Hatodik fejezet

Sziasztok!❤

Hoztam új részt:D 

 Ma eléggé megszállt az ichlet ezért jó hosszú rész sikeredett:D

Komizzatok;)

Leah Hewittღ

Én, mint közismert ember

 Reggel egy ajtón dübörgő, csengő nyomogató idiótára keltem fel. Amikor megláttam, hogy reggel 11:23 van nem hittem a szememnek. Elindultam az ajtó felé. A konyhában még észre lehetett venni a készülődés nyomait. Egy üzenet volt az asztalon. Anya írta. Mielőtt elolvastam volna a borítékban rejlő papírt kinyitottam az ajtót. Carter állt előttem.

 - Mi történt? Mindenről kérek beszámolót! – mondta nekem Carter miközben az ajtón befele furakodott. - Olyanok voltatok, mint egy család! Miért nem mondtad nekem, hogy az öcséd is megy? Nálam lehetett volna addig. – hadarta el mondani valóját.

- Mi van? Honnan tudod, hogy az öcsém is ott volt? Hisz nem is mondtam neked! – kérdeztem nagyon meglepődve.

- Nem is kellet, hogy mond! A paparazzik elintézték helyetted. – felelte gúnyosan.

- Mi? – Kérdeztem. – Nem értem.

Egy újságot mutatott fel amiben Naill, az öcsém és én jöttünk le a lépcsőn, kézen fogva a fagyizó ellőtt. A kép fölött ez a felirat ált: Niallnek és titkos gyermeke van. De kitől?

- Mi honnan veszik ezt? – kérdeztem.

-  Hát egy kis cikk van róla benne hogy Emily Cook Niall titkos barátnője… Néhány dolgot leírtak, hogy ki vagy de nem túl sok mindent.

Hirtelen ismét megpillantottam az üzenetet az asztalon.  Lehet, hogy van benne erről valami. Kibontottam és hevesen olvasni kezdem. Carter a vállam feledt próbálta elolvasni, de nem jött neki össze.

- Menj már odébb! Így nem tudom elolvasni! Hessegettem ki a konyhából. Durcásan leült a kanapéra és bekapcsolta a TV-t. Ismét nekifutottam a levél olvasásának.

Emily,

Mindenki elment. Apád, Matt és én elmentünk a nagyihoz. A bátyád pedig egy barátjánál tölti a napot.  Egész nap egyedül leszel otthon. Reggelit tudsz magadnak csinálni. ebéd a frigóban, vacsorára pedig hagytam 5 fontot. Rendelj pizzát. Puszi: Anya

Ezek szerint ők ekkor még nem tudták. Gyorsan felmegyek facebook-ra. Berohantam a szobámba és bekapcsoltam a gépem.

- Hé! Hova mész? – kiabálta utánam Carter.

Felmentem facebook-ra. 98 ismerősnek jelölés, 214 üzenet, és 357 értesítés. Carter berohan a szobámba. Twitere és felnéztem. 9,392 követőm volt.

- Te aztán híres vagy! – mondta Carter gúnyosan. Ránéztem ölő tekintetemmel.

- Ez nem vicces! – mondtam.

Megnéztem az üzeneteket facebookon.  Nem voltak túl kedvesek ezért inkább hanyagoltam. Kimentünk a nappaliba és elkezdtünk TV-zni. Épp a sztár lesen ment.

- Niall Horannak az ifjú tini sztárnak új barátnője lenne? Vagy titkos gyereke? Erről szó sincs! – nyugtatta meg a nézőket.  – A szemtanúk szerint randiztak és ezt egy bennfentes is megerősítette. Többen is azt mondták szerintük több volt ez, mint egy baráti találka. Néhány szemtanú azt is állították, hogy csók is elcsattant a papás-mamást játszó fiatalok közt. Lehet, hogy az ír fiúnak nemsokára megváltozik a családi állapota? Mi szurkolunk. – fejezte be a műsorvezető és vége lett. Mi csak bámultunk kifele miközben Rihanna új számát adták.  A bambulásom, telefonom csörgése szakította félbe. Niall hívott.

- Szia! – szóltam bele!

- Szia! Azért hívlak, mert gondolom, mennyi ember zaklat! Ne foglakoz velük!

- Rendben! – mondtam.

- Van most valaki nálad? – kérdezte.

- Carter átjött. – mondtam.

- Ő most menjem haza! Elhozunk ide, hogy meg tudjuk beszélni mi hogy, lesz, jó?

- De minek ezt túlbonyolítani?

-  Tudom…Járunk és kész! De sajnos ez nem ilyen egyszerű…velem.– mondta búsan. Elmosolyodtam.

