Tizennegyedik fejezet

Sziasztok:D

 Mostantól lesz néha szemszögcsere is:)

Komizzatok!  Jó olvasást<3

peace and love:  Leah Hewittღ

A csók

Reggel egy hatalmas dörömbölésre ébredtem fel. Kómásan túrtam bele kócos hajamba. Furdalt a kíváncsiság ezért úgy döntöttem megnézem mi történt. Nehezen feltápászkodtam a meleg, puha ágyikómból. Letrappoltam a konyhába. Niall, Zayn és Louis döbbent arcát pillantottam meg.

- Mi történt? – kérdeztem a lépcső tetejéről.

- Hát… Harry tett néhány olyan megjegyzést, amit nem kellet volna.

- Kire? – faggattam tovább Zayn-t.

- Carterre és anyukájára.

- Ez tuti az elfojtott szexuális vágy miatt történt. – mondta Louis. Kérdően pillantottam Lou-ra hogy is gondolja ezt.  Niall az ablakon bámult kifelé mi is történik és is odarohantam a konyhaablakhoz. Onnan jól lehetett látni az eseményeket. Borús volt az ég. Egyre jobban esett az eső. Minél tovább voltak kint annál jobban. A végére egy egész felhőszakadás lett. Először csak beszélgetek. De ahogy az eső erősödött úgy az érzelmeik is egyre erősebbek lettek. Carter egy kicsit kiabált majd Harry megfogta kezét. De nem engedte. Carter egy kicsit lenyugodott. De aztán megint felkapta a vizet valamin.

- Haláli ez a csaj! – mondta Niall. – Ilyen érzelmi hullámvölgyekkel élni!

Mielőtt még Niall mondandója befejeződött volna Harry közelebb lépet Carter-hez és egy szenvedélyes csókkal lepte meg.

- Mondom én hogy elfojtott szexuális vágy miatt történt! Már este kívánták egymást! – mondta Louis a rendes beszéd hangjánál kicsit hangosabban. A csókjuk már egy ideje tartott. Mikor elfogyott egyikük levegője abba hagyták, de nem bírták sokáig egymás nélkül. Harry átölelte Cartert és úgy maradtak. Egy kis ideig csak ott ölelték egymást. Carter megfogta Harry kezét és elkezdtek befelé jönni. Harry úgy vigyorgott mint egy jól lakott napközis.

- Mi történt amúgy, hogy ennyire kiakadt Carter? – kérdeztem.

- Tudod, hiszen Carter anya az időjárásos nő. És Harry ezt nem tudta. És meghallotta, hogy Harry az anyukájáról áradozik, hogy milyen jó csaj meg ilyenek.

- Ó értem!

Bejöttek Harry-ék kézen fogva. Csöpögött róluk a víz... 

* Eközben Carter szemszöge*

Álmosan keltem ki az ágyamból. Harry már nem volt mellettem. Kimentem a konyháig, de Hazza az ajtóban támaszkodott.

- Te, olyan jó csajt láttam a TV-ben. – mondta. Na, ki is az had halljam! Megtorpantam a folyóson és hallgatózni kezdtem. – Olyan szép volt az arca meg az alakja is! Fúúúú, te! Egy igazi szexistennő volt.

- Melyik csatornán? – kérdezte Louis miközben müzlit öntött ki magának.

- Időjárásos csajszi volt. – mondta majd egy poharat vett ki a szekrényből. Niall is lejött az emeletről. De hát az összes ilyen hölgy, aki időjárást mondja, az anyja lehetne. Némelyik a nagyanyja is…

- Azon a csatornán, amelyiken tegnap néztük a film előtt azt a cuki kis állatos sorozatot! – mosolygott. Anya! Rögtön lesett, hogy anyámat tartja, rohadt jó csajnak, ami kicsit ijesztő volt. Úgy éreztem anyukám jobb, mint én. Teljesen kiakadtam ezen. Kiszaladtam az utcára egy köntösben. Kirohantam volna a világból is. Nagyon gáznak éreztem ezt az egészet. És az is idegesített a legjobban, hogy Harry mondta. Haza akartam menni és egyedül lenni. Valaki a kezem után kapott.

- Hé! Mi a baj? – kérdezte Harry.

- Semmi! - lábadt könnybe a szemem. Nem szabad sírnom.... Harry kérdően tekintett rám. - Szóval bejönnek az időjárás jelentők is...

- Miről beszélsz? - kérdezte. Nem bírtam tovább adni a kis nem haragszom lánykát.

- Ó bazd, csak arról hogy az anyámat megraknád! - káromkodtam az utcán. Ki kelelt engednem a gőzt. Elkezdett szemeregni az eső. Harry ledöbbentem állt előttem.

- Ő az anyád? – kérdezte kiguvadt szemekkel.

- Hát igen! – mondtam. Nem bírtam tovább és egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Az eső még inkább esni kezdet.

- Carter figyelj! – jött oda hozzám. – tudom, hogy nehéz ezt elhinni, de most, hogy tudom, hogy az anyád… nem tudok rá már úgy gondolni, mint 2 perccel ezelőtt. – rám mosolygott és megfogta a kezemet. Én kirántottam a szorításából. -  Ha tehetném, veled tölteném el az összes időmet! – próbálkozott újra. Csillogó zöld szemei mindig is elvarázsoltak, de valamiért most még jobban hatással voltak rám. Viszont nem tűnt túl őszintének. Nem tudtam hogy higgyek-e neki.

