkozva bámultunk a semmibe.

- Azta. – feleltem a csöndet megszakítva.

- Mi ezen a nagydolog? – kérdezte Harry.

- Hát hogy láttunk és hallottunk titeket munka közben.

- Ez hol volt munka? – kérdezte Liam. – Ez csak egy kis „móka” volt.

- Énekeltek nekünk valamit? – kérdezte Carter nagy kutya szemekkel.

- Persze mit? – kérdezte kipirulva Naill.

- Az One Thing-et.- ujjongott Carter.

Majd belekezdek a dalolásba. Remek érzés volt. Bárcsak most halnék meg. Mondjuk ne. Majd akkor, amikor elmentek. Ezt a pár órát még had töltsem velük… Teljesen elégetett lennék az életemmel. Énekelték az One Thing-et amit Naill kísért a gitárjával. Épp a szólójánál tartottunk mikor eszembe jutott, hogy milyen nehéz is lehet gitározni és közben arra figyelni, hogy a hangod is jó legyen. Majd pár perc múlva vége lett a számnak. Én heves tapsolásba kezdem mire ők elégé furán néztek rám. Hirtelen annyira zavarba jöttem ezért elkezdtem mosolyogni. Gondolom vörös is lettem.

- De aranyos vagy! - mondta Harry majd felállt elsétált hozzám és megsimogatta a fejemet. Most még jobban zavarba jöttem.

Majd Harry ásított és mondta, hogy le szeretne menni, aludni.  Majd elmentek a garázsba. Az éjszaka remekül aludtam. 

                   |{

Másnap reggel mikor felkeltem már elmentek a fiúk. Kicsit szomorú voltam, hogy ennyi volt. Kész vége, egy éjszaka az One Direction-nel. Még így is kivételezve érezhettem magam, hogy egyáltalán több mondtatott is váltottam velük. De mégis csalódott voltam, hogy még egy kis cetlit se hagytak, hogy elmentünk. De végül is minek hagytak volna. Nem vagyunk a szülei. Elég korán elmentem Cartertől. Nem nagyon akartam vele lenni. De szerintem ő se velem, mert nem tűnt szomorúnak mikor reggel 9-kor elmentem. Mikor haza értem senki sem volt otthon. De nem is volt baj. Lepakoltam és felnéztem facebook-ra és látom, hogy fenn vannak a barátnőim chatan ezért megbeszéltem velük, hogy holnap menjünk el az új kávézóba az utca végén. Mindenki igent mondott, úgyhogy nagyon boldog voltam, hogy megbeszélhetjük ezt az egészet velük. Nagyon hiányzott, hogy valaki meghallgasson. Másnap reggel boldogan keltem. Nem voltam szomorú, aminek nagyon örültem. Carternél találkoztunk reggel majd elmentünk a kávézóba. A kávézóban Párizsi hét volt. Olyan stílusú volt az egész. Nekem nagyon tetszett. Leültünk egy ablak melletti helyre. Majd megjelent a pincér.

- Mit szeretnének? – kérdezte nyájas hangon.

- Én egy forró csokit. – mondtam. – És még egy franciakrémest.

- Ő, én egy capuccinot kérnék. – mondta Alexa.

- Én is. – mondta elégé bizonytalanul Carter.

- Én egy kávét. – felelte Tiff.

- Én egy forró csokit. – felelte Bella.

- Rendben nemsokára hozom. – felelte ismét a kedves hölgy.

Csendben telt az idő ameddig kihozta a hölgy a rendelésünket.  Amikor kihozta rögtön elkezdtük inni az italainkat. Carter és Tiff beszélgetek, hogy kinek van bozontosabb szemöldöke. Harrynek vagy Zayn-nek. Hirtelen elkezdett énekelni a telefonom. Összerezdültem majd felvettem. Nem ismertem a számot.

- Igen, halló, tessék itt Emily Cook.

- Hello! Niall vagyok. – mondta a telefonba szóló hang. Nem tudtam egy szót sem kinyögni.– Itt vagy? Hahó!

Engem felhívott Niall Horen.  ENGEM. Úristen. Ezt el sem hiszem.

- Itt vagyok, ne haragudj. Mit szeretnél? – kérdeztem teljesen nyugodtan.

- Hát… a fiúkkal azt szeretnénk, hogyha eljönnétek velünk egy vacsorára. Mi öten és ti öten. Nagyon jól éreztük magunkat veletek.

- Ő, rendben. Mikor?

- Nekünk ma vagy holnap jó. De a ma jobb lenne. Ezért hívtalak most.

- Megkérdezem, várj. – mondtam Niall-nak.

Majd megkérdeztem a csajoktól. Mindenki bólogatott.

- Jó lesz. – feleltem bele a telefonba.

- Rendben akkor 5-re értetek megyünk Carterhez. – üvöltötte bele a telefonba Harry a háttérből. Én csak mosolyogtam ezen.

- Szia! - mondták kórusban a fiúk.

- Sziasztok! – nevettem bele a telefonba. A lányok felé fordultam elmosolyodtam és csak annyit mondtam:

- Ma Carternél tali 16:45-kor, megyünk vacsorázni.