Tizedik fejezet

Üdv(:

Végre hosszú hétvége:D  Lehet piheni:)
Itt a kövi rész;D komizz:3

Jó olvasást hozzá*-*

Leah Hewittღ

Mindenki hibázhat

Másnap Carter nem hívott. És azután sem. Nagyon a lelkébe taposhattam a mondandómmal. „Ez nevetséges! Ameddig meg nem ismerted, Harry volt az „igazi”.” – csengetek a fejemben a szavak. Egy hétig duzzogott, de utána rájött, hogy tök értelmetlen ezt csinálnia.  Július 26. van. Nem sokára vége lesz a turnénak és végre láthatom Niall-t. Reggel apumra keltem, ahogy a mosógépbe pakol be. Szerencsémre a torna cipőjét mosta ki. Fél hullán kikászálódtam az ágyból. Mire kiértem a konyhába már üres volt a ház. Nem lehet igaz, hogy mindig egyedül vagyok otthon. Annyira idegesítő hogy soha nem találkozok egy családtaggal sem. Ma is megyünk a New Moon – ba.  Kíváncsi leszek, hogy Dylan és Carter közt mi van. Fél 10-kor indultunk el a strandra. 11-re odaártunk. Szirénázó mentőket és rendőrautókat láttunk. Oda rohantunk.

- Elnézést mi történt? – kérdeztem egy nálam fiatalabb lánytól.

- Valaki belefulladt a vízbe.

- Ki? – kérdezősködtem.

- Valamilyen Edward. DE nem biztos! Sőt valószínűleg pletyka!

- Edward! – ismételtem el halkan. Előre rohantam és csak Dylan és Will szomorú arcát láttam. Oda rohantunk hozzájuk.

- Mi történ? – kérdezte Carter Dylan-től. De nem válaszolt. Csak sírt és sírt.

- Elnézés hölgyeim menniük kell innen! Itt csak a barátok és családtagok tartózkodtatnak. – hívta fel figyelmem egy öreg tata rendőr ruhában.

- Mi is az elhunyt illető barátai vagyunk. Vagyis közeli ismerősei. – világosítottam fel.

- Értem!

- Ő elnézést, de hogy történt? Most jöttünk tudja…

- Sokat ivott és felhevült testel a vízbe ugrott. Az úszómester már 3 napja dolgozik és elaludt. Mikorra felkeltetek már mindegy volt. Mindenki hibázhat nem? – kérdezte.

- Nem! Egy úszómesternek az a dolga hogy ilyenkor itt legyen és megmentsen életeket! – kiabáltam rá. – És miért nem váltották le?

- Hagyd már abba! Ez nem fogja visszahozni Edwardot. – mondta könnyes szemmel Carter. A búvárok épp húzták ki a holttestet a vízből. Oda sietünk. Edward volt az semmi kétség nem volt a felől.

- A családját értesítenünk kell.

- Nincs családja! Az apukája börtönben van már kiskora óta!  A családját pedig lemészárolta az apukája. Ezért is van börtönben. Őt is a rendőrök mentették meg.

- Akkor a nevelő szüleit!

-  Nincs neki. Az árvaházban lakott 18 éves koráig miután betöltötte a 18-at eljött onnan. Nem volt senkije.

- Akkor nincs mit tenni. A temetésre maguk eljönnek?

- Maga egy bunkó paraszt! – kiabált rá Carter. – A barátunk halt meg, de ennyi együttérzés sincs magában? Húzzon innen ki vagy maga is meg fogsz fulladni! – kiabált rá Carter durván. Még nem láttam ennyire… Nem is tudom minek. Ilyen feszültnek. De nem… ez nem jó szó rá. Olyan elmondhatatlanul kétségbeestetnek. A rendőr egy szó nélkül elment.

- Kár hogy így halt meg! – zokogta Josh. – Csak mi voltunk neki. És most… - elsírta magát. Elindult a holtest felé. Beszélt hozzá mintha még élne. Szörnyű volt látni. Mennyi szörnyűséget kellet áttelnie és most pedig így hal meg? Szomorú. Én se tudtam a könnyimet visszafogni. Csak sírtam és sírtam. Pár óra múlva haza vittük a fiúkat majd mi is haza menetünk. Otthon volt mindenki. A „Nagy fiúk” című filmet nézték. Úgy döntöttem, hogy csatlakozok.  Végig Edward járt az eszembe.

Reggel rossz álmomból riadtam fel. Kimentem a nappaliba ahol az öcsém ült és játszott.

- Itt is a dinnye! – mondta anya a konyhából. Mire beért az öcsém már a kis asztalán ült és várta dinnyét. – Ó! Szia, kicsim! Hogy aludtál? – kérdezte.