- De miért érdeklik őket, hogy mi van velem, legyenek boldogok, mert mi is azok leszünk. – mosolyogtam bele édesen a telefonba mintha ez javítana a helyzeten.

- Én is ezt mondtam nekik, de ők ragaszkodnak hozzá. Meg akarnak ismerni.

- De hátminek? – motyogtam bele a telefonba. – Meg még kik? A csapat többi tagja ismer.

- A menedzsment szeretne. – suttogta.

- De ha most kimegyek, akkor csak minden bonyolultam lenne. Mindenki letámadna stb. – mondtam. – Itthon kéne, maradnom ameddig egy kicsit nem csillapodnak a kedélyek. – javasoltam.

- Lehet, hogy tényleg ez lenne a megoldás. – mondta. De akkor mi se találkozhatunk – sajnálkozott.

- Ne vedd zokon, de ha 2 évet tudtam úgy élni, hogy a poszteredet csodálva vártam, hogy bekopogj az ajtón és a nyakadba borulva örökké együtt legyünk… Kibírok még egy hetet. – mondtam.

- Igazad van! – szomorkodott. - Akkor én le is rakom! Szia!

- Szia! - szóltam bele a telefonba. Majd letettem.

- Mit mondott? – kérdezte Carter.

- Azt hogy itthon kell maradnom ameddig csak, lehet. – meséltem el.

- Akkor én megyek is! – sóhajtott fel Carter.

- De miért? – kérdeztem riadtan.

- Hallottam, hogy mondta Niall hogy menjek haza. Úgyhogy indulok.

- De nem menj!

- De! Szia! – mondta búsan majd kisétált a szobám ajtaján.  Némán megvártam ameddig kimegy majd csak a bejárati ajtót láttam becsukni. A nap többi részében több százszor hívtak fel. Idegenek, ismerősök egyaránt.  A nap végére a családom is jól lehordott, hogy, hogy lehetek ennyire felelőtlen.  Egy hét alatt szinte teljesen eltűntek az üzenetek és hívások. Ezért már egyre gyakrabban találkoztam Carterrel és Alexával is. Meg persze Niallel.

                   |{

Pár hét múlva már teljesen lecsengett ez az egész, úgyhogy szerettem volna valami kis programot a csajokkal. Vásárolni mentünk. De gondolhattuk volna, hogy ez az One Direction mentes napnak induló csodás délután is el fogják lepni a hozzájuk kapcsolódó dolgok. A boltokban kétszer is hallottuk a fiúkat a rádióban. Másrészről már Zayn is bemutatta Tiff-et a rajongóknak úgyhogy Tiffanyt és engem is jól megbámultak mindenhol. A fiúk ismét felhívtak minket. Pontosabban Tiffanyt. Pár percig beszéltek majd Tiff letette.

- Szerdán megyünk horgászni! – Jelentette ki.

- Horgászni most komoly? – kérdeztem Tiffanytól.

- Meg szerdán? Suli van. – nyafogott Alexa.

- Nincs! - örvendezett Tiff. - Pont az a nap marad el, hiszen a tanároknak megbeszélés lesz! – mosolyodott el.

- Tényleg! – kiáltott fel az örömtől Bella.

- Akkor megyünk? – kérdezte Alexa.

- Igen! – ujjongott Carter.

- Jó akkor írj neki üzenetet Emily!

- De miért én?

- Mert azt mondta Zayn hogy te írjál, mert Niall azt szeretné.

- Ó értem szóval azt akarja, hogy fogyjon a zsebpénzem! – dünnyögtem.  Elővettem a telefonom és írni kezdtem.

Sziasztok! Tudunk menni majd! És hova megyünk, vagy az meglepi?

Sok puszi: Emily

Majd elküldtem az üzenetet. Pár perccel rá megcsörrent a telefonom. Niall visszaírt.

Szia, szívem!

Igen meglepi lesz! Remélem, jól fogod magad érezni és horgászni is fogtok!

Ezerszer ölel titeket: One Direction

- Jaj de cukik! – mondta Bella nagyon édes mosollyal.

- Azok! – feleltem. Majd belekacagtam az arcukba.

- De nekem nincsen horgász cuccom! – mondta kétségbe esetten Tiff.

- Nekem van! – kiabáltam el magam. – Ilyenkor jó, ha van egy bátyád!

- Akkor neked is van Alexa! – mondta Carter. – Nekem is van, hiszen apum imád horgászni.

- Igen nekünk is van! – mondta Alexa. – Csak neked nincs Tiff! Ja, és Bella neked sincsen!