- Ezt inkább a hülye kis rajongóidnál vesd be, akik attól bepisilnek, hogy azt mondod „szia”. Meg… te nem illesz a világomba! Te híres vagy. Ha járnánk is… Nem bírnám, ha rossz dolgokat mondanának rólam! Mindig is nagyon adtam az emberek véleményére és nagyon rossz volt, ha nem feleltem meg valakinek… és a rajongóid fele a pokolra kívánna és minden kis hülyeségemet felhoznák egyfolytában. Én nem tudnám ezt csinálni.

- Én ott lennék melletted mindig!

- Meg amúgy is... ha beszélgetek, egy fiúval megvered, mint Dylen-t? Vagy ha megölelek, majd valaki hímnemút máris elgurul a gyógyszered és kitör belőled a vadállat? Ez nem normális Harry!

- Carter! Ne legyél ilyen! Én… túlságosan is kedvellek... nem telt el úgy nap hogy nem gondoltam volna rád a turné alatt.

- Mégsem kerestél… - kiabáltam rá.

- Mert nem volt időm!

- Ez csak kifogás! Bármire tudsz időt szakítani, ha nagyon akarsz valamit!

- Nem ez nem csak kifogás! Egy napom azzal telt, hogy utaztunk ettünk egy gyors próba és koncert. Utaztunk, ettünk és így tovább… Egész Amerikát és Ázsiát bejártuk 3 hónap alatt.

- És abban a 3 napban mikor pihentettek a két turné közt? Akkor is szartál rám! Pedig akkor öt perre nem haltál volna bele ha felhívsz. - mondtam és már szakadt az eső. Erre nem mondott semmit. Ott álltunk teljesen elázva. Ismét rám nézett könnytől csillogó szemeivel.

 – Fogni akarom a kezed, át akarlak ölelni amikor szükséged van rá , megcsókolni, amikor csak arra vágyok. Érezni akarom az érintésed, a simogatásod. A karjaid közt elaludni abban a tudatban, hogy reggel majd kómásan rám mosolyogsz és együtt megreggelizünk valami finomat. Nem akarlak elengedni…- Harry közelebb jött hozzám és megcsókolt. A két kezét a fülem alá rakta. Puha vizes ajkai az enyémekhez tapadtak. A nyakát átfogtam és a teljesen vizes hajába bele túrtam. Nyelve utat tört magának. A nyelvünk egymással hadakozott míg el nem fogyott Harry levegője. Ránéztem. Ajkába harapott. Átöleltem és magamba szívtam férfias illatát. A hajamba túrt, én a derekánál fogtam át.  Megpuszilta a fejem búbját. Egy kis ideig egymás karjaiban pihentünk és élveztük végre egymás közelségét. Megfogtam a kezét és elkezdtem befelé húzni. Visszapillantottam rá. Elégedetten mosolygott. Nem tudtam eldönteni hogy jó ötlet volt hogy hagytam hogy megcsókoljon... Lehet inkább nem kellett volna...

*Emily szemszöge*

 Amikor beléptek próbáltam nem nagyon mosolyogni, de nem jött össze. Carter kisírt szemeivel nézet körül. Harry elégedetten vettet a fiúkra néhány pillantást.

- Mi történt? – szakította félbe a csöndet Louis. Eszembe jutott mit is mondott az érzelmeikről. Röhögő görcsben törtem ki.

- Mi olyan vicces? – kérdezte Harry sértődötten.

- Semmi! – mondtam majd nevettem tovább. Zayn-nek is leesett min röhögök. Niall-ből is kijött minden röhögésre hasonlító dolog. Louis viszont fapofával nézett rajtunk végig.

- Min röhögtök? – kérdezte Harry.

- Semmi! – mondtuk dőlve a nevetéstől. Niall a csak vonaglott össze vissza. Én a hasamat fogtam, Zayn arcán tartotta kezét. „Hahaha”,”Hehehe”, „Hihihi” lehetett hallani.

- Min röhögtök, ennyire mondjátok már! – kiabált ránk Carter. De mi nem tudtunk semmit szólni csak röhögtünk. A végére már hang se jött ki a torkomon csak csapkodtam össze-vissza, mint egy retardált fóka.  Hirtelen Tiff jelent meg a lépcső tetején.

- Ti már fenn vagytok? – kérdezte nyúzottan.

- Amint látod! – mondta Liam a konyhaajtóból

- Te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte Zayn még mindig nevetve egy kicsit.

- Most kelletem fel erre a röhögésre.

- Ne gyertek be a fürdőbe, amidig benn vagyok! – ordított ránk Tiffany majd fel akart menni a fenti fürdőbe, de megcsúszott a lépcsőn és majdnem leesett, de még épphogy csak meg tudod kapaszkodni. Síri csönd lett és vártuk Tiff reakcióját.

- Au! – szakította meg a csendet Tiff. Ismét elkésztünk nevetni, de nem csak mi. Akkora már Harry, Carter és Liam is csatlakozott a röhögő görcsös csapathoz. Nagy nehezen feltápászkodott majd eltűnt majd egy nagy ajtócsapódás hallatszott.  Pár pillanat múlva Bella és Alexa is köztünk voltak. Mikor észrevette Cartert és Harryt nagyon furcsán nézett.

- Itt meg mi történt? – kérdezte értetlenkedve.

- Hát… járunk. – jelentette ki Harry.

- És ezért kellet az ajtót csapkodni? – kérdezte Bella felháborodva.

- Tiff volt! – kente rá majd az emeletre mutatott.