- Nem jól! Azt álmodta, hogy Matt belefulladt a vízbe. Én vigyáztam rá. Elfordultam és mire visszafordultam már a holtestet húzták ki a vízből. – meséltem a szörnyűségről.

- Jaj, kicsim! – mondta anya majd megölelt.

- Ez csak egy álom volt!  - mondtam neki unottan.

- Jó, jó ne haragudj!

- Semmi baj! – mondtam. A nap további része unalmas volt. Az álmom viszont még egy hétig kísértett. Mindig mással álmodtam. Niall-al, Carterrel vagy épp más szeretett személlyel. Borzalmas volt.

 Pár nap múlva elmentünk a temetésre. Elhamvasztattuk szegény fiút mert az a legolcsóbb mivel csak Carter, Dylan és én fizetünk bele valamicske kis összeget. Senki más. Nagyon esett az eső. Úgy mintha dézsából öntenék. Mire vége lett teljesen eláztam. A sminkem elfolyt és a hajam is begöndörödött. De ez nem igazán érdekelt azok után, hogy Edward nincs köztünk többé. Csak pár hete ismertem, de nála kedvesebb és jobb fej emberrel még nem találkoztam. Sok volt benne a szeretett, de őt nem sokan szerették. Borzasztóan sajnáltam szegényt.

Már augusztus van. Bezárat a strand. Az elmúlt 5 évben csak most fulladt bele először ember. És sajnos az egyik ismerősöm. Csak nekem lehet ilyen „szerencsém”. Bella elhívott vásárolni és úgy döntöttem elmegyek vele. Megyünk majd moziba meg körül nézünk sulis cuccok terén. Hiszen nem sokára már itt az iskola. Ebben az esetben örülök, hogy itt van már a suli, hiszen akkor láthatom majd Niall-t. Bár elég kevésszer fogom látni, hiszen most fogok majd érettségizni. Remélem, majd segít. Carter is hívtam vásárolni, de ő Dylan-nel megy el. Elviszi Alexát is. Hátha ő is bepasizik. Bellával az „Ideglelés Csernobilban”-t néztük meg. Én szívesebben néztem volna meg egy kevésbé durva filmet. Mint például a Madagaszkárt 3D-ben. De ő nem akart arra beülni 17 évesen. Mondjuk megértem, hogy ciki lenne neki. De én meg fogok nagyon ijedni. Borzalmas lesz. De legalább utána vásárolgatunk. Vonattal megyünk el a plázáig.  Amikor oda értünk egy nagy Hot-dog próbált rávenni minket, hogy kóstoljuk meg az új receptből készült kaját. Hiába mondtuk neki hogy nem kérünk folyton csak mondta a jól betanult szövegét  és nem fogta fel hogy nem érdekel. Végül vettem egyet csak hogy békén hagyjon minket.  Ép hogy csak beértünk a filmre, hiszen sokan álltak a jegypénztárnál és a popkormosnál is. A film első 5 percét nem láttuk. De szerintem nem is baj. A filmet végig szenvedtem. Egész idő alatt a kezem a szemem ellőt volt. A lábamat felraktam a székre. Sajnos mögöttünk egy fiúbanda ült, akik nem egyszer megijesztettek minket. Végig sikoltoztuk a filmet. De szerencsére nem csak mi. A vásárlás nagyon jó volt. Bementünk a H&A – ba, a C&A –ba , a New Yorker-be, a Cleris – be és meg sok egyéb más boltba. Vettem magamnak egy pink maxi ruhát, egy királykék rövid nacit, egy csíkos pólót és egy kockás inget. Nagyon jól néz ki mind. Bella egy zöld feliratos pólót, fülbe valót, és vett magának egy könyvet. A haza utunk nehéz volt, mert lekéstük a vonatot ezért busszal kellet menni. Ezért sokkal később értünk haza a vártnál. Otthon nagy meglepetés várt. Még aznap este elmentünk a családdal a mamáéhoz. A mamánál jól telepakoltam a pocakomat. Szerencsére nem kellet mese az elalváshoz. Másnap egész nap pihentem.  Megtudtam, hogy Carter és Dylan összejöttek. Szomorú voltam, hogy nem Harry-vel jár Carter. De hát ez van.  És nem csak ők! Hanem Alexa is talált magának társat. Méghozzá Will-t. Ez most komoly? Pont Will-el? Épp a konyhában sürögtem forogtam mikor anya haza jött.

- Kicsim holnap mész el Sarah-hoz.

- Holnap milyen nap is van?

- Péntek. Ott alszol, náluk majd haza jössz.

- Jó!

- Remek akkor pakolj!

- Oké, oké! – mondtam majd betrappoltam a szobámba. Igazából nem csináltam semmit csak ültem és néztem ki a fejemből és vártam, hogy jöjjön a holnap és az unokatesómmal tölthessem.