- De van! Vagyis a bácsikámnak, de ő biztos, hogy kölcsönadja!

- Rendben, Tiff neked tudunk kölcsön adni! – mondtuk kórusban. Egy másodpercig csend vold de aztán ismét kacagtunk egy nagyott.

Máris szerda van. Nem tudom, hogy hova visznek, de abba biztos lehetek, hogy nem egy olyan helyre ahol sok az ember. Ki mentem a házunk elé és egy lerobban tragacs érkezett értem.  Benéztem az ablakon és egy szemüveges férfi nézett rám.

- Te vagy Emily? –kérdezte mély hangon.

- Ha azt mondom, akkor hova viszel?

- Egy másik kocsihoz a pasidhoz.

Féltem. Mi van, ha el akar rabolni vagy valami. Ijesztő. Hirtelen megrezdült a telefonom. Niall írt.

Ha egy rozzant kocsi fel akar venni, szállj be.

Niall

Nem értem őt. MIért nem egy limuzinnal jönnek értem ha már ilyen híressek. Mindegy ettől eltekintve beültem a kocsiba. Oda értünk egy gyönyörű szép házhoz. Kiszálltam gyorsan a kocsisból. A sofőr is kiszállt. Szakála ápolatlan és valami azonosítattlan dolgok tapasztották össze a drótkeféhez hasonlítő arcszörzetét, a fején egy öreg hamburgerreklámozó sapka volt, szakadt kockás ing és egy kiszakadt farmernadrágot viselt.   Ijesztően vigyorgott rám. Az egyik foga arany fog volt. Tipikus bűnöző fejjel büszkélkedhetett.  Oda ment a kapuhoz majd kitárta ellőttem.

- Gyere be! – mondta. Én nem válaszoltam semmit csak besiettem a kapun majd kopogás nélkül berontottam az ajtón. Csendes ház volt. A fal hófehér színben pompázott és egy nagy kép lógott a falon a fiúkról. Most már biztos voltam benne hogy itt vannak.

Hirtelen egy nagy csapást éreztem a jobb oldalamról. Majd amikor oda néztem Carter buja arcát láttam. 

- Hát te? – kérdeztem.

- Kösz a fogadtatást! – nézett rám sértődötten.

- Szia! – üdvözölt Niall majd átölelt és a homlokomra egy puszit nyomott.

- Szia! – köszöntem rá boldogan. – Hogy vagy?

- Jól és te? Örülök, hogy beszálltál a kocsiba. Carter felhívta Harryt, hogy tényleg be kell szállnia.

- Jól! – nevettem.

- Szia! – köszöntek rám a banda többi tagja.

- Végre hogy összejöttetek! Mióta elütöttük Cartert be sem áll a szája. Jaj, találkozunk már velük.  Fel akarom hívni, de mi van, ha nem veszi fel? – mesélte Harry.

- Jól van elég lesz. – állította le Niall. Elég zavarba jöttem, de jólesett ezt hallani tőle, hogy így érez.

- Na, akkor megyünk? – kérdezte Alexa.

- Aha! – mondta Liam és elindult az ajtó felé. Mindenki követte egy szó nélkül. Egy limuzin állt előttünk. Na végre a pénzüknek megfelelő járművel közlekednek.

- Komolyan egy ilyen járgánnyal fogunk horgászni, menni?

- Igen! – mondta Zayn majd az üvegben megigazította haját. Tiffanyval egyetemben. Zayn és Tiff egymásra néztek majd egy csók csattant el köztük. Beültünk a limuzinba és már indultunk is.

- Amúgy ki volt az, az ember, aki elhozott engem? – kérdeztem.

- Martyn! Az egyik koncerten ismerkedünk össze és megkértük, hogy hozzon el titeket külön-külön, hogy ne legyen feltűnő.

- Értem!

- Amúgy ennél félelmetesebb alakot már nem is találhattok volna. – hívta fel a fiúk figyelmét Carter.

- Pont ez a jó! Így biztos, hogy nem arra gondolnak, hogy idehoznak titeket! – mormogott Liam.

- Remek! – mondtam nagy szemekkel. Hirtelen mindenki nagy kacagásban tört ki. Én persze nem értetem ameddig Louis meg nem próbált utánozni.

- Remek! – mondta Louis vékony hangon miközben a szemöldökét furán mozgatta.

- Aj! Ne már!

- Aj, ne már! – utánozott le megint.

 Ismét mindenki nevetett. 1 vagy másfél órát utazhatunk mikor megérkeztünk egy kis erdőhöz utána még kellet egy darabig sétálnunk de mikor megérkeztunk csodás táj fogadott bennünket...